Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Tréfacsinálók

Az adóellenőrök vidám és bohém élete

2015. augusztus 26. - Toadwart66

dohanyzas.jpg

  • Hahó! Halihó! Itthon van a ház szépséges úrnője? Szabad-e betérnünk e kedves kis hajlékba? Szerényen itt állok állok, jó napot kívánok! A Nemzeti Adó- és Vámhivatal lelkes munkatársai vagyunk. Itt az igazolványunk is. Nézze csak meg, nyugodtan. Ugye milyen remek kis kép? Nyaralás után készült. Látja akkor milyen szép színem volt? A férjem is imádta. Két hetet töltöttünk el az olasz tengerparton. Most pedig nézze meg, hogy mennyire sápadt vagyok. Szörnyű. A hajam is teljesen zilált. Nem szeretem ezt a szeles, esős időt. Jaj, én meg csak beszélek itt összevissza. A kollégám mindjárt elmondja mit is akarunk. Képzelje, micsoda egy megszállott hegymászó. A hegyek szerelmese.
  • Rendben van. Akkor én most rá is térnék a tárgyra. Tavaly hárman megmásztuk a Matterhornt. Minden évben elmegyünk valahová. Sajnos történt velem egy csúnya baleset is. Leestem az emeletes ágyról. Két bordám és a jobb kezem el is tört. Az egyik ujjamat azóta sem tudom mozgatni. Fogja csak meg nyugodtan! Ne féljen, nem fáj. Valójában nem is nagyon érzem.
  • Nagyon sajnálatos eset, de valójában miért jöttek? Kissé feszélyez a dolog. Valami gond van a bevallásommal?
  • Nem, nem, dehogy. Egész másról van szó. Az adóbevallása olyan tökéletes, mint Botticelli madonnája. Erről jut eszembe. Tegnap nekem is sikerült egy tökéletes almás rétest készítenem. Bevallom izgultam egy kicsit, de hála Istennek jól sikerült. A fiaimnak tényleg nagyon ízlett. A kollégámnak is vittem belőle. Ő majd pontosan elmondja a jövetelünk célját.
  • Igen, persze. Mondom is. Szóval, ma reggel bementem az irodába és a kolléganőm almás rétessel várt. Nagyon örültem neki. Tudja, imádom. Odavagyok mindenért, amiben egy kis fahéj van. Ön is szereti?
  • Nem kimondottan. De most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok a jövetelük céljára. Remélem, ezt nem veszik tolakodásnak a részemről?
  • Nem, dehogy. Teljes mértékben igaza van. Ez most a legfontosabb. Hivatalos emberek volnánk, vagy mi?  Akkor mondanám is. Nekem két fiam van. Az egyik harmadikos gimnazista, a másik már egyetemre jár. Rendes, szorgalmas gyerekek. Nézze, hoztam is képeket róluk. Nem untatom ugye, ha megmutatom őket?
  •  Nem, nem untat, csak egy kicsit feszült vagyok. Tényleg aranyos gyerekek, de végre nem tudhatnám meg, hogy mit szeretnének tőlem?
  • Dehogynem, asszonyom. Természetesen. Akkor bele is kezdenék. A kollégámnak három gyönyörű lánya van. Álomszépek. Kicsit cserfesek, de tudja, hogy van ez. Remélem ő is hozott képeket. Mindenre fel kell készülnünk. Tudja, egy adóellenőrt nem nagyon kedvelnek az emberek. De önnek annyira szimpatikus arca van, a frizurája pedig egyszerűen  meseszép. Tényleg remek. Megadná a fodrásza címét?
  • Persze, felírom. De még mindig nem tudok semmit. Mondják már el kérem, hogy mit akarnak!
  • Bocsánat, mi itt meg csak csacsogunk. Mégiscsak adóellenőrök volnánk, vagy mi a szösz. A három lányom közül a legkisebb még óvodába jár, ő család kis kedvence. Mondtam is a feleségemnek, hogy nagyon elkényeztetjük. A nagyobbak ikrek, gimnáziumba járnak. Ez a kép Ausztriában készült. Egy japán turistát kértem meg, hogy fényképezzen le minket. Ezért szerencsére az egész család szerepel rajta. Az a vicces kalapos én vagyok.
