A hazai és erdélyi médiában okkal forrt fel a hangulat a korábban egyszeri nőverésért elítélt kolozsvári volt egyetemi tanársegéd gyilkossági ügye miatt: elsősorban hatósági mulasztást, a jelzőrendszerek hiányát kérik számon az írások.

Amit eddig bizonyosan tudunk: Boné Ferenc esetében hatóság nem, kizárólag az áldozatai mulasztottak. Mindegyikük különköltözést ért el, és kikerült Boné hatása alól. Az okait elemezhetjük, az eredményét tudjuk: gyilkosság, az áldozat nem a mulasztók közül került ki.

Ezek akkor is tények, ha szeretnénk megérteni az áldozatokat, ugyanis Boné esetében nem lehet se hatóságra, se törvényekre, se ellátórendszerre mutogatni. És ez a variáció legalább olyan gyakori, mint a hibás eljárás.

Boné 2020. nyarán, akkori barátnőjét, S.M-et bántalmazáskor – akkor bizonyosan elsőként – az elkövető teljes nevét és kitakaratalan arcát leközölve itt írtam az esetéről. A nevének két országban is nyilvánossá tételével külön levélben ösztönözve az őt alkalmazó kolozsvári Sapientia Egyetemet, hogy ez az eset puszta megrovással nem végződhet, csak kirúgással. Két évvel később, a 2020-as bántalmazására kiszabott büntetésének próbaideje alatt, 2022 májusában Boné már gyilkolt: az addig a romániai mainstream sajtóból megismerhető körülményekből feltételezhető előre eltervezett gyilkosságról szól a második írásom.

Időközben a romániai sajtóba – elsősorban, ahogy eddig is, a Maszol.ro oldalán – bekerültek az elfogásának, az eddigi nyomozati anyagnak és Boné beismerő vallomásának részletei. Olyan információkat tudhattunk meg, amelyek komoly szembenézésre kell, hogy ösztönözzék Boné erdélyi környezetét: a családját, munkaadóit, korábbi áldozatait, és nem utolsósorban a 2020-as bántalmazásban megindult kolozsvári büntetőeljáráshoz helyben hozzáférő, arról alaposan tudósítani köteles romániai magyar sajtót.

Számos hazai kiemelt súlyú bűntettet a nyomozástól a tárgyalásokon át személyes követés tapasztalatából kiemelem, hogy Magyarországon a bűnelkövetőt elfogásokat követő napokban ilyen korrekt és a nyomozást ezek szerint egyáltalán nem akadályozó alapos tájékoztatás egyáltalán nem jellemző a magyar rendőrségre. A magyar hatóság arra hivatkozva hallgat el már bizonyított részleteket a hírekben, hogy a már elfogott elkövető felhasználhatná azt, holott ezeken a bizonyított, közölt tényeken már a gyanúsított nem változtathat.

Ahogy nálunk az Igazságügyi Minisztérium soha, de a magyar bírósági tárgyalási heti jegyzék sem teszi közzé később is elérhető formában büntetőügyek részleteit, ítéleteket, megismerhető nevű elkövetőkkel, áldozatokkal, miközben a román hatóság így kezeli. Ez a Romániában publikusan megismerhető büntetőügyi előzmény a korábbi áldozatok és környezetük cselekvési lehetőségét is segíti, de nem éltek ezzel. A tárgyalások idejéről sincs mód előre tájékozódni idehaza, hacsak nem állít rá a média egy külön stábot, hogy péntekenként végignézze a teljes országos tárgyalási jegyzéket. Ez biztosítaná a tárgyalások törvényben előírt nyilvánosságát.

A román hatóság már a nyomozás első napjaitól elejét veszi, hogy spekulatív, vagy a bűnmegelőzést is gátoló, a területen képzetlen újságírók tabusító nézete miatt fontos bizonyítékokat elmismákoló csonka hírek kerüljenek be a sajtóba.


