Margaretha Geertruida Zelle (Mata Hari)

"A ribancot annak nevezi, ami." (G. Fodor Gábor, politikai gondolkodó)

G. Fodor Gábor és Bayer Zsolt bajtársak buzgón próbálják belegyömöszölni magukat valamiféle konzervatív öltözékbe. Ennek lényege az, hogy a saját maguk számára kialakított világképüket kinevezik annak. Ez rendkívül merész és magabiztos vállalkozás a részükről. Az, hogy mit állít valaki magáról nagyon szubjektív, ezért nem szabad túlságosan komolyan venni az ilyesmit. Az ember az élete során valahogy megpróbál megbarátkozni önmagával. Egyeseknek ez túlságosan is jól sikerül.

Bayer Zsolt nemrég megjelent tudományos esszéjében pellengérre állította a megtévedt politikai gondolkodót, aztán kissé összefüggéstelen dolgokról kezdett el értekezni, melynek lényege az, hogy Bayer Zsolt lassan, de biztosan halad a tökéletessé válás felé. (Bayer Zsolt: Újságírás) A legfőbb igazság reményteli birtokosa arról nem nagyon írt, hogy G. Fodorral jelenleg mindketten ugyanannál az alakulatnál szolgálnak. Ha ezek a nemes urak mindenképpen kategorizálni szeretnék önmagukat, akkor a konzervatív újságírás helyett sokkal jobban illene rájuk a karhatalmista újságíró jelző. Ha ez utóbbit túlságosan sértőnek találják, akkor agitációs propagandának is hívhatják a tevékenységüket.

G. Fodor egy jól sikerült provokációval általános lincshangulatot gerjesztett önmaga ellen, amit láthatóan nagyon élvez. A fizimiskája ezt a provokatív hatást szépen fel is erősítette. Nem szép dolog más nyomorúságán élcelődni, de a botcsinálta főszerkesztő magának kereste a bajt. Sajnálkozni, szomorkodni ezen nem érdemes. A terrorakcióval a filozófus-főszerkesztő olvasottsága és országos ismertsége biztosan megnőtt.

A veterán Bayer Zsolt azonban sokkal jobban megalázza az ellenfeleit, mint a nagy gondolkodó. Bayer – egy-két írásos tanúságtétele alapján – likvidálandó ellenségeknek, hazátlan árulóknak tekinti őket. Konkrétan irtani szeretné a bitangokat, alkalmanként mindig másokat. Nagy felháborodást ezekkel a kijelentéseivel soha nem keltett. Megszoktuk már. Ő már csak ilyen. Azt állítja magáról, keresztény és konzervatív. Legyen meg az ő akarata.

Az igazi konzervatívoknak kéne nagy patáliát csapni körülötte, mivel ez az ember itt állandóan lejáratja azt az eszmét, amiben ők hisznek és komolyan is vesznek.

Teljesen mindegy, hogy miként néz ki egy vérszomjas, bosszúéhes zsurnaliszta. Bayer Zsolt, mint férfi, lehet nagyon szép és fess, de akkor is ocsmány. A jelzőket, amelyekkel az ellenfeleit illeti az „Uránia állatvilág, Alsóbbrendű állatok” című kötet magyar nyelvű tárgymutatójából veszi. (Crome-Füller-Gruner-Hartwich, Gondolat Kiadó, 1971) Ezt a könyvet kb. 990 forintért bárki beszerezheti magának.

Hagyjuk is az urakat vitatkozni a házi gyártású konzervativizmusukról, próbáljunk meg inkább választ találni arra a kérdésre, hogy „Minek nevezzük a ribancot?” Ne konzervatív, hanem csak úgy hétköznapi módon.

Már maga az "annak, ami" is egyfajta megvetést sugall. Azt, hogy csak egy eldobható használati tárgyakról van szó. Sok értéke nincs.

