Lübeck városának hóhéra, Meister Rudolf Ziesel mesterségének messze földön híres művelője volt. Még maga a szakma is elismerte istenáldotta tehetségét és szorgalmát. Mindig rendkívül precíz és megbízható munkát végzett. Zieselrt olyan ítéletvégrehajtónak ismerték, aki a legkisebb részletekre is ügyelt. Feladatát diszkréten teljestítette és kínosan betartotta az előírt formalitásokat. A vérpadon nem tűrt meg semmiféle hanyagságot, fegyelmezetlenséget. A rendes, tisztességes viselkedést természetesen az elítélt bűnösöktől is elvárta. Ebben az esetben ők maguk is mindenben számíthattak Ziesel mester segítségére és jóindulatára.

Lübeck nagyrabecsült hóhérja szabadidejében szívesen kísérletezgetett. Meister Zieselt elsősorban a fojtásos technológiák fejlesztése érdekelte. Az ő ajánlásával forgalmazott kötelek más Hanza-városokban is nagyon népszerűek voltak.

Váratlan halálát a szakmai kíváncsisága okozta. A tökléletesített Ziesel-féle fojtókötést - szabadalmi lajstromszáma D03D 49/40 - szerencsétlenségére először saját magán próbálta ki. Segédje, Hans Morgendämmerung az adott jelzésre természetesen időben levágta a kötélről a mesterét, de a tökéletesített csomó túlságosan jól bevált. A hurok precízen megszorult és úgy is maradt.

Morgendämmerung amennyire tudta, kényelembe helyezte fuldokló mesterét, de mire sikerült neki Meister Ziesel csodálatos találmányát semlegesítenie, sajnos már késő volt. A feljegyzések szerint Meister Rudolf Ziesel volt az első ember, aki egy támlás széken üldögélve fejezte be az akasztását. Egy hóhér nem is képzelhetett el szebb halált magának.

A magisztrátus ennek ellenére vígasztalhatatlan volt a várost ért hatalmas veszteség miatt. Ziesel mesterien kivitelezett kivégzései még a távoli országokból is Lübeckbe vonzották az érdeklődőket, amiből a település tisztes haszonra tett szert. Ziesel munkássága jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Lübeck a Hanza-szövetség legmeghatározóbb tagjává vált.

Az elöljárók úgy vélték, a lelkiismeretes, de gyakorlatlan Morgendämmerung kivégzéseit még maguk a lübecki polgárok sem fogják megtisztelni a jelenlétükkel. Mindenképpen szükségük volt tehát egy tehetséges, gyakorlott mesteremberre.

Rengeteg jelentkezőt meghallgattak, átnézték az ajánlásaikat. Olyanokis akadtak közöttük, akik még ingyenes szakmai bemutatókat is tartottak a városi elöljáróság számára. Temékmintáik azonban nem győzték meg a magisztrátust. Meister Rudolf Ziesel széleskörű ismereteivel és könnyedségével egyik jelölt sem rendelkezett.

Végül 1332-ben, egy szép nyári napon megérkezett Lübeckbe Heinrich Mittelgebirger, aki már több Hanza városban, így Hamburgban, Münsterben, és Dortmundban is bebizonyította a tehetségét. Amikor értesült arról, hogy Lübeckben megüresedett az városi hóhér tisztsége, münsteri szerződésének lejárta után azonnal elindult a szerencsétlenül járt városba. A megadott időben, pontosan meg is jelent a magisztrátus előtt.

Hermann Morneweg polgármester szívélyesen üdvözölte, mivel hírből már jól ismerte Mittelgebirger tevékenységét.

- Jöjjön csak be, Meister Mittelgebirger! Jöjjön! Bátran! Ne legyen már olyan félénk! - invitálta a polgármester a reménybeli hóhért.

- Hálás szívvel üdvözlöm a mélyen tisztelt magisztrátust. - köszöntte őket a hóhér. - Elnézést kérek, de valóban kissé bátortalan vagyok. Egyesek szerint túlságosan érzelgős, szentimentális és szelíd. Amolyan galamblelkű. Nem tehetek róla, ilyen a természetem. Ennyi idős koromban azonban már nem nagyon tudok változtatni ezen. Azt azonban mindenképpen el kell hinniük rólam nagytiszteletű méltóságaim, hogy teljesen a szakmának szenteltem az életemet. Kitanultam a mesterség minden csínját és bínját. Több városban is dolgoztam már. Nem dicsekvésből mondom, de mindenki örömére és legnagyobb megelégedésére.

- Ez renkdívül bíztató Mittelgebirger. Szóval úgy érzi, megfelel a magas szakmai elvárásainknak? - kérdezte szigorúan Morneweg.

- Tökéletesen, uraim, tökéletesen. - felete erre határozottan Mittelgebirger. Arcvonásai megkeményedtek. Hóhérként elmúlt a kezdeti félszegsége.

