Az eddig is köztudott volt, hogy Lenin az Első Világháború idején Svájcban, pontosabban Zürichben tartózkodott. A császári katonai hírszerző szervezet, hogy az ellenséges Oroszországot gyengítse, 1917-ben megszervezte a kommunista forradalmár és 33 társának Szentpétervárra csempészését. Az akció sikeres volt Lenin április 16-án megérkezett Szentpétervárra. A város kényszerűségből később fel is vette a forradalmár nevét.
Vlagyimir Iljics egy stilizált festményen
Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ezt megelőzte egy sikertelen próbálkozás is, amelyet azonban a német és az szovjet titkosszolgálat is szigorúan titkolt. A németek már 1917 januárjában megpróbálták egy lepecsételt vagonban, 25 társával együtt, Oroszországba csempészni Lenint. A jól szervezett akcióba azonban végzetes hiba csúszott, amikor az Elzász–Lotaringiai Birodalmi Vasutak Császári Vezérigazgatósága a szerelvényt Bécsbe irányította át. Erről a titkosszolgálat csak későn értesült. Villámgyorsan kellett cselekedniük.
Egy megbízható őrvezetőt és két társát küldték sietve gépkocsin Bécsbe. Az őrvezetőt Adolf Hitlernek hívták, akiből később különös körülmények között birodalmi kancellár lett.
Adolf Hitlernek ekkoriban még egy teljes bajusz állt a rendelkezésére
Leninék eközben, mit sem sejtvén a fatális tévedésről, békésen szunyókáltak a lepecsételt vagonban és csak Bécsbe érkezésükkor riadtak fel. A bécsi vasutasok kinyitották a szerelvényt, amikor a legnagyobb megdöbbenésükre négy anarchista kinézetű férfi ugrott ki a vagonból. Lenin azt hitte, hogy megérkeztek Szentpétervárra, és társai lelkes tapsolása és éljenzése közepette, azonnal gyújtó hatású beszédet mondott. Az elképedt osztrákok nem tudták mire vélni a négy férfi furcsa viselkedését. Néhányan szánalomból némi aprópénzt adtak a hangoskodó társaságnak. A vasúti alkalmazottak értesítették az osztrák rendőrséget. A rendőrség és Hitlerék szinte egyszerre érkeztek a pályaudvarra. Hitler gyorsan felmutatta a német katonai parancsot, majd Leninékhez sietett, s pár szóval elmagyarázta nekik a történteket.
Lenin összeomlott, teljesen letaglózta a hír. Hitler próbálta vigasztalni a zokogó forradalmárt, biztosította róla, hogy a következő próbálkozás biztosan sikeres lesz. Még a zsebkendőjét is felajánlotta, amit Lenin köszönettel elfogadott és rendeltetésszerűen fel is használt. Hitler nem kérte tőle vissza.
- Milyen következő próbálkozás? – kérdezte kissé megnyugodva Lenin – Az egész világ rajtam fog röhögni! Az idióta, aki Bécsben akarta kirobbantani az orosz forradalmat. Elment az egésztől a kedvem… Galambokat fogok tenyészteni. Szép és kedves állatok. Sokkal nyugodtabb mesterség, mint embereket halomra lövetni.
- Ne adja fel a reményt, Herr Lenin! Rengeteg embert agyonlövethet még, ha azt szeretné. Előttünk az egész élet. – válaszolta Hitler – Nekem is vannak álmaim. Vagy festőművész leszek, vagy valami izgalmas dolgot szeretnék véghezvinni. Viselkedjen igazi férfi módjára, Herr Lenin!
- Köszönöm, Herr Hitler! Ön igazán kiváló férfiú! Biztos vagyok benne, hogy egyszer még nagyon sokra fogja vinni.
Útközben Hitler vidám adomákat mesélt Leninnek, aki az út végén már tiszta szívből kacagott.
Április 16-án Lenin ténylegesen megérkezett Szentpétervárra. A németek azonban a biztonság kedvéért vele küldték Adolf Hitlert is, akivel közben olyan kiváló viszonyt alakított ki. Hitler még Lenin beszédének megírásában is segédkezett. Megdöbbentő tény, de a későbbi német kancellár részt vett a Nagy Októberi Szocialista forradalomban.
Kancellárrá választása után mindez természetesen nagyon kellemetlenné vált Hitler számára. A bukásához vezetett volna ha kiderült volna az, hogy tevékenyen részt vett a Téli Palota ostromában. Azt tudta, hogy a szovjetek nem fogják kiadni a titkát, mert számukra is rendkívül kínos lett volna, ha napvilágra kerül a tény, hogy a forradalom atyja bensőséges barátságot ápolt a náci fővezérrel. A Kreml megőrizte a titkot.
Németországi ellenségeitől azonban nagyon tartott. Három emberről tudta biztosan, hogy ismerik a titkát. Az egyik a barátja, Ernst Röhm volt, akinek egy gyengéd pillanatában bevallotta a történteket. Végül ez volt az egyik oka a Heinrich Himmler által 1934. június 30-a és július 2-a között végrehajtott, „Hosszú kések éjszakája” (Der "Röhm Putsch") néven elhíresült tömegmészárlásnak.
Hitler meg akarta kímélni régi harcostársa életét, de mikor az obszcén megjegyzéseket tett a Hitler és Lenin között lévő kapcsolatra, kénytelen volt a drasztikus megoldás mellett dönteni.
Bajtársak. "There can be only one." Végül csak egy maradhat. Megtörtént
A másik ember aki tudott a kompromittáló esetről, Heinrich Himmler az SS birodalmi vezetője volt, akitől azonban egyáltalán nem tartott a Führer. Egyszer ugyanis rányitott, amint Himmler középkori hercegnőnek öltözve fel-alá táncolt Wewelsburg báltermében. Erről jó minőségű fotográfiákat is készített Heinrich Hoffmann, Hitler fényképésze. A titkos irkutszki dossziéban ez is megtalálható. A képeken Himmler vállig érő aranyszőke parókát visel, ami meglehetősen jól állt neki.
Heinrich Himmler egy táncpróba után
Nagyon tartott azonban az RSHA éles eszű, de kegyetlen vezetőjétől Reinhard Heydrich-től. Kapóra jött neki az 1942. május 27-én Heydrich ellen végrehajtott merénylet. A prágai helytartó sebesülése nem volt halálos, ezért utasította Himmlert, hogy titokban végezzenek vele. Himmler készségesen teljesítette a parancsot, mivel már régóta szeretett volna leszámolni Heydrich-el. A gyilkosságot vérmérgezésnek állították be.
Reinhard Heydrich, aki a biztonság kedvéért még magáról is dossziét vezetettMindezekre az Oroszország által nemrég nyilvánosságra hozott iratokból derült fény. Vagy nem is.
