Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Ide nekünk a levegőutalványt is!

2019. szeptember 04. - Tölgyes Péter

rezsiutalvany.jpg

Gondolom, többen is vagyunk, akiknek ma… levelet hozott a posta. Nem is akármilyent, úgyhogy én például most jajjj, de nagyon boldog vagyok. Elvégre annak kell lennem, mi másért írta volna nekem, a használatosnál jóval durvább és kisebb méretű, kékre színezett, díszített vécépapír kíséretében s.k. a mini…, a Mini…, szóval a MINISZTERELNÖK, hogy „a nyugdíjasok továbbra is számíthatnak a magyar kormányra”. Továbbra is, vagyis pontosan úgy számíthatunk a - deklaráltan magyar - kormányra, mint eddig. 

Azt javaslom, Orbán egy korábbi aranyköpésének megfelelően ne azzal törődjünk, amit mond, hanem azzal, amit tesz (a fejünkre). Adott esetben eléggé átlátszó: azért kaptuk tőle (TŐLE!) a rezsiutalványt, hogy a kísérőlevélben is nyomatékosíthassa: a sikeres gazdaság eredményeiből részesít bennünket nagylelkűen a mi megmentőnk azzal, hogy (áldott legyen az emléke is) nagylelkű ajándékkal kedveskedik nekünk, mikor, ha nem a választás küszöbén. Kilencezer forintot érő gáz- és áramszámla kompenzáció ez, és tényleg kompenzáció, mert azt hivatott kitörölni az agyunkból – már, akinek van -: évente 70-90 ezer forintot lopnak ki a zsebünkből azzal, hogy a svájci indexálás helyett (mit nekünk a rohadó Nyugat bevált módszerei) a Matolcsy-biluxot használják a nyugdíjemelés törvényben előírt mértékének megállapításához.

Azt is úgy, hogy a pénzromlás alábecslésével megállapítják a következő év nyugdíjemelésének mértékét, majd augusztus végén, szeptemberben kiszámolják, mennyit érjen nekik, hogy egy újabb évig használták a sokkal magasabb infláció révén (és a nyugdíjas kosár negligálása miatt) nekünk járó pénzt. Azért teszik ezt augusztus végén, szeptember elején, mert a pénzromlás mértéke köztudottan az utolsó három hónapban ugrik meg igazán. Ez történt 2018-ban is, a 2.7 százalékos nyugdíjemelés után elmaradt a kompenzáció, mert november-decemberben nőtt meg az éves infláció 4 százalék fölé, azóta meg nagyvonalúan „elfeledkeztek” arról az egy évre visszamenőleg járó, saccperkábé havi 1.700 forintról, amelynek be kellett volna épülnie a nyugdíjba is, és ezáltal az emelt összegre járt volna az idei emelés.

Phű, de randa vagyok, gonosz liberális, idegenszívű, hogy ez jut eszembe a kegyes ajándékról, ahelyett, hogy azon törném a fejem, mit csináljak vele. Pedig nekem még könnyű a dolgom a nyugdíjasotthonok lakóihoz vagy a kistelepüléseken élőkhöz képest. Elvégre a készpénzhasználat kormány által is szorgalmazott csökkentése érdekében bankszámlára kapom a nyugdíjat és normális esetben onnan utalom el a szolgáltatóknak a rezsidíjakat. Most legfeljebb majd kevesebbet utalok és elsétálok a postára vagy a Főtávhoz és az Elmű-Émászhoz, hogy készpénzzel kipótolva ott fizessem a különbözetet. Nagyobb a fejtörés azoknak, akiknek a szolgáltatók beszedésivel veszik le a számlájukról az aktuális összeget, na de állítólag jót tesz, ha az idős emberek dolgoztatják az agyukat, majd csak kitalálják valahogy, hogyan kombinálják össze az eddigi pofon egyszerűt a ajándékba kapott mostani egyszerű pofonnal. Akik olyan kis településen élnek, ahol már posta sincs, azok vagy megvárják a mobil postát és ott állnak majd sorba, vagy felkeresik a szolgáltató legközelebbi irodáját, elvégre nyolcvan fölött is jót tesz egy kis egészségügyi mozgás. A nyugdíjasotthonok lakói kapták a legnehezebb rejtvényt, tekintve, hogy ők nem fizetnek külön rezsit, gondolom, majd megpróbálják eladni a rezsiutalványt vagy elajándékozzák valakinek, elvégre megtehetik: van annak, aki el nem issza.

