Az Európa-bajnoki ezüstérmes úszónő több televízióban illetve online videóban vallott a 25 éve kezdődött és megtűrt, édesanyja és ő ellene folyó családon belüli erőszakról. A megvádolt elkövető: Liliána apja, édesanyjának, Gyarmati Eszternek a – 2021-re már csak volt – férje, Szilágyi Zoltán úszóedző és ügyvéd.

Fotó: Szilágyi Zoltán – jochapress.hu, 2014 

A vallomástétel után újabb nyilvánosságra került információk ismeretében ideje Liliánához hasonlóan őszintén beszélni az érem másik oldaláról.

UPDATE (2022.04.20.) : Az ügyről kizárólag Liliána 2021. december 29-ei, D. Tóth Krisztával készült vallomása ismeretében a megelőző cikkemben írtam, amelyet azóta a Klubrádión leadott, 2022. április 17-én közzétett Kadarkai-interjúban elhangzó, jogilag nonszensz, "kérdezve" vádolás és Liliána korábbi állításaival súlyosan ellentmondás okán inaktiváltam azt. (Jogilag elérhető, de nem kívánok Liliána vállahatatlan jogi lépéseihez asszisztálni.) .

A jelen - eredetileg 2022. január 8-án megjelent - tehát jóval az áprilisi Kadarkai-interjú előtt megírt - cikkemben írtak többszörösen érvényessé váltak azóta, kihangsúlyozva, hogy a médiafellépése jogilag rágalmazás, amelyet szándékoltan nem óhajt bírósági úton igazolni.

A médiának kedves áldozatok és a névtelen áldozatok merőben eltérő sorsa

Egy otthon ülő, a bántalmazást és annak kimenetelét a bántalmazóval vagy megvívott hétköznapi és jogi harcát, vagy az agresszorral szemben kapituláló útját csak hírekből ismerők számára nyújthat egyedül inspirációt a Liliána-történet, egy átlag ádozatot csak lebeszélni tudok, bármiben is kövesse az úszónő és édesanyja példáját.

A cikkem keretei közt a nyilvános vallomásokat kétkedve fogadók számára már unalmas is lenne újból bántalmazási pszichológiára, szakirodalomra hivatkozni, amely alapján a hozzáértők hitelesnek minősíthetik mindazt, amit Liliána arról állít, vele és anyjával mi történt. Ám nagyon sok lényeges ponton nem tárták fel a valóságot, de árulkodóak a részletek.

Amiben a kétkedőknek igaza van, és amit egy felelős, a bántalmazási ügyeket jogi úton is végigkísérőnek tudnia kell, hogy az úszónő médiavallomásaiból megismert, 25 évig folytatott reakcióik egy katasztrófa, és a lehető legrosszabb példa egy magánember bántalmazott számára. Megérteni meglehet, de példává emelni nem, amelyet pedig a médiakampánya szolgálni hivatott. Nem elfelejtve, hogy a fő áldozat az édesanyja, aki az események sorában végig nagykorú volt.

Többen esetleg párhuzamot látnak Liliána és például Sárosdi Lilla "me too" (én is, velem is megtörtént) média leleplezése közt: tévednek. Sárosdi betartott minden jogi követelményt Marton Lászlóval szemben – a leleplezés tekintetében nincs jelentősége, hogy bántalmazási erőszakról vagy hangsúlyosan szexuális erőszak vádról beszélünk – és amit áldozattársaival és ügyvédekkel végigvitt a színésznő, az profi eljárásról tanúskodik. A jogi és magánemberi hibák sorozatát lejjebb összegzem, miben elrettentő példa Gyarmati Eszter és lánya, Szilágyi Liliána módszere egy magánember áldozat számára.


A látletet hiánya, a rendőrségi eljárás hiánya, a múltról szóló vádak esetén egybehangzó és több áldozati tanúvallomás hiánya óriási hiba

Sárosdi Lilla vallomásához azt is tegyük hozzá, hogy tucatnyi, bíróságon megjelenni kész társáldozatok mellett esetükben külső, munkahelyi szemtanúk is nyilatkoztak Marton ellen.