- Pontos, precíz munkát végzek. - folytatta. - Soha, sehol nem volt panasz a tevékenységemre. Még a vérpad tisztaságára is mindig kínosan ügyelek. Nem szeretem ha a kiontott vér, illetve zsigerek bemocskolódnak. Minden kivégzésnek megvan a maga esztétikája. Ha már ügyesen kibelezünk valakit, azt tegyük látványosan, de kellő tisztelettel és alázattal. Ezt várja el az elöljáróság, ezt várják el a tisztelt érdeklődők és még maguk az elítéltek is. Jelenetős nap ez az életükben, mivel az utolsó. Soha nem tévesztek. Ha valamibe belekezdek, azt be is fejezem. Félmunkát, selejtet soha nem adtam ki a kezeim közül.

- Ez dicséretes. Nagyon dicséretes. - állapította meg Johann Bardewik takácsmester.

- Nos, hozott is nekünk valami referenciát? - kérdezte a polgármester, miközben érdeklődve nézett Mittelgebirger teljesen átszellemült arcára.

- Igen, természetesen. Bocsánat, mindjárt elő is veszem. Egy pillanat. Itt is van. Méltóságodék gondosan megszemlélhetik.

Egy csinos, fémpántos ládikát vett elő. Kinyitotta és egy jókora levágott fejet emelt ki a hajánál fogva a vérvörös bársony bélésből.

- Hova tehetem? Nem szeretnék semmit sem összepiszkolni. - kérdezte udvariasan.

- Tegye csak nyugodtan ide az asztal közepére, hogy az elöljáróság is tüzetesen megvizsgálhassa. Köszönjük, Mittelgebirger. Ügyes munkának tűnik.

- Ez csak egy apróság, egy kis semmiség. Úgy is mondhatnám, egyszerű rutinmunka. Néhány napja készítettem külün megrendelésre. Nézzék csak meg nyugodtan! Úgy vélem a szerencsétlen bűnös elégedett mosolya önmagáért beszél.

- Tényleg gyönyörű mestermunka! Gratulálok, Meister Mittelgebirger! Nézze csak meg, Bardewik céhmester úr! Micsoda leheletfinom, de határozott, gyönyörűen kidolgozott felület!

- Valóban, polgármester úr, ez egy tökéletesen kivitelezett vágás. Még maga a megboldogult Meister Ziesel is büszke lenne rá. Mindig örülök, amikor egy ilyen gondosan kimunkált mesterművet láthatok. Ideadná, kérem. Csodálatos! Pontosan erre van szüksége a városnak. Egyszerűen lenyűgöző! Csak gratulálni tudok hozzá. Mivel készítette Mittelgebirger? Bárddal, vagy pallossal?

- Bocsássanak meg nekem méltóságodék, de én kizárólag pallost használok a fej törzstől való elválasztására. Vizsgálják csak meg figyelmesen ezt a vágást. A bárd csúnyán összeroncsolná a nyakat. Ezen itt, mutatom is, egy pillanat… Csak megfordítom. Ha megnézik a légző és nyelőcsövön nincs semmiféle deformáció. Egy határozott sújtás és meg is van! Haszálpontosan dolgozom. Esténként három darab jókora tököt aprítok fel, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból. Sajnos manapság egyre ritkábbak a nyilvános kivégzések. Örülök, hogy az önök városa még ilyen nagyra értékeli ezt a szép és nemes szokást. Nagyon sok jámbor, istenfélő embernek okoz ez gyönyörűséget, ráadásul a kispriccelő vér látványa erkölcsi tartást is ad a számukra. Még egy dolog, ha meg méltóztatnak engedni, hogy szóljak róla. Az öcsém perecárus. Más városokban általában kizárólagos jogot kaptunk arra, hogy a kivégzések ideje alatt csak mi árusíthassunk perecet. Ez egy kis mellékjövedelem, de ahogy az öcsém szokta mondani: “Egy rendes kivégzés mit sem ér perec nélkül!”

- Ez teljesen méltányos kérés. Majd belevesszük a szerződésébe. Városunk mindig megbecsülte és nagyra tartotta a művészetek minden formáját. Schotelmund pékmesterrel majd megbeszélik a részleteket.

- Hálásan köszönöm. Éreztem, hogy Lübeck városában értő és bölcs elöljárósággal fogok találkozni. - mosolyodott el Mittelgebirger megkönnyebbülten. A perecek árusítása miatt több helyen akadtak már vitái a pékmesterek céheivel, de Schotelmund egyáltalán nem tűnt ellenségesnek.

- Ez így van. Mindannyian kedveljük a kínzásokat, kivégzéseket, nyilvános megszégyenítéseket. Ez is azt mutatja, hogy tiszteletreméltó és békés polgárok vagyunk, akik számára a jó erkölcs és a jámborság mindennél fontosabb. Erről eszembe is jutott valami. Akasztásban is rendelkezik kellő gyakorlattal?