Boné Ferenc, a kolozsvári barátnőjét meggyilkoló kirúgott egyetemi tanársegéd egy sorozatelkövető

A magyar(ul olvasó) köztudatba az, hogy Boné Ferenc több évtizede, zsinórban az összes mellette élő nőt bántalmazta, talán egyetlen korabeli cikk által kerülhetett be, már amennyire eljutott ez az olvasókhoz: a 2020-as tárgyaláson az Átlátszó Erdély vett részt. A 2020-as cikkükben egy nyilvános tárgyalásról részletes és egzakt tudósítás helyett az írást egyfajta kutatásnak, feltárásnak minősítettek, az ott hallottakat a saját meglátásuk alapján helyezték fókuszba, vagy tettek bizonyos információkat jóval kevésbé hangsúlyos kontextusba. A cikkük egy szabadlábon maradt elkövető esetén, tárgyalási tudósítás helyett egy olyan komplexnek szánt elemzéssé vált, ahol hol azt próbálták igazolni, mennyire ne tudná egy áldozat vallomásában közölni az ellene elkövetett bűntett súlyát, hol azt, hogy megfelelő vallomás nélkül bizonyítási anyag sérül.

A témában laikus olvasó úgy zárhatja az Átlátszó cikkét, hogy egy pszichológiai útvesztőnek értékeli azt, amikor egy áldozat számára az a tét, hogy az őt életveszélyesen bántalmazó félről ki kell derüljön agressziójának súlya a hatóság előtt. Igazat adok az Átlátszónak, hogy a pszichikai nyomásgyakorlás lépcsőfokait nehezebb előadni, de Boné öt megelőző áldozata, ha lefejti magáról a "miért nem tudtam kilépni" magyarázatok sorozatát – mindegyikük kilépett a kapcsolatból, tehát ötből öt az arány – többségük az emberölési szándéknak minősülő fojtogatsról számolt be, benne elliluló arcról, habzó szájról.

Egyikük sem számolt be a már tényleges szakítást követő zaklatásról: Boné módszere a továbblépés, újabb és újabb áldozat bekerítése. Elszakadási nehézség volt, de szakítás utáni zaklatás nem a korábbi öt vallomás alapján.

Az Átlátszó Erdély számára fontosabb volt az általuk sem igazolt "Bonét ért online lincselést" kritikusan elítélni – gazembernek, aljasnak nevezték, vajon mi történhetett? – mint azzal indítani a cikket, hogy a feljelentő S.M. kapcsolatba tudott lépni Boné korábbi áldozataival.

Mégis hogyan?! A kipontozott nevő valakiben felismerték többen korábbi barátjukat? Netán eddig is tudtak egymásról páran? Az utóbbi.

A tényfeltáró lap meg sem említi, hogy a csupán felfüggesztett büntetéssel zárult ítélet legfőbb oka, hogy S.M. által megtalált négy korábbi barátnő pusztán nyilatkozatot adtak, és ők nem jelentettek fel annak idején. Az általuk elszenvedett bántalmazás mértékét a 2022-es gyilkosságról tudósító Maszol.ro adta meg, azt lejjebb idézem összevetésnek az Átlátszó információihoz képest.

A [2020.] július 29-i erőszak elszenvedője mellett a további három, írásos nyilatkozatot benyújtó korábbi partner közül ketten vállalták a nyilvánosság előtt is a történetüket - idézi az Átlátszó Erdély a 2020-as eljárást.

Azt is elég nehéz értelmezni az Átlátszó cikkéből, hogy egy nyilvános büntetőeljárás elé került elkövetővel szemben, ahol szembesítik őt az áldozataival, mennyiben védi a személyüket az anonimizálás, a fel nem jelentés. A korábbi áldozatokon nem az olvasó, hanem az elkövető állhat majd bosszút. Márpedig Boné pontosan tudta, kiket vert meg, és kik vallottak ellene akár anonim jelleggel.

A megszólalók védelmében nem teszünk különbséget a korábbi kapcsolatok és a feljelentést tevő nő visszaemlékezései között.

Az Átlátszó azt sem érti, hogy ez nem oral history, hanem áldozati vallomás. Elsősorban nem az olvasó érzékenyítése a cél, hanem az agresszor megállítása. Vallomásnak nevezzük, ez egy büntetőjogi definició. Különbség pedig óriási, bármit is állít az Átlátszó arról, bár a megszólaltatott pszichológusnő kifejti a cikkben: aki hivatalosan vall, annak vallomása felhaszálható az ügyben, aki nem, annak csak a személye derül ki az elkövető számára anonimizálva is, de feljelentés híján nem tudja súlyosítani a büntetést. Annak külön bizonyítási eljárást kell indítani.

