Pehely Lajosné, született Pöröly Aranka a konyhában tett vett. Ezt meg azt, ide meg oda, néha vissza, majd a legvégül az egészet rája. Mikor végzett, elégedetten nézett körbe, mivel minden ott volt, ahol annak lennie kellett. Pöröly Aranka kiütéses győzelmet aratott az entrópia felett. Hirtelen mintha határozott kopogtatást hallott volna a bejárati ajtó felől. Megállt egy pillanatra, várt, majd mikor az impulzus megismétlődött, elindult és kinyitotta az ajtót.

Marcona, mindenre elszánt, felfegyverzett férfiak álltak az ajtóban. A legeslegjobban mindenre elszánt megszólalt:

– Kezit csókolom, néni! Tisztelettel elnézést kérünk a zavarásért. Igazán nem szeretnénk alkalmatlankodni. Tudjuk, hogy éppen most van a délutáni szunyókálás ideje. Sajnos, drága asszonyom, manapság ilyen kegyetlen időket élünk. Nézze csak, kedveském, rajtam is mennyi minden vacak van. Ez itt például egy randa gépkarabély. Normál körülmények között nem szoktam magammal hordozgatni, de a szükség nagy úr. Az iránt érdeklődnék, hogy itt lakik-e a mélyen tisztelt Pehely Lajos úr? Valójában vele szeretnénk néhány szót váltani, amennyiben ez lehetséges.

– Jó napot kívánok, kedves uraim. Igen. Az önök által említett személy történetesen a férjem és jelenleg, közelebbről meg nem határozott intim célból, a mellékhelységben tartózkodik. Kérnek esetleg egy kis süteményt?

– Azt nagyon megköszönnénk, asszonyom. Vagyunk ám vagy tizenöten. Nem gond, ha mind bemasírozunk?

– Jöjjenek csak bátran, vitéz urak. Kerüljenek csak beljebb. Vendég a háznál, öröm a háznál. Nem, nem! A bakancsaikat nem kell levenniük! Parancsoljanak, kérem. Ide a be a nappaliba. Kávét esetleg?

– Ó, a legnagyobb örömmel, drága asszonyom. Uraim, helyet foglalj! Pihenj! Szavamra, micsoda barátságos kis otthon.

– Köszönöm, hadnagy úr. Ha jól látom, ez az ön rangja. Lajos! Igyekezz már. Téged keres a hadsereg. A hazának szüksége van rád! Lusta, mint egy disznó! Pardon! Máris hozom a kávét és a süteményt.

Aranka, kiment és egy tálcán behozta az ellátmányt. Kétszer fordult, mivel az egyik mindenre elszánt harcos tejet is kért a kávéjába.

– Nagyon örülök, uraim, hogy megtisztelték szerény hajlékunkat a jelenlétükkel. Ha nem titok, megkérdezhetném, hogy minek köszönhetjük a látogatásukat?

– Nincs semmi titkolnivalónk ön előtt, drága Pöröly néni. Csak egy apró formaságról lenne szó. Az a helyzet, hogy névtelen bejelentést kaptunk a szomszédjától, akinek a nevét természetesen nincs módomban elárulni. E szerint ön és a kedves férje ötszáz illegális szír menekültet rejteget a meghitt otthonában. Úgy látom egyébként, hogy az általam említett ismeretlen személy igencsak nézeget a kerítésen keresztül.

– Ó, ő csak Feri bácsi. Tudják, szegény amolyan félhülye. Ötszáz embert? Nem nagyon tudnánk ennyi embert kényelmesen elhelyezni. Önöknek is csak nagy nehézségek árán tudtam összeszedni a kávéscsészéket. Restellem is nagyon, de az egyik kicsit csorba. Képzeljék csak el, mi lenne velem abban az esetben, ha ötszáz szír bevándorlónak hirtelen kávézhatnékja támadna.

– Ne is mondja. Rettenetes. Felettébb kínos lenne az ügy. Teljes mértékben megértem önt. Rengeteg ideig tartana kiszolgálni őket. Nekünk azonban ennek ellenére töviről hegyire át kell kutatnunk a házat. Megtörténhet az is, hogy esetleg elkerülte a figyelmüket, hogy itt tartózkodnak. Ne aggódjon, drága Aranka néni. Ha itt vannak, mi megtaláljuk őket. Erre kérem, a tiszti becsületszavamat adom.

