Élt České Budějoviceben egy derék asztalosmester, bizonyos Vlastimil Drobecek úr, aki az apósától örökölt egy pompás kis műhelyt. Az apósa, Pavel Ptácek mester, nagyon ügyes kezű műbútorasztalos volt, aki megbecsült polgára volt a városnak.
Drobecek úr meglehetősen bizarr módon jutott hozzá az említett asztalosműhelyhez. Véletlenek egész sorozata vezetett ehhez, amihez bizonyos mértékig még I. Ferenc József császár őfelsége is hozzájárult. Nagyon szép görög végzetdrámát, avagy sorstragédiát lehetett volna írni az esetből.
Történt egyszer, hogy Ptácek úr egy fennkölt este alkalmával meglehetősen kapatos állapotban a barátaival hazafelé tántorgott a kocsmából és a világ fontos dolgairól diskuráltak. Többek között szó esett arról a rendkívül izgalmas kérdésről is, hogy meg lehet-e állítani puszta kézzel egy működő körfűrészt.
Ptácek úr kijelentette, hogy bár ő most tökéletesen részeg állapotban van és valószínűleg ennek következtében hányni is fog, – természetesen, ha az urakat nem zavarja ez a tevékenység – de ezt lehetetlennek tartja. Smeral, könyvkötőmester, bölcs férfiú lévén, szembeszállt ezzel a teóriával.
- Szerintem, ha az ember a megfelelő módon ügyeskedik vele, akkor sikerülhet a dolog. Én magam is megpróbálkozhatnék a bizonyításával, de nekem, be kell hogy lássák ezt a tényt az urak, más a mesterségem. Egy a körfűrész megállításának módját nem nagyon ismerem, ily módon a kísérletem és valószínűleg az életem is rögtön félbeszakadna. A világ összetett módon van bekötve, ha szabad így fogalmaznom. Jómagam könyvkötő volnék, de a könyvkötésnek nem sok köze van például a könyveléshez, pedig mindkét szó könyvvel kezdődik, de egész máshogyan fejeződik be. Ezt mindenképpen figyelembe kel vennünk a cselekedeteink során, hogy ne okozzunk zűrzavart a környezetünkben. Rendet kell teremtenünk. Hármunk közül Ptácek úr ért a legjobban a dologhoz, így neki esélye van arra, hogy valamiként túl is élje a dolgot.
- Rendkívül örülök annak, hogy Smeral úr, akit én igen derék és becsületes polgárnak tartok, így megbízik bennem. A gyakorlatai tapasztalataim alapján én viszont nem bízok meg fenntartások nélkül egy működő körfűrészben. Megállítani kétségtelenül meg tudom állítani, mivel pont ebből a célból odaapplikáltak rá egy kapcsolót. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy hány ember életébe került a dolog, amíg ezt feltalálták, de hős és bátor férfiak megcselekedték ezt a tettet, nekem ezzel már nem kell bajlódnom. Az említett eszköz kiszámíthatatlan viselkedésére utal az a tény is, hogy ha ha jól számolom, nekem kettővel kevesebb ujjam van mint az uraknak, pont azért mert az ujjaim segítségével nem sikerült ez a megállítási művelet. Nem hiszem, hogy rendelkeznék bármilyen testrésszel, ami alkalmassá tesz engem erre.
Hvezdár serfőzőmester illendően köpött egy egészségeset, majd így szólt:
- Uraim, ha akarunk valamit, az lehetséges. Kudarcot csak akkor vallhatunk, ha megpróbálkozunk valamivel. Kolombusz Kristóf se tudta azt, hogy Amerika létezik, de mégiscsak felfedezte valahogy. Az illető úr, ugye Indiába igyekezett. Az volt a nagy szerencséje, hogy közbejött neki Amerika, ami ma is nagymértékben megnehezíti a tengeri szállítást Indiába. Azok akik egy kicsit közelebb keresték Indiát Európához, dolguk végeztével visszafordultak, vagy belevesztek a tengerbe. Ha akarunk valamit az sikerülhet. Kishitűséggel azonban ma az amerikaiak is európaiak lennének csupán. A bátraké a szerencse. Ha nem lettek volna ilyen nemes lelkületű férfiak, még ma sem hinnénk el, hogy Amerika létezik. Csak az indiánusok tudnának róla, hogy van és arra várnának, hogy egy illetékes személy felfedezze és leigázza őket. Ezt az állításomat nem cáfolhatja meg senki.