Az áldozati tanúkat felkészületlen rejtegetés épp oda vezetett, hogy az elkövető szabadlábon távozott.

A cikk egyértelműen úgy elemzi a 2020-as tárgyalást, mintha a volt tanársegéd áldozatai eddig megismert öt áldozata közül az akkor utolsó S.M. az elkövető számára első feljelentésével lezárult volna valami, és a háttérből, hivatalos vallomással az ügyet nem segítve, az anonim áldozatok megtették volna a lehetséges, tőlük elvárható maximumot. Innentől kizárólag az áldozatok és az elkövető kvázi közös terápiája lenne a cél. Epilógussal zárnak egy szabad lábon távozó agresszorról írt cikket.

Pártolom az igazságszolgáltatás helyreállító, kirekesztés helyett empátián és szereteten alapuló megközelítését - fogalmazott az Átlátszónak az egyik áldozat.

Ő egyike azoknak, aki az általa pártolt igazságszolgáltatásból kivonta magát, egy újságnak tett nyilatkozattal kívánta azt pótolni, és minden bizonnyal nincsenek jogi ismeretei. Ugyanis ilyen módozat nincs büntetőeljárásban.
A bűncselekmény nem szeretet, és nem empátián alapszik, ezt csak ő gondolta úgy, abban élve.


A vallomás az áldozat sérthetetlenségét segítheti, az elhallgatás viszont minden körülmények közt veszélybe sodorja őt és másokat

Kép: Orosz Bernadett saját magáról készített, a fb-oldalán annak idején közzétett fotója, miután egy panzióban katonatiszt barátja összeverte, szemtanúk szedték le róla

Orosz Bernadett nem véletlen tette közzé azonnal az őt pépesre verő barátja, a sárospataki Kiss István, katonatiszt nevét: pontosan felmérte a nő, hogy akkor nincs már veszteni valója, ha közzéteszi, ugyanis akkor már a lebukástól való félelemből nem tud fenyegetni az elkövető. Kiss István beperelte Orosz Bernadettet ezért, személyisgi jogaira hivatkozva. Én azóta második cikkemben teszem közzé az agresszor arcát és nevét, csak hogy érezze a törődést. Kiss István tettére szemtanúk vannak nyilvános helyen, megindult a büntetőeljárás ellene, így semmiféle személyiségi jogai nincsenek, ahogy Boné is közterületen vállalta tettét. Kiss fotója sajtóban is elérhető, láthatóan nem szedette le jogi úton, hozzájárult.

Kép: Orosz Bernadettet szemtanúk előtt, nyilvános helyen pépesre verő közveszélyes elkövető


Boné Ferenc 2022. május 21-én elkövette gyilkosságot követően a rendőrségi nyomozást idéző Maszol.ro az Átlátszóval szemben ezt állítja:

Az ügy iratai tartalmazzák az alperes volt barátnőinek egy polgári perben tett négy korábbi vallomását, amelyekben az alperes velük szemben tanúsított fizikai, szellemi és érzelmi bántalmazó magatartását írják le. Mind a négyüket fizikailag bántalmazta, kettejüket pedig addig fojtogatta, amíg el nem vesztették az eszméletüket. Egyikük azt is megemlíti, hogy a vádlott ötödik volt barátnőjét, gyermekének anyját is állítólag szintén a nyakánál fogva szorongatta, amiről a vádlott beszámolt neki.

Nem tudni, hibás fordítás-e, avagy a román jogrendben a bántalmazási ügy polgári peres eljárásban zajlott, de az nyilvánvaló, hogy emberölési szándékról tudósítanak a korábbi áldozatok, és minimum egyikük pontosan ismerte Boné egyik első áldozatát, erdélyi háttérinformációk alapján Boné által teljesen elhanyagolt fiának az anyját. Az ellene elkövetett emberölési szándékkal a rendőrségi jelentés alapján maga a tanársegéd hencegett el a sorban következő áldozatnak.

