Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Vári és Marton: belterjes susmus vagy kibeszélés?

2019. szeptember 26. - Jogálom 2.0

vari_marton_kollazs.png

Az Üvegplafon nőjogi portál az elhallgattatás híve, ezt üzeni a nőknek. Marton Lászlóval eltemette a közvélemény és média azt, amit Vári György most felszínre hozott: a beismerést és kibeszélést. 

Vári György, idén 41 éves irodalomtörténész, újságíró, 2010-ben az LMP angyalföldi képviselőjelöltje facebook-oldalán állt elő vallomásával, miszerint húszas évei közepén két volt gimnáziumi tanítványát, velük kapcsolatot létesítve szexuálisan zaklatta és kihasználta.

A hazai közvélemény egymással szembemenő igényekkel áll ki az elkövetőkkel szemben: hol az elkövetői vallomás hiányát sérelmezi, hol azt rója fel, mire fel merte saját nevén elmesélni az elkövető a történetét. Marton László 2017-ben történt lebuktatásában és Vári György 2019-es, a napokban történt beismerő vallomásában vannak párhuzamok a szexuális kényszerítés bűntettét tekintve, de tettükben, áldozataikkal szembeni helyzetükben, különösen az elkövetési gyakoriságban sok különbség is van.

Elítélni igen, de kibeszélni nem

Ami mellbevágó, hogy bár teljesen eltérően reagált a hazai média és közvélemény Marton halálával újra napirendre került zaklatási és a mostani Vári-vallomás ügyében, mégis, mindkét elkövető esetében a közvélemény a kibeszélés és felvállalás ellensége.

Vári György 2015-ben egyszer már névvel szeretett volna jelentkezni történetével, érthetetlen módon épp az Üvegplafon nőjogi online portál Vári kérését nem teljesítette. A hajdani 26 éves gimnáziumi irodalomtanár és diákjai történetét anonim módon leíró cikkből sem derül ki, hogy az áldozatok vallomásával árnyalt és pontosított vádakkal mi akadálya lett volna Vári György nevének leközlése, amennyiben ő ezt kifejezetten kérte, és nem egy leleplezést követően jelentkezett. Réz Anna és Gát Anna szerkesztette lap egy férfi névvel és arccal vállalt vallomásához vezető útját zárta el a közvélemény elől. A kibeszélés lehetőségét és jogát tagadta meg mind Váritól, mind a közvéleménytől.

Üvegplafonnak nevezi a szakma azt a láthatatlan akadályt, ami lezárja a nők és kisebbségek társadalmi ranglétrán felfelé vezető útját. Átlátszó üveg, mintha nyitott lenne a plafon, nem létező lenne, azért, mert nem nyílt és írásos tilalmak állnak a felfelé jutás útjában, hanem szituációk sorozata, amelyek során a nő vagy adott kisebbségi akár önként félreáll a karrier felé vezető út egy pontján, vagy a valódi indokot elhallgatva nem adnak neki teret, nem veszik fel egy adott pozícióra.

Visszatetsző módon most épp nők akadályozzák meg, hogy további áldozatok bármikor bátorságot és rációt lássanak a kiállásban.

Tény az is, hogy Vári egyetlen, ráadásul rétegmédia ellenállása után megkereshetett volna bármely más sajtót, bárki azonnal közölte volna a történetét névvel. Nem tudjuk, mely érvekkel győzték meg az Üvegplafonnál Várit, hogy az anonim és belterjes susmus hasznosabb lesz neki. Az is sejthető, hogy a nőjogi portált egy értő és biztonságosabb közegnek ítélhette meg Vári, ahol egy intimebb közegben teheti meg nehéz vallomását.

Az az érv, hogy a vádlók vádolni szeretnének, de anonimitást kérnek mindketten, jogilag, pszichológiailag és morálisan is tarthatatlan, ráadásul számukra ártalmas zsarolás. Még áldozatoktól sem fogadható el.

Mi több, különösen veszélyes lenne, ha a tettes nem ismerné el a vádat. Ennyire hiányos tudással beleállni egy szexuális kényszerítésről szóló vádba óriási tudatlanságra vall a portál részéről, de arról is árulkodik, áldozati pszichológiához sem értenek, és egyetlen áldozat körüli jogi eljárást sem ismernek. Nem tudom, hogy egy mostani áldozat mire támaszkodjon, miben szeretnének utat mutatni neki, ha súlyosan félrevezetik őt minden lehetséges területen, és jogilag veszélybe sodorják.


