Kurd harcosok Szíriában. (Női Védelmi Egységek ) / Kép: Mary Kreutzer
A főbiztos úr nagyon visszafogottan fogalmazott az európai populisták rendkívül kártékony tevékenységével kapcsolatosan. Nyugodtan mondhatta volna azt is, hogy ezek a magukat önkényesen Európa megmentőinek kinevező politikusok, aljas és számító módon, a saját hatalmi céljaikra használják fel más emberek halálát, szenvedéseit, félelmeit. Pont ugyanúgy, mint ahogy azt az Iszlám Állam teszi. Viszonylag korlátozott működésük miatt ezek a populista politikusok természetesen nem öletnek meg senkit, de az is elég, ha hagyják meghalni és szenvedni a lakóhelyükről elüldözött embereket. Már maga a félrenézés, közöny is bűn a részünkről. A miénkről, természetesen. Az uszítás azonban ennél jóval többet jelent.
Esetükben hideg és számító vámpírokról van szó, akiket más emberek vére tart a hatalomban. Kiontott vérből mostanában nincs hiány, persze ez soha nem volt hiánycikk. Mindig is könnyedén hozzá lehetett jutni. Szeretett és a nép által körülrajongott populistáink vígan lubickolnak benne, sőt vidáman nevetgélve egymásra is fröcskölik azt. Kiélvezik a helyzet minden előnyét. Hasznot hajtanak maguknak.
Magyarországon egyetlen valamirevaló párt sincs, aki ki merné mondani azt, hogy Szíria esetében hatalmas humanitárius katasztrófáról van szó, melyhez hasonlóval Európa a délszláv háború óta nem találkozott. Majd megszakadnak, úgy szaladnak a kormány propagandája után, hogy ők is részesüljenek a lehulló morzsákból. Sokra persze nem mennek vele, leggfeljebb hiteltelenné válna
Gyáva népnek csak hazája van, melybe gyorsan visszahúzódhat, mint a csiga a házába, ha fenyegetve érzi magát. Az országot elárasztó, véresen kék útbaigazító tábláknak pont ez is volt a céljuk. „Rettegj, félj és borzadj! Szörnyű sárkány körme nagy!” (Csukás István)
Ez az üzenet tökéletesen elérte a célját. Sikerült a terror áldozatait terroristákká nyilvánítani. A valódi terroristák legnagyobb örömére. Így már csupán mindenre elszánt gonosztevőkről, gyilkosokról, erőszaktevőkről van szó. Nem okoz lelkiismeretfurdalást a haláluk és a sorsuk. Ki velük Európából, mert az kizárólag a miénk! A közvélemény-kutatási eredmények szerint ez a szörnyű propaganda nem sok ellenállásba ütközött.
A kormány az október 2-ai népszavazással minden felelősséget képes lesz elhárítani önmagáról. Emberiség elleni bűntett? Humanitárius katasztrófa? Ugyan már! Hiszen ők csak demokratikus módon, a nép akaratából cselekedtek. Nevezett alperes, maga a nép, később legfeljebb „majd” arra hivatkozhat, hogy ő "akkoriban" sajnos semmit sem tudott a szíriai polgárháború szörnyűségeiről, de „majd” nagyon tragikusnak fogja tartani azt, ami a polgári lakossággal történt. Úristen mennyi halott és még ezek a szegény gyerekek is! Tényleg rendkívül tragikus, ami velük történt. Ők azonban csak jóhiszeműen bedőltek a gyűlöletet szító plakátoknak. Rengeteg volt belőlük szerteszét az országban. Szomorú, de másokkal is megtörtént már az ilyesmi. Legközelebb azonban majd jobban fognak figyelni.
Mi csak a plakátok utasításai szerint jártunk el! Adhat-e azonban ez az érvelés a résztvevők számára bármiféle felmentést?
Zeid Raad al-Husszein azt is nyilatkozta, hogy: „A rasszisták számára zavaró módon fehér bőrű muszlim vagyok, európai az anyám és arab az apám. Dühös vagyok Wilders úr hazugságai, féligazságai, manipulációi és félelemkeltése miatt.” Szijjártó Péter a hazai közvélemény megnyugtatása érdekében erre válaszul azonnal alkalmatlannak minősítette őt az ENSZ emberi jogi főbiztosának tisztségére. Al-Husszein azonban csupán azt tette, amit tennie kellett. Próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a vészesen terjedő populizmus és idegengyűlölet mekkora veszélyt jelent Európára. Nem a kereszténységre, hanem magára az egész kontinens lakosságára. Orbánt pedig csak annak nevezte, ami ő mindig is szeretett volna lenni. Mi ebben a sértő?
Gyűlöletet szítani a jelenlegi helyzetben nagyjából annyira biztonságos, mint gyufával kideríteni azt, hogy vajon mi lehet egy benzintankban. Benzin, természetesen.
