Ungváry Krisztián 2021. február 11-én, csütörtökön, 18.05-től, a Széna tér és Csalogány utca sarkáról indulva szervezte meg idén már 3. alkalommal a náci SS-tábornok, Gerhard Schmidhuber tiszteletére az emlékfutást.

(A cikkben a népirtásról szóló, felkavaró képek is vannak.)

A megszállt Budapest katonai vezetéséért felelős náci tábornok állítólagos gettómentő mítoszáról és a róla folyó történészi vitáról a bizarr emlékfutás elemzését követően írok.

A Kitörés-napi eseményekre időzített, hagyományosan szélsőséges megmozdulások mellett Ungváry emlékfutását a Neokohn szúrta ki:

Képernyőkép: a Neokohn 2021. 02.11-ei cikke a Kitörésre emlékező szélsőséges eseményekről, ennek kapcsán Ungváry náci tábornokért tartandó emlékfutásáról számolnak be.


Éjjeli zugemlékezés

Minden bizonnyal a koronavírus miatti kijárási korlátozás és a tömegsport rendezvényeket tiltó rendelkezésektől némiképp beijedve szervezi idén óvatosabban a történész a bátor náci tábornok tiszteletére az emlékfutást. Minden évben lázasan készülődik a Kitörés napjára, ahogy a dátum sem változik sosem – február 11 – mégis, idén az őszinteség helyett a sumákolás mellett döntött Ungváry: a puszta véletlennek álcázta a csak egy nappal korábban, a szokásától eltérően idén facebook-esemény nélkül, kizárólag saját szűk, pár ezres facebook-ismeretségi körében meghirdetett emlékfutást, elnézést kérve érte.

Bár Ungvárynak van a történészi hivatásának szánt hivatalos facebook-oldala is, az Ungváry Krisztián könyvei, de a náci tábornok emlékezetét nem történészként, hanem kvázi magánemberként hirdeti.

Úgy tervezte, hogy a zömmel vele és az 50 évesen meghalt Schmidhuberrel egykorú törzsközönség a meghirdetett 18 órától a Széna térről a Hárshegyig, sötétben, fagyban, hegyre fel, oda-vissza minimum 7-7 km-es távot lefutják, majd haza is ér mindenki a kijárási korlátozásban meghatározott 20 óráig.

Természetesen maszkban. Aki nem Budán, a II. kerületben lakik, az ráfaragott, de nem is az a célja ennek a zugemlékezésnek, hogy valamiféle társadalmi megértést, konszenzust hozó élményeket adjon át, ahogy ismételgeti ez ügyben Ungváry. Az attrakció lényege, hogy minden úgy történjen, csak arról szóljon, és csak azoknak, ahogy Ungváry Krisztián azt szeretné. A konszenzus első lépése talán az lenne, hogy nem veszi személyes sértésnek az őt ez ügyben ért kritikákat, és nem alakít ki egyszemélyes történészi igazságot.

A sötétben tartott hegyi emléktúra, nem tudom, milyen célt szolgál, talán az eseményre hagyományőrző, magyar és német katonai zubbonyokban érkezők így kényelmesebben érezhetik magukat, de hogy a hárshegyi tájból sok mindent nem látnak, az biztos.

Tavaly, 2020-ban erre 3 órát kalkulált a történész, akkor este 20 órától éjjel 23 óráig kellett bolyongani a náci tábornok gyötrelmeit felidézve.

Talán a napsütötte táj csillogása nem méltó egy katona lelkéhez, de legalább az emlékezők köre is alaposan leszűkíthető ezzel. Az emlékezési konszenzus jegyében a kényelmes kádári napköziben, úttörőnyakkendősen felnőtt Ungváryval szemben a háború borzalmait valóban megélő idősek, gyermekei altatásával törődő asszonynép vagy éjjeli katonásdi helyett jobb programra éhes diákok sem sertepertélnek egy világháborús megemlékezés során.

Ahogy "a háborúnak nem volt sem aggastyán, sem gyermekeit altató asszonynép, sem kisdiák áldozata", a lényeg az Ungvárynak egyedül kedves zubbonyos férfiember, a katona.

