Federico Fellini - Amarcord

Ha tényleg felállítják a grandiózus világítótornyot a Clark Ádám téren, akkor ez minden bizonnyal nagy tiltakozást fog kiváltani. Valószínűleg ez is a cél. Remek alkalom lesz arra, hogy az ország egyik felét majd aljas hazaárulóknak, libsibolsinak, becstelen brigantiknak, meg tudom is én, minek nevezhessék. A magát nemzetinek nevező – valójában szimplán gátlástalan – oldalnak ez bizony remek mulatságnak ígérkezik. Csupán egyszerű erődemonstrációról van szó. Ti nem akarjátok, de mi igen. Pukkadjatok meg mind egy szálig, amikor mi, természetesen a ti bosszantásotokra, szépen felavatjuk azt. Juszt is! Lesznek majd gyönyörű beszédek, könny, nemzetféltés, uszítás, Unió-ellenesség. Talán még egy kis idegenszívűség is belefér. Persze, csak úgy, megszokásból. A szobrász-csinovnyikok kapnak majd egy csomó pénzt, amiből pompásan eléldegélhetnek még az unokáik is. Meg az unokáik unokáinak az unokái.

Semmi értelme sincs annak, hogy tiltakozzunk, hiszen úgyis megépítik. Legyen akkor meg. Nem vagyunk mi semmi rossznak az elrontói. Makovecz Imre rettenetes vehemenciával tudta gyűlölni azokat, akik nem osztották az ő, istentől származó transzcendentális véleményét a hazáról és természetesen annak földi átlényegüléséről, Orbán Viktorról. Az épületei ebben a meccsben nem játszanak szerepet, vitatkozzon ezekről az, aki ért hozzá, de kérje ki hozzá az entek véleményét is.

Provokációból és politikai megfontolásból biggyesztik oda a kétségtelenül szép, kerek, busa kobakját a magasba. Lesz bajusza temérdek, ezt kívánja a közérdek, meg persze egy iszonyatosan infantilis szóvicc. (Ennyi nekem is kijár.)

Ez a statua szép szimbóluma lesz az orbáni önkénynek, zsarnokságnak és akarnokságnak. Makovecz az összes lehető díjat megkapta, még a kiátkozott múlt rendszerben is, ennek ellenére végigdurcáskodta az egész életét. Nagyon figyelemreméltó kirekesztő és gyűlöletre uszító dolgokat állított, amiről a vele készült tévéfelvételek és az írásai is tanúskodnak. Nála jobban senki nem testesíthetné meg a nemzetünk – mert most már nem szabad megengednünk, hogy ezt bárki is kétségbe merje vonni, mivel mi is magyarok vagyunk, csak nem annyira megalkuvók – kettéosztottságát, az értelmetlen dühöt, a kicsinyes bosszúállást és a gátlástalan törtetést. Mindazt, ami ma tönkreteszi Magyarországot.

A spirituális vezető és házi építésze

Nemcsak a jó dolgoknak szabad emlékművet állítani, hanem az emberi hitványságnak is. Készüljön csak el minél előbb az a fárosz. Mi fizetünk érte és már alig várjuk, hogy használatba vegyük. Elbüszkélkedhetünk vele majd az idelátogatóknak, hogy itt van Európa legnagyobb Gyűlölet-emlékműve. Használják csak hozzá nyugodtan Makovecz nevét, az pont megfelel nekünk is. Nála szebben gyűlölni senki sem tudott. Hol van hozzá képest Kerényi Imre. Sehol.

Azok a csodálatos férfiak

A nem hivatalos névadásról azonban nem mondhatunk le. Könnyen kiejthető nevet kell keresnünk, ami aztán szépen beépül a budapesti folklórba.

Nem kell sokáig keresgélni. Makovecz nevéből egyből adódik a „Maki-torony” elnevezés. Nincs benne semmi sértő, hiszen csak egy egyszerű, kedveskedő becézés. Hakapeszi Makinak is ezt a nevet adták, mégsem tiltakozott ellene. Ő már része a magyar kultúránknak. Maki szimbolizálja a csavaros észjárással, mindenféle hazugságot állító és abból hasznot hajtó ügyeskedőket.

Hakapeszi, ha kap, eszi

A Maki-toronynak így már funkciót is adhatunk. Április elsején mindenki vásároljon majd egy tábla csokoládét. Lehetőleg mogyorós legyen, mivel az Hakapeszi Maki kedvence. Sétáljon oda a Pumpkinhead emlékműhöz és dobja azt oda a Makinak. Aki később arra jár, és úgy tartja a kedve, akár meg is eheti. Ez nem számít rongálásnak. Egyszerű ajándékról van szó.

Kell egy Facebook csoportot is, aminek azt a nevet kell adni, hogy „Dobj egy csokit a Makinak!”. Aki jelentkezni szeretne, az küldjön egy tábla virtuális csokit, azaz egy képet. Mindegy, hogy milyet, csak ne nugátos legyen, mert az undorító. Ezzel a támogatásunkat fejeznénk ki, és azt, hogy vágyunk már Makovecz hatalmas fejére, azaz kívánjuk. Nagyon szeretnénk, ha jövőre április elsején már alkalmunk lenne méltóképpen megünnepelni a Nemzeti Makinapot.

 Goethe – Faust

 „Most, hogy ismét közelgesz, ó, Uram,

megkérdezendő, kettőnk dolga mint van,

mert hajdanán szerettél, úgy tudom,

itt láthatsz engem is csapatjaidban.

Bocsáss meg, én nem értek nagy szavakhoz

ha mégúgy csúfol is az égi nép;

s pátoszomon lehetne jót kacagnod,

ha ettől el nem szoktál volna rég.

Napról, világokról hát nem beszélek,

csak nézem a gyötrődő földi népet.

A föld kisistene nem változik nagyon

és épp olyan fura, mint az első napon.

Szegény egy kissé jobban élne,

ha el nem ámítottad volna égi fénnyel.

Ezt hívja észnek, csak hogy általa

még állatibb legyen, mint állata.

Engedj meg, ez a földi istenecske

olyan, mint ama hosszúlábú szöcske

mely szállva szökdös s szökve száll,

s a fűben örökegy dalt hangicsál.

S ha még csupán a fű közt kuporogna!

Ám orrát beüti minden mocsokba.”