Boné Ferencet a gyermekének anyja akár 10 évre börtönbe küldhette volna. A bántalmazások idején egészen kisgyermeket is veszélyeztetett már a tétlenségével. Az Átlátszó cikkében megszólaló László Éva pszichológus ki is mondja, hogy a felmérések alapján sokan akkor szakítanak meg egy bántalmazó kapcsolatot, és mennek hatósághoz, amikor a nem cselekvéssel már gyerekük életét veszélyeztetnék.

Az Átlátszó tehát kimondta, hogy Boné gyerekének anyja az átlagos áldozati viselkedést sem volt képes hozni, gyereke érdekében sem, holott az átlag áldozat épp az ő paramétereivel cselekszik a pszichológus szerint. Kell és lehet erre okokat keresni, de erre építeni áldozatok többségének segítését és megértését nem lehet.

Boné áldozatai 80 %-ának leblokkoltsága, tétlensége arra utal, hogy esetükben a környezetük, de még a bíróságig eljutó egyikük sajtó általi kezelése is a nem cselekvésben erősítette meg őket. Ráadásul többen ismerték egymást, így nem kizárt, a blokkolási hatás köztük is működött, például így: "menekülj, és hagyd hátra az egészet"

Bonét egyfajta fertőző betegként kezelhették, akit, aki tudott, elkerült, aki meg kapcsolatba került vele, azért távolodtak el tőle, nehogy rájuk is átragassza a kórt, amitől ők már megmenekültek. A vallomások és háttérinformációk azt erősítik, hogy Boné tettei egyáltalán nem voltak ismeretlenek a környezetében.


Az áldozati elemzések köldöknézőek, megoldásra nem törekednek

A bántalmazási eseteket elemző írások és nőjogi képviselők többsége egyik – hadd nevezzem jóindulatúan – öntudatlan, ösztönös  módszere, hogy olyan arányban és összefüggésben emlegetik az áldozatra ható tényezőket, hogy abból folyton a cselekvést megtagadó habitus megértése jöjjön ki, egészen addig, amíg egy Boné sorozatelkövetővel nyilvánvalóvá nem válik, hogy a tétlenek biztatják az elkövetőt, és másokat veszélyeztetnek, anélkül, hogy a hatóság hibázott volna.

A másik állandó módszer, hogy a cselekedni készek táborát bagatellizálják, sőt, egyenesen elhallgatják az elemzők, mennyire kevés erőforrással, kevés segítséggel, micsoda veszteségek árán lép ki áldozatok sokasága a kapcsolatból, ami önmagában cáfolja a fentebbi levezetésük kizárólagosságát, a tétlenségben élőkre ható erők súlyát. Az anyaotthonok zsúfolásig vannak, nincs elég ellátóhely. Ezek mindegyike képes volt szakítani.

Háttérinformációkból tudható, hogy Boné fiának anyját, a bántalmazását ismerte a környezete, tehát támogató közeg lett volna, tudott volna segítséget kérni. Ha Boné a fiának anyját megöli – ahogy ettől pár másodpercre volt esetében is – a gyerek intézetbe kerül.

Szó nincs arról, ne tudott volna bármelyikük különválni, ugyanis az öt áldozat mindegyike különvált, miközben ezt nevezik a legnehezebb tényezőnek elemzések. Tehát meglépték a szakértők szerint a legnehezebbet, szakítottak, és nem tettek semmit a hatóság irányába. Azt is látjuk, hogy a román hatóság léptékekkel gyorsabb ítéletet hoz, háromnegyed éven belül ítélet is volt 2021-ben.

Az a barátnő, akinek az akkor már apává vált Boné hencegett el gyermeke anyjának fojtogatásával, akár meg is kereshette volna a nőt, és ketten csuklóból hidegre küldik Bonét.

Jól ismert a magyar nőjogi civilek közt az a pszichológiai hatás, hogy egy korábban ismerten traumatizált, később segítővé válni akaró nő saját korabeli tétlenségét azzal képes feldolgozni, hogy bármi áron védelmébe veszi az áldozatok hatósági eljárást szabotálását, a tétlenséget, szemben azzal, hogy az agresszortól elválást és a hatósági eljárást segítené.