– Ez nagyon megható. Köszönöm. Elég rémséges lenne, ha este, lefekvéshez készülődve, véletlenül összeakadnék ötszáz emberrel a mosdóban. Na, végre megjött a Lajos is. Az ott, ni. Az a nagy darab, határozatlan kontúrú. Ő lenne a ház ura. Úgy néz ki, mint egy menekült, de nem az.

– Üdvözöm, Pehely úr. A kedves feleségével egy kicsit elcseverésztünk arról, hogy bekukkantunk ide-oda és már szaladunk is tovább. Nem futott össze véletlenül a mellékhelységben néhány szíriai állampolgárral?

– Jó napot, uraim. Az az igazság, hadnagy úr, hogy nem nagyon néztem körbe. Tudják, újságot olvastam menet közben, de úgy tűnik nem.

– Értem. Akkor valószínűleg elrejtőztek. Oda se neki. Megkeressük azokat a csúnya migránsokat. Öten menjetek az emeltre, öten velem jöttök, öten pedig folytassátok a kávézást. Minden világos?

– Parancsára, hadnagy úr! Értettük! – üvöltötték teli torokból a hadfiak. Aranka néni összerezzent.

– Ne törődjön velük, drága. Mind nagyon rendes gyerekek, Aranka néni. Fiúk, mindent tegyetek vissza a helyére, ami nem szír. Aranka néni, velem tart?

– A legnagyobb örömmel, hadnagy úr. Kezdjük talán a hálószobában?

– Rendben. Kukkantsunk be! Nézzük csak. Hoppá, ez meg itt egy 168 óra újság. Azt ugye tudja, drága, hogy ez egy megtűrt sajtótermék. Írjátok, fiúk! 168 óra, pozitív. Magyar Hírlapot esetleg nem használnak?

– Nem. De mi köze van ennek a szírekhez?

– Semmi, drága. Ez csak egy amolyan kis környezettanulmány. Természetesen nagyon diszkréten kezeljük ezeket az adatokat. Írjátok! Magyar Hírlap, negatív. Bayer Zsolt, negatív. Aranka drága, idehozná nekünk a lakhatási engedélyüket és a házuk tervrajzát?

– Az meg minek kell, hadnagy úr?

– Hátha benne van, hogy hány szír állampolgárt engedélyeztek önök részéra a hatóságok. Ha van engedélyük arra, hogy ötszázat elszállásoljanak, már itt sem vagyunk. Menekült raktáruk van esetleg valahol?

– Nincs. Egy pillanat. Máris megkeresem az iratokat. – Aranka néni lázas keresgélésbe kezdett egy fiókban – Itt is van. Nem emlékszem, hogy szírekre kértünk volna engedélyt.

– Értem. Nem tesz semmit. Lássuk csak. Azt mondja 140 m². Ez igen. Hányan laknak itt, Aranka néni, ha meg nem sértem?

– Ketten a Lajossal. Tudja, a gyerekek már elköltöztek. A szírek meg még szerintem nem jöttek meg.

– Rendben van. Köszönöm. Írjátok, fiúk. Tetőtérrel együtt 220 m². Helykihasználtság, 10 százalékos. A ház katonai objektumnak kisebb átalakításokkal alkalmas. Mondja, kedves asszonyom, nem zavarná önöket, ha a tetőtérben diszkréten kialakítanánk egy esztétikus géppuskafészket? Csak a szírek miatt persze. Mi másért? Egy lövész és három kiszolgáló személyzet. Öten pedig az épületet biztosítanák kívülről. Nem gond, ugye?

– Nem is tudom. Nem zavarja őket, hogy a Lajos rettenetesen horkol?

– Ugyan. Egy csöppet se aggódjon emiatt. Ha túlságosan zajos lenne, majd a levegőbe eresztünk pár sorozatot. Arra biztos felriad. Nos?

– Akkor azt hiszem, semmi akadálya. Fent is van egy fürdőszoba, ha a vitéz urakra rájönne a szükség.

– Aranka néni, ön egy igazi tündér. Szoktak a férjével Híradót nézni az M1-en?

– Soha. A férjemet nagyon idegesíti.