Az Üvegplafon szerkesztői:

Réz Anna a CEU-n az erkölcsi felelősség és a szabad akarat viszonyát kutatta, az ELTE Filozófiai Intézetének adjunktusa.
Gát Anna irodalmi és színházi területen dolgozik, ír, színházi drámát rendez, dramaturg.

Vári György irodalomtörténész és Marton László színházi rendező cikkemben párhuzamba állított ügyében külön érdekes, hogy Vári névvel felvállalását egy nőjogi portálnak az a két szerkesztőnője akadályozta meg, akiktől a művészi szakma családilag sem áll távol: egyikük Réz András filmkritkus, esztéta lánya, másikuk Gát György rendező és Görbe Nóra színésznő gyermeke. 2015-ben az akkor egy éve kirobbant, szintén hajdani gimnáziumi tanár, később tv-rendező-szerkesztő, Sipos Pál ügyének hatására ment el Vári az Üvegplafonhoz, Martont csak 3 évvel később buktatták le, viszont több évtizedes, színházi körökben nyílt titok eredményeképp. Réz és Gát a színházi- és televíziós világban nőttek fel szüleik által, egy újgenerációs kibeszélés igényével közölhették a történetet, így ebben az aspektusban is érthetetlen Vári nevének anonimizálása, aki vállalta volna magát.


Az elhallgattatás ára - fantáziálás, felmentés, virtuális lincselés

A 2015-ös végül is eltussolás eredménye az lett, hogy Vári neve nem a szándékolt felvállalással, hanem a szakmában bennfentes és belterjes susmogással masszívan terjedt. Én például 2018 októberében hallottam róla: aki a cikket elküldte nekem e-mailen, megadta hozzá Vári nevét is. A szóbeszéd 3-4 éven keresztül is folyamatosan terjedt, bármit is akartak ezzel elérni az anonim vádlók, szemben egy kibeszélést követő lezárással. Természetesen hazudozunk a Radnóti Gimnáziumról vagy a Lauderről is, ahol Vári tanított, mert őket sem érheti semmi önreflexió. Ugyan minek is?

Az egyik megnevezett indok az anonimitásra, hogy az áldozatok Vári személyén keresztül azonosíthatóak lennének, már innen nézve is álindok, hiszen a kéretlen azonosítás megtörtént mind Sipos, mind Vári anonim cikke esetében. Másrészt nem értem, hogy egy nőjogi portál miért gondolja úgy, hogy az áldozatnak bármi titkolni, tehát szégyellni valója lenne, túl azon, hogy anonim vádló nem vádló...Különösen, hogy Vári esetében ezek felvállalt párkapcsolatok voltak, családjuk előtt sem lehetett ismeretlen, ha egyikük külföldre is elutazott hozzá.

Akit egyszer felvállalt valaki kapcsolatban, azt legalább már ne tagadja le. Ez bántalmazás nélkül is pszichológiai alapszabály.

Nem igazán értem, Vári nevének anonimizálásával hogy mesél a kapcsolatát ismerő környezetének a ma már 30-as két nő? Járt Várival, akivel "semmi gond nem volt", vagy mire kell neki a "makulátlanak hazudott Vári" a sztorijában?

Miért az a megdöbbentő, ha vall a tettes, és miért nem az, aki Várit még mindig potens és tiszta partnerként akarja mutogatni a múltjában? Nem épp ezzel ismétli tizenéves naivitását egy most 30-as nő?

Mit szeretne megőrizni ebből a történetből magának a két áldozat? Most 8-10 ismerős hülyítése a fő cél, akik tudják, hogy Várival jártak, vagy egy 15 éves hazudozás után ezzel akarják ezek a már érett nők "segíteni" a most tinédzser lányokat? Ők sem tudják megfogalmazni, ebben mi a segítség: "Ne állj ki, hazudj a környezetednek továbbra is!"

Pont ezen kvalitásokkal mentél vissza téged a gimnáziumban kihasználóhoz még egy egyetemi szakdolgozatot is véleményeztetni, mert az jól jött. Ezek szerint 4-5 évvel az eset után. Ez lenne a segítség egy mai tinédzsernek, ez az üzenet? Vagy az, ülj rajta 15 évet, és most se valld be magadnak és környezetednek?

