„Családban élni jó.” Ez az első pillantásra rendkívül meghökkentő állítás található a puritán kivitelű csalad.hu kormányzati honlapon. Annyit talán még hozzá lehet tenni ehhez a frappáns megállapításhoz, hogy bizonyos feltételek esetén életben lenni sem egy utolsó mulatság. A 350 milliós „Családbarát Magyarország” kampány 2015 júliusában indult és meglehetősen diszkrétre sikeredett, mivel nem sokan tudnak a létezéséről. A magyar reformok izgalmas működése elterelte a célközönség figyelmét.

Novák Katalin, a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság vezetője erről az országos barátságról elmondta, hogy „A kampány senki ellen nem irányul majd. Senkinek nem akarjuk megmondani, hogyan éljen, és hány gyermeket neveljen”. Mindenképpen megnyugtató érzés, hogy senkit sem fenyeget egy nemzeti apasági per.

Az államtitkár azzal is elbüszkélkedett, hogy „A családtámogatási rendszerben olyan sok változás történt, hogy a nyilvánosság nem mindig tudja követni. Ezért fontos, hogy a megfelelő helyen tájékoztassuk őket.” Felettébb dicséretes szándék. Nehogy véletlenül valaki a végén még kimaradjon a sok jóból.

A kormány a XIX. századi leányregények gondos tanulmányozásával összeállított romantikus családmodellje nagyon tetszetős, rendkívül megható, de a valóságtól meglehetősen messze áll. Kövér László kongresszusi vidám bajusz monológjától függetlenül, a kurzus régóta felhasználásra ajánl egy praktikus család összeszerelési útmutatót kihalás ellen.

A nemzetet védelmező apa rengeteget dolgozik, az anyuka ellátja a háztartást, opcionálisan helyt áll a munkahelyén, neveli a gyerekeket, melyek száma minimum 3. A kisfiúk kék ruhában járnak, sportolnak, a műszaki dolgok és a lőfegyverek iránt érdeklődnek. A kislányok rózsaszín ruhácskáikban babáznak, odavannak a főzésért, a varrásért valamint a gyalogsági nehézfegyverekért. A szombati nap a közös szórakozásoké és a vidám kirándulásoké. Vasárnap a család kiöltözik, misére megy, majd a vasárnapi ebéd után korzózni indulnak. A nagyszülők száma négy fő, pontosabban két darab tisztességben megőszült házaspár. Családi állapotuk: mindannyian makkegészségesek és nagyon szép nyugdíjnak örvendezhetnek.

A valóság persze egészen más. A szülők lehetnek munkanélküliek, alkoholisták, rokkantak, egyedülállóak, halottak, depressziósak, tartósan betegek, felelőtlenek és akár azonos neműek is. A nagyszülők utálhatják egymást, a menyüket, a vőjüket, sőt az egész famíliát úgy, ahogy van. Meghalhatnak, megbetegedhetnek, az összes pénzüket magukra vagy szerencsejátékra költhetik. Egyes esetekben az örökifjú nagypapa a vagyonával együtt leléphet egy csinos, fiatal nővel.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumában természetesen gondoltak az egyedülálló szülőkre is. Az, hogy ki milyen kedvezményekre jogosult, a honlapon könnyen kisilabizálható, az azonban nem, hogy mi került ezen 350 millióba. A EMMI-nek „munkaköri kötelessége” az érintettek tájékoztatása. Erre külön költeni kissé nagyvonalú cselekedetnek tűnik.

Egy családbarát kormánytól elvárható lenne, hogy nem hagyja ártatlan, csodálkozó szemeket meresztve csődbe menni az egészségügyet és nem lehetetleníti el az oktatást. Nem vezet be tandíját különféle csalafintaságokkal, nem alázza meg a pedagógusokat és nem tünteti el gátlástalanul a szegénységet a statisztikai adatok célszerű átértelmezésével. Nem kínál a pályakezdőknek pompás karrierlehetőséget, közmunkásként. A csodatévő diákhitel más országokban is létezik, de nem zsarolásra használják.