Az agresszortól elválást támogatás nem áldozathibáztatás

A tétlenség esztétikájának bűvkörében élők egyetlen fegyvere, hogy azt sugallják, hogy aki az elszakadásban ad támogatást, és csak azt helyesli, az hibáztatja, megbélyegzi azt, aki ezt nem képes még megtenni. Nem igaz.
Olyan országokban, ahol profi ellátók vannak, elengedik a visszaköltözőt, és azt, aki képtelen elválni az agresszortól, mert energiákat visz el, addig az az erőforrás két-három másik áldozatra fordítható. Másrészt kényszert nem alkalmazhatnak. Közölhetjük vele: meg fogsz halni. Senki nem bántja, nem nézi le, tudják, hogy nehéz, el is mondják neki. De meg fog halni, és megöleti a gyerekét. Ez egy tény. Ez olyan, mint a betegséget a páciens előtt lehazudó orvos, az nem orvos.

A legismertebb hazai nőjogi aktivisták súlyosabb bűncselekmény áldozatai mellett láthatóak csak zömmel, demó jelleggel, megmentett áldozatokkal kampányolás elenyésző. Zömük menekülési mentorálásban részt sem vesz. Ennek egyik oka, hogy magukért küzdő áldozatok gyakorlati támogatása aprólékos és hosszú távú erőfeszítést igényel, szemben azzal, hogy egy bekövetkezett, súlyos eseménnyel hathatósan tudnak figyelmet felhívni a szervezetükre.

Rövid ismeretség, különélés, esti autókázás vízeséshez

A Maszol.ro rendőrségi beszámolójából kiderül, hogy a barátaik szerint Boné Ferenc és Molnár Beáta a gyilkosság előtt körülbelül fél éve voltak szorosabb kapcsolatban, de nem éltek együtt. Valószínűsíthető, hogy akár korábban összejöttek, de Beáta tudva, kiről van szó, nem merte esetleg korábban elárulni barátainak, hogy tesz egy próbát azzal a Bonéval, akinek megelőző öt áldozatából kettő a feljelentés előtt is ismerte egymást, de 2020 óta ezek a nők úgy érezték, történeteikkel össze kell fogjanak, és az öt nő esete az erdélyi köztudatba biztosan bekerült.

A mainstream eközben nem sorozatelkövetőtől beszélt.

Ebből az áldozati összefogásból, úgy tűnik, a velük átfedéses közösségben mozgó Beátát kihagyták.

Boné és új barátnője 2022. május 21., szombat, 18.30 körül autózott Gyalu és Jósikafalva környékén, Kolozsvártól kb. 56 km autóútra, sokadrendű, alsóbb úton haladva. Nehéz elképzelni, hogy az alkonyati órákban, aznap éjjeli hazaérkezéssel mit szeretett volna itt csinálni Molnár Beáta Bonéval.


A nyomozás és a Maszol.ro szerint egyik barátja szombat este 20:27 körül beszélt vele utoljára telefonon, akkor azt mondta Beáta, hogy még mindig úton van, és majd küld neki képeket, ha hazaér – ekkor már naplemente volt a zónában aznap, fenyves közegben már órákkal előtte csak sötét kép készíthető – másnap reggel pedig beszélnek. 

Beáta egy másik közeli barátja elmondta, hogy szombaton délelőtt 10 óra körül beszélt vele telefonon, majd 22:44-kor kapott három fotót a tájról, 22:45-kor pedig chaten beszélt vele, és Beáta arról tájékoztatta, hogy hazafelé tartanak.

Akár a hívások, akár a válaszok teljesen életszerűtlenek. Egy elvileg környezete által elfogadott pár nekiindul késő délután, estébe hajlóan a vad természetbe. Az egyik barát délelőtt, a másik este hívja... Mit akarhat két barát is szombat délelőtt és este egy párkapcsolatban élő felnőtt nőtől? Jobb esetben arra kéne gondolniuk, zavarják őket. Esetleg egy buliba hívták őket? Majd a barátok előtt biztosan nem ismeretlen, viszonylag közeli, tehát sokak által már meglátogatott túristalátványosságról képek küldését ígéri a lány éjjel, amit el is küld...

