Kelemen Katalin (Fotó: delmagyar.hu)
Kelemen Katalin rabbinő a bevagonírozási szándékot, a romák elleni tettleg fellépést, a melegek bebörtönzési szándékát érett önvizsgálatnak és kedves gesztusnak nevezi.
A tagjaiktól, szövetségeseiktől, rendezvényeiken szereplő eszmetársaiktól, házi médiáiban ma is fellelhető, azokat sosem visszavonó, 2009-től választási kampánnyá emelt repertoárt ismerve eufemizmus a Jobbik pártot neonácinak, sokkal inkább helytállóbb nácinak nevezni.
A népirtás alapját jelentő fajelmélethez megfogalmazott helyeslő, azt ismét végrehajtani igénylő, annak felelőseit éltető viszonyuk alapján semmiképp sem definiálhatóak egy új, másfajta, neo- jellegű irányzatnak: a klasszikusan vett nácik ma élő prototípusa a Jobbik.
Neonácivá lágyult, a Jobbikhoz hasonlóan nemzeti parlamentekbe is bejutott európai párttársaik a kezdetektől elhatárolódtak ettől az újjáélesztett horthyzmustól: a Jobbik antiszemitizmusa, rasszizmusa, holokauszttagadásai és csak látszólag annak ellentmondó, a népirtás felelőseinek éltetése ugyanis nagyon-nagyon ciki már az európai újnácik körében is.
A homofóbia, nacionalizmus, hímsovinizmus és idegengyűlölet még csont nélkül belesimulna Európa centrális politikai terébe is. Az Európában nem kevésbé ciki irredentizmusuk pedig egy általános magyar virtus.
Mielőtt a Jobbik szimpatizánsaiban is az értetlen megütközést, a Jobbik hivatalos felületein a permanens, cenzúrázatlan reflexzsidózást és -cigányozást kiváltó cukikampányuktól vonnának el súlyos közpénzeket írásommal szembeni jogi revans miatt, itt szeretném hangsúlyozni, hogy alig várom, hogy bepereljen a Jobbik. A honi, eddig a pártot nevén nevezésért perbefogott, megszeppent médiával szemben szakmai érveim, kedvem, időm és demokrata kiállásom is van ahhoz, hogy ismételten bírósági papírjuk legyen arról, hogy a Jobbik náci. Már amennyiben ebben a témában egy bírósági fórum hivatott állást foglalni, ahogy nem. Ez utóbbiról is jogerős bírósági papírjuk van, csak memoriter jelleggel közlöm. Már amennyiben a náci szitokszó lenne, nem pedig egy történet- és társadalomtudományi terminus technicus.
Egyébként meg kétlem, hogy a vizslás képekkel, a szemöldökszedős, latexnadrágban izzadós, a Jobbik által csak nemes egyszerűséggel komcsiknak nevezetteknek készült smúzoló hitgyülis tv-riportot megrendelő, azt később minden bizonnyal a Hit Gyülekezetének és Németh Sándornak megháláló Vona Gábor legfőbb vágya lenne, hogy ismét címoldalon kelljen olvasnia a náciságuk sosem eltüntethető nyomait. Szerintem a pár éve még a Jobbik antiszemita akciói ellen hitgyülis tüntetőket szervező lelkész is lebeszélné egy teljesen értelmetlen perről a pártelnököt.
A jogos minősítésük történet- és társadalomtudományi definíció jellegét az ELTE történész szakáról felkent náciként távozó Vona Gáborral közlöm: nyilván, erről is tanult, ahogy muníciót szerezhetett egyetemén a párt által több ízben elkövetett holokauszttagadáshoz és népirtásban felelősök éltetéséhez is. Azt nem feltételezem, hogy egy korrekt, egyetemi szintű történelmi ismerettel és tudását igazoló érvényes diplomával a pártelnök ne állt volna ki a párt ilyetén, büntetőtörvényben tiltott és a józan észnek ellentmondó tettek és nyilvános akciók ellen, így marad az a megoldás, hogy az ELTE történelem szakának tananyaga és oktatói alapján ez kristályosodott ki benne. A párt európai uniós képviseletét adó Morvai Krisztinát az ELTE jogi kara egyenesen oktatói minőségben tisztelheti. Kiváló teljesítmény és hírnév vezető egyetemünktől.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke, a párt és az ő fent ecsetelt múltjával és jelenével hanukai üdvözletet küldött zsidó felekezeti szervezeteknek a párt nevében. Köves Slomó rabbi, az EMIH vezetője erre korrekt választ adott, ahogy Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke is.
A Kibic Zsidó Szervezetek és Közösségek Szövetségének weboldalán, Köves és Heisler válaszlevele után megjelent Kelemen Katalin, a Szim Salom reformzsidó közösség rabbijának válasza is.
Tekintettel arra, hogy Kelemen Katalin rabbi, állampolgártársam a magyar parlament második legnagyobb, esetükben náci párt vezetőjére reagált, feltételezem, hogy egy felelős választóként közéletünk, nemzeti és európai uniós alkotmányos kereteink, valamint a Jobbik 2009-es választói tényezővé válásától a nagy nyilvánosságban követhető megnyilvánulásai és tettei tudatában írta le sorait.
