Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Alrameon ajánlásai

2016. szeptember 05. - Toadwart66

ea68cf1060fab079539f2db8583977d6-d9vn527.jpg

„A Publicus Intézet és a Vasárnapi Hírek közös közvélemény-kutatása szerint az emberek 58 százaléka úgy gondolja, a kormány az emberek félelmeire építve, azokat növelve kampányol. 68 százalék szerint a kényszerbetelepítés népszavazás nélkül sem lenne kivitelezhető. Ennek ellenére a kutatás az idegenellenesség erősödését mutatta ki, az adatok szerint csak a lakosság 21 százaléka fogadna el szomszédjául szíriai menekültet, a menekültek befogadását még az MSZP-szavazók 69 százaléka is elutasítja.” (Tudjuk, hogy hülyít a kormánypropaganda, mégis elhisszük)

Ez mindenesetre nagyon furcsa és bizarr gondolkodásmódra utal, amely kihatással lehet az egész emberi civilizáció további sorsára. Ennek megértéséhez érdemes megismerni Alrameon művének néhány bevezető sorát.

Alrameon soha nem volt isten, nem volt halhatatlan, nem tett csodákat. Úgy tartják már több millió éve meghalt. Azt sem lehet tudni, esetében pontosan hány millió évről van szó. A civilizáció melyben egykor élt, mára eltűnt. Réges-rég elvegyültek a galaxis tarka és vidám forgatagában.

Nem maradt más utánuk csak Alrameon híres ajánlásai, melyeknek címe: „Mihez kezdjünk az idegen civilizációkkal?”

Alrameon leírásából tudjuk, hogy népe az elsők között volt, akik képesek voltak észlelni azt, hogy galaxisunk nyüzsög a különböző életformáktól és viszonylag könnyű velük kapcsolatot létesíteni. Arra is képesek voltak, hogy személyesen felkeressék őket. Alrameon arra kereste a választ, hogy van-e ennek egyáltalán valami értelme, megéri-e a fáradtságot és miként lehetne elkerülni a bolygóközi háborúkat?

Maga a mű rendkívül hosszú, mivel részletes útmutatásokkal szolgál a szerző által ismert civilizációk kapcsolatfelvételi módjaival kapcsolatosan. Ennek nagy része az emberiség számára egyáltalán nem érdekes. Semmiféle hatással sincs ránk például a pfandoszi relemikek eszméletlenül bonyolult anatómiája és az általuk kidolgozott kifinomult szokásrendszer. Bolygónk, a Föld jelenleg amúgy is karantén alatt áll és ez valószínűleg még pár ezer évig így is marad.

Egy egészen friss galaktikus közösségi jelentésen, amely a mi civilizációnkkal foglalkozik, a galaxis-szerte használt, ezüstösen ragyogó tráglukosz betűtípussal a következő felirat áll: „Ez itt egyáltalán nem titkos!” Az akta mindössze ennyit tartalmaz: „Ezeknek egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy mihez is kezdjenek magukkal. Nem célszerű őket más létformákkal háborgatni. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz érdemes felvenni velük a kapcsolatot, teljesen határozott választ adhatunk: majd, valamikor, talán.”

Alrameonnak természetesen fogalma sem lehetett az emberiségről, mivel az ő korában nem is léteztünk. Nem tudni arról sem, hogy az általunk Földnek nevezett bolygóról voltak-e valamilyen értesülései. Művének bevezetője azonban olyan általános megállapításokat tartalmaz, melyek talán számunkra is érdekesek lehetnek:

„Galaxisunkban az élet rendkívül változatos formákban létezik. Ez persze egyáltalán nem meglepő. Mindenkinek alkalmazkodnia kellett a saját körülményeihez. Akiknek ez sikerült, azok néha fejlődésnek indultak.

Ha a körülmények úgy alakultak, egyes fajok egészen érdekes szintre jutottak ebben, amelyet értelemnek vagy intelligenciának is nevezhetünk. Az értelem meglehetősen pontatlan kifejezés, mivel kérdéses az, hogy annak nevezhetjük-e azt a tevékenységet, amelynek során az intelligencia célja nem más, mint az élet totális felszámolása. Véleményem szerint nem.

