Mk1 Vickers. Ezt a nagyon ellenálló és megbízható gépfegyvert 1912-ben rendszeresítették a brit és a francia hadseregben
Elmondása szerint a kettes számú miniszterelnököt kizárólag nemes célok vezérelték a fegyvertörvény módosításában. Az azért mégsem járja, hogy a nagypapa Trabantjával nyugodtan lehet száguldozni, ám a padláson általa felhalmozott értékes, második világháborús fegyverarzenál méltatlanul parlagon hever. Ez nemzeti érdek is, mivel a szép kollekció miatt tódulnak majd a dúsgazdag fegyverbolondok. Ha még lövöldözni is lehetne velük az lenne az igazi vásári vigasság.
- Ezt a csodás Maschinengewehr 42-est próbálja ki, meine geehrte Frau. Lehet hogy a herr Opa is ilyennel ritkította muszkákat. Látja ezer méterre azt a behajtani tilos táblát? Ott, ott! Az anyja... Pompás lövés volt, sehr geehrte Kameradin, most már bárki behajthat oda.
Jómagam egy forgótáras 1860-as Colt Army modellt szeretnék birtokolni. El is képzelem magamat, amint a jobb kezemet a revolverem agyán pihentetem. Szájam sarkából egy gyufaszál lóg ki. Nem szólok egy szót sem, csak nézek hunyorítva, klintísztvúdosan, mivel én egy rövidlátó mesterlövész vagyok. Kiveszem a gyufaszálat és kiköpök egyet oldalra. A szemüvegemen vadul megcsillan a napfény. Hirtelen zöldre vált a lámpa és én – a villámgyors reflexeimnek köszönhetően – kíméletlenül átkelek a zebrán.
A vadászat is sokkal hatékonyabbá válhat ezáltal. Semjéndr kiül vaddisznóra egy brit gyártmányú Mk1 Vickers-el. Gondosan beállítja a háromlábú állványt, befűzi a 250 töltényes hevedert és csendben vár. Amint feltűnik egy vadkan, elszabadul a pokol. A miniszerelnök-helyettes 500 méteres körzetben gyakorlatilag mindent letarol. Az eredmény: 12 db cafatokra szakadt nyúl, 1 db kóbor macska, egy túlságosan kíváncsi vakond, amellyel fejlövés végez, egy DNS-e alapján azonosított szarvasbogár és egy sokkos állapotban lévő, remegő vaddisznó, aki azonnal kapitulál.
A Magyar Nemzet arról is beszámolt, hogy a jámbor keresztény az „egyik élharcosa a házi lőszerelés és újratöltés legalizálásának.”
- Drága gyermekeim, mondjunk el közösen egy hálaadó imádságot, aztán buzgón lássunk neki 500 db kiváló minőségű töltény gyártásának. Hozd csak ide kislányom a lőporos dobozkát a kredencről! Ott van a Antióchiai Szent Kézigránát mellett.
A vonatkozó szakirodalom alapján, erősen kétséges, hogy a Názáreti Jézus nagy rajongója lett volna a lőfegyvereknek. Egy kereszténydemokrata politikusnak nem hiszem, hogy állandóan a fegyverkezési versenyen kellene törnie a fejét. Krisztus urunk a szeretetet és békességet hirdette. Ha Semjén úr viccből rám lőne egy régi kovás puskával, nekem jogomban állna jól fejbe hajítani őt egy 200 éves, antik hamuba sült pogácsával.
Jézus Krisztussal amúgy is nagy hitvitába keveredett a Kereszténydemokrata Néppárt. Felelőtlen módon, rengeteg olyan dolgot állított, amik nem igazán illeszthetők bele a NER-be. A gyermekrajzokat biztosan nem tiltotta volna be, mivel a Megváltó egy olyan hippi-féleség lehetett. A misztikus kétharmad birtokában persze bármikor újra lehetne írni az Újszövetséget, de szerintem praktikusabb lenne kiadni egy új kötetet, Nemzeti Együttműködés Szövetsége címen. Ebben rá lehetne mutatni Krisztus urunk gyarlóságára és a sorozatos tévedéseire. Az ehhez szükséges evangelistákat majd szépen kijelölik, mint ahogy azt az alkotmánybírák esetén is megtették.
Semjén Zsolt azzal is eldicsekedett, hogy az „egyik legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a fiatal sportolók számára sikerült megteremteni a lehetőséget a nagy kaliberű fegyverek használatához.” Dicséretes világi cselekedet, de Isten szemében nem biztos, hogy ez a legfontosabb eredmény. A szegények és az elesettek istápolása az ő számára jóval tetszőbb, bár a lövöldözés kétségtelenül látványosabb. Az igaz, hogy az egyház a világháborúkban megáldotta a nagy kaliberű fegyvereket, de ezt Isten megkérdezése nélkül, csupán önszorgalomból tették.
A magyar-miniszterelnök-helyettesnek láthatóan két mániája van. A határon túli magyarok birizgálása lóhátról és fegyverhasználat népszerűsítése. Nincs ezzel nekem sok bajom - mindenkinek megvan a maga bolondériája -, de néha végezhetne valami hasznosat is. Olyan Istennek is tetszőt.
***
Gépkarabély, maroklőfegyver és rengeteg kalap
- Jó napot kívánok, uram. Miben segíthetek önnek?