Téved az is, aki azt hiszi, nem tud egy akár nincstelen, magánember áldozat orvoshoz menni látleletért, rendőrséghez menni, bizonyítékot felmutatni. Téved az is, aki azt hiszi, ezekre nagyon nehéz rávenni magukat áldozatoknak, avagy ez annyira ritka lépés lenne. Olyanok hívnak rendőrt, akiknek esélyük sincs hova elmennni. A mobilon is kimutatható fenyegetéseket, akár tettlegességet videóra felvett felvételeket mutatnak be önerőből magánemberek. Téved az is, aki azt hiszi, csak az agresszor kényszerében nem mennek rendőrhöz áldozatok. Az a különbség, ők nem sorolják a családi reputációt emberéletek elé.

A bántalmazottak sorsában egyértelműen megmutatkozik az, hogy a változástól illetve a jogi eljárástól azok félnek jobban, akik egyúttal egy kényelmes egzisztenciát is féltenek. Ez pszichológiailag tudományosan megérthető reakció, mert miért hagyjunk hátra sokmilliós ingatlant, biztonságos életet egy agresszornak. Ez csak az áldozatról adhat megértő képet, a többi áldozatnak és a segítőknek nem válasz a cselekvésre illetve annak hiányára nézve.

Az áldozatok sorsa és segítése nem lexikális ismeretek útján oldódik meg, az csak a segítőknek támasz, hogy értsék, mi történik, de aki a lexikális ismeret szajkózásánál leáll, az nem segítő. Ezekben az esetekben a képzetlen, ám annál lelkesebb áldozatvédők nagyokat szeretnek hallgatni arról, hogy a kényelem érdekében meghozott áldozati döntéssel kiskorúakat is veszélyeztet sok esetben az áldozat, avagy épp a tettest bátorítja és radikalizálja.

Kiskorú áldozatok vallanak felnőve, hogy őket az agresszorral hagyva cinkosként tekintenek szüleikre, akkor is, ha ők is bántalmazottak voltak. Nem igazságos, tudom, de a felnőtt áldozat cselekvőképes, a gyermek még szemtanúként sem az.

Vádolhatom a végletekig a hatóságot és az agresszort, de az áldozat által vállalt jogi lépések nélkül a hatóság nem léphet, egy agresszort meg puszta tárgyként, egy veszélyobjektumként kell kezelni. Ha egy segítő, akire nem hatnak pszichológiai tényezők, nem úgy támogat egy áldozatot, nem abban erősíti őt, hogy aki vízbe esett, azt ki kell menteni, és a partról integetés a megfulladásra jó, másra nem, az sosem kísért végig áldozatot az elszakadás folyamatában.

Az áldozatok markáns többsége semmit nem nyer azzal egzisztenciálisan, ha sem nem menekül, sem nem megy el orvoshoz és rendőrhöz. Bár közülük is többen visszatérnek többször az agresszorhoz, akihez békés érzelmek is kötik a múltból, de nem együttműködőek jókedvűen az agresszorral, például nem mennek  vele el nyaralni, általában az agresszor nem is invesztál áldozatába, inkább kizsigereli őt. Egyáltalán nem akar a külvilágnak sem megfelelni az agresszor az esetek markáns többségében, mert nem a nyilvánosság erejével védett celebritásokat bántanak csak. Az áldozatok nem tudnak elindulni olimpián, de egy edzésre vagy kozmetikushoz sem igen jutnak el. Általában állást vesztenek a bántalmazás évei alatt, és képtelenek felelős társadalmi feladatot ellátni, begubózva ellehetetlenül az egész életük, elszigetelődnek a családjuktól is. Egyébként sanszosan hasonlóan élt Gyarmati Eszter is, és küzdött, egyúttal megalkudott elsősorban az idősebb lánya karrierje érdekében.

A Gyarmati család szeme láttára és tudtával zajlottak az események – a bántalmazott Gyarmati Eszter apja Gyarmati Dezső vízilabdás olimpikon, Szilágyi Liliána nagynénje Gyarmati Andrea úszónő olimpikon, unokatestvére Hesz Máté vízilabdás olimpikon – ugyanis a 25 év alatt Liliána áltan bevallottan többször menekültek el. A család szinte minden tagjának erős befolyása van és volt az úszóedző bántalmazóra és magára az úszószövetségre. Az elköltözés előtti többszöri menekülés miatt pedig a tényleges okoról is tudott a család, bármenyire szeretné ezt tagadni Liliána a vallomásában. A menekülést finaszírozni kell, egy új otthont nem lehet ingyen leakasztani, a befogadó családnak vagy barátnak magyarázatot kell adni, miért jöttek el otthonról.