Képernyőkép: Ungváry Krisztián tavalyi, 2020-as Schmidhuber-emlékfutás nyilvános facebook-eseménye


A nyilas kegyetlenkedésekről "mit sem tudó", Budapestet vezető hős náci tábornok

Alig pár hete jelent meg a 444.hu-n Ács Dániel rendezésében A gyilkosok emlékműve című film, amelyen a közvéleménynek az 1944-45-ös, Budapest, XII. kerületi nyilas különítmények önkényes kegyetlenkedéseiről addig keveset tudó része joggal szörnyülködött el. A filmben is szereplő neves történész, Ungváry Krisztián, akár a filmben kijelentve, hogy ilyet a németek nem követtek el Magyarországon, akár egyéb nyilvános, tudományos igénnyel előadott megszólalása és publikációi arról árulkodnak, hogy az utóbbi években a történészi hivatása egyik fő céljának tekinti, hogy a holokauszt idején a német náci katonák tevékenységében a megértést is keressük.

Véleménye szerint a Hitleri Birodalom oldalán harcoló német katonákban is szükséges az árnyalatokat megismerni: vannak inkább tettesek, és vannak, akik vagy a körülmények áldozatai, vagy ahogy Schmidhuber tábornok, az életre szóló, nem kényszersorozott, hanem hivatásos katonai pályát választva, végigjárva az SS ranglétrát, ő lenne a gonosznak ellenállás egyik iskolapéldája: Budapestre érkezik a holokauszt történetében a leggyorsabb és a harmadik legnagyobb volumenű, a zsidódeportálást kontrolláló német különítménnyel, vezérezredesi rangban, tábornoki fizetéssel, kiváltságokkal, a Führerrel szembeni, sok más társához képest jóval erősebb döntésképességgel.

Nagy kár, hogy a történész az emlékezést a katona hősi halála mint személyes élményénél kezdi, és nem ott, amikor Schmidhuber a megszálló náci alakulat tábornokaként megérkezik Budapestre, jelképesen megkérdezve őt: mégis, milyen személyes vagy hivatásának érzett küldetésből vezérelve?


A gyilkolás, a polgári lakosság feletti fegyveres hatalom hímsoviniszta esztétikája

Ungváry Krisztián Miloš Forman 1979-ben bemutatott Hair vagy Francis Ford Coppola szintén 1979-es Apokalipszis most című háborús kult-filmek üzenetéig sem nőtt fel, amelyek világszerte populáris formában, erős képi megjelenítéssel áttörést hoztak a háború romantikáját addig éltető szemléletben: az értelmetlen pusztítás, a katonai hősiesség hazug mítosza, a polgári lakosság mint "ellenség" gyötrelmeit is megmutatva.

Kép: Martin Sheen Coppola, Apokalipszis most című filmjében

Egy náci SS-tábornoknak emléket állítással elsők lennénk Európában: a mára 15 hazai városban vagy településen, 29 Horthy-közterület, -szobor, -emléktábla, -esemény, -épület tekintetében belesimulna egy általa rég vágyott Schmidhuber-tábla, de már így is Európa szégyenei vagyunk mind a holokauszt emlékezete terén, mind a lemászárolt magyar zsidók dobogós, harmadik legnagyobb áldozati csoportja tekintetében. A különbség annyi, hogy a Horthy-emlékhelyek majd' mindegyikét vagy egy szélsőséges nézeteket valló, a településen vagy kerületben befolyást gyakorló párt, vagy egy súlytalan, de nézeteiben irredenta, antiszemita, amúgy nulla jelentőségű civil közösség jegyzi.

Az első fajsúlyos, művelt, hitelt érdemlő személy, aki a tettesi oldalon csak dicsőítő emlékezéssel képes "reális képet" nyújtani, az Ungváry, történészként. Nem is érzi, milyen tudatlan senkikkel, tragikomédiába illő avatásokkal vállal szellemi közösséget ezzel az akciójával: pont olyan ez az éjjeli, a hatóság elől bujkáló zugfutás, mint a bicskával faragott kereki Horthy-fa szobor, a csókakői gyurmafejű kormányzói emlékhely egy kirándulóhelyen, vagy a biztonság kedvéért egyszerre több Horthy-fehér lóval telepotyogtatott Bartók Béla úton belovagló műnácik. Oda sem várnak mindenkit, és ők is kéjesen lesajnálják a felmenőik kegyeleti jogaiban vagy a demokrata nézetükben a tisztességes, szembenézést felvállaló emlékezési vágyukban megsértetteket.

