Az illusztráció Balázs István alkotása

„Mindenki maga dönti el, hogy a saját szemének, a helyi lakóknak és a hatóságoknak hisz, vagy Soros György újságíróinak” (dr. Kocsis Máté, párttag)

Mivel a prókátor úr tagja a Fidesznek, ezért természetesen nem hazudott. A kormánypárt mindig is kínosan ügyelt arra, hogy mindig az igazat és csak is a színtiszta igazat közölje a választókkal.

Néha nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnek emiatt, mivel a legtöbbször ez teljesen úgy tűnik, mintha nem a létező valóságról beszélnének. Valójában ők soha nem lódítanak, csak egy kicsit belekeverednek az igazságba. Az imperialisták és talpnyaló csatlósaik egy perc nyugalmat sem hagynak az igazság ezen felszentelt bajnokainak.

Orbán Viktor olyan bátor és erényes, hogy inkább többször egymás után is képes meghalni, de soha nem alkuszik meg senkivel. Ebben a tevékenységében rengetegen követik a példáját. Ha derék hívei bizonytalanok lennének valamiben, a kormányfő mindig szívesen elmagyarázza nekik, hogy miként őrizhetik meg az igazságba vetett szilárd hitüket. A miniszterelnök úr piros-fehér csíkosra festett pharoszként dacol a hazugság és hitványság őt ostromló aljas, zöldes, nyákos, iszamós és rendkívül undorító hullámaival. A nevezett víz ráadásul fogvacogtatóan hideg.

A hazugságot Magyarországon köztudomásúlag Soros György és a Háttérhatalom nevezetű barátja vezette be. A kormányoldal nem hódolt be ennek az imperialista maszlagnak, ezért most rettenetesen senyved.

Nem is olyan régen, találomra kikértem a budapesti Hotel Intercontinental szálló vendéglistáját. A portás nem akarta odaadni nekem, sőt elhanyagolhatónak mondható ellenállásom ellenére, rövid, de heves kézitusa után, ki is dobatott. Ezután ravaszul, szíriai menekültnek álcáztam magamat, és így már minden akadály nélkül sikerült ellopnom tőlük a titkos sillabuszt.

A megélhetési bevándorlók mellett, nagy meglepetésemre, rengeteg ellenzéki, azaz hazug, velejéig romlott újságíró és blogger bérel ott teljes lakosztályt, valamint könnyűvérű nőket és izmos fiatalembereket. Ez is azt bizonyítja, hogy Soros György támogatja őket és a mértéktelen italfogyasztásukat. Ez logikus is. Egy kupacban sokkal hatékonyabban tudnak áskálódni. Ez a magyarázata annak, hogy ilyen pontosan egyeztetni tudják ocsmány állításaikat.

A társadalom számára hasznos lenne, ha a rendőrség gyakrabban razziázna ebben a züllött és léha, öt csillagos bűnbarlangban. Sajnos, az a gyanúm, hogy a teljes magyar rendőrséget és tűzoltóságot Soros György pénzeli. A mentőket és az egészségügyet természetesen nem. Őket a becsületes és önfeláldozó magyar kormány húzta ki a bajból, melybe Soros György döntötte egy délutáni szunyókálása után.

Biztos forrásból tudom – ami azt jelenti, hogy cáfolhatatlanul és rendkívüli módon nagyon-nagyon igaz állítás -, hogy az említett laza erkölcsű illető lefizette Magyarország lakosságának gyenge jellemmel rendelkező részét, hogy semmilyen körülmények között se nézzék az közszolgálati televízió adásait, legyenek azok bármily szórakoztatóak és mívesek. Csak egy pillantást kell vetni a nézettségi adatokra és abból világosan kitetszik, hogy ennek hátterében egy teljesen idegen hatalom áll. Természetesen Soros György totális világuralomra törő barátjáról van szó.

Hogy az igazságot bátran és vakmerő módon kimondó, teljesen független, a kormányt önzetlen módon támogató lapok legalább a nyomorúságos nyomdaköltségeiket elő tudják teremteni maguknak, a kormány kénytelen azokat az innen-onnan keservesen összekuporgatott pénzéből, állami hirdetések kényszerű felhasználásával támogatni. A jellemes és tűzforrón honszerető újságírók, erős és szilárd akaratuk miatt, arra kényszerülnek, hogy nehéz és veszélyes fizikai munkával keressék meg a szerény megélhetésükhöz szükséges megalázóan alacsony összegeket. Két cikk megírása közben oroszlánszelídítéssel, északi-tengeri rákhalászattal, bálnavadászattal, aranyásással, hegyi mentéssel, fakitermeléssel, szén- és uránbányászattal, téli álomra készülő grizzly medvék etetésével, valamint kínai éttermek üzemeltetésével foglakoznak.

Ha valaki, bátran és dacolva minden veszéllyel, nyíltan megdicséri a kormány áldozatos munkáját, Soros György azonnal lecsap rá, és futólépésben adósságba kergeti. Ezután az összes élő rokonát mélységes nyomorba dönti, a halottakat pedig kihantoltatja.

