-
Kérem a következőt! Jöjjön csak, jöjjön. Bátran! Ne legyen már olyan bátortalan.
-
Jó napot, uraim. Elnézést kérek, valóban kicsit félénk és ijedős vagyok. Anyám szerint túlságosan érzelgős, szentimentális és szelíd. Amolyan galamblelkű. Ilyen a természetem. Ennyi idős koromban azonban már nem tudok változtatni magamon. Amúgy teljesen a szakmának szenteltem az életemet. Kitanultam a mesterség minden csínját-bínját. Külföldön is rengeteget dolgoztam.
-
Nagyszerű! Szóval úgy érzi, Ön megfelel a szakmai elvárásainknak?
-
Tökéletesen, uraim. Pontos, precíz munkát végzek. Sehol nem volt panasz rám. A munkahelyem tisztaságára mindig is kínosan ügyeltem. Soha nem tévesztek. Ha én valamibe belekezdek, azt be is fejezem. Félmunkát, selejtet soha nem adok ki a kezeim közül.
-
Ez dicséretes, fiatalember. Nagyon dicséretes. Nos, hozott nekünk valami referenciát?
-
Igen, természetesen. Bocsánat, mindjárt elő is veszem. Egy pillanat. Na, itt is van. Hova tehetem? Nem akarok semmit sem összepiszkolni.
-
Tegye nyugodtan csak ide, az asztal közepére, hogy az elöljáróság is tüzetesen megvizsgálhassa. Köszönjük.
-
Csak egy apróság, egy kis semmiség. Úgy is mondhatnám, rutinmunka. Két napja készítettem. Nézzék csak meg nyugodtan!
-
Tényleg gyönyörű mestermunka! Gratulálok, fiatalember! Nézze csak meg, főjegyző úr! Micsoda leheletfinom, de határozott, gyönyörűen kidolgozott felület!
-
Igen, polgármester úr. Mindig örülök, amikor ennyire szépen kimunkált mesterművet láthatok. Ideadná, kérem? Valóban, egyszerűen lenyűgöző! Csak gratulálni tudok hozzá. Mivel készítette bárddal, vagy pallossal?
-
Uraim, én mindig pallost használok. Nézzék csak meg a vágást, milyen gyönyörű. A bárd sokkal jobban összeroncsolná a nyakat. Ezen itt, mutatom, egy pillanat… Ha megnézik a légző és nyelőcsövön nincs semmiféle deformáció. Egy határozott sújtás és kész! Milliméteres pontossággal dolgozom. Esténként 3 darab tököt aprítok fel, hogy ne essek ki a gyakorlatból. Sajnos manapság nagyon ritkák a nyilvános kivégzések. Örülök, hogy Önök városa még megtartotta ezt a szép és nemes szokást. Nagyon sok ember élvezi a látványt és erkölcsi tartást ad nekik a kispriccelő vér látványa. Apropó, az öcsém perecárus. Más városokban a kivégzések idején jogot kaptunk, hogy csak ő árusíthasson. Tudják, egy kis mellékjövedelem, de ahogy az öcsém szokta mondani: “A kivégzés semmit sem ér perec nélkül!”
-
Természetesen, majd belevesszük a szerződésébe. Városunk mindig is megbecsülte és nagyra tartotta a művészetet.
-
Köszönöm, uraim. Éreztem, hogy ebben a városban műértő elöljáróságra fogok találni.
-
Igen, imádjuk a kivégzéseket, nyilvános megszégyenítéseket, autodafékat. Mi nem vagyunk barbárok, az erkölcs számunkra mindennél fontosabb. Az akasztással hogy áll?
-
Dicsekvés nélkül állíthatom ebben is tökéletes munkát végzek. Nincs esetleg a közelben egy rab? Szívesen megmutatnám.
-
Sajnálom, de nem készültünk rá. Ne aggódjon, lesz rá módja, nem marad le semmiről. Egy pillanat, nézem is. Igen, megvan. Holnap lesz két akasztás, három lefejezés, és egy felnégyelés.
-
Pompás! Nagyon jól hangzik. Már alig várom. Az akasztásnál hány perc haldoklást parancsolnak?
-
Olyan két-három perceset. Elég lesz, ugye polgármester úr?
-
Természetesen, céhmester úr. Tökéletesen megfelel ennyi rúgkapálás. Kerékbetörést is vállal?
-
Hát persze! Nem is lennék igazi hóhér, ha nem tudnám elvégezni. Az anatómiai ismereteimet a Bolognai Egyetemen szereztem. Ismerek mindent, amit csak egy emberben össze lehet törni. A kizsigerelést, az olajban sütést, az elevenen megfőzést, és csonkításokat is lelkiismeretesen elvégzem. Használhatom majd a saját felszerelésemet?
-
Persze, köszönjük. Az elöljáróság, majd bérleti díjat fog Önnek fizetni, amolyan kopásdíjként. Azt hiszem, a jövőben ezt majd amortizációnak fogják hívni.
-
Önök nagyon nemeslelkűek. Nem is tudom mikor dolgoztam ilyen kellemes körülmények között. Hat kivégzés egy napon. Hóhér ennél többet nem is kívánhat magának. Lenyűgöző!
-
Örülünk, hogy ilyen elkötelezett, munkaszerető, szorgalmas fiatalemberre találtunk. Hoppá, egy pillanat. Most vettem csak észre, lesz még két máglyán való elevenen megégetés is. Tudja a nőket mindig a végére hagyjuk. Ők lesznek a fő attrakciók. Halálsikoly, jajgatás, tudja hogy megy ez.
-
Persze, uraim. Ez remek! Szólnom kell az öcsémnek, hogy dupla adag percet készítsen. Igazán meg vagyok hatódva, nem számítottam ilyen kellemes helyre. Azt még megkérdezhetném, tisztelettel, hogy milyen az Önök városában a kivégzési ütemterv?
-
Persze. Vasárnaponként szoktunk nyilvános kivégzéseket tartani mise után. A boltok ilyenkor zárva tartanak. Nem tűrünk meg semmiféle szentségtörést.
-
Bizony, ez nagyon fontos. Ügyelni kell a részletekre! Gondolom a Főtéren lesz a produkció. Mikor idefele jöttem alaposan megnéztem magamnak. Mégiscsak az ember munkahelyéről van szó. Az Isten is vesztőhelynek tervezte. Sok ember elfér, kiváló a tájolása és pompás az akusztikája. Egy halk halálhörgés még az utolsó sorokban is hallható.
-
Látom, tényleg nagyon ért a mesterségéhez. Örülünk, hogy ilyen derék hóhéra lesz a városunknak. Ez nagyon jó hatással lesz a város idegenforgalmára is. Mondja meg az öccsének, hogy kis akasztófákat is árulhat, szuvenírként!
-
Az Önök nagylelkűsége határtalan. Akkor vehetem ezt úgy, hogy megkaptam a munkát?
-
Természetesen, egy ügyes hóhér nagyon ritka kincs manapság. Isten hozta Önt a városunkban!