Egy bujkáló sok minden, de nem segítség egy áldozatnak. Gyakori jelenség, de nem segítség. Bármilyen későn, de megtett kiállás, az útmutató értékkel bír.

Ahogy a történéseket elemezte az Üvegplafon, meg kellett volna beszéljék az áldozatokkal, hogy az elkövető anonimizálása mivel jár, és mi értelme van. Különösen, hogy a cikk csak azért születhetett meg, mert Vári jelentkezett. Az Üvegplafon olvasottságot generált, de cikkének alanyaival, akik a történetet adták ahhoz, nem törődött.

Akár Sipos, akár Vári esetén a személyt érintő sejtetés taktikája gerjeszti az indulatokat, mivel a téma nem kibeszélhető, nem szólalnak meg nevükkel a felek. A Siposról szóló cikk lehengerlő, áldozati oldalról profin megírt, a végére odabiggyesztett rövidke elkövetői reflexióval. Akkor S. rezignáltan vette tudmásul, hogy lebukott, ennek ellenére a cink.hu (ma az azt átvevő 444.hu) cikk szerzője ott sem ajánlotta fel neki a névvel közlést.

A sejtetés egy lenyomozási szándékot indikál, ahol lihegve kell kitalálnunk a tettes személyét. A történet misztifikálódik, minden olvasója egyéni megélt traumákkal olvassa azt el, a történet valamely ismerős aspektusa alapján akár radikálisan súlyosabbá, de akár bagatellé is teheti az esetet, ki-ki vérmérséklete, erkölcsi érzéke, pszichológiai vagy jogi tudása alapján.


A tett jogi besorolása

A szexuális kényszerítés bűncselekmény, de sajnos a mindennapok része. Gyakori, de nem hétköznapi jellegű eset: bűncselekmény, a test integritása felett vett erőszak. Nők esetén 85-90 % feletti lehet az az arány, aki valamelyik formáját már elszenvedte. A közvéleménynek, de akár az ezt elszenvedő áldozatoknak zavaros információi vannak erről. Jogi besorolását tekintve elég tág intervallumot fed le a tettben: a leghétköznapibb  - nem kevésbé elítélendő és irritáló  - fogdosástól egészen egy kényszerített szexuális aktus megkezdéséig terjed. A jog egy nem konszenzusos helyzetben, a nemi szervek érintésétől tekinti a tettet nemi erőszaknak. Minden, ami előtte történik, avagy nem megy el eddig, és a kényszerítő fél egyoldalú felizgulását vagy kielégülését célozza meg, a másik fél beleegyezése nélkül, a szexuális kényszerítés kategóriába soroljuk, tehát az orális aktusra kényszerítést is.


A felek kora, társadalmi helyzete, beleegyezési korhatár - pedofília vádaskodások

Kibeszélés nélkül nincs mód szexuálpszichológusok, jogászok bevonására sem. Ha valaki, egy jogász semmiképp nem nyilatkozik egy szóbeszédre, egy anonim cikkre, mert az is állít és vádol egy létező személyt illetően. A felvállalás abban is segítené akár az áldozatokat, akár az elkövetőket, hogy a tett jogilag és pszichológiailag a helyes besorolás alá essen szakember által.

Sipost rendre pedofilként definiálták a szélsőségesebb portálok és a kommentelők, dacára, hogy a róla szóló cikk rendkívül részletes áldozati vallomásokat tartalmazott. Áldozatai mindegyike gimnazisták, 14 éven felüli volt, zömmel inkább 15-18 év közöttiek, tehát pubertás kor felettiek. Az áldozatok kora tekintetében Vári és Sipos közt nincs nagy különbség, jogilag pedig semmi különbség sincs. Viszonyukban mind Sipos, mind Vári rajongott és ünnepelt tanár volt: Sipos 31 évesen távozott kényszerűen a gimnáziumból, vélhetően huszonéves korától kezdődtek ezek az esetek, Vári esetei 26 éves korában történtek. Az esetek számáról annyit tudunk, amennyit a cikkek állítanak és ahány vádló megszólalt. Vári esetében két lány vallott, de a gimnázium egyik volt diákja, szintén anonim, de nem áldozat megszólalója több, más tanárokat is érintő esetről tud.