  • Rendkívül mulatságos. Most, hogy már gyakorlatilag mindent tudok a családjukról, nem térhetnénk végre a tárgyra? Még egyszer megkérdezem. Mit akarnak tőlem?
  •  Én egy pohár vizet kérnék, ha nem sértem meg vele. A kollégám meg… Te mit is kérsz?
  • Van itthon egy kis üdítője? Ha lenne esetleg narancsos. Azt szeretem a legjobban.
  • Rendben, hozom, de nyögjék már ki mi ez az egész? A hivatal kiküldi az embereit az ügyfelekhez felfrissülni?
  • Mi? Ezt nem is tudtam. Ja, értem már. Tréfálni tetszett. Már majdnem beugratott. Átvágni egy adóellenőrt? Nem szép dolog. Meg is büntetem százezer forintra... Jaj, ne ijedjen már meg annyira. Csak vicceltem. Munka közben mi is szoktunk ám egy kicsit mókázni, lazítani. Nem mindig csak büntetünk.
  • Igen. Képzelje el, a múltkor egy gazdára a kolléga csak úgy ugratásból kivetett kétmillió forint bírságot. Nagyon mókás volt az egész. Össze is csődült az egész falu. Még a mentőket is ki kellet hívni, de nem történt nagyobb baj.
  •  Fel akartam egy kicsit vidámítani. Annyira fáradtnak és kimerültnek tűnt szegény pára. Így legalább a kórházban pihenhetett vagy három hetet.
  • Emlékszel még arra a rövidáru kereskedőre? Előre megbeszéltük, hogy megtréfáljuk. Úgy hárommillióra. Csak nagy nehézségek árán tudtuk levágni a kötélről. A kollégát még jól fejbe is rúgta.
  • Itt is van a helye, nézze csak. Veszettül kapálózott ám. Azt üvöltötte, hogy mindenképpen meg akar halni. Mondtuk neki, hogy csak ugrattuk, erre irgalmatlanul elkezdett zokogni. A fejét pedig ritmikusan a falnak csapdosta, csak úgy döngette vele a falat. Majd a pszichiátrián rendbe hozzák. A szétroncsolódott  a fejét meg a sebészeten. Randa egy munkát végzett  magán, az biztos.
  • Tiszta vér volt minden. Figyu! Az a vicces lángosos is, hogy felgyújtotta a saját bódéját a háromszázezres bírságra. Mire el tudtuk volna mondani neki, hogy csak úgy szórakoztunk, meg, hogy ne vegyen már mindent annyira komolyan, porrá égett mindene. Úristen, milyen bamba képet vágott. Még most is röhögnöm kell rajta.
  •  Nagyon mulatságos történetek, de komolyan mondom, az őrületbe kergetnek. Mi ez? Valami Stand Up Comedy?
  • Nem, dehogy, asszonyom. Egyszerű, szürke kis adóellenőrök vagyunk, csak imádunk viccelni... Bocsánat…, bocsánat..., de a lángosos feje… Tényleg nem bírom ki… Na… Félelmetes volt… Céklavörös.
  • Igen, én is mindjárt bepisilek… És ahogy… És ahogy hörgött. Fenomenális volt. Egy pillanat, csak megtörlöm a szemem. Huhh. Rendben. Folytathatjuk. Ahogy állt ott üveges szemekkel... Mindegy. Ma már csak egy vidám kis emlék.
  • De most komolyan! Mondják már el, mi a fenét akarnak?
  • Jó, elmondom… Pillanat… Pillanat… Röhögnöm kell! Na, most már jobb. Jó. Szóval mi valójában a macskáját keressük. Le kéne mérnünk. A súlyadó miatt. Tudja, a macska súlyadó.
  • Kilogrammonként 10.000 forint évente. Látom, szépen megtermett példány. Hány kiló?
  • Négy, de én nem hallottam még a macskaadóról.
  •  Mi is csak ma reggel tudtuk meg.
  • Jól van, akkor hozom a pénzt, bár lehet, hogy kivágom az egész macskát a francba. Évi negyvenezret nem ér meg nekem, hogy egész nap csak zabál, meg döglik.
  • Tudtam! Látod, tudtam! Mondtam ugye? Bevette… a macskaadót mindenki beveszi… Állati!
  • Be. Tiszta röhej. A múltkor azt találtuk ki egy nagycsaládosnál, hogy a gyerekek után lábméret szerint kell fizetni. Erre elkezdték dugdosni a cipőket. Eszméletlen volt. Az egész hivatal ezen röhögött.