Ajándékot hozott a postás, én meg egyre azon gondolkodom, mi lesz a következő meglepi. Ez a kötött felhasználású pénzhelyettesítő kísértetiesen emlékeztet a Szovjetunió NEP-korszakának (az megvan, hogy a cirill írás p-ként jeleníti meg az r-t, vagyis a NER-rel helyben vagyunk?!) 1920-as évekbeli megoldására, amikor az étkezési fejadagokat ételjegy formájában szabályozták. Tényleg, mennyivel egyszerűbb lenne, ha a gondoskodó kormány eldöntené helyettünk azt is, miből és mennyit ehetünk - legalább nem híznánk el. És tovább bővítve, pénz helyett specifikus utalványokat kapnánk, magunkat ismerve, nagy hálásan. Minek a nyugdíj nekünk, minek a fizetés a dolgozóknak, majd a Karmelita-kolostor lakója megmondja, hányszor vehetünk levegőt, és persze azt is utalványon teszi elérhetővé a számunkra.

De ne feledjük, csak akkor, ha tudjuk a kötelességünket és hálásan rájuk szavazunk.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr6615038954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2019.09.04. 16:49:52

Jó, egészen eddig a szövegrészig : "Nagyobb a fejtörés azoknak, akiknek ... "
Kár volt leírni és ezzel lerontani a mondanivalót.

Elhiszem, hogy hihetetlennek tűnik, de a falvakban élő nyugdíjasok többségének is élnek leszármazottaik (gyerekeik-unokáik), akik majd készségesen segítenek nekik ezt a készpénznek minősülő papíralapú fizetési eszközt felhasználni. Akár úgy is, hogy értékén megveszik tőlük, vagy a szomszédjuk, aki amúgy is ingázik a szomszéd kisvárosi munkahelyére, és elintézi az utalvánnyal a saját számláját az ottani postán.

Tölgyes Péter 2019.09.04. 20:49:33

@Drizari: Okosnak gondolt komment, amely olyasmit tulajdonít nekem, ami borzasztó távol áll tőlem (hogy lekezelném a kis települések nyugdíjasainak találékonyságát). A lényeg az, hogy abban a pillanatban, amint a falvakban élő nyugdíjas eladja valakinek az utalványt, értelemszerűen ugyanaz érvényes rá, mint amit a nyugdíjasotthonok lakóiról írtam. Ettől függetlenül érvényes, hogy az élethelyzetük alapján egyik és másik csoport tagjai sem igazán szoktak hozzá ahhoz, hogy a kormány (bosszantó ostobasággal színlelt) "nagyvonalúsága" miatt üzletelni kényszerüljenek.

Amit feleslegesnek tart, az egyáltalán nem mellékes, mert az átgondolatlanságot és a gyakorlat hiányát jelzi. Egyelőre ugyanis nincs, aki megmondaná, hogyan lehet a csoportos beszedésivel történő automatizált banki teljesítést összekombinálni az utalvánnyal. A pénzvilágban eltöltött két évtizeddel a hátam mögött azt mondom, nem fog menni, marad tehát nekik is az utalvány elpasszolása.

Ha valóban a gondok enyhítésére szolgálna ez a felcímkézett - merthogy kötött felhasználást engedélyező - juttatás, akkor egyszerűen hozzácsapták volna a nyugdíjhoz. Amikor valakinek szívből jövően ajándékot akarok adni, akkor igyekszem nem egy plusz gonddal összecsomagolni azt. Márpedig ez a kék csoda mindenkinek gondot jelent, mert - alaprendeltetését figyelembe véve - bonyolítja a számlakiegyenlítést mindenki számára, aki eddig nem a szolgáltatótól kapott sárga csekk segítségével, postán adta fel a pénzt.

Egy szó, mint száz, ez a meglehetősen átgondolatlanul és kapkodóan célba juttatott választási csecsebecse a megvalósítás gyermeteg hibái miatt is több bosszúságot okoz a címzetteknek annál, hogy nagy bizonyossággal beváltaná a kormányzat hozzá fűzött reményeit.

Drizari 2019.09.04. 23:18:00

Egyeseknek valóban segítség kell érvényesíteni fizetőeszközként az utalványt, de az irányított pénzköltésnek lehet olyan üzenete is, hogy a két energiaszolgáltató könyvelje el bevételnek az utalványokat, és ezért nem csapták hozzá a nyugdíjhoz, ezt nem tudom.
Mondhatnám, az állam megszabja a fogyasztói árat, amit a világpiaci ár csökkenésekor nem csökkentett, tehát a szolgáltatók kaszáltak, most akkor fizessenek. Homály fedi okát, miért nevesített utalványban gondolták a "segítséget", ami több százezer nyugdíjasnak nem oszt és nem szoroz, ők a "magas nyugdíjasok", a havi 200 ezer forinton felül részesülők tábora.
De akadnak az alacsony nyugdíjasok között is vagyonosok, mint Kóbor János, Korda György és a többi szerzői jogdíjas ... de nem ők a téma.