Vagy ő, de inkább Boné a halott lány telefonjáról, alibinek. Chatelni lehet halott helyett is.

Sokkal hihetőbb verzió, hogy a lány előre megbeszélten kért hívásokat, amivel vagy kivágja magát, miért kell hazamennie, vagy ő is rizikósnak érezte az eleve estébe hajló, kirándulásra teljességgel értelmetlen utat, avagy eleve kényszerítés hatása alatt állt már aznap végig, és még volt módja arra, jelezze, csörögjenek rá délelőtt és este, hogy minden OK-e. Ezt a verziót az valószínűsíti, hogy a barátai közül többen pusztán az alapján, hétvégén nem érik el, aggódtak, és egy kiskorú gyerekhez hasonlóan kontrollálták.


Boné Ferenc tanult a VV Fanni vagy a darnózseli hentes ügyek holttest fuvarozási eseteiből

A rendőrségi nyomozás közölte, hogy az útfigyelő kamerák, de valószínűleg az ekkor még a lánynál lévő mobil cellainformációi alapján a lányt a kocsiban megfojtás után Boné visszatért Kolozsvárra hajnal 3 órát követően. Ha jól értelmezhetőek a telefont lakásban hagyó információk, ekkor rakta le Beáta telefonját a lány lakása közelében, a sajátját pedig az ő lakásában, ezek szerint Kolozsváron élt Boné is. A hajnali élve hazatérést imitálta, majd innentől a holttest bezsákolásába majd fuvarozásába kezdett, a barátoknak a halott lány mobiljáról küldött vízeséses képekkel elaltatva a gyanút. Inkább hazafurikázta a holttestet annak érdekében, hogy a telefont letehesse Kolozsváron, és egy hazatérést rekonstruáljon.

Ahogy írtam a második Boné-cikkemben, ennyit tanult a közelmúlt holttest eltüntetési eseteiből: VV Fanni és a Darnózselin feldarabolt Nagyné Kovács Judit meggyilkolása után a holttesteket mozgatást a mobilcella infók jelezték, alapvető bizonyíték volt mindkét esetben. Ezeknek az eseteknek a részleteit csak az ügyben tájékozott tudhatta, egy hajnali gyilkolást és sok órás autózgatást követően rutinszerűen alkalmazta Boné.
Egy "hirtelen felindulás" és gyilkolás okozta stresszben ennyi mindenre tudott ügyelni.

Túl sok közúti kamera ezeken a sokadrendű alsóbb utakon nem lehetett:

A holttestet a szomszédos megyében egy olyan területen tüntette volna el, ahol rendkívül kicsi az esélye annak, hogy megtalálják. Csak a közúti térfigyelő kamerák rendkívül aprólékos elemzése és az ügyészség szakmai tapasztalata tette lehetővé, hogy időben megtalálják a holttestet.

Boné Ferenc sorozatelkövető

A két éve az egyetemről kirúgott, de próbaidőn, priuszos erkölcsi bizonyítvánnyal is csont nélkül állást talált Boné elkövetői profilja egy sorozatgyilkossal vethető össze. Amikor a sajtó egyfajta áldozati magánügyként elemezte, a korábbi áldozatok anonimitására helyezve a hangsúlyt, sikeresen fedték el, hogy Boné mellől kilépnek egy idő után az áldozatok, és ő ment tovább, újabb és újabb, karakterre hasonló nőket kiszemelve.

Amennyiben Boné mindet megölte volna – többüknél másodpercekre volt ettől a habzó szájig fojtogatással – a nyomozás azzal indult volna, hogy az áldozatokat összevetik: hasonló korúak, hasonló hivatás területén mozognak, van, akik megjelenésre is közel állnak egymáshoz.

Összevették volna az ismerkedési idő és a bűntettek között eltelt időt, és összevetették volna a két bűntett közt eltelt időt. Boné korai áldozatai több éves ismeretségek, tizenévekkel ezelőtt, Beátát már fél éven belül bántalmazta, és mindössze 2 éven belül az előző ismert esethez képest. Tegyük hozzá, egyáltalán nem biztos, csak ez az öt nő van, lehetnek akár Bonét egyetlen nap vagy pár hét után faképnél hagyók, akik jobban ráreznek, hogy egy beteg emberrel van dolguk.