- Dicsekvés nélkül állíthatom, mestere vagyok az akasztásoknak is. Nincs esetleg itt a közelben egy elvetemült gonosztevő? Szívesen bemutatnám méltóságodéknak az említett műveletet. - ajánlotta fel a szolgálatait Meister Mittelgebirger.

- Sajnálom, de ilyesmire nem készültünk. De ne aggódjon, lesz rá módja, hogy a mesterségével elkápráztasson minket. - felelte a polgármester. Kigöngyölített egy előtte heverő pergamentekercset és áttanulmányozta.

- Egy pillanat, nézem is. Igen, meg is van. Holnap lesz két akasztás, kizsigereléssel, három lefejezés és egy felnégyelés. Utóbbi a városkapukra való gondos kiszögeléssel. Ehhez természetesen minden segítséget megkap a várostól.

- Pompás! Nagyon jól hangzik. Már alig várom. Az akasztásnál hány perc haldoklást parancsolnak méltóságodék?

- Olyan két-három perceset. Annyi ugye elég lesz polgármester úr?

- Minden bizonnyal, céhmester úr. Tökéletesen megfelel ennyi rúgkapálás. Mondja, kerékbetörést is vállal?

- Ó, hogyne! Sőt akár foghúzást is. Nem is lennék igazi hóhér, ha nem tudnám elvégezni a kerékbetörést. Az anatómiai ismereteimet a Bolognai Egyetemen szereztem. Ismerek mindent, amit csak egy emberben össze lehet törni. A kizsigerelést, az olajban sütést, az elevenen megfőzést, és csonkításokat is lelkiismeretesen elvégzem. Ezekhez használhatom majd a saját felszerelésemet?

- Igen. Ez magától értetődik. A város természetesen bérleti díjat fog fizetni az eszközök használatért.

- Méltóságodék nagyon nemeslelkűek. Nem is tudom mikor dolgoztam ilyen kellemes és barátságos körülmények között. Hat kivégzés egy napon. - felelte boldogan Mittelgebirger. - Egy becsületes hóhér ennél többet igazán nem is kívánhat magának. Kissé el is érzékenyültem. Remélem megbocsátják nekem ezt a gyengeséget.

- Nem tesz semmit. Ejnye már, egy pillanat. Most vettem csak észre! Holnap lesz még két máglyán való elevenen megégetés is. - jegyezte meg Hermann Morneweg. - A boszorkányokat a hatás kedvéért szerint mindig a végére hagyjuk. Ők jelentik a fő attrakciót. Halálsikoly, jajgatás... De mineki is beszélek... Pontosan tudja, hogy mivel jár az ilyesmi.

- Természetesen. Ez pompás! Szólnom kell az öcsémnek, hogy dupla adag perecet rendeljen.

Schotelmund pékmester boldogan és elégedetten elmosolyodott.

- Igazán meg vagyok hatódva. - közölte Mittelgebirger. - Nem számítottam ilyen nemes és haladó gondolkodású elöljáróságra. Azt még tisztelettel megkérdezhetném, hogy miként működik Lübeck városában a kivégzési ütemterv?

- Ó, igen. Vasárnaponként, a szentmise után rendezzük a nyilvános kivégzéseket. A polgárok nagy része ilyenkor nem dolgozik, így nyugodtan szórakozhatnak és kedvükre bámészkodhatnak.

- Bizony, ez nagyon fontos. Ügyelni kell a részletekre! Gondolom a város főtérén lesz a rendezvény. Mikor idefele jöttem alaposan megnéztem magamnak. Rendkívül gondosan és jól megválasztott helyszín. Lübeck főterét még az isten is vesztőhelynek teremtette. Rengeteg ember elfér rajta, kiváló a tájolása és pompás az akusztikája. Ott még egy utolsó, halk halálhörgés is messzire elhallatszik.

- Úgy látom uraim, Meister Mittelgebirger valóban nagyon ért a mesterségéhez. Örülünk, hogy ilyen derék hóhéra lesz a Lübeck tisztes városának. Ez nagyon jó hatással lesz a város erkölcsére, kereskedelmére és a fogadók forgalmára is. Mondja meg az öccsének, hogy emléktárgyként kis akasztófákat, koporsókat is nyugodtan árulhat. - jelentette ki kegyesen és megkönnyebbülten a polgármester. Mittelgebirger megjelenésével nagy kő esett le a szívéről.

- Méltóságodék nagylelkűsége határtalan. - felelte Lübeck városának reménybeli ítéletvégrehajtója. - Akkor vehetem ezt úgy, hogy engem ért a megtiszteltetés?

- Természetesen. Egy ügyes hóhér nagyon ritka kincs manapság. Reméljük a tevékenysége hozzájárul városunk tekintélyének növekedéséhez.

Mittelgebirger nem okozott csalódást a magisztrátusnak és a polgárok is nagyon elégedettek voltak a tevékenységével. A keze alatt egy idő után Hans Morgendämmerung is kiváló hóhérrá vált.