Kép: Horthy 1919. november 16-ai budapesti bevonulásra megemlékezés 3 fehér lóval a Jobbik szervezésében,
2014. november 17., Budapest, Bartók Béla út (budapestbeacon.com)


A katonai vezetők jogi és társadalmi felelőssége

A schmidhuberi hősiesség és bátorság Ungváry szerint az, hogy a háború utolsó felvonásában, az 1942. telére kidolgozott Endlösung – a Végső Megsemmisítés – terv megvalósulását két éve látva intézkedik egy náci tábornok zsidóügyben. Talán Schmidhuber is úgy lehetett ezzel, mint Ungváry által kutatott kommunista ügynökök: belülről kívánta bomlasztani a rendszert.

Minden bizonnyal Schmidhuber csak Budapesten, és csak 1944-ben szembesült azzal tábornokként, milyen körülmények között élnek és pusztulnak el a zsidók, és Budapestre érkezése előtt illúzórikus képe volt arról, hogy a férfias kiállás része lehet-e megnyomorított, polgári státuszú emberek, nem hadszíntéren zajló életéről tábornokként, felfegyerkezve dönteni.

Pusztán a fenti jogi kitételekkel egy mai bíróság előtt 20 évtől akár életfogytiglan várna rá.

Amire Schmidhuber nem hivatkozhat, hogy parancsot kapott a gettósításra, ugyanis azt végrehajtotta a magyar állam BM-rendeletek útján. A kérdés az, akkor miért engedte Schmidhuber a népirtás bűntettének számító embertelen körülményeket a gettóban, ha akkora embermentő? Sem hitleri parancsteljesítésre nem hivatkozhat, sem arra, ne lett volna felettes hatalma Budapesten a magyar hatóságok felett. Ungváry épp ezzel érvel, hogy fegyveresen volt hatalma beavatkozni Schmidhubernek a polgári lakosság érdekében.


Embermentés-e a halálhoz vezető állapot fenntartása? A cserbenhagyás büntetőjogi fogalma

Ungváry egyszer sem sorolta fel, pontosan kik, és milyen hatalmi mulasztást követően nem élték túl a náci tábornok "önfeláldozását", kezét-lábát törő igyekezetét: zsidók tetemei halomba rakva, mésszel leöntve hevertek a budapesti gettó utcáin. Csak a Klauzál téren több, mint háromezer temetetlen holttest hevert. Egyikükre sem volt megmentési terve Schmidhubernek, a főváros parancsnokaként.

Kép: A nagy gettó területére eső Dohány utcai nagy zsinagóga Wesselényi utca felőli udvarán zsidók holttesteit vizsgálják magyar és szovjet katonai kórboncnokok, és orvosok - 1945. (Múlt-kor.hu)

A Dunához rendszeresen lekísért, szintén önkényes alapon működő kivégző nyilas osztagokat nyilván, az édes tudatlanságban láttamozta Budapest parancsnoka.


A méltósághoz való alapvető emberi jog

Schmidhuber a kitörésben „méltatlan körülmények között pusztult el sok társával együtt a város egyik legforgalmasabb pontján” – állítja fent hivatkozott Index-cikkében Ungváry.

A katonai tábornoki rezidencián, vagy a jól védett és felszerelt bunkerében a februári zord időhöz megfelelő téli zubbonyba felöltözve, felfegyverkezve, a napi tábornoki fejadagot magához véve Gerhard Schmidhuber méltatlan halált halt Hitler oldalán harcolva. Egy gyors golyó végezhetett jóltáplált, melegen felöltözött testébe fúródva. Félelem nélkül, hatalomban eltöltött utolsó napjaiban abban a tudatban, hogy katonaként áll helyt, szemben azzal, hogy felelős férfiként Nürnbergben vállalja tettei után a felelősséget, vagy esetleg életében először körbesétál az "általa védett" pesti gettó utcáin, szembenéz az alig túlélő zsidókkal náci zubbonyában.

Ezekhez a bátor férfiúnak nem volt már mersze.


Kit ment meg a Hitlerért harcoló katona?

Ungváry szeretne tippelni, hogy Schmidhuber esetleg túlélve Budapest ostromát, otthon mit mesélt volna az életrajzában fel sem tüntetett családjának: mit csinált ő valójában Budapesten, kit védett, és kik elől?

Egy katonának nyilván sosincs polgári, humanista szembenézése, legalább is a katonáskodást sosem kóstoló militáns férfiak ilyesmiről ábrándoznak.

