“Újra Gyenes Leventét választották Gyömrő polgármesterévé, miután felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték adócsalásért. Mivel a közügyektől nem tiltották el, Gyenes újraindult a címért, a kormányhivatal szerint viszont büntetése miatt továbbra sem lehet polgármester.” (Gyenes Levente: betölthetem a polgármesteri tisztségem)

A közepes biztonsági fokozatú Greenville-i Szövetségi Büntetésvégrehajtási Intézet (The Federal Correctional Institution, Otisville) igazgatója, Mr. Charles Gilkee mindent megtett annak érdekében, hogy az általa vezetett intézetből kikerült elítélteket erkölcsi tulajdonságaikban megerősödve visszaadja a társadalomnak. Ebben az állapotukban már hasznos polgáraivá válhattak az Amerikai Egyesült Államoknak. Úgy gondolta, ez a második, harmadik alkalommal talán sikerülhet is. Mind a fegyőrökkel, mind a foglyokkal tisztességesen, emberségesen bánt. Az FCI Greenville emiatt elég népszerű helynek számított az illetékesek körében.

– Uraim, a legfontosabb, hogy az általunk fogvatartottak ne szökjenek meg, ne gyilkolják egymást halomra, és ami a legfontosabb, elősegítsük számukra azt, hogy jó útra térjenek. Jogos bűnhődésük nálunk kezdődik és nálunk is ér véget. Nagy felelősség nehezedik tehát ránk – mondogatta munkatársainak.

A foglyoktól legfőképpen azt várta el, ne nehezítsék meg egymás helyzetét és minél kevesebb galibát okozzanak.

Optimizmusát és emberekbe vetett hitét az évek során sem veszítette el. Úgy tartották, Mr. Charles Gilkee rendkívül derék ember, akihez a fogvatartottak is bátran fordulhattak személyes problémáikkal.

Az FCI Greenville ideiglenes lakója volt egy Michael Jabolowsky nevű rendes, megbízható bűnöző. Valami banális sikkasztásért ítélték el, ami szerinte egy fatális félreértésen alapult és tettét csupán egy krónikus betegsége miatt követte el.

– Mindössze egy apró figyelmetlenség, srácok és az ember máris egy cellában találja magát. Természetesen egy ilyen remek társaságban – mondta egyszer rabtársainak, akik szintén mind elkövettek már valami apró figyelmetlenséget.

A kerek képű, optimizmusra erősen hajlamos Jabolowsky közkedvelt figura volt az FCI zárt világában. Egyéni humora, jó emberismerete kiválóan alkalmassá tették őt az elítéltek között gyakran felmerülő konfliktusok humánus kezelésére. Hasznos tevékenysége miatt  a fegyőrök is megbecsülték.

Jabolowsky éppen egy, a foglyok számára engedélyezett újságot tanulmányozott, amikor megakadt a szeme valamelyik hirdetésen. Amúgy is mindig vidám arca erre még jobban felderült.

- Íme, egy pompás lehetőség, Hermész - mondta a cellatársának. - Pár dolgot még be kell szereznem, de úgy érzem sikerülni fog a dolog. Az élet már csak ilyen. Néha elénk vet néhány apró csecsebecsét, hogy ezzel felvidítson minket.

A következő pár napot Jabolowsky intenzív levelezéssel és iratok gyártásával töltötte. Nagyjából két hét alatt beszerzett, illetve legyártott minden szükséges dokumentumot és kihallgatást kért Mr. Charles Gilkee igazgató úrnál.

Kérése rövid időn belül meghallgatásra talált és a börtönigazgató magához rendelte.

Jabolowsky belépett Gilkee irodájába, aki amint megpillantotta barátságosan rámosolygott. Az elítélt megállt, levette a sapkáját, majd megszólalt:

– Igazgató úr. Michael Jabolowsky, elítélt, az ön engedélyére tisztelettel megjelent.

Jabolowsky még vigyázzba is vágta magát. Adott a külsőségekre, ráadásul mélységesen tisztelte az igazgató urat.

– Rendben van, Jabolowsky. Hagyjuk most a formaságokat. Hogy megy a sora minálunk? Jól érzi magát? – kérdezte tőle barátságosan.

– Természetesen, igazgató úr. Ne vegye tőlem hízelgésnek, de ön kiváló börtönviszonyokat teremtett a számunkra. Kívánni sem lehetne jobbat – felelte lelkesen Jabolowsky.

– Ennek őszintén örülök. És mondja csak. Miben lehetek a segítségére? – folytatta Gilkee.

– Ó, igen. Köszönöm, uram. Máris mondom. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a számunkra nagylelkűen engedélyezett napilapok között egy hirdetésre bukkantam. Ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Pirossal be is karikáztam önnek. Ha szíveskedne a kedvemért átfutni – ezzel átnyújtott egy gondosan félbehajtott újságot.

Gilkee átolvasta hirdetést. A biztonság kedvéért még egyszer átolvasta. Ezután csodálkozva ránézett Jabolowsky-ra.

– Valamit talán félreértett, kedves Jabolowsky. Ez itt, ha jól látom, egy álláshirdetés. Ön pedig jelenleg elítélt. Nem hiszem, hogy megfelelne az előírt követelményeknek.