A jog nem ismeri a pedofilia kategóriát, mert az betegség és nem bűncselekményi kategória. A pedofilia pubertás kor alatti, a másodlagos nemi jellegek - mell, szőrzet, mutálás, stb - kialakulása előtti, kifejezetten gyermeki megjelenésű kiskorú iránti vonzalmat jelenti.

A jog beleegyezési korhatár párokat ad meg, annak függvényében, hogy az egyik fél kiskorú vagy nagykorú.

14 - 18+
Amennyiben az egyik fél már nagykorú, 18 év feletti, a partnerének 14 év felettinek kell lennie, hogy a fiatalabb fél beleegyezését teljes értékűnek tekintsük jogilag. 18 év feletti fiatal vagy bármennyi idős felnőtt 14 év alattival létesített szexuális kapcsolata bűncselekmény, akkor is, ha a 14 év alatti igent mondott. Amennyiben a fiatalabb partner 14 évnél idősebb, és konszenzuális a kapcsolat, nem bűncselekmény.

12 - 17
Amennyiben egyik fél sem nagykorú, az idősebbik fél is 18 év alatti, a fiatalabb partnerének 12 év felettinek kell lennie, hogy szexuális kapcsolat esetén a beleegyezését a jog elismerje. Ezt azért vitték le 14-ről 12 évre, mert a 12 és kb 15 év közöttiek közt már gyakorivá váló minimum petting kapcsolatok így kriminalizálva lettek volna.

A beleegyezési korhatárt tekintve mind Sipos, mind Vári ellen nehezen lehetne eljárást indítani, amennyiben az áldozatok nem vallanak arról, hogy ezek kényszerítések voltak, akaratuk ellenére történtek. Ezt megtették mindkét esetben, vallottak ellenük, igaz, sok évvel az eset után, elévülési időn túl.


Az anonimitás a legbiztosabb jogi eszközt semmisíti meg

Fontos szempont még, hogy mindkét, a diákjaival visszaélő tanár hatalmi pozíciójában a diákok irántuk érzett odaadását és rajongását építette bele ezekbe a kapcsolatokba, ezt a jog is befolyásoló tényezőként kezeli, a beleegyezés elfogadhatósága méginkább kétséges. Amikor az ELTE Trefort Gimnázium Sipos esetén, illetve az ELTE Radnóti Gimnáziuma és/vagy a Lauder Javne Vári esetén tud róla és láttamozza, hogy fiatal tanáraik túlmennek a tanári szerepeiken - Várit például a lányok szobájából kellett kitessékelni osztálykiránduláson - akkor azt a jogi eszközt teszik lehetetlenné, hogy a tiltott tanár-diák viszony elvét írásba adva, a beleegyezési korhatár jogi keretei közt véget vessenek ennek az egyenlőtlen helyzetnek.

A két anonim cikk azt eredményezi, hogy sem a Trefort, sem a Radnóti Gimnázium, sem a Lauder - három elit fővárosi középiskola - feltételezhetően nem illesztette be a cikkek megjelenése - 2014 és 2015 - óta sem a munkaszerződésekbe, hogy amennyiben bármelyik tanár magánkapcsolatot létesít bármelyik diákkal, azonnali felmondással jár, mindezt nyilvános keretek közt kihirdetve.

Ez nem olyan misztikus, az USA-ban alapszabály.

A 2015-ös cikk azt állítja, a Trefort kidolgozott erre vonatkozó protokollt, ám Vári korábbi munkaadója, a Radnóti és a Lauder aligha tud szembesülni az esettel, ha volt diákként, nem áldozatként sem meri senki megnevezni még az iskolát sem. Én megtettem, a cikket elküldöm az iskolaigazgatóknak. A lányok majd jelzik, melyik iskolába jártak, ez nem az én dolgom, ők adták le a történetet, én a cikk valódi célját követve azonosítottam a szereplőket.

Amit biztosan tudhatunk egyre több médiába kerülő eset kapcsán, hogy iskolákban, sportkörökben, művészi közegben az ilyen jellegű visszaélések nagyon gyakoriak. Ezeknek a sejtető, álleleplező cikkeknek semmiféle hatása nincs az aktuális megbotránkoztatáson túl, ha anonim az adott elkövető és a vádlók mindegyike. Mind Sipos, mind Vári elismerte, így esetükben semmi nem indokolta a sejtetést, nem szándékoztak perelni.

