Ez kész!
„Sántha Péterné, a Fidesz–KDNP jelöltje hatalmas fölénnyel nyerte a józsefvárosi időközi önkormányzati képviselő-választást: a kormánypárti jelölt a szavazatok 46 százalékát gyűjtötte be.” (Dopemant lemosták Józsefvárosban)
„Fölényes győzelmet aratott Bitskey Bence, a szocialisták, a DK és a Párbeszéd által támogatott jelölt a zuglói képviselő-választáson: 790-404-re nyert a baloldali politikus a fideszes Somodi Zoltán ellen." (Kiütéses baloldali győzelem Zuglóban)
Remek eredmények. A boldogságtól sugárzó győztesek fogadják csak nyugodtan a lelkes gratulációkat onnan, ahonnan szert tehetnek ilyesmikre.
Sántha Péternére a névjegyzékben szereplő választópolgárok alig 8 százaléka, Bitskey Bencére 13 százaléka szavazott. A „fölényes” kifejezést jobb helyeken ilyenkor mellőzni szokták és szégyenpír önti el a megdöbbent arcokat. Hogyan történhetett meg velünk ez a csúfság? Erre kellene lázasan keresni a választ, nem a másikra öltögetni a nyelvet. Mindkét jelölt meglehetősen szánalmas, jobban mondva siralmas győzelmet aratott a demokrácia fellett.
Egyetemi dolgozatok esetében gyenge próbálkozásként értékelik ez ilyen „fölényes” teljesítményeket. 61 százalék alatt csupán kieső versenyzőkről beszélhetünk, akiknek esetleg van még egy dobásuk.
Mit jelenthet 8 százaléknyi, narancssárga lufis, zászlócskás, elkötelezett támogató? Nem sok jót. Az 5.369 fős seregből mindössze 424 harcos döntötte el azt, hogy Józsefvárosban ki követhet el jogosan törvénytelenségeket a jövőben és ebben a brigádban ott hadakoztak Sántha Péterné rokonai, barátai, lekötelezettjei is. A legtöbb választópolgár, szám szerint 4.447 fő egyszerűen a lovak közé hajította a gyeplőt és távol tartotta magát a harcoktól. Ez a demokrácia igazi bukása, nem az, amiről Orbán Viktor zagyvált lányos zavarában, Brüsszelben.
Magyarországon egy aktív kisebbség simán túszul ejthet egy passzív többséget, és ezért nem lehet a „fölényes győzelmet” aratókat hibáztatni. A demokráciához nem kell sok minden. Legyenek, akikre szavazni lehet, illetve legyenek olyanok, akik hajlandóak szavazni rájuk. Ezen kívül szükséges még pár ember, aki megpróbálja megakadályozni azt, hogy a résztvevők játék közben csaljanak.
Szerény, 13 százalékával Bitskey Bencének sem illik túlságosan fölényeskednie. A bajt Zuglóban még az is tetézte, hogy az ifjú bajnok függetlenként indult, majd győzelme után belépett az MSZP-be. Ez rendkívül pitiáner dolog, arra azonban tökéletesen alkalmas, hogy növelje a választani nem hajlandó polgárok amúgy is kimagasló arányát. Sántha Péterné legalább becsületesen kitartott a KDNP mellett, annak ellenére, hogy ennek a pártnak nincs is kimutatható támogatottsága. A KDNP ugyanis csak Isten szent színe előtt hajlandó megmérettetni magát. A helyükben annyira azért nem bíznék a Teremtő jóindulatában.
A demokráciában tulajdonképpen az a leghasznosabb, hogy heves viták esetén nem szükséges királyokat lenyakazni, diktátorokat agyonlőni, illetve nyílt utcán meglincselni, aztán lelkesen mutogatni a holttestüket a járókelőknek. Az illiberalizmus áldozatai közé tartozik Capet Lajos polgártárs, I. Károly, Anglia és Skócia királya, Benito Mussolini, a Ceaușescu házaspár, Moammer Kadhafi és még sokan mások. Csupa dicsőségesnek ígérkező, fölényes győzelmekkel, fényes sikerekkel teli, de végül véres tragédiába torkolló életút.
