Victory Viktor by Marian Kamensky

Magyarország az az ország, ahol szobrot akartak állítani Hóman Bálintnak, aki a harmincas években szorgalmazta a magyar zsidók deportálását. És az az ország, ahol állami kitüntetést adtak át Bayer Zsoltnak, egy << fertőzően antiszemita véleményírónak >>.” (Óriáspofon a kormánynak: Bayerről és Hómanról beszélt az amerikai ENSZ-nagykövet)

Magyarország szép lassan kezd karanténba kerülni. Szijjártó Péternek egyre több irányba kell szórnia az átkait. Azt, hogy Orbán Viktor sajátságos politikája hány kelet-európai országot fog az általa összetákolt vasfüggöny mögé csábítani, még kérdéses. Jelenleg a V4-es országokat meglehetősen kiszámíthatatlanul viselkedő, erősen populista vezetők irányítják, akik leginkább a saját hatalmi érdekeiket helyezik előtérbe. Emiatt okozhatnak még egészen furcsa és groteszk meglepetéseket. Mint mindig, most is izgalmas időket élünk. Érdekes és tanulságos lesz tehát nyomon követni ezen országok uralkodóinak tündöklését.

Természetesen minden gyakorló politikus a hatalmának minél szélesebb kiterjesztésével foglakozik munkaideje jelentős részében, ha nincs valaki vagy valami, ami megakadályozhatná őt teljes evilági kiteljesedésében. Egyes demokratikusan megválasztottak esetében ilyesmi azonban nem létezik.

Robert Fico szociáldemokratának, Orbán Viktor keresztény-konzervatívnak, Jarosław Kaczyński pedig csupán szerény szaktanácsadónak mondja magát. A cseheknél Miloš Zeman a király. Mindannyian ügyesen alkalmazkodtak az adott körülményekhez és gyorsan kihasználtak minden számukra kedvező lehetőséget. Egy teljesen új Európát szeretnének teremteni a maguk számára, tisztán keresztényi alapokon. Ezt nagyjából meg is fogják kapni. Persze nem a teljeset.

Az egész társaságból Kaczyński a leginkább alkalmas egy sikeres bukás véghezvitelére. Orbánt jelenleg demokratikus eszközökkel leváltani szinte lehetetlen, máshogy pedig nem érdemes. Bármiféle erőszak rendkívül káros, és a tapasztalatok szerint legfőképpen azok válnak az áldozataivá, akik nem képesek megvédeni önmagukat. Magyarországon amúgy sincs heves forradalmi felbuzdulás. A kellemes tespedés sokkal jobban kifejezi a közhangulatot.

Orbán iránt – a mesterien adagolt nacionalizmusnak hála – meglehetősen sok választópolgár érez olthatatlan rajongást és feltétel nélküli rokonszenvet. Aki az ilyesmit kedveli, az nyugodtan higgyen csak a nagyívű vízióiban és tapsoljon hozzá lelkesen, felállva, illetve ülve. Ők erre vannak rendszeresítve, tegyék tehát nyugodtan a dolgukat.

Akiknek pedig nem tetszik ez a rendszer, azok próbálják meg elviselni és amint lehetőségük adódik rá, küldjék külföldre a gyerekeiket. Ebbe a NER még nem tud beleavatkozni. Puha és korrupt diktatúráról van szó, hatalmas vízfejjel a tetején, ezért könnyű nevetségessé tenni és nem is fog örökké tartani. Az Orbán-rezsim leggyengébb pontja a gazdaságpolitikája. Valahonnan mindig pénzt kell kunyerálnia és állandó megszorításokra kényszerül, hogy folyamatosan rezsit tudjon csökkenteni, valamint megfelelően tudja táplálni az egyre éhesebb, népes rokonságot.

A Nyugat régóta nem tekinti Orbánt megbízható szövetségesének, mivel ő egyértelműen az orosz birodalmi törekvésekben látja Magyarország felvirágoztatásának lehetőségét. Ezt a meglátását nem is nagyon rejti véka alá. A kormány propagandája elfogultan oroszbarát és egyre inkább Unió-, ezen belül mostanában legfőképpen német-ellenes. Az emberek nagy része ennek hatására szintén így vélekedik. A központilag irányított kereslet tehát találkozott a kínálattal. A magyar politikusokat euroatlanti körökben már csak ott fogadják, ahol és amikor nagyon muszáj. Nem nagyon szeretik a közelségüket.

Kérdéses azonban, hogy az Orosz Birodalom milyen mértékben lesz képes, és akarja-e egyáltalán finanszírozni Magyarországot, legfőképpen annak ingyenélő, korrupt uralkodó osztályát. A keleti nyitás eddig nem sok sikert hozott. A megszerzett pénzek nagy része még mindig a mindenre elszánt ellenségtől származik. A hatalmas gazdasági fellendülés ezek elmaradása esetén csak statisztikailag lesz kimutatható, a szegénység viszont jelentősen nőni fog.