- Egy körfűrész azonban igen, Hvezdár úr. Az bizony pillanatok alatt véget tudna vetni az elmélkedésének. Ha elszánt és vakmerő módon megpróbálja azt megállítani, akkor két darab keskeny koporsóra lesz szükség a temetéséhez. A plébános úr meg ide oda nézegethet majd, hogy kit is ajánljon kettejük közül az Úr kegyelmébe. Várjanak, könnyítenem kell magamon, csak a szervezetem még nem döntötte le, hogy melyik irányba indítsa el ezt a folyamatot. Az az érzésem nagy valószínűséggel hányásról lesz szó.
Ptácek úr a szervezetére bízta a sorsát, hogy döntsön végre e fontos kérdésben. Smeral könyvkötő megemelte a hangját, hogy az asztalosmester materiális okokból nehogy lemaradjon a filozófiai értekezéséről.
- Bizony, uraim. Rengeteg dolog van a világon, amiről azt hisszük, hogy nem létezik és mégis kitalálják. Ott van példának okáért a szikratávíró. El tudták volna képzelni azt pár éve, hogy a Gesellschaft für drahtlose Telegraphie, miszerint Telefunken társaság egy pompás, hátizsákban is szállítható szikratávírót fejleszt ki. Már maga a neve is grandiózus: Tornisterstation. Nagy előnye, hogy rendkívül könnyen szállítható. Mindössze öt-hat ember szükséges a cipeléséhez. Ennyit minden magát valamennyire is adó civilizált ember be tud szerezni és máris bárkinek táviratozhat a nagyvilágba, akár egy megfelelő méretű szatócsboltból is. A fejlődés megállíthatatlan. Az is elképzelhető, uraim, hogy 100 év múlva egy mindössze 5-6 kilogrammos szerkezettel üzenhetünk majd egymásnak. Ne mondják nekem azt, hogy ez lehetetlen. Majd csak kifundálja valaki.
- A körfűrész kézzel való megállításának azonban semmi értele sincs, mivel, mint már említettem egy kapcsolóval is megoldható ez a művelet.
- A dicső tettek véghezviteléhez nincs szükség az értelemre, Ptácek úr. Gondoljon csak a zulu háborúra. Ész nem kellet hozzá, mindössze lelkesedés és a brit birodalomba vetett hit. Ezeknek segítségével milyen pompásan lemészároltatták magukat az ángliusok. 1300-an vesztek oda mindenféle kételkedés nélkül. Nem hiszem, hogy megkérdezték maguktól azt, hogy mi az oka annak, hogy engem Isten kegyelméből és Viktória királynő dicsőségére Zuluföldön keresztüldöfnek egy lándzsával. Tették a kötelességüket, az emberi civilizáció legnagyobb dicsőségére. Ennek is volt legalább annyi értelme, mint Ptácek uram masinájának kézzel való megállításának. – állapította meg nagy bölcsen a serfőző.
- Uraim. Önök szerint egy körfűrésszel meg lehetett volna állítani a zulu harcosokat? Türelmesen beálltak volna a sorba, hogy kettészeljék őket a Brit Birodalom katonái? Hülyeségeket csak abban az esetben állathatunk biztonsággal, ha számolunk annak következményeivel. Én bizony lemondok annak a dicsőségéről, hogy megállítsak bármit is, kivéve persze saját magamat, ami jelenleg lefoglalja az összes energiámat.
- Mondhatnánk akár azt is, hogy Ptácek úr a tulajdon két kezével megállította azt a fűrészt. Ki tudja meg azt? Áll és kész. Az hogy nem is volt bekapcsolva, csak mi tudjuk. A hazugság kellő határozottsággal és elszántsággal nagyon könnyen igazsággá alakítható át. Az elhitettet hazugság, uraim, maga a színtiszta igazság. Gondoljanak csak a szeretett uralkodónk, I. Ferenc József császár őfelsége szavaira. Nagyon szépen beszél, de ehhez nem kell feltétlenül az igazat mondani. Ezért is császár és nem tetőfedő. Az utóbbi ugye nem mondhatja azt, hogy micsoda pompás munkát végzett, amikor az összes cserép ott hever a lábainál ripityára törve. A császár bátran kijelentheti, hogy minden rendben van, ha nincs, majd legfeljebb azt mondja, hogy valamikor a jövőben lesz.
- De a császár őfelsége mostanára teljesen meghülyült. Az agyára ment neki a nagy háborúskodás.