Megtudtuk a sajtóból, hogy Liliána lakott Gyarmati Andreánál is a menekülést követően, és azt is, hogy minimum durva konfliktusokról – a lánya okmányait visszatartva, őt versenyre utazástól ellehetetleníteni szándékozó apja lépéseiről – hosszú évek óta tudott az úszószövetség is. A személyes okmánnyal visszaélés bűncselekmény, kiskorú ellen elkövetve is. A sajtó viszont összemossa a fizikai bántalmazást a szinte minden edző és tanítványa közti, nem egyszer durva hierarchia harccal: amikor az okmányvisszatartásról már tudott Hargitay András, akkori szövetségi elnök, a bántalmazásról még nem tudott, mert akkor sem állt elő vele Hargitay erről beszámoló könyvének megjelenésekor 22 éves Liliána. Egyetlen panasz az volt, hogy apja őt leuralásáról beszélt. Ennyit még Hosszú Katinka férj-edzőjéről is tudtunk. Ez nem bűncselekmény, csak etikátlan. Ám a család sem kért segítséget, tudva, hogy az úszószövetség az apa-lánya rivalizáló harcában is segített.

Ismét azt sejthetjük, hogy az anyjának és húgának is toxikus, anyjára nézve anyagilag is óriási veszteséggel járó köteléket mindig Liliána úszókarrierje érdekében tartották fent, a bőven nagykorú lány esetén is.

A média és bármilyen önjelölt áldozatvédő minduntalan abba a hibába esik, hogy egy bántalmazott sorsát a médiaközvéleménnyel folytatott harcban lehet megvívni. Azt gondolják, ha erkölcsi és verbális győzelmet aratnak a kétkedők felett, rendbejön a bántalmazott sorsa. Sajnos nem így van. A lenti, akármilyen hangvételű kommentelők az egyedül elvárható cselekvési módot kérik számon, többször vitatható hangnemben, de alapjaiban joggal. Nem azért, hogy én vagy bárki higgyen Lilianának, mert lényegtelen, én vagy más mit hisz el, hanem azért, hogy érdemi lépést érhessenek el, és ne csodálkozzanak, ha a 17 éves Gerda 5 évre magára hagyva anyja és nagykorú nővére által nem óhajt velük menni, és nem áll szóba a nővérével.

Az orvosi látlelet és rendőrségi feljelentés helyett stockfotókkal dolgozó kampányra a reakciók:

Attól, mert valami nehéz, nem állíthatja azt a média sem, hogy megkerülhető lépés, és a jogi követelmények nélkül egy puszta médiakiállás megoldás lehet. Ezt a hibát Sárosdiék sem követték el. Bírósági eljárást vállaltak ő és a társáldozatok. Erre azért nem került sor, mert a jogilag felvállalt és nyilvánosságba is kivitt – tucatnyi, bíróság elé állni kész társáldozat – vallomásaira beismerte tetteit Marton.

Gyarmati Eszter, az első számú áldozat hallgatása, a gyámügyi és válási procedúra büntetőjogilag nem értékelhető emlegetése, Szilágyi Gerda 4-5 éves korától, tehát 2008-tól már akár hitelesnek elfogadható ellenvallomása, mindez orvosi látletelet nélkül nagyon nem ugyanaz, mint amit Sárosdiék végigvittek. Ha valóban lenne szakértő jogász körülöttük, ezt tudnák.

Amikor Liliána arról beszél óvatosan, "folynak eljárások", egyértelművé vált a későbbi hírek alapján, hogy nincs rendőrségi feljelentés most sem, tehát büntetőeljárás sincs, ugyanis ahhoz látlelet kéne. A gyámügyi eljárás nem bűncselekményt ítél meg. Figyelembe vesz jellemzést, de nem büntetőeljárás. Az úszónő őszintétlen megnyilvánulása nagy hiba egy ilyen horderejű kampányban, és ez alapján az a tippem, valójában ügyvéd a büntetőügyre nincs mellettük, maximum egy családjogásszal sakkoznak, miközben a stockfotókra óriási energiát vetettek be.