A nyomozást illetve a Maszol.ro-t idézem:

A volt barátnők elleni támadások az idő és a kapcsolat előrehaladtával egyre súlyosabakká váltak, mind egy-egy esetet vizsgálva, mind pedig az összes kapcsolatot időrendi sorrendbe állítva. Mindez az utolsó társ állítólagos meggyilkolásában csúcsosodott ki – tették hozzá a kolozsvári bírák.

Az Átlátszó Erdélyt nem démonizálni akarom, de a kapcsolati erőszakból egy büntetőeljárási megfigyelés helyett egy nőjogi szakdolgozat irányába mutató elemzést írtak, önhatalmúlag az ádozatok elfedésével, az események össze-vissza kevergetésével, szemben azzal, hogy a támadások egymás mellé tett lineáris kronológiáját kiértékeljék.

Az áldozatok tétlenkedésének empatikus elemzése helyett – mellett – az egyre durvuló, de már a legelején is aggasztó szintű, emberölés határán mozgó magatartásmintára kellett volna felfigyelniük. A cikkük elúszott a Boné-infók közt, úgy, hogy egy-egy ilyen írást én átlag 20-25 háttércikkel írok meg, és így se akadt fenn az övék, hogy ők öt, egymást ismerő áldozatot kezeltek két éven át, a legkisebb gyanú nélkül.

Nincs Epilógus, ahogy lezártnak vélte az ügyet az Átlátszó 2020-ban.

Boné Ferenc 30 napos előzetesbe került, apránként majd hosszabbítgatják. Beismeréssel az ügyvédje kimosdatja szabadlábon védekezésre. A két éve, az eddigi ötből végre magát feljelentésre szánó legutóbbi áldozat mellett a nevük leírásával, társ-feljelentéssel semmi bajuk nem lett volna a többi áldoztanak. Boné pszichopata, és semmi veszteni valója nincs már.

Életfogytiglani a tét, de az eddig megismert hirtelen felindulás védekezésével tízzel kezdődő év is várható, jó magaviselettel, amiben ő kiváló, harmadolással. Ilyen várható büntetési tétellel komoly elkövetők védekeztek éveken át szabadlábon Magyarországon.



Talán lesz majd az évekig tartó büntetőeljárásban olyan, mint a magyar jogendben az Alkotmánybíróságot mára kizárólag jogerős ítéletek megnyitására használó több éves kör is, csak azért, hogy az eljárásokban Boné ismét jól, az áldozatok pedig kiszolgáltatva érezzék magukat. Lesz majd alkotmányjogász, aki megteszi neki is ezt a szívességet. Lesz jogvédő is, aki kitalpalt úton járja ki a sosem gondozott fiának a kellő gyakoriságú börtönláthatást, mégha nem is kíváncsi rá, és tönkretette az ő életét is. Kap majd börtönkörülmények miatti EU-kárpótlást, amivel beadhatja a jogerős ítéleten túl a számtalan jogsérelmére az újabb és újabb keresetét.

Bár Románia hozzánk képest kultúr- és jogállamnak tűnik, talán a bűnözők körül asszisztálók terén is morálisabbak.

Sajnos Molnár Beáta nem fért bele az áldozati összefogásba, kilógott közülük hatodikként.

Nem volt kapacitás, erő, akarat elérni őt, meggyőzni őt. Az öt áldozat valószínűleg Beátától nem félt, talán lesznek elemzők erre is, hogy kimutassák, itt mi blokkolta a két éve már közösségbe szerveződött áldozatokat.

 Kép: Boné Ferenc legalább öt, akár a habzószájig fojtogatott barátnője után meggyilkolt áldozatának, Beátának máig elérhető fb-oldala, az ismerősei közt rekedt gyilkosával.


Eszes Beáta

Borítókép fent: Boné Ferencet elfogja a román rendőrség 2022. május 26-án, éjjel – ziarulclujean.ro videója