"Soros György hatvannál is több, hazánkban működő alapítványa, szervezete behálózza az egész magyar közéletet. A milliárdos keze így a sajtón és a politikai elemzőintézeteken keresztül a felsőoktatáson át a pártokig elér." (Soros Györgyék hálója átszövi a teljes közéletünket)

A Bayer Zsolttal kegyetlenül megerősített „Kárpáti fal”, azaz a Magyar Idők címmel, rendszeresen megjelenő propagandakiadványnál nagyon komolyan vették a civil szervezetekkel való leszámolás szükségességét. Egy szem szerző nem is volt számukra elegendő ahhoz, hogy akkurátusan számba vegyék Soros György hatvannál is több, hazánkban működő alapítványainak, szervezeteinek tevékenységeit, kibogozhatatlan összefonódásait a liberális alvilággal, a tudatformáló háttérhatalmakakkal, Faustus doktorral, ecetera, ecetera...

A lelkes szerzők, Kárpáti András és Nagy Áron minden tőlük telhetőt meg is tettek annak érdekében, hogy olvasótáborukat a magyarországi civil szervezetek, elemző intézetek, – az általuk oly gyönyörűségesen megfogalmazott – „balliberális nyomtatott és audiovizuális média”, az ellenzéki pártok, és meglepő újdonságként, a felsőoktatási intézmények ellen hangolják.

Nagy igyekezetükben egy alapvető hibát is elkövetett a szerzőpáros, mivel azt írták: „Például a 2012-es melegfelvonulást Majtényi László nyitotta meg, és arra is felhasználta az eseményt, hogy a kormány által szervezett békemenetet kritizálja.” Ezt eddig a kormányoldalon senki sem merte ilyen nyíltan kimondani. 

Ahol nincs jelen, a fentiek értelmében tényleg a kormány által szervezett CÖF, illetve valamilyen formában az állampárt, oda minden valószínűség szerint az ellenség fészkelte be magát. Ha ez a szovjet, illetve német birodalmi mintájú propagandaháború továbbra is így folytatódik, immár semmi akadálya sem lesz annak, hogy bárkit, illetve bármit eltávolítsanak, letartóztassanak, betiltsanak, megszüntessenek valami légből kapott, államellenes tevékenység címén. Ha kell, magát a leszámolás menetét is titkosítják pár évre, így elejét veszik a túlzott kíváncsiskodásnak, felesleges akadékoskodásnak.

Gyakorlati tapasztalatok alapján azonban az orosz Külső Hírszerző Szolgálatnak (SZVR) jóval nagyobb hatása van kormánypárti politikusaink mindennapi életére, mint Soros György több mint hatvan, hazai közéletet átszövő, egyébként teljesen nyílt szervezetének.

Szijjártó Péter máris úgy viselkedik, mintha az Oroszországi Föderáció és Magyarország közös külügyminisztere lenne. A dicséret nem is maradt el orosz kollégája, Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter részéről. Kettejük között már-már apa és fia viszony kezd kialakulni.

Soros alapítványait Vlagyimir Putyinnak sikerült brutálisan kiszorítania Oroszországból. Most a kelet-európai, orosz befolyási övezeten van terítéken. Végre tradicionálisan ismét hűséges csatlósállam lehetünk, annak minden, számunkra oly meghitten ismerős hátrányával együtt. Annyira mégsem szeretünk függetlenek lenni, mint például a balti államok, akikre emiatt a jövőben feltehetően nehéz évek várnak.

A módszerek valószínűleg ugyanazok lesznek nálunk is, mint az anyaországban. Hatásos, agresszív rágalomhadjárat, meghurcoltatás, kiutasítás, száműzetés, kényszermunka, amit ma nálunk közmunkának hívnak.

Nyugodtan nevezhetjük ezt egy olyan polgárháborúnak, amelyet Oroszországgal a háta mögött a magyar kormány folytat saját, védtelen állampolgárai ellen. Természetesen nem a nemzetre rontanak rá, csupán azokra, akiket valami miatt alkalmaként önkényesen kizárnak ebből a kategóriából.

Azok a boldog, lelki szegények, akik ma őszintén örvendeznek annak, hogy Magyarországon egyre inkább félrerugdossák a szabadságjogokat az útból, nemsokára talán majd azon törhetik a fejüket, vajon hol és mikor hibázhattak, hogy egyszeriben barátból ádáz ellenséggé váltak.

Ezek a rendszerek így működnek. Nem árt, ha az is fél, akinek nem kéne, nehogy aztán véletlenül nekikezdjen meginogni. A rendszer iránti hűségüket bizonyítandó, illetve egy kis előny reményében, a becsületes – most éppen nemzeti-konzervatívnak elkeresztelt – polgárok ilyenkor szoktak állampolgári kötelességből, feljelentéssel élni.

Soros alapítványait hatalmas bűnök terhelik. A Transparency International Magyarország Alapítvány, a világ legnagyobb korrupcióellenes alapítványa 2014-ben összesen 43 millió forintnyi júdáspénzt fogadott el. (Máté Evangyéliuma 27. rész) A korrupció iránti kutakodásával ez a Soros által pénzelt társaság nyíltan bele akar avatkozni a magyar kormány jól jövedelmező üzleti tevékenységébe. 43 milliónyi ezüst hatalmas összeg. Simán be lehet vele dönteni a magyar gazdaságot.

Ezzel szemben Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő települése, az 5.882 lélekszámú Mezőcsát ezen összeg négyszeresét, 181 millió forintot kapott köztemető fejlesztésre és a „Művelődési Ház" épületgépészeti munkálataira. Mennyivel kellemesebb ilyesmiről olvasni egy alaposan kiegyensúlyozott lapban, például a Csáti Újságban, mint a folyamatos ármánykodásról. Felmerülhet azonban a jogos kérdés, hogy mégis mi lehet az a valami, amire egy köztemető ennyi pénzből képes.

Teljesen érthető, hogy Orbán Viktornak elemi érdeke Oroszország befolyásának növelése a térségben. Ezzel üzletileg pompás befektetésnek bizonyult miniszterelnökségét a saját megboldogulásáig el tudja húzni. Szerencsés esetben még egy felcsúti dinasztiát is alapíthat. Az ország várható nyűgét és baját ezen fényes időszak alatt el lehet intézni azzal, hogy mindezen ártalmak és mellékhatások mögött maga Soros György, a rezsicsökkentés esküdt ellensége áll.

"Soros finanszírozta azt az orosz ellenzéket, akik lelepleződtek a legutóbbi választások manipulálásával és akik a (hitetlen/bizonytalan/kétkedő) lakosságot utcai zavargásokra uszítva próbálták megdönteni a rendszert. Sorosnak már nincs sok esélye folytatni a mocskos játékait és spekulációit, amelyekkel – a Rothschildokkal, Rockefellerekkel és más sakálokkal szorosan együttműködve, a világ globális pénzügyi rendszerét akarja térdre kényszeríteni." (Vlagyimir Putyin, 2012. február)