Liliána a saját jótéteményének tudja be, hogy feljelentésre nem készül, mert az bosszú lenne. Ez nem jótétemény, hanem a sokadik káros döntése. Ehhez várná el, hogy Gerda húga csatlakozzon, és meglepődik, hogy húga ugyanazt teszi, amit ők csináltak 25 évet át, azzal a difivel, Gerdát nem bántalmazzák, és apja már saját sportcsapattal szponzorálja a kisebbik lányt. A másik nagyon fontos különbség: Gerda nem egy nála kisebb, kiskorú testvér kárára szeretne nyugalomban élni, és a karrierjére koncentrálni, ahogy tette ezt anyja és nővére. Nyilvánvalóan a korábbi agresszor apa a kisebb lánynál kompenzál, de ezek akkor is tények.


Gerdát az anyja és nővére cserbenhagyta, Liliána karrierje volt egyedül fontos

Óriási hibát követett el sokadjára és legutóbb, 2016-ban Liliána, már nagykorúan, hogy lebeszélte anyját a rendőrségi intézkedésről, és 5 év után is hiszi, hogy mindig jól látja a dolgokat, neki kell a cselekvést diktálnia akár gyerekként. Szerinte az ő bátor, de mégis, évekkel korábban a gyermeki megítélése a helyes, közte az agresszorral izraeli nyaralásra utazva önként az anyjával, nem először, és nem is ötödjére. Amit okkal feltételezhet bárki épp az ő vallomása alapján, hogy a környezet tétlensége mellett a menekülni kész anyját többször megfékező erő maga Liliána volt. Ez is megérthető pszichológiailag, de ebben őszintének kéne lennie, ugyanis a 12 éves korában állítólag meghozott elhatározás, hogy beszél majd erről, majd a 20 évesen megtagadott rendőrségi eljárás köszönő viszonyban sincs egymással. 2016-ban az anyjának is ártott ezzel a döntéssel: a válást, a vagyonmegosztást és gyermekelhelyezést nehezítette meg ezzel Liliána, akkor már 20 évesen. A gyámügyre ne, inkább az ő 2016-os döntésére lehet csak mutogatni.


A gyermekelhelyezési perben adott jellemzés, ott is látletek nélkül nem egyenlő értékű a rendőrségi feljelentéssel

Hasonló történt Juhász Péter, az Együtt párt volt politikusa esetében: három gyermekének anyja, élettársa a továbbélési lehetőségek, a gyermekekkel külföldre utazás érdekében – amihez még egy bántalmazó apa hozzájárulása is kell a törvények szerint – egyértelműen egy alkut kötött a gyámügyön: nincs feljelentés, nincs médiakampány, cserébe az agresszor Juhász is együttműködő. Bár hivatalosan is megerősítette Juhász élettársa sajtóban illetve a facebook-on, hogy a bántalmazási vád része a gyermekelhelyezési pernek, és az Indexnek elismerte Juhász, hogy 80-90 kilósan egy órán át dulakodott 45 kilós élettársával -– tehát nem kilépve egy konfliktusból egy órán át verte a nőt – büntetőeljárás nem indult. Józsa, az élettársa úgy döntött, szintén gyermekei érdekében, hogy nem ment médiába vádolni, ő viszont jogilag is rendezve túl akart lenni az egészen, a számára és gyermekei számára a legmegnyugtatóbb módon. Ugyanez a közvélemény és média piedesztálra emelte Juhászt, de az ő esete azonos a Szilágyi családdal a gyermekelhelyezést és médiába került bántalmazási infót illetően.

Palácsik Tímea profi módon végigcsinálta az orvosi látlelet felvételét, feljelentést, bírósági eljárást, ennek töredékére nem volt képes 25 évig Gyarmati Eszter és Szilágyi Liliána. Annyi volt Tímeáról a média hír, amennyire hírérték az elkövető sorozatszínész Damu Roland személye. Majd később, de a bűntettől már függetlenül, Tímeának az Andrew Vajnával kötött kapcsolata lett médiahír, de a bántalmazások sorozata jóval azt megelőzően történt. Palácsik egy főzőműsor videóját is be tudta mutatni, mennnyire kontrollálatlan agresszor Damu, de akkor már a sorozatszínésznek volt egy priusza megelőző kapcsolatából, Tímeának pedig komoly látlelete. Sokadik és nem utolsó áldozata volt Damunak Tímea, mégis, ő küldte börtönbe, holott Damu TV2-ben dolgozó munkatársa is megtehette volna, Tímea előtti áldozataként, egy akkor már visszaeső Damu ellen. A média és közvélemény támadja Palácsikot, és szentté avatta halálában a számos partnernőjét, a börtönben elvett terhes feleléségét és anyját is verő Damut, aki 3 nőtől 4 általa sosem gondozott, gyerektartással sosem ellátott gyereket hagyott hátra.