Mind a 444 (akkor még cink.hu), mind az Üvegplafon az elhallgatás és susmogás gyakorlatát erősítette a félig feltáró cikkel is, épp azt az elhallgatást, amely közegben a zaklatás létrejöhetett.


Mi történt, hogy a titkolódzás lett az elvárható moralitás?

Marton Lászlót vagy akár az úszóedző Kiss Lászlót leleplező esetek óta évek teltek el, és azt érzem, az általam több esetben is ismert, művelt, köztük nem egy felvállaltan feminista kommentelők közt valami félelmetesen súlyos tudatlanság dúl. Mintha nem zengene a nemzetközi sajtó a metoo-mozgalomról, annak lényegéről, mintha nem közösen követtük volna végig Marton leleplezését.

"A felvállalás a lányok újbóli meggyalázása"

Vári elleni kommentelő indulatok azóta folyamatosan akörül habosodnak fel, hogy azzal, hogy Vári a nevét adta hozzá, 4 évvel első szándékát követően, ezzel "még egyszer meg lettek alázva a lányok". A két megszólaló, az eset idején 17 illetve 19 éves diáklányok - akik egyébként a kapcsolatot tekintve önkéntesen voltak Vári mellett, ám a kapcsolaton belüli tettek mindegyike nem tekinthető konszenzusosnak. Nem értem, hogyha a történteket az általuk szándékolt részletességgel közreadták a lányok 2015-ben, ezen túl mi más lenne rájuk nézve negatív? Kommentelők százai érvelnek azzal, hogy Várit megkérték az áldozatok, ne beszéljen róla névvel.

Anonim módon jogilag nincs vád. Nehéz dolog, de akkor tessék felállni évek múltán. Ha valaki nem vállalja névvel a vádat, az a minimum, hogy az anonim kimondott vádra a beismerést nem hallgattatja el.

Egyébként Vári György könnyűszerrel beperelhetné még most is az Üvegplafont, ameddig a két vádló nem áll elő névvel. Nem biztatom erre Várit, csak jelzem a szituáció ártalmasságát, a kiállást névvel felvállaló áldozatok érdekét két lábbal tiprást.

Bárki, aki a névvel kiállást nem teszi meg a vádjával, csak azt a nézetet erősíti, hogy jogtalanul vádolható egy férfi. Rettentő sokat ártanak Vári áldozatait kéretlenül védők, és érthetetlen, mitől olyan különleges az ő személyük, mennyivel inkább kell őket védeni, mint Sárosdi Lillát. Sárosdi a karrierjét is beáldozta, jelenleg már külföldön élnek férjével. Vári jelenlegi hatalma szinte semmi, tehát egy most 30-as nő semmit nem veszít, ha névvel jelentkezik.

Egy zaklatási vád nem kívánságműsor, vannak szabályai

Nagyon sok áldozat küzd a beismertetésért, bántalmazások áldozatai nem érik ezt el orvosi leletekkel sem. A két anonim nőnek üzenem, üljenek be egy ilyen büntetőperre, ami az eset után nyolc évvel is folyik, és be fogják látni, a tett beismerésének milyen ereje van. Viszont joguk még elkövetőt sincs elhallgattatni. Egy szexuálpszichológus ezt az első foglalkozáson mondaná el, mennyiben segítené a feldolgozást a tettes beismerése. Ezek szerint szakembernél sem jártak, de tanácsot ők adnának.

Ami bizonyos, az Üvegplafon szerkesztői pontosan tudják, hogy alternatív csatornákon folyamatosan, évek óta terjed Vári neve, így az ál-anonimizálási gyakorlatuk különösen visszataszító és álságos.


"Vári kussoljon, Martonról kussoljunk"

Marton László színházrendezőnek, a Vígszínház volt igazgatójának, a Színművészeti Egyetem tanárának 2019. szeptember 12-én, 76 éves korában bekövetkezett halálakor többen döbbenten konstatáltuk, hogy a média teljes spektruma, közte a szakma portálja, a Színház.hu is egy hazug és kegyes mondatba tömörítette mindazt a 40 évnyi, a színházi szakma és a Vígszínház teljes társulata által zavartalanul hagyott szexuális visszaélés-sorozatát, ami végigkísérte színházi pályáját.