Mivel úgy néz ki, a galaxisunkban élő civilizációkkal való kapcsolatfelvételeknek szerencsére még az elején tartunk, nem érdemes ezt a dolgot túlságosan elkapkodni. A teljesen eltérő testfelépítés – már ha az adott faj rendelkezik egyáltalán ilyesmivel – szokások, viselkedés miatt, egy örömtelinek induló találkozás könnyedén átcsaphat vad mészárlásba. Ezt mindenképpen célszerű elkerülni. Érdemes óvatosnak lennünk. Egyes fajok meglepően fejlett tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek ki a maguk szórakoztatására és mások kiirtására.

Mihez kezdjünk tehát az idegen civilizációkkal?

Először mindenképpen próbáljuk megismerni és valamilyen módon megérteni őket. Érdemes erre egy kis időt rászánni. Pár ezer év (földi évre átszámolva, a fordító megjegyzése) bőven elegendő arra, hogy nagyjából kiismerjük a viselkedésüket.

Fel kell mérni az agresszivitási szintjüket. Ehhez egy viszonylag objektív skálát szükséges kidolgozni, mely alapján a fajok osztályozhatók. Mindenképpen figyelni kell ennek a szintnek a változását. Ha ez a fejlődéssel együtt nő, és átlép egy kritikus értéket, az adott faj együttélésre teljesen alkalmatlannak minősíthető. Nem is érdemes tovább foglalkozni velük.

A legtöbb civilizáció valami közös tevékenységen, együttműködésen alapul. Ha az adott faj egyes vélt vagy valós tulajdonsági alapján hajlamos csoportokra elkülönülni, fontos, hogy megismerjük a csoportok közötti viselkedés szabályait. Ha az azonos fajhoz tartozó csoportok hajlamosak arra, hogy más csoportok egyedeit időnként valamilyen okból leöldössék, vajon mi akadályozná meg őket abban, hogy ugyanezt békés, idegen létformákkal is megtegyék? Valószínűleg semmi.

Addig nem is érdemes kapcsolatot létesíteni velük, amíg nem alkotnak egységes csoportot, mert csak így van esély arra, hogy értelmesen lehessen tárgyalni velük. Más esetben csak szövetségkötésre törekednének, hogy ennek segítségével megpróbáljanak a saját érdekükben valamiféle népirtást végrehajtani. Ameddig nem ismerik fel a csoportjaik közötti versengések korlátait, el kell őket szigetelni a Galaktikus Közösségtől.

Vannak fajok, amelyek az erőforrásaikat hajlamosak a végletekig kimeríteni. Pont ezek azok a társadalmak, amelyek irdatlan mennyiségű hulladékot képesek maguk után hagyni. Viszonylag gyorsan tönkreteszik a bolygójuk bonyolult rendszerét és emiatt megpróbálnak sürgősen odébbállni. Ezt érdemes megakadályozni, mivel ez csak növeli a felelőtlen optimizmusukat. Egy idő után békésen kihalnak.

A Galaktikus Közösség számos előnnyel jár. Rendkívüli módon felgyorsítja a tudomány és technológiai fejlődését, tág teret ad a művészeteknek és a gasztronómiának. Katasztrófák esetén lehetőséget ad a menekülésre. Alkalmat teremt más bolygók és azok élőlényeinek biztonságos megismerésére. Ezt a közösséget azonban működtetni kell.

Azok a civilizációk, amelyekből hiányzik az empátia és fikarcnyit sem törődnek más, számukra idegen lények, távoli bolygók sorsával, illetve magukat valamilyen módon állandóan előnyben részesítik mások kárára, nem tolerálják más civilizációk viselkedését, szokásait, hagyni kell, hogy a saját, megszokott módjukon fejlődjenek.

Már ma is rengeteg technológia áll a rendelkezésükre, amivel lehetetlenné tehetjük a galaxison belüli mozgásukat és kommunikációjukat. Elszigetelten valószínűleg ők maguk is nagyobb biztonságban érezhetik magukat. Nem érdemes ebben a hitükben megingatni őket, mivel ez jelentősen alááshatja az önbecsülésüket és árt a hiúságuknak. A galaxis urainak képzelve önmagukat azonban elégedettnek és erősnek érzhetik önmagukat. Egy idő után aztán maguktól kihalnak.”  

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr9011677359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.