A botcsinálta pszeudo-külügyminiszternek annyi önálló gondolata van, mint a néhai Joachim von Ribbentropnak volt. Nem szabadna elhinni egyetlen szavát sem, de a valóságban ez nem így van. Az emberek nagy része úgy véli: „Most aztán jól megmondta ennek az arabnak vagy minek. Hehehe!" Pedig rendkívül harcias külügyminiszterünk csupán egy gátlástalan karrierista, akinek a szervezete empátiát még nyomokban sem tartalmaz. Diplomáciai érzéket sem sokat.
Rengeteg információ áll a rendelkezésére a szíriai helyzetről, amiket azonban csak arra használ fel, hogy gondosan kiválogassa ezekből azokat, amelyeket hasznosnak ítél. A teljes igazság bemutatása egyáltalán nem áll az érdekében. Szijjártó rendkívül céltudatos és elszánt férfiú. Néha azt is szokták emlegetni az ilyen személlyel kapcsolatosan, hogy jellemtelen és önző fickó. Ezen mindenesetre érdemes elgondolkodni, ha valaki hajlamos az ilyesmire.
A kirekesztő migráns szót a magyar kormány még mindig nem volt képes lecserélni a sokkal kifejezőbb menekült szóra, ami arra utal, hogy az ügyben legfőképpen továbbra is hazudozni szeretnének. Tapintatosabban k
Jelenleg a Szentlélek és egy emlékezetes vatikáni látogatás hatására, kormányunk a keresztények megmentésével foglalatoskodik világszerte és buzgón támogatja azokat a rendszereket, amelyek állításuk szerint stabilizálhatják az észak-afrikai és közel-keleti országokat. Ez utóbbi problémát azonban a keresztes háborúk óta nem sikerült megoldani. Mi a garancia arra, hogy most végre sikerülni fog? Még több embert kell letartóztatni, megkínozni, kivégezni? A feleslgesen akadékoskodó népeket jó alaposan ki kell irtani? Orbán Viktor esetleg bátorításul oda is látogat hozzájuk? A diktatúrák számára ez nem túl jó előjel.
Törökország stabilitása csupán illúzió, amellyel Európa saját magát szeretné kétségbeesetten megnyugtatni. Ostobaság volt Recep Erdoğan egyre kegyetlenebb diktatúráját elsőként biztosítanunk a jóindulatunkról és megértésünkről. Minek? A diktátor számára Magyarország nem jelent semmit. Az egésznek csupán az az üzenete, hogy – és ilyen esetekben mindig mi, a magyarok, még azok is, akik nem – rendkívül kedveljük az ilyen rendszereket.
Törökország az éppen kapóra jött puccs-kísérletre és a terrorizmusra hivatkozva, suttyomban háborúba kezdett a kurdokkal, ami nem fog semmiféle nyugalmat hozni a térségben. A helyzet természetesen nem fekete és fehér. A Kurd Munkáspárt (PKK) nem azonos a Kelet-Londoni Keresztény Misszióval. A pesmergák nem jószolgálati tevékenységet végeznek, hanem kegyetlenül harcolnak. Háborúban nem érdemes keresni a jókat. Ha egyszer beindul, legfőképpen a túlélés számít.
A 40 milliós kurd népességből 20 millió él Törökországban, 8 millió Iránban, 6,5 millió Irakban és 3 millió Szíriában. A kurdok kénytelenek lesznek többfrontos harcba kezdeni, amiben már nagy gyakorlatuk van. Nem fognak Szijjártó Péter kijelentéseivel és teóriáival foglalkozni. Azt sem tudják, hogy létezik valahol ilyesmi szerzet.
Ha Erdoğan egyre lelkesebb tisztogatása közben, az 1999 óta börtönben ülő 68 éves Abdullah Öcalan, a PKK legbefolyásosabb vezetője valami miatt megbetegszik és meghal, az tényleg jelentős kihatással lehet a térség instabilitására. A PKK-t mind az ENSZ, mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió gerillaszervezetként tartja számon. Szabadon válogathatnak tehát az ellenségeik közül és jóval harcedzettebbek, mint a szírek.
A PKK-án kívül jelentős fegyveres erőt képviselnek a pesmergák, a Kurd Népvédelmi Egységek, a Női Védelmi Egységek is. Maga a török haderő is jól felszerelt és hatalmas. Elég egy meggondolatlan döntés és hatalmas vérengzés veheti kezdetét az áhított stabilizálódás helyett. Az orosz hadsereg is ott mocorog a környéken. Erdoğan megfékezése nélkül a háború bármikor kitörhet. Néhány hírből ítéve már javában folyik is. Minek a török elnököt ajnározni és lekesen bólogatni neki? Gyávaságból? Tiszteletből? Érdekből?
Ilyen helyzetben azzal riogatni Magyarország lakosságát, hogy szuahéli harcosok tömegei fogják elözönleni a Hortobágyot, ha nem állunk ellen Brüsszel nyomásának, jóval több, mint szemérmetlen hazugság.