A nagy hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus pénzember köztudomásúlag irgalmatlan mennyiségű pénzt vont ki a magyar egészségügyből és oktatásból. Ezt a kegyetlen tettét– a gyalázatos baloldali sajtó fizetett hazugságinak segítségével – arcátlan módon ráfogta a magyar kormányra. A magyarországi szegények számát bitang módon úgy megemelte, hogy a szentéletű Balog Zoltán miniszter és hőstenor, alig bírta eltüntetni őket szem elől. A nemzetközileg is tisztelt és rettegett rezsicsökkentést – egy ördögi kacaj kíséretében – tiporta a sárba. A magyar nép nagy reménysége így ma már sajnos romokban hever.

A gaz manyupok karmaiból visszaszerzett összegeket, kihasználva azt, amikor a rendkívül éles eszű Selmeczi Gabriella figyelme egy percre ellankadt – azaz kiment az illemhelyre –, azonnal eltőzsdézte. A Quaestor Értékpapír Zrt. sem csak úgy magától lett ilyen.

A mindentől, még a józan észtől is teljesen független, Civil Összefogás Fórumának szigorú tiltása ellenére, rengeteg, amerikai gyártású stadiont hozatott be légi úton az országba oly módon, hogy most mindenki azt hiszi, hogy ezek Orbán Viktor kívánságára létesültek. Ő persze hiába állítja, hogy ezek nem közpénzből épültek, mivel ezt nem hiszi el neki senki, csak azok, akik államilag elismerten magyarok és ostobák. Arra természetesen nincs pénze az országnak, hogy ezeket a multifunkciós létesítményeket visszavigyük az Egyesült Államokba. Úgy jártunk, hogy ezek, teljesen feleslegesen, itt ragadtak a nyakunkon.

Fekete druszáját, Soros György azzal bízta meg, hogy tegye magáévá a magyar kultúrát. Erre az olyan fergeteges költekezésbe kezdett, mint egy nekivadult Krőzus. A mesterségesen bohémesített Kerényi Imre, megélhetési popsztár is Soros pénzéből szórakoztatja a lakosságot. Andy Vajna, aki foglakozására nézve szintén jenki, a magyar film – és szerencsejáték ipart szerezte meg amerikai megbízói számára.

A felsorolt tények ékesen bizonyítják azt, hogy Kocsis Máté nem hazudott, csak, amint azt a Karácsony Gergely elleni kiáltványában megfogalmazta, félti az adózók pénzét. Ez teljes mértékben érthető is, mivel az adózók pénzét a kormánynak előbb közpénzzé kell alakítania és csak ezek után rendelkezhet felette. A közpénzek fogalmát ma nagyon sokan teljesen félreértik. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében közpénznek nevezzük azt az összeget, amihez – a kormányon kívül – senkinek semmi köze sincs.

 ****

 Charles-Louis de Montesquieu – Perzsa levelek

Fordította: Kis János

XCIX. LEVÉL

„Üzbég Ibbennek, Szmirnába

Nincs országa a világnak, ahol a szerencse olyan állhatatlan lenne, mint itt. Minden tíz évben kitör egy-egy forradalom, nyomorúságba dönti a gazdagot, és sasszárnyon röpíti a gazdagság csúcsára a szegényt. Amaz ámuldozik szegénységén, emez csodálkozik gazdagságán. Az újgazdag bámulattal emlegeti a bölcs gondviselést, a szegény a kegyetlen végzetet.

Az adószedők úsznak az aranyban; Tantalus nemigen akad köztük. Pedig a leghitványabb nyomorban látnak mesterségükhöz. Amíg szegények, megvetik őket, mint a szemetet; ha megtollasodtak, meglehetős becsülésben van részük; meg is tesznek mindent, hogy becsbe jussanak.

Jelenleg rendkívül kínos helyzetben vannak. Csak a napokban állítottak föl egy törvényszéket, amely törvénytelenül minden javuktól meg fogja fosztani őket. Értéktárgyaikat se el nem rejthetik, se le nem tagadhatják, mert halálbüntetés terhével kötelezik őket a pontos bevallásra; ilyesformán vajmi szűk ösvényen terelik át őket: tudniillik az életük és a vagyonuk között. Ráadásul a pénzügyminiszter közismerten szellemes ember, aki megtiszteli őket élcelődéseivel és szívesen elcseveg velük a minisztertanács határozatairól. Nem mindennap akad olyan miniszter, aki hajlandó megnevettetni a népet; ez a mostani meg is érdemli a hálát, amiért vállalkozott rá.

A lakájok testülete Franciaországban nagyobb tiszteletnek örvend, mint egyebütt. Nagyurak iskolája ez; betölti a többi rendben mutatkozó hiányokat. Tagjai elfoglalják a szerencsétlen nagyurak, tönkrement hivatalnokok, hadakozás viszontagságaiban elpusztult nemesek helyét; ha a maguk személyében nem is állhatnak helyt, a nagy házakat mégis sorra fölemelik a lányaik útján, akik olyanok, mint a trágya, mellyel a sziklás és terméketlen földeket táplálják föl.

Csodálom, Ibben, a gondviselésnek azt a módját, ahogyan a gazdagságot elosztotta. Ha csak derék embereknek juttatja, nem különböztették volna meg kellőképpen az erénytől és nem döbbentek volna rá nagy ürességére. De amikor szemügyre vesszük, kiknek is jutott a legtöbb belőle, a gazdagok megvetésén át végül is eljutunk a gazdagság megvetéséig.

Párisban, Muharrám holdjának 26. napján, 1717-ben.”