Tudja a fene. Mindenkinek más és más. A leghasznosabb fogadalom, amit az ember a saját maga érdekében ilyenkor megtehet, az az, hogy elhatározza, még ebben az évben sem fog meghalni. Sokkal könnyebb az ilyesmit betartani, mint bármiféle káros, de kellemes élvezetről lemondani. Az életben maradásra tett ígéretet amúgy is csak egyetlenegyszer lehet megszegni, aminek következményeivel az illetőnek ráadásul már nem nagyon kell számolnia. A halála után az elhunytnak nem akad semmi különösebb dolga. Az esetek többségében a rokonság intézkedik mindenről.
Ha valaki az év elején lelkesen, optimistán belevág, és úgy dönt, hogy 2016-ot mindenképpen megpróbálja túlélni, akkor célszerű ezt az időszakot a lehetőségei szerint kellemesen és hasznosan eltöltenie. Ez csak részben múlik az egyén cselekedetein és akaratán, mivel mások is pompásan akarják magukat érezni az év folyamán, ami sajnos gyakran azzal jár együtt azzal, hogy csak mások kárára sikerül elérniük az áhított boldogságot. Mindenki ez utóbbit hajszolja eszeveszetten, ami egyre nagyobb stresszel, idegeskedéssel és kialvatlansággal jár. Ennek következtében mindinkább embertelen életmódot kell folytatnunk azért, hogy nyugodtan élhessünk. Ha pedig végre úgy-ahogy nyugodtan élünk, akkor rögtön elkezdünk azon idegeskedni, hogy mivel tudnánk fenntartani ezt az ideiglenes nyugalmi állapotot. Ez a nyugalom ugyanis már nem attól az egyszerű problémától függ, hogy étkezési célból üldözőbe vesz-e minket valami, illetve fordítva, hanem attól, hogy egy pénznek nevezett elvont fogalom segítségével biztosítani tudjuk-e magunk és családtagjaink számára a társadalmilag ideálisnak tartott életkörülményeket.
Boldogtalanságunk legfőbb oka az, hogy az evolúciónk reménytelenül lemaradt a hihetetlen mértékű társadalmi fejlődésünktől. Az utóbbi valami miatt teljesen abnormálisan felgyorsult. Bő 2 millió év alatt arra elegendő időnk volt, hogy több-kevesebb sikerrel megóvjuk magunkat a ragadozók váratlan támadásaitól, de röpke pár ezer év nem készítette fel a testfelépítésünket és az idegrendszerünket arra, hogy miként védekezzünk például az egyre idegesítőbbé és fenyegetőbbé váló határidők ellen.
A mérsékelt égövön a normális és boldog életkörülményekhez mindenképpen szükségünk lenne egy jól használható téli szőrzetre. Ezenkívül mindenki számára elvárható lenne a nagymértékű, társadalmilag is megbecsült őszi hízás és a nyugodt téli álom biztosítása. Mindezeket a természet kegyetlen módon megtagadta tőlünk.
A ragadozók evolúciója az emberiség kórosan gyors fejlődését sajnos nem tudta követni. A párducok valószínűleg mély csalódással tapasztalták, hogy egy viszonylag könnyen elejthető, ízletes prédájuk hirtelen mindenféle eszközt talált ki arra, hogy rávegye őket az étkezési szokásaik megváltoztatására, ráadásul a bundájukat is elkezdte gyűjteni.
Az ember önkényesen kivonta magát a táplálékláncból és alattomos csalások segítségével most ott pöffeszkedik a táplálkozási piramis csúcsán. Egy fenséges termetű oroszlán jogosan tehetne szemrehányást a természetnek, hogy ez most komolyan valamiféle csúcsragadozó lenne? Hogy néz már ki? Mármint úgy evolúciós szempontból nézve.