A média számtalanszor elköveti azt a hibát, hogy köldöknéző módon azt képzeli, hogy egy közszereplő személye minden esetben követendő és járható út magánember számára, hogy inspirálólag hat rájuk. Azt gondolják, ha áldozattá válik egy ismert ember, már a közemberrel lesz hasonló sorsa.

Egy magánembernek másnap munkába kell mennie, ha addig nem vesztette már el az őt minden téren megfojtó agresszorral szemben, egy médiaszerepléssel még igazolt áldozati státuszában is könnyedén búcsút inthet egy versenyképes állásnak.


Semmilyen párhuzamot nem mutat Liliána szereplése magánember áldozatok médiaközlésével sem

Fotó: Renner Erika, expartnerének, a budapesti  lúgos támadó, Bene Krisztián egykori orvos és volt kórházigazgató áldozata a bíróságon / smagpictures.com

Fotó: Orosz Bernadett, a sárospataki volt katonatiszt, Kiss István partnerének bántalmazott áldozata / Ripost.hu

Renner Erika ágyékán és nemi szervén lúggal megcsonkított és Orosz Bernadett fizikai bántalmazással szétvert arcú áldozatok magánemberek. A Szilágyi családhoz hasonlóan esetük kapcsolati erőszak, mindketten volt illetve jelenlegi társuk által lettek áldozatok.

Erika és Bernadett magánemberként is a médiakiállásban a jogi úton igazságot követelés példaképei, ezért küzdenek. A jogi eljárás egzisztenciálisan is ellehetetleníti őket, segítségre szorultak/szorulnak/szorulnának e téren, munkahely és család támogatja őket, de nem kerülték meg a jogi eljárást, sőt, ezt tekintik a legfőbb kiállásnak és a siker eszközének.

Renner Erika esetében mint mások által otthonában megtalált, eszméletlen áldozat esetén az ügye közvádassá vált, ha nem tesz feljelentést, akkor is eljárás indul. Ám egy Gerdáénál jóval kisebb súlyú hamis vallomással leállították a nyomozást a kezdeti hónapokban, csak az áldozat küzdésén múlott, hogy újraindítsák. Előző cikkemben erre intettem Gerdát, mélyedjen el tette súlyában.

Erika egy sok éves bírósági harccal mutat utat. Most ugyanez a média a rendőrségi eljárásba bele sem fogó, a fel nem jelentéssel kérkedő Liliánával kampányol.

Bernadett is olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, hogy a számára megkerülhetetlen orvosi kezelés során hivatalból kell tegyen egy orvos is feljelentést, mert még sportsérülések esetén is megkérdezik annak keletkezési okát, erre már a társát védve sem állíthatta volna Bernadett, hogy leesett a lépcsőn. Bernadett is feljelentést tett, bírósági eljárásra készül. A kiállásának központi eleme, hogy megnevezte támadóját, egyébként szemtanúk szedték le róla nyilvános helyen, egy panzióban.

Mindkét áldozatnak gyerekei vannak, tehát azt sem állíthatjuk, kevesebbet kockáztattak a Szilágyi család áldozatainál. Kimutatható már Erika és Barbara esetében is, mennyit sérültek a gyerekei az eljárás alatt, anyagi veszteségeik pedig tetemesek. A Gyarmati család erőforrásainak töredékével rendelkeznek, az agresszorra hatni képes környezet nincs mellettük.

Elhallgatott események a Szilágyi családban

A médiában kiállás egyik feltétele a teljes őszinteség. Renner Erika magánéletének számos, mások által vitatható aspektusait tárta fel annak érdekében, hogy hiteles és teljes legyen az a kép, ahol megértjük, mi történt esetében. Egy házas emberrel állt kapcsolatban, vallott a felvezető figyelmeztető jelekről is. Barbara az őt bántalmazó társhoz többször visszatérésről is őszinte volt.

Liliána médiakampányának számára is ártó mozzanatai, hogy áldozati lépéseiben mai napig mindenkit szeretne felmenteni, úgy, hogy végül nem tudjuk meg, mégis, kinek és hogyan kellett volna esetükben segíteni, ha ők megtagadtak rendőri intézkedést?