Orbán Viktor folyamatos csatározásai és elmaradhatatlan győzelmei nem szolgálnak más célt, mint saját híveinek megörvendeztetését, valamint a magyarországi passzív választópolgárok számának növelését. Ebben az esetben a miniszterelnök teljes joggal beszélhet elsöprő, fölényes győzelmekről.
72 órás ultimátumával Gyurcsány Ferenc is valamiféle értékelhető győzelmet próbált meg kicsikarni magának. Mivel a várt katarzis technikai okok miatt elmaradt, ezzel ő is jókora csapást mért az amúgy is gyengélkedő magyar demokráciára. Szóbeszédekkel nem lehet komolyan érvelni. Sok bizonyíték van arra, hogy Orbán Oroszország érdekeit részesíti előnyben az Unióéval szemben, de Putyin nem Mefisztó, Orbán pedig nem Doktor Faust. Kicsi a valószínűsége, hogy szerződést kötöttek volna egymással. Gyümölcsöző barátságuk nyílt. Soha nem titkolták egymás iránt érzett vonzalmukat. Nincs szükség arra, hogy erről hivatalos igazolást mutogasson bárki is.
A felmérések szerint a Fidesz szavazótáborának 80 százaléka kimondottan Putyin-párti és Nyugat-ellenes. Egyáltalán nem zavarják őket azok a tények, amelyek szerint Orbán legfőképpen a saját és az orosz elnök érdekeket tartja szem előtt. Hogy miért, az számukra teljesen mellékes. Teljesen felesleges azzal győzködni őket, hogy sötét zsarolás áll a háttérben, meg azzal, hogy Dortmundban jóval magasabb az életszínvonal, mint Novomoszkovszkban. Legfeljebb azt válaszolják rá, hogy: „Hát, momentán, még-még igen, de már komp jár át Saint Petersburgba!” Kizárólag azok a hírek jutnak el hozzájuk, amelyeket Orbán médiabirodalma kreál a szórakoztatásukra.
Számukra minden egyes nap a fényes, elsöprő győzelmekről szól. Ezt olvassák az újságokban, ezt látják a tévében.
„A magyar egy befogadó, szabadságszerető fajta.” Orbán legfőképpen ezzel a hazugsággal ámítja híveit.
A valóságban a magyarok egy része mélyen megveti a demokráciát, forró hazaszeretete kimerül abban, hogy kifakult, műanyag Nagy-Magyarország matricákkal feldíszítve mászkálhat szerteszét a nagyvilágban, legfőképpen Erdélyben. Ők a szabadságot legfeljebb nemzeti ünnepeken emlegetik, megszokásból. Idegenekre még a saját honfitársaik között is lelkesen vadásznak.
Egy másik társaság megpróbálja megőrizni a demokrácia maradékait, nyugodt, békés országot szeretne biztosítani a gyermekei számára. Ők ma hazaárulók, nyugatosok, külföldi bérencek, a haza ellenségei. Egyre többen unják meg ezt a címkézést, feladják, és inkább új hazát keresnek maguknak, gyermekeiket pedig nyugatra küldik tanulni.
A magyarok legnagyobb többsége azonban nagy ívben tesz arra, hogy mi történik az országban. Abszolút többségben vannak azok, akiket teljesen hidegen hagynak a politikai csatározások, botrányok. Elsősorban ők tehetők felelőssé a Magyarországon kialakult állapotokért.
Magyarországot nem a népességcsökkenés, hanem az elhülyülés veszélyezteti. Ennek már mérhető, jól dokumentált, „fölényes” eredményei vannak. Nem kell 72 órát várni arra, hogy kiderüljön az, hogy az ország versenyképessége siralmas. Ez azonban semmiféle negatív hatással sincs a Fidesz-KDNP népszerűségére.
„Nem minden magyar tehet arról, hogy magyar” – írta rólunk Jaroslav Hašek. Egészen empatikusan.