Ki harcol a végletekig Hitler mellett? Aki hisz abban, hogy a Végső Megsemmisítésnek értelme van. Miközben Schmidhuber pontosan tudta már 1944. őszén is, hogy a lublini Majdenek haláltábort júliusban felszabadították, és sajtónyilvánossá lett a német megsemmisítési módszer. Vajon egy jól képzett náci tábornok ezek után mire spekulálhatott, ha netán orosz fogságba esik?

Kép: a lengyelországi Lublin külvárosában, a Majdenek-haláltábor 1944. júliusában, a szovjet Vörös Hadsereg felszabadítása után - kemencék és hegyekben álló emberi csontok

Sem a Horthy engedélyezte deportálást leállítás, tehát a tömeggyilkosságban szünetet tartás nem embermentés, sem az, ha élelem, orvosi ellátás, fűtés, alapvető higiéniai ellátás nélkül gettókban összezsúfolt embereket fegyveresen őrzünk, a kerítésen kívül, és feltartóztatjuk az őket felszabadítani akaró alakulatokat.

Embermentés az, amikor valakinek a bizonyosan halálhoz vezető állapotán ténylegesen segítünk: élelemhez, orvosi ellátáshoz, emberhez méltó körülményekhez jutattjuk. Az elgázolt áldozatot, a vízben fuldoklót közönyös szemlélés az nem megmentés, hanem gyáva cserbenhagyás, bűncselekménynek számít.


A Schmidhuberről szóló történész-vita, ahonnan Ungváry a saját maga szervezte emlékezésekbe vonult el

Ungváry Schmidhubert zsidómentőnek tartja, amely állítása a történész szakmában erősen vitatott. Ungváry által  is elimerten sem az ún. gettómegtámadási terv, sem az annak védelmére a tábornok által állítólagosan elrendelt parancsa nem dokumentált. Schmidhuber halála után elmondott nyilas vallomásból építette fel a szívének kedves teljes zsidómentő mítoszt.

Deák István, a new yorki Columbia Egyetem professor emeritusával Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, az ELTE történész oktatója készített hosszú interjút, ahol Deák egyenesen legendának nevezi Ungváry terjesztette Schmidhuber-történetet, de beszél a magyar-német együttműködésben a keleti fronton véghezvitt zsidókat öldöklésről is.

Karsai László dokumentumokkal, forráskritikára hivatkozva, a népbírósági vádlott, saját érdemeit bizonygató nyilas hiteltelenségére hivatkozó ellenérve Schmidhuber ügyében a Népszava cikkében olvasható. Az egyik legfőbb szempont, hogy a gettómegtámadási terv mítoszáról egy nyilas vádlott mesél, Schmidhuber halála után, abban meglévő saját érdemeit bizonygatva. Szalai Pál a nyilas párt rendőrségi összekötőjeként akár akasztásra is számíthatott, így egyes zsidó személyek megmentésén túl, túlbiztosítva magát, egy teljes gettó megmentésének történetét adta elő vallomásában. Minden más tanú már a tőle korábban hallott megtámadási tervről beszélt.

A "megbízható tanú": a németül nem beszélő nyilas rendőrségi összekötő keveri a két gettót

A hadtörténész Ungváry legfőbb érve a nyilasok rendőrségi összekötője, Szalai Pál 1945-1948 közti, a nyilas tettek felett elszámoló Népbíróságon tett, vádlottként elmondott vallomásai. Visszautalnék a 444 filmjére, ahol Ungváry azt állította, Zoltán Gábor íróként azt megerősítve, hogy "a nyilasokat nem kérték számon", miközben egy 2 hónapos nyilas párttagságért több évet kaphatott valaki a Népbíróságon, mint egy vidéki gettósítást végrehajtó és onnan többezer zsidót a halálba deportáló csendőr.

Most Ungváry épp egy nyilas bírósági vádlottra hivatkozik kedvenc náci tábornoka érdekében.

Nyilas pártszolgálatosnak nem, de a vidéki 437.000 zsidó deportálását végrehajtó csendőröknek van emléktáblája Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban:

Kép: Csendőr hősi halottak emléktáblája, felállította 2000-ben vagy 2001-ben a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség (M.K.Cs.B.K. - Nonprofit Corporation az U.S.A.-ban).
Hadtörténelmi Múzeum, Budapest, I. kerület - Várnegyed, Tóth Árpád sétány 40.