A média még két éve, 2017 októberében, amikor a Weinstein-ügy után nem sokkal a Marton-botrány kirobbant, reklámforint százezreket tett zsebre azokkal a cikkekkel, amelyekben közvetítette a leleplezés folyamatát, további áldozati tanúk jelentkezését. Sárosdi Lilla, a Krétakör színésznője facebook-oldalán előállt a történettel, miszerint 1994-ben, amikor Sárosdi még csak egy 18 éves színházrajongó diáklány volt, az akkor 51 éves Marton László rendező és egy színházi barátja egy kocsiban orális szexre kényszerítették. Kiállásához további tíz áldozati tanú csatlakozott saját történeteikkel Marton ellen vallva. Többüket nyilvános, vígszínházi közegben kényszerítette pénisze megfogására vagy szorította be falhoz a testét taperolva Marton: vagy nézőtéren, vagy színházi irodában, nem egy esetben az ott dolgozók szeme láttára.

Marton a vígszínházi dolgozók által bevallottan rendszeres rutinban elkövetett szexuális kényszerítéseket rendezői instrukciónak, egyfajta különképzésnek nevezte. Áldozatai vagy elhagyták a szakmát növendékként, vagy a Vígszínházat miatta. Ennek súlyát még ki sem értékeltük, hogy Marton egész pályája során egy kontraszelekciót végzett: olyanok maradtak meg, akik megtűrték és láttamozták a szexuális erőszakot. Ennek a rendezőnek a tolmácsolásában kellene párkapcsolati drámákból tanulnunk. A Gellérthegyen lakók már dühösen kocsitípusra és -színre azonosították az oda felcibált lányokkal erőszakoskodó vígszínházi tandemet, Martont és színházi barátját. Amit sajnálok, hogy Sárosdi nem nevezte meg Marton tettestársát is, erre egyetlen jó indoka lehetett csak, ha a megszólalásakor ő már halott volt.
Marton hatalma a fiatal tanárokkal szemben sokszoros és kizárólagos volt, színházigazgatóként megkerülhetetlen volt a személye. Akcióiban nem a partneri megnyerés, hanem a durva lerohanás dominált. Míg Várihoz évek múltán is visszament áldozata, Marton kiirtotta maga körül áldozatait, így a szakmán kívül esélyük sem lett volna a zárt színházi világot vádolni. Legutolsó vádlója 2015-ös eset volt, Marton akkor 72 éves volt. Ugyanekkor rúgták ki azonnali hatállyal szexuális zaklatás váddal a  torontoi Soulpepper Theater-ből, ahol belső vizsgálat is történt.


Csak a nyílt felvállalás segít az áldozatoknak és az elkövetőknek is

Sárosdi állítása szerint mind a saját nevét és története részleteit áldozatként felvállalása, mind Martont tettesként névvel megnevezése bástyaként segített további áldozatoknak, akik a megnevezés hitele mögé már fel mertek sorakozni: bár a nyilvánosság számára anonim módon, de jogilag értékelhető szinten, egy ügyvédnél személyesen.

Mind a magyar áldozatok, mind a kanadai színház Sárosdi Lilla névvel vállalt kiállása miatt tudott felsorakozni és nyilvánosságra hozni a korábbi eseteket, addig Toronto is belső vizsgálati ügyként kezelte. Az Üvegplafon stábja ezt nem érti Vári esetén, és ez súlyos gond, mert magukat nőjogi portálnak nevezik.

A minimum egy fő névvel kiálló vádló elengedhetetlen, a többiek csak ügyvéd által őrizhetik meg anonimitásukat, egyéb esetben rágalmazók.

Marton László a megnevezéskor rágalmazási perrel fenyegetőzött, de ahogy szembesült azzal, hogy 24 és 2 évvel korábbi esetek több évtizedes intervallumából tíz áldozati tanú várja őt egy ügyvédnél, a 2 éves eset elévülési időn belül is volt, és a belengetett rágalmazási per esetén ők készek kiállni bíróság előtt is, Marton elállt a pertől. A vallomásokból kiderült, hogy Marton László zaklatási szokása közismert, nyílt titok volt a teljes színház előtt. Lemondott a Vígszínházban rendezői pozíciójáról és a Színművészetin tanári beosztásáról. Ezzel indirekt módon, de jogilag már ekkor beismerte tettét. Lemondását a Vígszínház és a Színművészeti is elfogadta, ezzel mindkét intézmény elismerte saját felelősségét is, előtte a Színművészetin a diákok a felfüggesztését kérték.