  • Meg amikor arra az öreglányra kivetettük a botadót. Kemény volt a néni, mint egy tengerészgyalogos. G. I. Annuska. Még most is sajog a fejem. Nem érette a viccet. Kapásból leütött. Piszkosan pontosan célozott. Lézerirányzékos botja lehetett, műholdas összeköttetéssel.

  • Vidám egy életünk van ám. Tudná, hogy miket művelünk próbavásárláskor. Múltkor egy ruhaboltból bugyiban, meg melltartóban kellett kimenekülnöm. Tudod a tüköradósnál. De megérte. Azt kiabálta utánam a tulajdonos, hogy maga itt a tükrökkel nem fog trükközni. Futnom is kellett, mint a nyúlnak. Az volt a szerencsém, hogy félúton összeroskadt. Mondtam is neki, mi van uram, összeroskadó? Csak lihegett szegény, meg lassan szivárgott valami az orrából.
  • Urnás temetésnél én egypárszor már elsütöttem a hamvadót. Egyszer utánam is hajították a megboldogultat. Fél méterre mellettem csapódott a földbe a rövid hatótávolságú nagypapa. Két napig tüsszögtem tőle. "Hamvadó cigarettavég..."
  • A múltkor, egy patikusnál vettem két doboz lázcsillapítót. Odaadta az ürge, erre elővettem az igazolványomat, hogy halihó, lázadó. Rögtön elzuhant, mint egy liszteszsák.
  • Ez jó. A lázadók mindenért megfizetnek. Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni.
  • Jó poén, gratulálok! Egy könyvárust két órán keresztül hülyítettem a könyvkiadókkal. A végen aztán elkezdte letépkedni a könyvek borítóit, meg a saját haját. Kissé felkapta vizet. Elkezdtem neki énekelni: "Athéni szél és spártai eső, ülünk a tűznél, én meg az idő. Az éneklés évei lassan elmúlnak, A nagyranőtt lelkek a pincékbe bújnak. Európa kiadó, Európa kiadó, Európa kiadó, Európa kiadó..." Erre kiugrott az ablakon. Placcs!
  • Pont, mint egy utcai zenész a hangadónál. Apró darabokra verte szét a gitárját. Mondtam is neki: - Na, látja kedves uram uram, erre szokták azt mondani, hohy a harag milyen rossz tanácsadó. Hoppá, figyeled, micsoda spontán poén?
  • Gratulálok! Ezt még nem is mesélted. Képzeld, rájöttem, hogy a haladót nyelvtanfolyamoknál és horgászoknál is elsüthetnénk. Szakadó esőben elég ütős poén lenne.
  • Ez jó! Képzeld csak! A múlt héten, csütörtökön, a kertvárosban egy nő éppen teregetett. Szóltam is neki, hogy: - Szépséges asszonyka, ha meg nem sértem, a száradóval meg mi lesz? Mármint, hogy a napsugárzás használatáért fizetett-e? Sajnos nem vettem észre a mellette lévő két rottweilert. Mindegy. Egy öltöny árát megérte.
  • Álljanak már le egy pillanatra. Ez valami eszméletlen, amit művelnek. Maguk gyakorlatilag rettegésben tartják a környéket. Mit akarnak tőlem? Védelmi pénzt?
  • Nem dehogy. Csak imádjuk a tréfákat. Szóval arról lenne szó, hogy Önnek pár éve volt egy pár ezer forintos adótartozása. Valahogy kiment a fejünkből. Közben persze szépen meghízott a kicsike. Ma olyan 24 milliós lett, szépen fejlett, egészséges példány. Az a gond, hogy 3 hónap múlva elévül. Lépnünk kellett valamit az ügyben, de úgy látom Önnél nem lesz semmi gond. A lakása pont megfelel a célra. Lefoglalni jöttünk. Ugye nem zavarja?
  • De. Nagyon is zavar. Ez ugye megint csak valami otromba tréfa?
  • Nem hölgyem, szó sincs erről. Sajnos a mi életünk sem csupa móka és kacagásból áll. Sokan ezt hiszik, de ez nem így van. Akkor, ha nem megengedi, rögtön helyet is foglalnánk. Meg persze az egész lakást. "Eladó, kiadó most a szívem, nem lakik benne már senki sem. Tessék vidd, átadom olcsón neked, most egy jó szóért megveheted." Mondja csak, megbántottuk valamivel? Miért zokog ilyen keservesen?

***

Hegedűs Tamás - Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.
Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem birhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr927734830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.