– Valóban, tisztelt igazgató úr – felelte az elítélt. – Bizonyos körülmények között önnek teljes mértékben igaza van. Ez azonban egy különleges álláshirdetés, mivel amint azt láthatja, önök adták fel. Az áll benne, hogy fegyőröket keresnek. Én jelenleg itt, helyben élek. A munkába járás számomra igazán  nem jelentene különösebb problémát. Jól ismerem az itteni börtönviszonyokat, a fegyőröket, a foglyokat. A börtön szabályzatát fejből tudom. Önöknek köszönhetően ráadásul rengeteg szabadidőm van. Számomra is hasznosabb lenne, ha ennek egy részét fegyőrként tölthetném el. Legalább olyan kiváló őr lennék, mint amilyen rab.

– Ebben tökéletesen igaza van – felelte türelmesen az igazgató. – Szívesen fel is venném, de ön jelenleg a büntetését tölti nálunk, ami valószínűleg több problémát is felvet az említett állás betöltésével kapcsolatban. Például saját magára kellene felügyelnie.

– Ez nem jelenthet gondot igazgató úr – felelte komoly arccal Jabolowsky. – Megígérem, semmiféle kedvezményben nem fogom magamat részesíteni. A szökést pedig beleírhatnánk a munkaszerződésembe, mely szerint, ha ezt megteszem, azaz valamilyen okból megszököm, az azonnali hatállyal a munkaviszonyom megszűnésével járna. Ez szerintem elegendő biztosíték.

– Valóban, Jabolowsky, valóban. Elméletileg ez támogatható – vakarta meg a fejét Gilkee. Ezt egymás után háromszor is megtette. – A büntetett előélet azonban mindenképpen kizárja önt ennek a szép hivatásnak a gyakorlásából. Ne feledje, kérem, ön most éppen bűnhődik. Ezzel önmagában nekem természetesen semmi bajom sincs, de a törvény az törvény.

– Egyetértek önnel, uram. Így azonban jóval előbb elkezdhetném a társadalomba való visszailleszkedésemet – érvelt a munkára jelentkező elítélt. – Mire kiszabadulnék, akár teljes mértékben becsületessé válhatnék. Megbecsült tagjává a társadalomnak. A büntetlen előéletemről szóló hivatalos igazolást természetesen csatoltam az önéletrajzomhoz és motivációs levelemhez. Parancsoljon, igazgató úr. Győződjön meg róla személyesen.

Jabolowsky az igazolását gondos munkával maga készítette el.

Mr. Gilkee alaposan átolvasta dokumentációt. Tökéletes munka volt. Jabolowsky még egy orvosi igazolást is szerzett magának a munkakör betöltésére való alkalmasságáról.

– Szép referenciák, Jabolowsky. Csak ez a fránya sikkasztási ügy ne lenne. Bevallom, ez egy kicsit aggaszt – tekintett fel az elítéltre.

– Teljes mértékben megértem az aggályait, uram. Magam is sokat gondolkoztam ezen. Az ön által is említett sikkasztást azonban egy krónikus betegségből kifolyóan követtem el. Tudja, néha rettenetes migrén gyötör. A munkámat azonban ilyenkor is el kellett végeznem. A könyvelés nem állhatott meg emiatt. Néhány számot elnéztem és ezek az összegek valahogy hozzám kerültek. Mentségemre szolgálhat talán az a tény, hogy semmiféle könyvelői végzettségem sincs. Menet közben próbáltam rájönni arra, hogyan kell ezt csinálni. Piszkosul bonyolult dologról van szó. Csupán jóhiszeműen kihasználtam a saját tudatlanságomat. Ennek eredményeként vagyok most itt – felelte ártatlan arccal Jabolowsky. Becsületes és barátságos arca már nagyon sok bajtól és atrocitástól megóvta.

– Értem, bár azt nem, hogy miért pont önt alkalmazták könyvelőnek – felelte a börtönigazgató. – Ilyen esettel, meglehetősen hosszú pályafutásom során még sohasem találkoztam. Megérdeklődöm, vajon mit tehetnék az ön érdekében. A társadalomba való visszailleszkedése jelentős érv lehet. A rabok több intézetben is végeznek különféle munkákat, miért ne lehetnének akár fegyőrök? Ugye csak jogszerűen lőne agyon bárkit? Ez nagyon fontos lenne.

– Magától értetődik, igazgató úr. Csupán egy ártatlanul elítélt sikkasztó vagyok, nem pedig megrögzött tömeggyilkos. Tessék csak rám nézni - felelte szelíden mosolyogva Jabolowsky.

– Rendben. Én megbízom magában. Remélem, ha sikerül megszereznie ezt az állást, egyik minőségében sem fog csalódást okozni nekem. A kiképzésen mindenesetre igyekezzen kiválóan teljesíteni.

– Köszönöm, uram. Bízhat bennem – válaszolta a rab. – Úgy érzem a társadalomba való visszailleszkedésem elől immár minden akadály elhárult. Rendkívül hálás is vagyok ezért az igazgató úrnak.

Mr. Charles Gilkee-nek – természetesen szigorúan kísérleti jelleggel –  sikerült elintéznie azt, hogy Jabolowsky végül megkapja az állást. Miután fegyőrként lejárt a szolgálata, fogvatartottként folytatta a napját.

A börtönigazgatót Jabolowsky fegyőrként való alkalmazása miatt csak egy dolog aggasztotta. Nehogy szolgálat közben az ártatlan sikkasztót elkapja egy váratlan migrénes roham.