Így néz ki egy megszálló hadsereg

Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy mi a fene lehet annak az oka, hogy mi magyarok ennyire imádjuk gyűlölni egymást. A magyarázat valójában teljesen kézenfekvő.

26 éve senkinek sincs esze ágába sem tisztességesen megszállni minket. Úgy néz ki, súlyos antiinváziós szindrómában szenvedünk. Ha az országból bármilyen ellenség legyen az tatár, török, osztrák, német, vagy orosz kitette a lábát, mi abban a pillanatban cudarul egymásnak estünk. Egyszerűen szeretünk egymás között civakodni. Ezt a kedvtelésünket csak akkor vagyunk hajlandóak felfüggeszteni, ha valamilyen hadsereg bemasírozik hozzánk, és rendesen elfoglalja az országot. Erre kéne mindenképpen orvosságot találni, különben széjjeltépjük egymást.

Hirdetést mégsem adhatunk fel a külföldi sajtóban, hogy Magyarország egy jól szituált, külföldi hadsereg ismeretségét keresi, megszállás céljából. Sajnos, jelenleg nem vagyunk egy jó parti, ezért kénytelenek vagyunk mi udvarolni.

Szíjjártó Péter külügyminiszter úr megkérhetné az amerikai kollégáját, John Kerryt, hogy fogadja őt személyesen. Ha az megkérdezné tőle, hogy mit a fenét akar, akkor azt válaszolná neki, hogy csak arról lenne szó, hogy szeretnénk valamilyen módon háborús konfliktusba keveredni velük. Szóljon legyen olyan szíves, Ashton Carter hadügyminiszter úrnak, hogy először is szánjon, aztán szálljon meg minket. Sokáig ne halogassák a dolgot, mert már rengeteget szenvedtünk a függetlenségünktől. Egyáltalán nem vagyunk mi ehhez hozzászokva. Nagyon jót tenne nekünk egy szabályos, kis invázió. Tengerünk nincs, ezért még partra sem kéne szállniuk.

A megszállás tervén nem kell sokat törniük a fejüket, mert mi azonnal feltétel nélkül kapitulálnánk. Nekik csak ezer-kétezer fővel be kéne masírozniuk. A határon egy kerek képű, barátságos, mosolygós férfi várná őket fehér zászlóval a kezében. Ő mi honvédelmi miniszterünk, bizonyos Hende Csaba úr. Szépen megmutatná nekik, hogy merre induljanak el megszállni minket.

A látszat kedvéért néhány vadászgépet és nehézbombázót is hozzanak, persze a hangosabbik fajtából. Annak külön is örülnénk, ha néhány Apache, vagy Black Hawk helikopter is körözne a fejünk felett. Szívesen elnézegetnénk őket. Nem fogjuk bántani őket, mint a szomáliaiak.

Célszerű lenne az is, ha néhány böhöm nagy páncélossal, meg önjáró löveggel keresztül- kasul száguldoznának az országban, hogy lássa a jónép, milyen kegyetlenül le van igázva. Ez nagyon jót tenne a lelkiviláguknak és egyből lecsillapodnának a kedélyek.

A megszállókkal szemben nem nagyon szoktunk komoly ellenállást tanúsítani. A forradalmainkat is mindig szépen, szabályosan elveszítjük, de emiatt most nem is kéne aggódniuk. Csak egy baráti invázióról lenne szó, amolyan pszichiátriai küldetésről.

Az orosz csapatokat is egészen megszerettük. Kicsit szidalmaztuk őket, de legfőképpen üzleteltünk velük. Vennénk üzemanyagot, egyenruhát, kulacsot, mindenféle militaris dolgot. Kéne többféle sapka is. Ha lehet sivatagit is hozzanak, mivel az nagyon jó szolgálatot tesz nyáridőben. Nagyon barátságos leigázottak, illetve megszállottak vagyunk.

Azzal mindenképpen számoljanak, hogy úgy 10-20 évnyi amerikai rabigára mindenképpen szükségünk lesz. Ezután persze egy időre felszabadíthatnak minket.

Egy csekély számú haderő itt állomásoztatása nem kerülhet sokba, és nagyon sokat enyhítene a népünk szenvedésén, valamint egy normális, élhető Magyarország megteremtésében.