– Természetesen megértem. Tizedes, írja! Híradó, negatív. A kerítés könnyen támadható. Megerősítése sürgős. Aranka néni, nem zavarná, ha a ház körül ásnánk egy csinos kis lövészárkot? Homokzsákról is természetesen mi gondoskodnánk. Nagyon esztétikus lesz. Van is nálam egy színes katalógus. Meg is van. Javasolhatnám a B típust. Rendkívül megbízható modell.

– Tényleg nagyon szép, de nekem az a D sokkal jobban tetszik. Egész barátságos. Nem lenne gond, ha azt választanám?

– Hova gondol, kedves Aranka néni. Meg kell jegyeznem, önnek kiváló az ízlése. A D típus az egyik legesztétikusabb modellünk. Gyönyörű lesz, meglátja.

– Nagyon izgalmas. Virágládákat rakhatok mögéje?

– Éppen javasolni szerettem volna, drága asszonyom. Oda rózsabokor mellé egy pompás MO-120-RT-61-es aknavetőt képzelnék el. Francia gyártmány, csinos kis darab. Na, mit szólna hozzá? Ugye ön szerint is szép lenne.

– Hadnagy úr, úgy gondolom, nagyon hasonló az ízlésünk. Kislány korom óta imádom az aknavetőket. Mondja, drága. Ott hátul a körtefa mellett nem lehetne felállítani egy légvédelmi löveget? Mindig is szerettem volna egyet.

– Ó, ez egyáltalán nem probléma. Egy 85 milliméteres megfelelő lenne? Azt hiszem, az most van is raktáron.

– Pompás. Micsoda nagyszerű látvány lesz. Annyira örülök, kedves.

– Nem tesz semmit. Természetesen jár hozzá egy légvédelmi lokátor is. Anélkül nem is hoznánk ide. Adunk mellé önnek ajándékba egy páncélöklöt is. Akkor ezt meg is beszéltük. Térjünk vissza azokra a fránya szírekre. Ó, hogy a kakas csípje meg őket, hát még mindig nem kerültek elő?

– Hadnagy úrnak tisztelettel jelentem, nem. Csak két gyanúsan viselkedő macskát találtunk. Egy sziámit meg egy orosz kéket. Kemény ellenállást tanúsítottak, ezért aztán őrizetbe vettük őket. Két emberünk csúnyán megsérült.

– Helyesen tettétek. Aranka néni, tud valamit róluk?

– Igen, az enyémek. Kefir és Joghurt. Biztos nagyon megijedtek. Amúgy teljesen ártalmatlanok. Tökéletesen integrálódtak.

– Rendben van. Szóval civil macskákról van szó. Akkor engedjétek szabadon és simogassátok meg őket. Gyerünk, katonásan. Nagy szerencse, hogy megelőztük a szíreket. Ne aggódjon, Aranka néni, soha nem fognak ide bejutni. Egyelőre itt hagyok önöknek öt embert. Sajnos az egyikük csak kispárnával tud elaludni. Annak is nagyon örülnék, ha este mesélne nekik valamit. Megköszönném. Fiúk, fogadjatok szót Aranka néninek és ne nézzétek sokáig a televíziót. Ne lepődjenek meg, Arankám drága, a szírek miatt csak a közszolgálati csatornák jönnek be. Ez pusztán elővigyázatosság. A rádiókat és a számítógépet a biztonság kedvéért lefoglaljuk. Természetesen mindez csak a szírek miatt kell megtennünk. Önök is tudják, hogy mennyire elszántak. Nagyon remélem, hogy nem okoztunk önöknek kellemetlenséget. Hálából megígérem, hogy a legjobb minőségű lehallgató berendezéseket telepítjük a házban.

– Ó hadnagy úr, nem is tudom. mit mondjak. Annyira örülök, hogy végre minket is lehallgatnak. Majd hangosan olvasom fel a recepteket.

– Feltétlenül meghallgatom. Nem hagynám ki semmi pénzért se. Mennem kell, mivel rengeteg illegális szírt látott az említett ismeretlen személy a környéken. Hoztam két rohamsisakot is. Ha kimennek a házból, kérem, vegyék fel. Úgy, ni. Jaj, de csinosan áll magának Aranka néni. Elragadó.