Az ellenzéki pártok vezetői nem csak formai okokból ülnek egymás mellett az asztalnál
Befagytak a pártprefenciák januárra címmel friss felmérési adatokat közölt a Republikon. Eszerint konzerválódtak az eredmények: a kormánypártok támogatottságában kimutatott, csökkenésről tanúskodó trend megállt, és az ellenzéki oldal pártjairól mért adatokban is megfigyelhető egyfajta stagnálás.
https://telex.hu/belfold/2021/02/02/republikon-befagytak-a-partpreferenciak-januarra
Érthető, ugye? Minden tiszta és világos? Mert nekem semmi nem világos... A közvéleménykutatás szempontjait nem értem. Hónapok óta többször is szóvá tettem, hogy régi, megkövült elméletek, mára inkább valóságtorzító feltételezések irányítják nagy valószínűséggel a megrendelőket és a közvélemény-kutatókat egyaránt. Hozzáteszem, amikor politikai elemzők arról beszélnek, hogy tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ellenzék megértse, Orbán rendszere csakis közösen váltható le, még véletlenül sem hozzák szóba saját személyes felelősségüket e folyamat lassúságában.
Nagyjából két hónapja végre megjelent az első olyan statisztika, amelyik a pártok egyenkénti népszerűségei adatai MELLETT az együttes fellépésük esetére is rákérdezett. Kis túlzással a szenzáció erejével hatott, hogy többen támogatnák a "köztársasági ellenzéket", mint a pártokat, külön indulásuk esetén, de a következő havi hasonló kimutatás egyértelműen a közös támogatottság további növekedését támasztotta alá.
Azóta, ki lehet mondani, az ellenzéki összefogás több közös megnyilvánulása, akárcsak a pártvezetők külön-külön megszólalásai egyértelművé tették, hogy a (jelen pillanatban) hat párt együtt száll szembe a kormánypártokkal a 2022. évi országgyűlési választáson, és nagy erővel folyik a részletek kimunkálása. A nyilatkozatok azt is megerősítették: a demokratikus oldal mindent elkövet annak érdekében, hogy a következő hónapokban a közös program legfontosabb elemeinek nyilvánosságra hozatala, a kormány intézkedéseivel szembeni többszöri közös fellépés, majd a jelölések folyamata és az előválasztások mind-mind kedvező hatással járnak a választói aktivitás növekedésére és mind több bizonytalant, korábban tartózkodót, közömbössé váltat sikerül megszólítani, megmozdítani, aktivizálni.
Megértem, hogy a pártok mindegyike továbbra is kíváncsi saját népszerűségére, de az egyre markánsabb együttműködésből fakadó kommunikációs előnyöket vetjük a szemétre akkor, ha (vakként és süketként) továbbra sem méretjük az együttes támogatottságot. Így ugyanis nem mutatkozik meg ismételten is markánsan, hogy a hat párt együttesére többen szavaznának, mint a hat pártra külön-külön, vagyis a magyar ellenzék meghaladta azt az összefogással szemben elsősorban a politológusok és a közvélemény-kutatók által felhozott "érvet": koránt sem biztos, hogy a szavazatok majd automatikusan összeadódnak, ellenkezőleg, a táborok közötti ellentétek és elutasítottság következtében akár jelentős lemorzsolódással is számolni lehet. Akár... Állítom, többek között ez az "akár" és az összefogás ezzel is indokolt elvetése vagy csak mímelése vezetett 2014-ben és 2018-ban Orbán kétharmadához. Hogy annak meg melyek a következményei, azt mára az egész ország, sőt a világ is érzékeli.
Ha már egyszer kiviláglott: ez a hasraütésre alapozott axióma nem igazolódik be, sőt, az ellenkezője immár mérhető, akkor nem kellene inkább élni a tényekkel és újra meg újra tudatni a saját táborral, a bizonytalanokkal és a kormánypártok híveivel egyaránt: létrejött az ellenzéki választó, és az összefogás támogatottsága jelentősen meghaladja a pártok külön mért népszerűségét, tehát a közös fellépés ténye megnöveli a kormány politkáját elutasítók aktivitását?! Ha már a közvélemény-kutatók zöme, számomra érthetetlen módon, becsukja szemét-fülét, nem kellene a köztársasági ellenzéknek közösen megrendelnie hónapról hónapra olyan kutatást, amely a pártok külön-külön mért támogatottsága MELLETT az összefogás együttes erejét is kimutatja? Kivált, hogy az immár harmadik hónapja nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottságánál?!
Tényleg nem akarunk élni azzal a léketani hatással, hogy Orbánék és híveik a választás közeledtével hónapról hónapra szembesüljenek a valós alternatíva jelenlétével és a kormánypártok számára kedvezőtlen trenddel?