- Ez nem változtat semmit sem a dolgok alakulásán. A fizetését így is, úgy is megkapja. Ha meg hülyeségeket beszél, azt mindig meg fogják tapsolni. Ne feledjék el, uraim, egy idióta mellett, rendkívül pompás lehetőségek nyílnak az anyagi boldogulásra. A császár őfelsége, isten kegyelméből, agyalágyult és ez sok ember számára rendkívül kedvező állapot. Ha ebből a szempontból vizsgálják meg a történelem menetét, akkor nagyon sok dicső tettre magyarázatot fognak kapni. Az emberek elhitték az ostobaságokat, aztán meghaltak valamilyen háborúban. Gyakran persze csak simán lemészárolták őket, mert útban voltak, mások pedig jól meggazdagodtak ebből. Az a legfontosabb, kérem, hogy a császár megfelelően öltözködjön fel. Így mindenki láthatja, hogy ő őfelsége és akkor nem lehet semmi baj. Ha beszél egyszer úgyis abbahagyja, aki pedig akarja, az majd megmagyarázza magának, hogy mit is akart mondani őfelsége. A lényeg, hogy nem szabad komolyan venni a beszédét, mert akkor úgy járhatunk, mint a nénikém Hradecből. Bemondták a rádióba, hogy feltalálták a repülést, ő meg fogta magát szépen, felment a templomtoronyba és kipróbálta. Repülőgépet még nem látott, és már nem is fog, az isten nyugosztalja szegényt. Két ember halt meg ennek következtében. Az történt ugyanis, hogy ráesett a plébános úrra, akinek pedig a kíváncsiság okozta a vesztét. A császár őfelségének az a kötelessége, hogy ostobaságokat mondjon, a miénk pedig az, hogy ne higgyük el neki. Ezzel megmenthetjük a világot. A most dúló háború miatt a Monarchia szépen szét fog esni, persze a császár ezt nem akarja tudomásul venni. Az is lehet uraim, hogy csak megjátssza a hülyét. Sok választása ebből a szempontból már nincs. Hadat üzenni könnyű, de kapitulálni rendkívül nehéz.
- Igaz, uraim, de a világ további alakulása szempontjából, nekünk most az a legfontosabb kötelességünk, hogy megízleljük a „Száguldó Vadkan” söröző pompás italát. A császár őfelsége ezért nem tehet nekünk semmiféle szemrehányást. Ha a közelben tartózkodna, szívesen meghívnám őt magát is.
Bementek a „Száguldó Vadkanba”, majd másfél óra és nagy mennyiségű sör elfogyasztása után sikerült elhitetniük Ptácek úrral, hogy az égvilágon mindenre képes. Elballagtak a műhelybe, ahol Ptácek úrnak a hatodik próbálkozásra sikerült beindítani a masinát. A sors szeszélye folytán azonban rálépett az ott szunyókáló teljesen süket Hraboš nevű kandúrra, aki erre heves támadással reagált. Ennek következtében az asztalosmester fejjel előre rázuhant a veszettül forgó körfűrészre. Esélye sem volt arra, hogy a kezeivel bármit is kezdjen.
Egy alapos nagytakarítás után így jutott Drobecek úr az említett műhelyhez, Ptácek úr pedig egy pompásan kivitelezett sírkőhöz.
I. Ferenc József császár őfelsége 1916. november 21-én visszaadta a lelkét a teremtőjének, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig 1918-ban ugyanúgy darabokra hullott, mint Ptácek asztalosmester földi porhüvelye.
Bohumil Hrabal – Sörgyári capriccio (részlet)
"Pepin bácsi a legszívesebben a csíráztató szérű mögött üldögélt, az egyik oldalról a gyümölcsöstől takarva, a másikról a kéménytől, a kéménynél különböző nagyságú tölgyfa dongák leledzettek, abból készültek a hordók a kádárműhelyben, a szükségletnek megfelelően negyedhektósok, továbbá félhektósok, hektósok és kéthektósok avagy duplások, valamint nagy, ötven hektoliteres és száz hektoliteres hordók, amilyenekben egész főzet sörök voltak letéve az erjesztőkamrákban meg a pincékben, azok a hordók, amelyekben ért a sör közönséges sörnek vagy ászoksörnek. Pepin bácsi, ha már egyszer nem cipészkedhetett, talált itt magának egy fütyköst, és azzal járta a csíráztatókat, parádés marsokat, szuronyrohamokat gyakorolt. Francin kérte, tartsam szemmel a bácsit, hogy ne ordítozzon annyit.
– Jó, hogy jön, sógorasszony! – mondta Pepin. – A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia. De ha már itt van, akkó iskolázás lesz avagy sulbildung, mert énnekem csupa jelesem vót, kitüntetéseim, nem mint annak a hülye Hanáknak, aki a szemlén kilépett, és aszongya a von Wucherer ezredesnek: “Gazduram, kend itt marad a rekszumlinkszumaival, émmeg megyek haza, én katona nem leszek…”, az ezredes meg ráordított a sarzsira: “Miféle kolerát tartanak itten?”
EzHrabal