A legnagyobb gondban a szegény sorban élő családok vannak. Róluk, ha már ennyire barátkozni szeretne velük, illene legalább tudomást vennie a krónikus kampánylázban égő kormánynak. A nyomor, arányait tekintve, leginkább magyar cigányságot érinti. Az Országos Roma Önkormányzat által koordinált „Híd a munka világába” elnevezésű projekt támogatásának összegét a minisztérium 2 milliárd 474 millió 646 ezer 299 forinttal csökkentette. A másik felét ismeretlen tettesek nagy valószínűséggel vígan elherdálták.

Összesen ötmilliárd forint nem jutott el a rászorulókhoz. Ezzel nagyon sok gyerek jövőjét, továbbtanulási lehetőségeit lehetetleníttették el, amiért azóta sem vontak senkit felelősségre. A családbarát kormány nem tett semmit a dorbézolás megakadályozása érdekében. Közel 2,5 milliárd forint minden látható eredmény nélkül eltűnt. 2013 februárjában Farkas Flórián az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) közgyűlésén kijelentette: – „Megpróbáljuk ezt a pénzt vagy valamivel többet megtartani nektek, képviselőknek.” Ezután a mondat után kissé meglepő és fölöttébb kínos az, hogy az illető a 2014-es országgyűlési választáson a Fidesz országos listájáról képviselőként bekerült az Országgyűlésbe, ráadásul az Európai ügyek bizottságának is tagja lett.

A roma felzárkóztatásra szánt TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) támogatások körülötti szélsőséges anomáliákat, azaz disznóságokat, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is vizsgálja. Lázár János a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerény visszafogottsággal kijelentette, hogy ők azért nem foglalkoznak az üggyel, „mert nem volna szerencsés prekoncepciók, sajtóhírek vagy névtelen feljelentések alapján vizsgálatot indítani.” A Norvég Civil Alap pénzeinek felhasználásának vizsgálatakor nem volt ilyen bátortalan és gyámoltalan a jeles miniszter. Ott bátran és törvénytelenül indítottak vizsgálatokat, látványos rendőrségi akciókat.

Farkas Flórián 2002 óta a Fidesz országgyűlési képviselője és ha hihetünk a miniszterelnök úr biztató szavainak, akkor még vagy harminc évig az is marad.

A szegényektől lopni, rabolni, becsapni őket nem keresztényi, hanem meglehetősen erkölcstelen és elvetemült cselekedet. Egy ilyen súlyú botrány esetén az lett volna a minimum, ha Balog Zoltán miniszter és az érintett államtitkárok halálra váltan és sűrű bocsánatkérések közepette azonnal lemondtak volna a hivatalukról. 2013 óta nem tettek semmit ez ügyben. Nem ellenőrizték az ORÖ gyanús ügyleteit, a „prekoncepciókat, sajtóhíreket, névtelen feljelentéseket”. A családbarátság a magyar cigányságra ezek szerint nem vonatkozik. Ha Magyarországon lenne egy használható ellenzék, akkor ezt az ügyet semmiképpen nem hagyta volna ilyen könnyedén elsumákolni.

„A megújulás azt is jelenti, hogy Magyarország nem lehet a jövőben olyan következmények nélküli ország, mint az elmúlt nyolc évben volt - szögezi le Orbán Viktor. Mindannyian azt akarjuk, ez derül ki az Önök üzeneteiből is, hogy Magyarországon ne lehessen többé visszaélni a hatalommal, ne lehessen kibújni a törvények alól - teszi hozzá.

Véleménye szerint az elszámoltatással a jövőnek tartozunk, hiszen a jövő nemzedék számára az lesz a példa, amit mi most mutatunk. Éppen ezért - folytatja - az elszámoltatás csak szigorúan törvényes, jogállami keretek között valósítható meg, mert csak így érheti el igazi célját.” (Forrás: Fidesz.hu) 

Ebben az esetben az egész „Családbarát Magyarországot” ott egye meg a fene, ahol van.