A szemtanú család nem felelős Liliána szerint, anyja 25 éves késlekedése nem felelős, az anyját 20 évesen lebeszéli még a látleletről is, rendőrt nem hívtak az agresszor távollétében sem, egy sportkarrier miatt, de a gyámügyre mutogatnak. Ez így nem megy.

2016-ban azt állítja Liliána, 24 órára el is tűnt az agresszor apa a fojtogatás után. Azt is állítják, Gerda nem tudott az esetről...Ez a kettő együtt aligha lehet igaz.
Hogyan költöztek el, mit mondtak a kislánynak? Ne haragudj, Gerda, mi most elköltözünk, képzeld, ma fojtogatta Liliánát apád, de neked itt jó lesz, bár apád nincs itthon, és van egy teljes napunk, hogy csomagoljunk, jöhetnél velünk, de te maradjál csak.

Életszerűtlen, lássuk be. Egy stockfotókkal tűzdelt me too kampányban, egyedüli áldozati tanúként a teljes őszinteség alapkövetelmény.

Liliána vallomásában is tetten érhető, hogy a legnagyobb hibákat épp az úszókarrierjének érthető és becsülendő fenntartása érdekében követte el mind édesanyja, mind ő már nagykorúként, mind az őt körülvevő család. Tippelhetően az anyja és Gerda kárára.

Amit elfednek a Liliánát kérdező riporterek, az az, hogy a közszereplői reputációnak az elkövetőre gyakorolt fékező hatása – annyit érezhetett Szilágyi Zoltán, hogy egy ponton meg kell álljon, mert el kell számoljon a külvilágnak, mi történik két közismert áldozatával – a Gyarmati és Szilágyi család kiemelkedő erőforrása nélkül ilyen bántalmazási dinamikájú agresszorral szemben, amiről Liliána beszámolt, egy átlagáldozat nem él túl 25 év tétlenséget, átlag a 3-5-dik évben már belehal – rendőrségi intézkedéssel is – és jóval korábban állást és lakhatást veszít el akár kiskorú gyermekekkel az oldalán.

A Liliánát kérdezők azt a hamis illúziót nyújtják a mai áldozatoknak, hogy ez követendő és leutánozható cselekvési  példa, és hogy ez kiállásnak minősül. A Liliánát kérdezők azt gondolják, hogy a bántalmazási pszichológia igazolta félelmeket és késedelmeket reflexió nélkül hagyhatják, és azok öncélú bemutatása elegendő, hogy a vallomás mintává váljon mások számára: Gyarmati Eszter és Szilágyi Liliána 25 éves csiki-csuki élete, a vallomások alapján tucatnyi elköltözése, de mindannyiszor végül a bántalmazóhoz visszatérése, az agresszorral a kényelem érdekében is együttműködése, a költséges együttnyaralások tettes és áldozatok közt, a két lány közül az idősebb úszókarrierje érdekében fenntartott gyötrelmes közös élete szerintük bárkinek megoldóképlet lehet, és nem egy öngyilkosságra biztatásnak minősül.

Ha egy átlagember áldozat Somogyban vagy Nógrádban megnézi ezt a Liliána-kampányt, ezeket szűri le:
- ha még egy ilyen híres ember is visszamehetett az agresszorhoz, nem lesz gond, ha én is megteszem
- ha egy ilyen gazdag és híres család sem tudott semmit elérni, én meg sem próbálom
- te jó ég, ha ott Budapesten sem számíthat senkire az ember, mit akarjak én itt egyedül, dehogy megyek rendőrségre
- lám, ő is kibírta 25 évig, velem sem fog történni semmi baj, ha mégis egyben tartom a családot

A Netflix The Maid (a filmben bejárónő) című sorozatát ajánlom: a hazai átlag áldozatok sorsát mutatja be, ahogy egy éjszaka alatt kb 2 szatyorral és kisgyerekével menekül el egy anyaszállásra a fiatal bántalmazott nő. Az anyaotthon vezetőjével lemondóan konstatálják áldozattársának a többedik visszatérését az agresszor párjához. A filmben a visszatérő áldozat mellékszereplő, valójában elrettentő példa, de a hitelesség kedvéért benne van, mennyire gyakori ez. A film emellett abban nyújt inspirációt, hogy egy olyan áldozatot állít be követendő példának, aki az egzisztenciális ellehetetlenüléssel együtt is kitart az elszakadás mellett, és úgy áll talpra, lassan és nehezen.