Marton László végül bocsánatot kért, ezzel ő maga explicit is elismerte tettét, de annak súlyát, jogi besorolását az áldozatok érzésétől tette függővé:

"Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.

Leleplezés után kegyes hazugságok, saját ügyvédje hazudja le a beismerését

Martonnal interjút a zaklatásairól soha sem készített senki, bővebben nem nyilatkozott, de nem tudunk róla, bárki megpróbálta volna, netán a Vígszínház vezetésével közösen leültek volna.

Marton László beismerő bocsánatkérése után ügyvédje, Dr. Magyar György nyilatkozott úgy, hogy Marton felesége végig kiállt férje ártatlansága mellett. Azt nem tudom megítélni, hogy az Ügyvédi Kamara miként minősíti Dr. Magyar György azon nyilvános, megbízott ügyvédként tett kijelentését, amikor ügyfele bűncselekmények beismerése és ügyvédnél jelentkező áldozati tanúk mellett Marton ártatlanságáról beszél. Természetesen ezt az irreleváns - Kiss László nemierőszakoló úszóedző felesége óta "kötelező" - házastársi véleményt csak Marton és ügyvédje közléséből tudjuk a feleségről. Azt nem tudjuk, Marton felesége ott volt-e Torontóban, a Gellérthegyen és a vígszínházi próbákon, de amit biztosan tudhat a férjétől közvetlenül, hogy zsinórban máshol keresett kielégülést 70 felett is több évtizeddel fiatalabb felesége mellett.

A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) Marton leleplezését követően 2017. októberében nyílt fórumot hirdett meg a szakmát csatlakozásra szólítva fel, hogy megelőzhetővé váljanak a szexuális zaklatással kapcsolatos esetek, illetve a résztvevők az áldozatok segítésének protokollját kidolgozzák.
Cikkem írásakor a szövetségnek levelet írtam, hogy megkérdezzem, mire jutottak 2017 óta, létezik-e ez a fórum, miből áll ez a protokoll, részt vettek-e a Színművészeti belső vizsgálatában, amelyet 2018. augusztusában azzal zárt le az egyetem, hogy senki nem jelentkezett, aki vádolná még Martont, így a továbbiakban nincs is semmi teendőjük. Nem tudom, a további lehetséges áldozatoknak, színi növendékeknek, leendő alkalmazásra várva ki előtt és milyen feltételekkel kellett volna vallomást tennie. Amit biztosan tudunk, Sárosdi Lillától sorra fordultak el a szakmabeliek a leleplezést követően.

A szakmai túlkapásáról hírhedett Oberfrank meghívja rendezni a megbukott Martont

oberfrank_pal.jpg
                                                    
fotó: Népszava.hu

Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, aki a Pál utcai fiúk rendezésére hívta meg Martont, a botrány és Marton beismerése után 4 hónappal egyenesen igazságtalan hadjáratnak nevezte a rendezőről írtakat. Miután Marton saját ügyvédje sem vette ügyfele beismerését komolyan, miért kéne csodálkoznunk azon az Oberfrank Pálon, aki ellen a színház társulat tagjai nyílt levélben léptek fel, majd azt követően vélhetően vezetőségi nyomására gyorsan el is határolódtak a levéltől. Ezt követően azt tudtuk meg Oberfrankról, hogy hétvégi magánutazásokra is csak igazgatói engedéllyel távozhatnak színészek, egyikük egyenesen személyi szabadság megsértésével jelentette fel.. A diktatórikus veszprémi színházi vezetés a megfélelmlítés levegőjébe meghívja a Kanadától Magyarországig szexuális zaklatással megbukott Martont, mert egy 75 éves rendező nélkül nem élet az élet, és legalább nyugdíjazására hivatkozva sem voltak képesek hanyagolni élete hátralévő részére, nehogy a szakma ifjabb, faszlengetésben kevéssé elhíresült tagjai kipróbálhassák magukat.


Két év alatt a leleplezésben közreműködő média is az eltussolás hívévé vált

Marton 2019. szeptemberi halálhírét közlő média szemérmesen hallgatott a hazai lebuktatási folyamatról, az ügyvédnél jelentkező áldozati csoportról, arról, hogy elévülési időn belül is akadt vádló. De hallgatott a gyászhírt közlő sajtó arról is, hogy Marton végül egy felelmás bocsánatkéréssel, de elismerte a vádakat.