A nyilas Szalai vallomásaiban hol a nemzetközi kis gettó, hol a nagy gettó megtámadási és megmentési tervéről fabulázott. Életszerű, hogy a nyilasok rendőrségi összekötőjének fogalma sincs, melyik-melyik, és éppen hova kéne kivezényelni az ott hónapok óta éhezők védelmére a legmegfelelőbb védelmet: a fegyveres katonákat. A másik abszurditás a vádlott részéről, hogy vallomása szerint telefonált Schmidhubernek. Az egyetlen probléma ezzel, hogy Szalai nem beszélt németül. Vallomását segítette, hogy akkor már rég halott volt Schmidhuber, amikor azt akarta igazolni, mit tett Schmidhuber, de legfőképp az ő érdemeit ecsetelve a tábornoknak tett állítólagos jelentésével.

Sem Szalai nyilas rendőrségi összekötőként, sem Schmidhuber Budapest német katonai parancsnokaként "egyáltalán nem tudott" főleg a nemzetközi kis gettóból a Dunához a zsidókat levezénylő kivégző osztagokról. Ezt ma egy hadtörténész felelősen ki meri jelenteni.

Sem Szalai nem érezte, hogy ezen lehetne változtatni, holott ezek igazolt, közismert önkényes akciók voltak, a nyilas vezetés ezeket nem rendelte el, sem Schmidhuber ezeknek a kivégzéseknek a felszámolását nem tervezte. A dunai "sétákról" gettószerte terjedt a hír. Ennek ott van jelentősége, hogy a teljesértékű információszerzéstől elzárt zsidók is tudtak a Dunába lövéses akciókról, de Budapest katonai parancsnoka "nem tudott róla".

Mennyire életszerű, hogy a "zsidók életéért aggódó", Budapest katonai vezetéséért felelős német tábornokot egy közismert, a gettósítási rendeletet is megszegő, önkényes és rendszeres tömeggyilkosság már nem érdekli, vagy nem tud róla...

Az Astoriában a Gestapoval elfogyasztott két rétes közt vagy a jól védett bunkerében nem volt rá szándéka, megértem.


Ungváry Krisztián Canossa-járása a Yad Vashembe

A hadtörténész kiállásában az a nagyszerű, hogy kedvenc náci tábornokát zsidók hátán szeretné márványba vésetni. Sajnos a szerinte egyetlen mérvadó forrás, aki a náci tábornok jótéteményéről vallana, az egy nyilas. A jeruzsálemi Yad Vashem Intézet Világ Igaza kitüntetés elnyerésének ezzel szemben nem meglepő megkötése, hogy a zsidót megmentő személy az életét vagy egzisztenciáját veszélyeztető helyzetben, nem anyagi vagy egyéb, hasznot hozó ellenszolgáltatásért tegye, és személyesen a megmentett zsidók valljanak a megmentőről. Nem hallomásból, hanem személyes élményről kell valljanak. Aligha vallhat egyetlen zsidó is gettón belülről, hogy a náci tábornok mit csinált, arról írásos nyomot és bizonyságot sem hagyva, gettón kívülről, velük sosem találkozva. A tábornok "saját életének kockáztatásáról" az ügyben, hogy netán parancsot adott ki a saját maga vezette Budapesten, nem is beszélve...Szalai a vallomásával feltétlen hasznot húzott vádlottként a Népbíróságon.

A Yad Vashem hagyományosan ezért nem foglalkozik az embermentő Világ Igaza-díj odaítélése során a polgári lakosság felett hatalmat gyakorló, fegyveres katonai vezetők elbírálásával, különösen nem a népirtást levezénylő náci katonákéval.

Ungváry igyekezetében két öreg zsidó túlélőt köldött el a Yad Vashembe, akik azt vallották, a történésztől tudják a gettómentés történetét.

Ungváry kérelmét elutasították Jeruzsálemben Schmidhuber emlékét fényesre csiszolási tervével.


Miként élt egy náci vezető Budapesten 1944-ben?

Érzékeltetve az Ungváry által vallott tábornoki empátiát a zsidók irányába: a náci vezérkar budapesti főhadiszállásai az Astoria szállóban, a Svábhegy és Rózsadomb elegáns, zsidóktól elkobzott hotelekben és villákban voltak. Többükben kínzókamrákkal, ami korántsem csak nyilas habitus volt, ahogy ezt nyilatkozta a történész a 444 filmjében. Ungváry szerint ez az élethelyzet maximálisan összevethető a gettókba zsúfolt zsidók sorsával, döntési helyzetével, esetleg saját életüket közemberként veszélyeztető, akár egyszobás lakásban is zsidókat bujtató, őket ezért bármikor megbüntethető egyszerű állampolgárokkal.