Liliána és anyja története csak egy filmben működik, ahol a forgatókönyvben lemondóan láttamozzák, hogy a menekülő áldozatok átlag 7-szer térnek vissza, míg végleg el bírnak szakadni. Ezt a témát értőknek lehet együttérezve megérteni, de még szakemberek sem emelik követendő példává.

Liliána kérdezői azt a hibát követték el, hogy követendő példává emelték a puszta médiakiállást 25 év tétlenség, két gyermeket veszélyeztető megalkuvással, látleleteket és akár mobiltelefonnal felvehető bizonyítékok sorát tagadták meg – amit egy átlag, nincstelen áldozat is megtesz, ezek gyakori lépések körükben is – és egyetlen olyan kérdésre sem futotta, hogy mit csináltak volna másképp.


A gyámügy 14 éves kor felett a gyermek döntését is figyelembe kell vegye, nem lehet a feje felett rendelkezni

Bármilyen sorsot, Liliánáét is együttérzéssel követném, ha saját mulasztásukat nem csak máson kérnék számon. A Gerda ügyében közzétett információk tekintében már nem lehet azokról együttérzően hallgatni. Gerda húga lehet manipulált, de nem pelenkás csecsemő. Hogy ő miért maradt az apjával, a menekülés előtt anyjához és hozzá hasonlóan, és hogy Liliána mivel magyarázza azt, hogy két nagykorú nő a lakásban hagy egy 12 évest a fojtogató agresszor 24 órás távollétében, majd a menekülést követő 5 évig nem képes vele akár Gerda iskolájába bemenve kapcsolatot felvenni, az sajnos hiteltelen részéről, és valamit elhallgat, másképp mesél el. Naiv az az ember, aki azt képzeli, egy tizenéves, iskolába járó kamaszt minden percében őrizhet a szülő, és ne lennének önálló döntései egy versenyeken induló lánynak. Akár hibás, akár manipulált, de Gerda szemszögéből nézve a neki kényelmes döntései vannak.

Kevesen tudják, de bántalmazó felek közt is biztosítani kell a bántalmazónak is a gyermekek láthatását jogilag. Ezt nagyon rosszul kezeli a hazai gyámügy, mert a korai menekülési hetekben is kényszeríti erre az áldozatot, de bántalmazó kapcsolatokban hosszú távon az a cél, hogy a toxikus kapcsolat felbomoljon, váljanak el a felek, a bántalmazó viselkedése normalizálódjon, jó esetben legyen is elítélve, de akármennyire nehéz, a gyerek ragaszkodni fog mindkét szülőhöz, és egy normalizált viszony segítheti a bántalmazót az önreflexióra és változásra.

Gyarmati Eszter 25 év után eljutott erre a szintre, hogy különválik, de a média tudatlanul állítja be egyedül hatósági hibának azt, ma hol él a kisebbik lány, Gerda. A 25 éves megalkuvás, a bántalmazóval a gyermekei kárára is együttműködés, durva támadások után a közös nyaralásokat választás, és főleg, a Gerdát 2016-ban magára hagyás egyik eredménye ebben mind benne van. Gerda valószínűleg a különköltözést követően lecsillapodott kedélyállapotokban egy számára anyagilag is biztonságos és nyugalmas életet választott. Pont ugyanazt, amit tett az anyja és 2016-ban már két éve nagykorú Liliána 25 éven át. Ez ügyben nem mutogathatnak hatóságra, amit fel sem kerestek, és legfőképp kár csodálkozniuk Gerda lépésén. Gerda ezzel a lépésével a saját egzisztenciáját a személyes biztonságuk elé helyező két nőre is kimondta az ítéletet, hallgatólagosan.

A fenti 2014-es fotó egyszerre fájdalmas, mert ez egy akkor már 18 éve folyó, durva atrocitásoktól sem mentes kapcsolatban készült, de egyszerre tükör lehet Liliána és édesanyja számára, hogy mennyiben kívánt ő maga is egyben tartani akár saját karrierje és a menekülés nélkülözésével szembeni kényelmük érdekében egy toxikus kapcsolatot.

Amikor 2016-ban rendőrségi eljárást és orvosi látleletet tagadott meg a 20 éves Liliána, azzal a 12 éves húgát és a döntést végre – nem először –  meghozni képes anyját fékezte meg. Mindezt egy sportkarrier érdekében. Ebből a pozícióból hivatal nem vádolható, Liliána karjára tetovált Gerda név már csak egy kompenzálás. Ez pszichológialag megérthető, de elrettentő példa áldozatok számára.