Ámokfutásszerű fejlődésünk teljesen kicsúszott a kezeink közül. Egyszerűen képtelenek vagyunk azt irányítani, minden megy magától. Tízezer éve úgy nagyjából sejtettük, hogy miként működik a körülöttünk lévő világ. Ha valamit éppenséggel nem értettünk, akkor legfeljebb valaki kitalált rá valami misztikus, de nagyon érdekes magyarázatot és amikor az elég népszerűvé vált az adott közösségben, akkor egy ideig megnyugodtak a kedélyek, az illető pedig társadalmi előnyökhöz jutott.
Ma egy mobiltelefon hihetetlen és varázslatos dolgokra képes, de az emberek többségének fogalma sincs annak részletes működéséről. Legyártani se nagyon tudja senki otthon magának, legfeljebb néha akut cserél benne, ha sikerül valahogy kinyitnia. Régebben legalább azt mondhattuk volna ezekre az eszközökre, hogy ne törődjön senki a nagy misztériummal, mivel köztudott, hogy a mobiltelefon az Istenek ajándéka. Most a gyártók egyre fejlettebb készülékeket találnak ki, az emberek pedig egyre fejlettebb készülékeket igényelnek. Egy csomó idejük és pénzük rámegy arra, hogy meg tudják venni és boldogok legyenek tőle. Az egész folyamatnak valójában értelmes magyarázata sincs. Kell mert van, és azért van mert kell.
Fejlődésünk még egy olyan egyszerű dologgal is képtelen volt megbirkózni, mint az egyéni és társadalmi vagyonfelhalmozás. Az bele van építve a génjeinkbe, hogy ez esetek többségében egy lakodalomban ne zabáljuk magunkat azonnal halálra. (Kivétel, Móricz Zsigmond: Tragédia) Az azonban már nem, hogy ne tegyük meg ugyanezt szívós munkával az életünk folyamán, melynek eredményeképpen belehalunk mindenféle anyagcsere-rendellenesség szövődményeibe.
Olyan pedig végképp nem létezik, hogy egy alfa nőstény, vagy egy alfa hím elkezd jó sok pénzt keresni, majd egy idő után jóllakik, megvan már mindene, úgy, hogy több vagyon már végképp nem fér bele. Ilyenkor nem kérdezi meg a körülötte lévőket, hogy: – Kér esetleg valaki egy kis felesleges vagyont? Itt van a maradék. Vegyetek magatoknak autót, vagy utazzatok el családostól a Seychelle-szigetekre. Én már úgy degeszre kerestem magam, hogy majd kipukkadok tőle. Nincs valakinél esetleg egy bankszámla könnyítő tabletta? Köszönöm. Pompás! Így már sokkal jobban érzem magam.
A háborúkat nagyrészt azért vívjuk olyan elkeseredetten, mivel az agyunk megragadt amolyan törzsi szinten. Persze egyre nagyobb törzseket alakítunk ki, amit elneveztünk civilizációnak, de képtelenek vagyunk kontrollálni más törzsek iránti agressziónkat, gyanakvásunkat és félelmeinket. Falu, város, városállam, királyság, nemzetek, nemzetek szövetsége, geopolitikai tényezők. Ameddig a szem már el sem lát.
10.000-20.000 éve, ha valami területre szüksége volt egy harcias társaságnak, akkor lándzsákkal felkoncolták a konkurenciát. Manapság ehhez már interkontinentális ballisztikus rakétákat használunk. Valójában az egész tevékenység még ma is a ballisztikán (testek röppályájának tana) és a csoportok közötti agresszión alapul.
Ha a testi evolúciónk is olyan mértékben fejlődött volna, mint a kontroll nélkül elszabadult civilizációnk, akkor egyénileg és egészében is valószínűleg jóval kevesebb helyet foglalnánk el a bolygón, és újrahasznosított energiát használnánk a testünk felépítésére, valamint mozgatására, különös tekintettel a praktikus repülésre. A vezeték nélküli kommunikációnk, a beszéd is átalakult volna már valami tisztességes protokoll szerint. A konfliktusokat hibajavító rutinokkal korrigálnánk és nem fegyverekkel tennénk azokat még bonyolultabbá.
Az eseményekben gazdag új esztendőről pedig a hangsúly átkerülne a nyugalomra és a békességre.