Adolf Eichmann, a Gestapo Zsidóügyi Osztály vezetőjének rezidenciája a rózsadombi Apostol utcában volt.

Kép: Budapest, II. Apostol u. 13., a magyarországi megszállást és deportálást felügyelő alakulatot vezető Adolf Eichmann személyes rezidenciája. A korabeli emlékezések alapján egy munkaszolgálatos zsidó fiút személyesen lőtt le az udvarán. (2.kerulet.ittlakunk.hu)

A pesti belvárosi elegáns Astoria szálló a Gestapo főhadiszállása volt a megszállás idején.

Kép: A budapesti Astoria szálló valamikor a XX. század első harmadában (www.termalfurdo.hu)


Az emlékezési konszenzus jogi alapja: tettes és áldozat, megszálló és jogfosztott egy lapon

Az a jogi helyzet, amit Ungváry erőltet az általa áhított konszenzusban, így néz ki: megszálló és megszállott, Európát leigázni akaró katonai vezérkar és évek óta teljesen jogfosztott, állampolgári jogokkal sem rendelkező, barmok módjára összeterelt, nincstelenné vált éhező, szenvedő emberek sorsáról egyformán emlékezzünk.

Schmidhuber tábornok feladata Budapest védelmének megszervezése volt a náci Német Birodalom érdekében, a felszabadító szovjet csapatok ellenében.

Tehát ez azt jelenti, hogy minél hatékonyabb a tábornok, annál később szabadul fel a gettó, és annál könnyedébben tevékenykednek a nyilas vezetést is kijátszó önhatalmú pártszolgálatosok.

Avagy csak simán hagyják békésen éhezni és tífuszban elpusztulni a hős német katonák a zsidókat. Gettó-visszaemlékezéshez javaslom Vitray Tamás: Kiképzés című könyvét, benne gyermekkori, a pesti gettóban megélt küzdelmeiről.

Ungváry Krisztián le merne-e ülni beszélgetni Vitray Tamással?

Össze meri-e vetni Ungváry a budai hegyekben az éjszakai bolyongását a tífuszban a földön csúszó kisgyermek Tamás emlékeivel? Meséljen neki, hogy miként mentette meg az átélt élményektől őt Schmidhuber.

Még vannak gettótúlélők.

Vitray édesanyját Auschwitzban érte a Magyarországon megértendő hős katonák által is lassított felszabadítás 1945. január 27-én.

Spoilerként elárulom, Vitray édesanyja számos sorstársához hasonlóan Auschwitz felszabadítása ellenére, legyengült állapota miatt hónapokig nem tudta elhagyni a tábor környékét, ott halt meg, "szabadon", betegen, csonttá gyötörve.

Ennyit számít egy-egy hős kiállás a németek oldalán, lassítva a felszabadítást. Schmidhuber zubbonyos méltósága a lágerben és gettókban csonttá nyomorított polgári áldozatok ellenében.

Pokorni Zoltán, a főváros XII. kerületének polgármestere azt állítja, hogy a zsidók elleni uszítás jelképévé emelt turul arra kell, hogy azok az özvegyasszonyok, akik nem tudják hol gyászolni a fronton elesett katonaférjüket, a turul lábánál megtehessék. Valami miatt agg özvegyasszonyok helyett levitézlett parlamenti neonácik jártak oda mindig is. Pokornitól kérdezném, hogy azok a zsidók, akik sem a XII. kerületben, sem Pesten, sem vidéken nem tudják gyászolni felmenőiket, ők kikerüljék-e a turult, vagy mit tegyenek, ha ránéznek? Azokat a zsidókat nem tudjuk megkérdezni, akik már meg sem születhettek.


Szomorú lájkok

A náci tábornokért emlékfutást lájkolta a nyilasok rémtetteiről dokumentarista regényt írt Zoltán Gábor is.