Mindezek mellett a gyászhírekben egy formamondattal relativizálta a média a fent levezetett jogi bizonyosságot, pusztán vádaknak nevezve azokat, és nem felejtette el közölni, hogy lemondása után visszatért a szakmába. Ezzel az egész, Marton pályáját végigkísérő zaklatási sorozat, a színházi működésének állandósult eleme nem csak a munkába őt visszafogadó színházi szakma miatt vált semmissé, de a média is egy súlytalan intermezzónak tekintette.

A jelenségre a Hírcsárda facebook-oldalának szokatlanul bátor, Charlie Hebdo-szintű provokatív posztja emlékezteti a médiát, azt hirdetve, hogy sem betegség, sem halál nem anulál bűnöket, ha érdemi számonkérésben egyáltalán nem részesült az elkövető:

screenshot_2019-09-25_24_hircsarda_kezdolap.png



Nemzetközi gyakorlat a "metoo" leleplezési hullámban

Placido Domingo a New York-i Metropolitan operaházból (Met) távozott az ellene napvilágott látott szexuális zaklatás vádakat követően. Weinsteintől Kevin Spacey-ig az Index készített egy aktasorozatot. Egyik esetben sincs arra kilátás, hogy a szakmába visszakerüljenek, Weinstein nemi erőszak váddal bíróság elé fog kerülni.

Vári György mindeközben a Rabbiképző Egyetemen készül avatott hitéleti vezetővé és tanítóvá válni.

Nem mellesleg a névvel vállalt vallomása nélkül ennek semmilyen elvi akadálya sem lenne. Így a barátnők előtt az egykori Vári partnert makulátlannak mutogatni akaró áldozatoknál kevésbé már csak azokat értem, akik egyszerre vetik Vári szemére, mire fel szeretne rabbi lenni, és ostorozzák az ezt a célt könnyedén megakadályozó, névvel tett vallomását.

Minden áldozattá váló lánynak vagy fiúnak azt javaslom, hogy bátorságot merítsen, és laikus álnőjogi portálok helyett, akik egyedül azt szeretnék elérni, hogy tartós és általuk menedzselt, benfenteseknek információkat szivárogtató alattomos susmogás legyen, inkább képzett jogászt és értő pszichológust keressenek fel, ezzel fölösleges rágalmazási pert is elkerülve. És aki azt javasolja nekik, hallgassanak, vagy takargassák nevüket, de azért a lesből vádoljanak, azt a tanácsadót nagy ívben kerüljék el, ez már csak lelkileg is sokat fog segíteni a gyógyulásban, akkor is, ha nem vallanak.

Semmi takargatni valója sincs az áldozatnak, ez a gyógyulás első lépcsője. Aki ezt nem érti, az pont olyan, mint akik asszisztáltak Martonnak 40 éven át.

Aki pedig Vári Györgyöt elhallgattatná, az áldozathibáztató és mindent lerombol, amit valaha elért Sárosdi Lilla és sok ismeretlen, de nevét vállaló áldozat. Végtelenül buta és kártékony az a kommentáradat, ami ott folyik, és szégyenletes, hogy abban feministák is Vári névvel megtett vallomását támadják. Amikor majd 8 éves  bírósági eljárás után az őket bántalmazó még mindig tagadja tettét, akkor majd lesz arról fogalmuk, miért fontos a beismerés.

A beismerés minőségét egyedül a névvel vállalt áldozati tanú(k) teheti(k) teljessé.


Eszes Beáta


Címlap montázs fotó:

Vári György - litera.hu
Marton László - Kötöttségeknélkül.blog

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr8815171192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

das boot 2019.09.26. 09:48:22

Nagyon pontos és alapos szakmai összefoglaló, széles körben elterjedt álszentséget leleplező, rendkívül bátor írás. Gratulálok!

ivrilider 2019.09.28. 18:54:15

Sok okosság van a cikkben, de közben ez a szöveg is folyamatosan az áldozatokat hibáztatja és kér számon rajtuk dolgokat, ez ízléstelen.

encir 2019.09.29. 13:05:49

@ivrilider: szerintem nem, csak aki A- t mond, mondjon B- t is.