- Tiszteletem. Szép kis boltocska. Mondhatnánk, családias. Arról van szó, hogy a fiamnak szeretnék vásárolni valami hasznos kis ajándékot. Tudja, már megint születésnapja lesz. Szeretném, ha emlékezetes lenne a számára. Kerek évforduló! Bizony. Nagy nap lesz. A feleségemmel már alig várjuk. Jobban izgulunk, mint ő.
- Szabad tudnom, hány éves az említett fiatalember?
- Hát persze. Már vagy tíz. Repül az idő.
- Ne haragudjon, uram, de azt hiszem rossz helyre jött. Amint látja ez egy fegyverkereskedés. Pisztolyok, gépkarabélyok, kézigránátok. Egy-két lángszóró. Nem kifejezetten tíz éves gyerekeknek való játékok.
- Nem, nem. Nem tévedtem. Nagyon jól tudom, mit szeretnék neki venni. Már látom is! Ott az nemdebár egy Sturmgewehr 44-es? Gyönyörű darab. A második világháború végén használták. A fiam teljesen odalenne a gyönyörűségtől.
- Mégis, hogy gondolja ezt? Tíz évesek nem kaphatnak fegyvertartási engedélyt. Szép is lenne, ha Sturmgewehrrel mennének az iskolába. Elfogynának a tanárok.
- Cseppet se aggódjon emiatt! Nekem természetesen van engedélyem, a lövöldözéshez meg nem kell. Öt évesen már mozgó célpontokra lőtt. Nem lesz ezzel semmi gond.
- A fia éles lőfegyvereket használt? Öt évesen?
- Nem. Valójában négy évesen kezdte, előtte csak késeket dobált.
- Ez hajmeresztő. Nem fél, hogy baja esik neki, vagy valakinek, aki a pár száz méteres körzetében tartózkodik?
- Nem, nem. Tud vigyázni magára. Emberekre meg nem nagyon lő. Csak konzervdobozokra, galambokra és kalapokra.
- Kalapokra?!
- Igen. Szép kis gyűjteménye van már. Tudja, ha valakinek lelövik a fejéről a kalapot, az nem nagyon kéri vissza. Inkább futva elmenekül.
- Ez borzasztó. Mire neveli ön a fiát, mészárlásra?
- Nem, dehogy. Egész másról van szó. A mostani gyerekek össze-vissza lövöldöznek mindenféle zombikra, szörnyekre, vámpírokra. Nem tartom helyesnek ezt, kérem. Szeretném ha az én fiam inkább valóságos tapasztalatokat szerezne. Egy kalap nem olyan félelmetes, mint egy zombi. Így a fiam nem sérül lelkileg. Azt is tudja, hogy emberekre nem célozhat, csak pár centivel a fejük fölé. Okos gyerek. Nem nagyon lőtt le még senkit.
- Nem nagyon?! Úgy érti, hogy valakit mégis?!
- Jó, rendben. De akkor nagyon sűrű köd volt. Pocsékak voltak a látási viszonyok, alig valamit lehetett látni. Sajnos az illető sapkát hordott. De komolyan mondom, megdöbbentően hasonlított egy kalapra. Még engem is megtévesztett. Akkor jöttünk rá, amikor nem elfutott, hanem csak simán elvágódott. Mondtam is a fiamnak: "Ez bizony fejlövés volt kisfiam. Ne félj, kicsikém, nem szenvedett sokat a bácsi." Tudja, így egyből megnyugodott.
- És? És aztán mi történt?!
- Nem tudom. Mondtam már, sűrű volt a köd.
- Egyszerűen csak otthagyták?
- Persze. A sapkák nem érdeklik.
- Nem, nem a sapkát. Az illetőt.
- Ja, hogy őt. Igen. Igyekeznünk kellett, így nem volt időn bíbelődni vele. a fiam nagyon fegyelmezett gyerek. Soha nem késett még el az iskolából. Még ködben sem.
- Agyonlőtt egy embert, aztán fogta magát és elment iskolába?
- Nem, dehogy. Nem egyedül ment. Mindig elkísérem. Hiába van nála állandóan egy Sig-Sauer P 230-as. Hátulról bármikor megtámadhatják. Azért is szeretnék neki egy gépkarabélyt venni, mert azzal már önállóan is el merném engedni.
- Fegyverrel jár iskolába?
- Persze. Így szerencsére nem játszik azokkal idióta androidos játékokkal. Szünetekben inkább gyakorol egy kicsit.
- És a tanárok? A tanárok mit szólnak ehhez?
- Semmit, nekik nincs lőfegyverük. Nem nagyon mernek szólni. A srác meg mindig jó jegyeket hoz.
- Egy Sig-Sauerrel? Gondolom kitűnő tanuló lehet.
- Igen. Honnan találta ki?
- A Sig-Sauer nevű maroklőfegyverből. Ne haragudjon, uram, de nem adhatok egy tíz éves gyerek kezébe lőfegyvert.
- Nem is önnek kell. Majd én a kezébe adom.
- Ne haragudjon, de nem. Nem tehetem meg.
- Ne aggódjon már annyit. Tanult az esetből. Ködös időben nem lő senkire. Félhomályban pedig úgy lát, mint egy macska. Egy RK-62-es is jó lenne. Csak úgy csillognának a szemecskéi.
- Azt elhiszem, de akkor sem lehet. Ismételten elmondom, hogy nem tehetem meg.
- De miért? Mondtam már, hogy nekem van fegyvertartási engedélyem.
- Az engem abszolút nem érdekel, uram. Nyolc kalapot vesztettem el fél év alatt.