A szegényeket könnyű irányítani, megtéveszteni, aztán eltüntetni. Nem véletlen tehát, hogy az Orbán-kormány rohamtempóban számolta fel a szociális ellátórendszereket, építette le az egészségügyet és az oktatást. Mindezek vívmányaként csak az kap pénzt, illetve az marad életben, aki azt kiérdemli. Egyre kevesebben. Okulásként a tudásra vágyók nézegessék az Isten kegyelméből és uniós pénzekből felépült beruházásokat, stadionokat, uszodákat, emlékműveket, műkövezett köztereket, Fekete György frizuráját és Andy Vajna megszámlálhatatlan tévécsatornáját. Jelenleg ezek jelentik Magyarországon a rohamos fejlődést és a közízlést.

Putyin elnök rendkívül tehetséges despota, aki a KGB-nél nagyon sok hasznos ismeretet elsajátított. Az orosz hadsereg – az elnök jelentős reformjainak köszönhetően – az elektronikai hadviselés terén nagyon magas szintet ért el. A könnyen mozgó Krasukha-2 földi elektronikus hadviselési eszközök 300 kilométeres körzetben minden elektronikai eszközt blokkolnak. A közelükben bóklászó drónokat úgy megzavarják, hogy azok még a saját típusukat is elfelejtik.

Ebben az új hidegháborúban az oroszok a legnagyobb sikereiket a virtuális térben érték el. Dezinformációkkal és az FSZB által alkalmazott egyéb trükkökkel nagy befolyásra tettek szert a kelet-európai országok politikájában és hatékonyan képesek befolyásolni a közgondolkodást. Orbánt valószínűleg fél év alatt megbuktathatnák, de erről persze szó sincs. A táboron belül ő az egyik legtehetségesebb békeharcos.

Egyedül a lengyeleknél kell hagyománytiszteletből tapintatosan eljárniuk az oroszoknak, nálunk azonban egyáltalán nem. Vlagyimir Putyin népszerűsége Magyarországon Angela Merkellel szemben kimagaslóan magas. Ennek magyarázata valami országos Stockholm-szindróma lehet. Egyetlen dolog árnyékolja be ezt a szép idillt, mégpedig az, hogy az orosz gazdaság romokban hever, a német pedig az istennek sem akar összeomlani. Ha Angela Merkel megbukik, az sem fog  hosszan tartó boldogságot hozni. Sekély lesz e kéj. A szocdemek még kevésbé fogják Magyarország miniszterelnökének utasításait végrehajtani és a társaságát keresni.

A visegrádi országok nemrég büszkén foglaltak állást egy közös európai hadsereg felállítása ügyében. A grandiózus ötlet kiagyalója természetesen nem más, mint a legnagyobb magyar gondolkodó. A szerződést valószínűleg ismét Varsóban írják majd alá. Szép terv, de nem az a nehéz feladat, hogy valaki kitaláljon egy ilyen ármádiát, hanem az, miből és ki fogja majd finanszírozni azt? Talán Mészáros Lőrinc, erre a célra kinevezett táborszernagy und k.u.k. beszállító? Pillanatok alatt szét is lopnák az egész hadsereget, majd kedvező áron értékesítenék.

Magyarország a NATO egyik legnagyobb potyalesője. Racionális oka tehát nincs annak, hogy Nyugat-Európa felállítson Orbán Viktor számára egy nemzetközi haderőt. Minek? Ott van neki a TEK. Játsszon azokkal katonásdit, ha erre támad kedve. Persze az sincs kizárva, hogy nem bírnak ellenállni a csábító ajánlatnak.

Magyarországot nem a menekültek veszélyeztetik hanem hagyományosan, a tudatlanság. Az egész huszadik századi magyar történelem erről szólt. Hatalmas károkat okoz az, hogy képtelenek vagyunk és nem is nagyon akarjuk az innovációkat befogadni, alkalmazni. Egyszerűen nincsenek meg hozzá a megfelelő szakembereink, mivel kimentek a hanyatló Nyugatra. Hogyan lesz itt számottevő fejlődés? Közmunkásokat nevezünk majd ki műszaki csúcsmenedzsereknek? Havi 52 ezer forintos, busásnak becézett bérezéssel?

A jól kistafírozott Nemzeti Közszolgálati Egyetemen csupán nagy számú, engedelmes csinovnyikot fognak előállítani. Afféle megbízható NER-huszárokat. Akakij Akakijevics Basmacskinoktól senki se várjon újításokat, kockázatvállalást és kezdeményezőkészséget.

Az új vasfüggöny az emberek elméjében ereszkedik lefelé szép lassan, de megállíthatatlanul. A NER a nemzeti önrendelkezés hamis ígéretével egyszerű alattvalókká silányította le az embereket. „Ne gondolkozz semmin, csak szavazz! Ki is van írva mindenfelé, hogy hogyan!” Közben persze zavartalanul folyik az osztozkodás. Igazi Ungarischen Räuber Geschichte, vagy mi a fene.