Szélsőséges megállapításnak tűnik, de a prostitúció a nők elleni erőszak azon formája, melyben az elkövetett bűnre pénzzel vagy más anyagi javakkal azonnal feloldozást lehet nyerni. Maga az áldozat pedig csak azt kapja, ami „neki jár”. Ehhez álszent módon a társadalmi megvetés is hozzátartozik.

Nagyon kevesen lehetnek azok a nők, akik kalandvágyból, kíváncsiságból vagy élvezetből választják a prostitúciót. Valami kényszer áll mögötte és mindenképpen kiszolgáltatott helyzetet jelent. A „ribancot” tehát, ha annak nevezzük, aki (és nem ami), embernek kell tekinteni. Gondjaival, bajaival, bűneivel, tragédiáival, örömeivel együtt. Lehet jó, rossz, csúnya, buta, okos. Lophat, káromkodhat, lehet hiú, gonosz vagy nagyon kedves. Lehetnek gyerekei, akiket szeret, de állami gondozásba is adhatja őket. Pont úgy, mint bárki más. Csak úgy, bölcs politikai gondolkodóként ribancnak nevezni azt, aki a megélhetése miatt eladja az egyéni szabadságát igazságtalan dolog.

Sok ember számára ma még az is elfogadhatatlan és ördögtől való liberális megállapítás, hogy a nő ember és nem a férfi valamiféle csökkentett verziója.

Villon mester rengeteg gazságot elkövetett életében. Embert is ölt valami adósság behajtása közben. Azt, hogy „Minek nevezzük a ribancot?” azonban sokkal jobban megfogalmazta, mint G. Fodor Gábor vagy én. Villon a verseiben kigúnyolta az álszentséget és a képmutatást. Saját magát sem kímélte. Tökéletesen tisztában volt erőszakos, féktelen természetével.

A „Kerítőballada Villonról és kövér Margot-járól” biztos nem a legszebb, de talán az egyik legőszintébb szerelmes vers.

François Villon

(kalandor és csirkefogó)

(Párizs, 1431 vagy 1432 – eltűnt 1463-ban)

Kerítőballada Villonról és kövér Margot-járól

Persze: pukkadnak a párizsi polgárok,
mióta hírlik, hogy egy lánnyal járok,
ki az utcáról tartja el magát.
De a kis dögöt nagyon szeretem,
ingét megvarrom, ágyát megvetem
és megkefélem este a haját;
bort hozok a kocsmából, a kútról vizet,
s ha egy vendég jön, aki jól fizet:
a hátsó ajtón diszkréten távozom,
hogy a gavallérok és a tiszt urak,
mint a mennyben, úgy érezzék maguk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Persze, gyakran beköszönt a nyomor.
Ilyenkor Margót látni sem tudom,
gyűlölöm, mint a kést, a vérem forr,
belérúgok és a haját húzom,
Józsefre s Máriára esküszöm,
hogy holnap reggelig agyonütöm,
ha nem lesz pénz - zálogházba teszem
ruháit és ha nincsen, mit egyem:
káromkodom, míg a gyomrom korog,
ő meg a szoba sarkában kuporog,
s ilyenkor napestig pofozkodunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Aztán egyszerre pénz áll a konyhára,
mert hirtelen nagy lett a forgalom,
vagy én találkoztam a Bac utcában,
avagy a Montmartre-i domboldalon
egy bitanggal, ki meglógott a cehhel...
S kövér Margóm akkor megint a régi,
combomra csap és arcunk felderül,
lefekszünk, s én egy dalt trillázok néki,
ahogy ez a legjobb férfinak
száz évben is csak egyszer sikerül.
És aztán másnap estig horkolunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

AJÁNLÁS:

Kik ezeket a sorokat olvassátok,
gavallérok, urak és kapitányok,
jegyezzétek meg: ha egy lányt kívántok,
ki az ágyban mindenre kapható,
szolgálatotokra készen, itt vagyunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Faludy György átköltésében