Aligha érdemes a történtek teljes kronológiáját feleleveníteni, hiszen jóformán mindenki tudja, hogy a Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolata az utóbbi időben - a magyar kormánypárt pávatáncos politizálásának és a már a konzervatívoknak is kellemetlen radikalizálódásának következményeként - erősen megromlott. Éppen két éve annak, hogy Orbánék lehetőséget kaptak arra, hogy arcvesztés nélkül kerüljenek parkolópályára, úgy kommunikálva a szakítás első felvonását, hogy ők maguk függesztették fel tagságukat az EPP frakciójában.

Azóta vajúdött magával az európai konzervatívokat tömörítő néppárti frakció: vajon meddig tolerálható az Unió alapelveit folyamatosan megsértő magyar tagpárt elsősorban magyarországi (kormányzati) kommunikációja, amelyben Brüsszel és az EU olyan összegüggésekben szerepelt, amelyekben a magyar miniszterelnök a múltról szólva Moszkvát (és a kommunistákat) szokta emlegetni. Egyre kellemetlenebb lett az EU többi demokrata pártcsoportjától érkező folyamatos nyomás Orbán és csapata megregulázására.

Az uniós irányelvekkel össze nem egyeztethető antidemokratikus döntések sorozata, a média bekebelezése, az ellenzék padlóba döngölése, a szélsőséges hangok kormány által támogatott felerősödése, a kormányzati szintre emelt korrupció, az európai válságkezelési intézkedések majdnem-megtorpedózása mind-mind arra mutatott, hogy előbb vagy utóbb az EPP-nek el kell szánnia magát. A helyzetet némiképp megkönnyítette, hogy a Néppárt nem feltétlenül szorul rá a fideszes képviselők szavazatára, anélkül is a legerősebb pártcsalád az Unióban... 

A trójai faló ebben az esetben egy általános érvényű javaslat volt, alapszabálymódosításként azt indítványozva, hogy a frakcióból ne csak egyes tagokat, hanem csoportokat is ki lehessen zárni, illetve ideiglenesen felfüggeszteni a tagságukat. A szöveg megtartotta azt a szabályt, amely a kizárásról szóló döntéshez kétharmados többség meglétét írja elő. A magyar miniszterelnök, e lépést megakadályozandó, egy levelet már a múlt héten küldött Manfred Webernek, az EPP képviselőcsoportja elnökének, jelezve, hogy ha a javaslat átmegy, a Fidesz elhagyja az Európai Néppárt frakcióját.   

Ma reggelre kelve még úgy tűnt, megint bohózatba fullad az egész eljárás. Hogy a kétharmados szavazáshoz kötés megint egérutat biztosít a magyar kormánypártnak. Aztán, némiképp meglepetésre, több, mint nyolcvannégy százalék elfogadta a módosított alapszabályt (148-an támogatták a változtatást, 24-en ellene voltak és 4 képviselő tartózkodott). Ezért aztán, a Fidesz-frakciótagságának várható felfüggesztését megelőzendő, azonnal eljuttaták Manfred Webernek Orbán Viktor mai datálású, kilépést jelző levelét. Vagyis mostantól a magyar kormánypárt nem tagja a legerősebb uniós pártcsoport frakciójának. (A KDNP már korábban jelezte: továbbra is tag marad.)

Erről egyébként nyilván sok elemzés készül majd, amelyek persze a lényegen nem váloztatnak: egyértelmű, hogy e lépés következtében nagy mértékben csökken Orbán Viktor befolyása, súlya, érdekérvényesítő képessége az Unióban és annak döntéshozó szerveiben, függetlenül attól, melyik pártcsoporthoz fog végül csatlakozni a Fidesz.   

Végezetül, ha már egyszer a birtokunkban van az a levél, amelyet Orbán Viktor Manfred Webernek címzett, érdemes egy figyelmes pillantást vetnünk rá. Már csak azért is, mert olyan, mint a cseppben a tenger.

Sokak szóba hozták már, hogy a magyar miniszterelnök és pártja a populizmus iskolapéldájaként "a magyar embereket ért sérelemről" beszél minden egyes alkalommal, amikor a kormányzati politikájukat, lépéseiket éri nyilvános elmarasztalás az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben, netán éppen az Európai Bíróság hoz elmarasztaló ítéletet a kormány intézkedéseivel szemben indított  aktuális kötelezettségszegési eljárás keretében.

Az azonban mégis meglepő, hogy Orbán a Fidesz kilépéséről nem pártelnökként tájékoztatta az EPP frakcióvezetőjét, hanem miniszterelnöki levélpapíron, MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKE bélyegzőlenyomattal megerősítve azt. Ebből is látszik, mennyire összemossa ezt a két szerepkörét, és hogy nemcsak mi érezzük úgy, hogy a Fidesz bizony a NER állampártja, ő maga is úgy gondolja, a többi pártra, vagyis az ellenzékre voltaképpen nincsen szükség. Akik nem értenek egyet vele, azok nem is léteznek, nem részei a nemzetnek. 

A címerről azért még külön is érdemes szólni. A stilizált babérlevelekkel (netán tölgyfalombokkal) történő díszítést fel lehet úgy fogni, hogy a miniszterelnök előkelőbb, elegánsabb (?) kinézetet, nagyobb súlyt akart adni a hivatalos levelezésének, a helyzet azért mégis csak az, hogy az ország címerét az elfogadottól eltérően használja és ezzel valahol - az ő megfogalmazásával élve - "sérti a magyar embereket". Mint ahogyan a Fidesz kilépéséről sem értesíthette volna miniszterelnökként, hanem - jogszerűen - kizárólag pártelnökként az EPP-t. 

Jól érzékelteti mindez, mennyire elszállt vele a ló, mennyire semmibe veszi a törvényeket, az előírásokat, mennyire törvényfelettinek képzeli saját magát és azokat, akik az utasításai szerint járnak el.

Na de tényleg: mit várhatunk el egy jogvégzett miniszterelnöktől, akinek egész pályafutása a jog megcsúfolása?!