Amikor potenciális és nagyhatalmú támogatók sorát érzékeli az áldozat, de mégsem lép

A média nem szeretné megkérdezni, pontosan milyen támaszra lett volna még szüksége a családnak egy anyagilag és az úszóedző agresszort hatalmával bármikor ellehetetleníteni képes családdal, hogy ne tegyenek ki kiskorúakat veszélynek. Az úszószövetség egyértelmű támaszuk lett volna, már évekkel korábban kompenzálták a Szilágyi apuka húzásait, Hargitay a könyvében is írt erről. Ezt nem csak munkahelyi mulasztásnak kell megítélni, hanem az áldozaténak is, ugyanis ezzel azt érzékelhette, potenciális segítői vannak.

Számos áldozat ügyét közelről is ismerve – közte médiában sosem megjelent magánemberekét – csak azt javaslom más áldozatoknak, hogy Gyarmati Eszter és Szilágyi Liliána egyetlen lépéséből se merítsenek erőt. Ennél sokkal kisebb erőforrás és bátorság kell egy orvoshoz és rendőrségre elmenni. Az sem garancia semmire, de anélkül végképp eszköztelenek. Az agresszorhoz visszatérés viszont kevésbé tehetősek számára csak anyagi nélkülözéssel és ellehetetlenüléssel jár, ugyanis esetükben a bántalmazó anyagilag is kizsigereli áldozatát.

Szilágyi Liliána médiakampánya fontos és megindító, engem is felháborított, de kizárólag egy jól futó családban élő celebritás számára megoldóképlet, márha a Gerdát 2016-ban magárahagyó variációt Liliána és édesanyja megoldásnak látja. Az ilyen típusú testvéri kapcsolatokat némiképp ismerve borítékolom, hogy hosszú évekig nem fog még rendeződni a kapcsolatuk, és nem az apjuk miatt már.

Szilágyi Liliánának Palácsik Tímea, Renner Erika és Orosz Barbara példáját javaslom a médiából, sokat tanulhat tőlük a bántalmazás kezelése terén. Emellett egy anyaotthonban is fontos beszélgetéseket tehetne Liliána, mielőtt segítővé válna hivatásosan is, ahogy ezt ő tervezi. Fontos lenne, hogy saját és édesanyja mulasztásaival nézzen szembe, nyilvánosan ezekre is reflektáljon a kampányban, és megismerje, hogyan él egy átlagember egy agresszorral, és mi a sorsa egy átlagember áldozatnak. Amíg ezt nem teszi meg, semmiképp se akarjon utat mutatni példájukkal, mert az ő esetükkel csak öngyilkos tétlenségre tudnak biztatni más áldozatokat.

Első cikkemben ígéretet tettem, hogy Szilágyi Zoltán úszóedző és ügyvéd ellen minimum rákérdező levelet írok az Ügyvédi Kamarának, a privát sportszervezetét tagjává emelt Vízilabda Szövetségnek, az apát oktatóként foglalkoztató Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának, hogy az ellene felhozott súlyos áldozati vallomás tekintetében az eljárás végéig legalább azt felgyorsító állásfoglalást, akár tagsági felfüggesztést kezdeményezzenek. Az újabb hírek ismeretében – Gerdát a tettes távollétében hagyták magára 12 évesen, valamint, hogy rendőrségi eljárást megtagadtak, de egy lassan nagykorú gyermekre gyámügyet hívtak ki – ezzel megvárom, amíg Gyarmati Eszter is csatlakozik a vallomáshoz, és/vagy Szilágyi Liliána a többi áldozat érdekében önreflexiót gyakorol arról, miben ne kövessék a 25 év tétlenségüket mások, és valóban őszinte lesz arról, miért nem éri el húgát 5 éve, miért a médiában üzenget neki.

Az én személyemnek nulla ráhatása van Liliánára, nem iskoláztathatom – bár egyetemnél és kamaránál is már értem el szankciót bántalmazó ellen – viszont többen másokkal magánember áldozatokat segítettünk eljárásban, minket nem lehet becsapni a megléphető jogi eszközök és a Szilágyi családnál durvább hatások tekintetében. Az ő érdekükben írtam meg ezt a második cikket a témában. 


Eszes Beáta