Kép: Zoltán Gábor, az Orgia című regény írója, 24.hu

Talán, amikor az Orgia regényére felkészülve, a nyilas korszakot kutató történésszel, Karsai Lászlóval a levéltárban folytatott konzultációja után – miszerint hol, melyik levéltárban, és egyáltalán mit is keressen – legközelebb a svábhegyi Gestapo-kínzókamrákról szeretne írni, bízom benne, emlékezni fog az SS-tábornokot dicsőítő szégyenteljes lájkjára. Azt gondolom, egy sikeres regény szerzőjeként ennél több szakmai alázatra lenne szüksége, mintsem kontrollálatlan módon, a témában kerületi szinten félig kiművelten, Európában egyedülálló módon a nácik előtt hajbókoló őrületnek engedjen.

Az emlékfutás eseményét lájkolók közt amolyan bon mot-ként Schmidhuber SS-tábornokban Ungváry Krisztián édesapját, Ungváry Rudolf vonásait vélte felfedezni Rádai Eszter, a Mozgó Világ és az Élet és Irodalom újságírója. Cinikusan azt kérdezném, ezt bóknak vagy kritikának szánta, hogy egy nácihoz méri valaki apját.

Ungváry Rudolf, újságíró, a történész Krisztián édesapja, Litera.hu

Idézzük meg Ungváry Rudolf Hotel Majestic című, a svábhegyi Gestapo-központ kínzásairól szóló 2011-es Élet és Irodalom-cikkét. Fájóan hiányzott ez a budai történet is a 444 filmjéből. Ehhez, nyilván, Budapest náci parancsnokának "az égegyadta semmi köze sem volt". Ungváry szerint vagy parancsot teljesítettek, vagy egyazon birodalom katonáiként, egymástól elszigetelt entitásként kell kezelnünk egy nemzetiségű, egyazon hadsereg tagjait. Schmidhuber a budapesti német kegyetelenkedésekről pontosan annyit tudott, amennyit Horthy kormányzóként a deportálási rendeleteket jóváhagyva a zsidók sorsáról a tehervagonba záratva őket. Fent, a narancs kiemelés alatt átlinkelt ÉS-cikk a reklám megnézését követően szabadon olvasható.


Emlékezés titokban, lapulva – a legújabb történészi módszer

Társadalmi emlékezet-e a kisajátított egyéni rendezvény?

Egy rendezvény magán- vagy társadalmi jellegét nem csak a meghirdető célja határozza meg, hanem az esemény tartalmi jellege és a résztvevők köre.

Ahogy nem létezik Pokorni Zoltánnak különbejáratú, "XII. kerületi második világháborús emlékezete", különösen nem hazug történelmi állításokra alapozva, ahogy a Jobbik szervezte Horthy-benvonulás sem más, mint öncélú pártmaszturbáció, épp úgy nem létezik az 1945 után egyezményesen elítélt náci tettek után, egy erősen vitatott, "gettómegmentési sztorival habosított" Schmidhuber náci tábornoki emlékezet külön Ungváry Krisztián barátai számára.

Budapest nem a történész játszótere, legfőképp nem játszadozhat áldozatok emlékével, a demokratikus többségi társadalom szembenézési hajlandóságával.

Ahogy Pokorni, úgy Ungváry is magasan tesz a budapesti nácik fogvatartotta Budapesten a tetteseket magasztalással a kegyeleti érzéseikre, akár a magyar, akár a náci felelősséget mosdató puhányságot militarizmusnak álcázást rettenetesen unó felelős demokratákra. Az árnyalatnyi különbség az, hogy Pokorni volt történelemtanárként, a társadalmat képviselő polgármesteként teszi ezt, Ungváry Krisztián pedig a korszakot kutató történészként. Pokorni nagyapja múltjával nem képes megbékélni, és főleg azzal leszámolni.

Több éve a történész szakma, a hazai értelmiség és a zsidó közösség számos tagja áll megrökönyödve, miért ennyire fontos ez neki, a náci relikviákkal militaristák közt folytatott üzletelése, a német katonák népirtásban történő, aktívan részt vállalásának megértést keresése.

Ungváry az ízlésességet és tudományos mértékletességet rég meghaladó militáns megszállottságára elég sokan tippeltek már okokat. 

A ma élő németekre a kollektív bűnösséget követelés és náci tábornokoknak állított nimbusz közt elég mély szakadék tátong. A történész, úgy tűnik, a saját maga ásta, személyes érzelmei árkának a foglya.

Eszes Beáta


Borító kollázs: Gerhard Schmidhuber / Ungváry Krisztián (Facebook / Neokohn)