Kelemen bírálta Köves „kioktató hangnemét”, így én különösen tartózkodom attól, hogy a Jobbik múltjáról és jelenéről már egy három és fél perces internetes keresést követően olyasféle bizonyítékcsokrot gyűjtsek össze átlinkelt hivatkozásokban, amelyet végigolvasva Kelemennek a levelét alapjaiban kellene átírnia. Mintegy tizenegy oldalt töltött meg csak hírlinkekkel az az anyag, amely egytizedét képezte annak a bizonyíték-sorozatnak, amely alapján a Magyar Bíróság kimondta, hogy a Jobbik nácisága, neonácisága mint minősítés ellen nem lehet kifogása a pártnak. Tudom és feltételezem, hogy Kelemen rabbi is megtalálja ezeket a Jobbikról szóló infomrációkat.
Nem vagyok alaposan képzett hitéleti kérdésekben, a zsidóban sem, részismereteim vannak arról, így a zsidó hit Kelemen által hangoztatott irányelveivel vitába sem fogok szállni, nem tisztem. Kelemen Katalin rabbi azonban alapismeretek és bizonyítható tények kapcsán súlyosan téves, hazug és felháborító dolgokat állít.
A Szim Salom rabbija szerint Vona Gábor „érett önvizsgálatot, állandó önreflexiót folytatott”, őt egy ilyen személyként kell kezelni, ha boldog Hanukát kíván.
Ha egy rabbi az etikus viselkedésre hivatkozva kritizál bárkit, jelen esetben egy másik rabbit, elvárom, hogy ne hazudjon.
Kelemen Katalin rabbi valótlanul állítja, hogy a Jobbik hivatalos közleményben, avagy Vona Gábor akár hivatalos, akár magánemberi státuszban bármilyen, az eddig folytatott náci retorikáját illetően önvizsgálatot avagy önreflexiót folytatott volna. Kelemen meg sem próbálkozott ennek bizonyításával, míg Köves szavait elemenként idézte.
Köves Slomó és Heisler András épp a Jobbik önreflexiójának hiányára rávilágítva, nem hogy gyanakodva, de teljes joggal nem tudja bűnbánó, megbékélő gesztusnak tekinteni Vona üdvözlő sorait.
Amennyiben Kelemen Katalin hittudományi értelmezése a levelében hangsúlyozott általánosításokon alapszik, nem érdeklik szavak és tettek, úgy joggal feltételezem, hogy a hanukai jókívánságot akár két nappal, két héttel vagy két évvel megelőzőeket is kedves gesztusnak értékeli: úgymint a Jobbik rendezvényén teli szájjal kiabált zsidók bevagonírozási szándékát, a cigányok kényszersterilizálási törvényjavaslatát, cigányok elleni tettleg fellépést párthadsereggel, zsidó származású költő betiltását származása miatt, melegek bebörtönzési szándékát, hogy csak a legkedvesebb jobbikos gesztusok közül idézzek.
A világi életben a megbánásnak tartalmaznia kell az elkövetett bűnök és vétkekkel kapcsolatos önreflexiót. Ez a jog területén is így van, létezik ilyen jogilag is értelmezendő gesztus bírósági eljárásokban is. Ezt egyébként a Jobbik tudja legjobban, hogy a megbánás és bocsánatkérés konkrét szavakra és tettekre kell, hogy irányuljon, amikor sosem volt jó hírnevük állítólagos megsértése miatt közpénzmilliókat költenek elbukott polgári peres eljárásokra. Kelemen rabbi kérjen tanácsokat Vona Gábortól a bocsánatkérés jogi műfajában.
A katolikus hitben a gyónás szintén konkrét, megnevezett bűnökre vonatkozik, nem fogadható el gyónásnak, ha a gyóntatófülkében egy jó napot-tal köszön az addig a templom híveit káromló, a templom felgyújtásával fenyegető delikvens, majd távozik.
Az önreflexió lényege, hogy adott, konkrétan megnevezett, elítélendő nézetekről és tettekről alakítsunk ki egy helyes, morális és demokratikus álláspontot. Ebben nem csak az őszinteségnek van szerepe, hanem elég nehéz demokratikus értékrendről és korábbi bűnökről vitázni egy attól teljesen független ünnepi köszöntés kapcsán.
Köves Slomó és Heisler András Kelemen Katalin állításával szemben nem szégyenítette meg Vona Gábort, ugyanis az általuk válaszlevelükben hivatkozott, a Jobbik és elnöke által vallott nézetek mai napig fellelhetőek, érvényben vannak. Pártprogramként és hivatalos álláspontként hirdették és hirdetik őket. Ha úgy tetszik, büszkék rá. Köves és Heisler csak emlékeztette Vona Gábort erre. Köves a Kelemen által fontosnak tartott önreflexióra biztatta a náci pártelnököt.
A Szim Salom rabbijának ez az önreflexió olyannyira fontos volt, hogy rögtön el is tekintett tőle Vona Gábor esetében.
Kelemen Katalin rabbi szerint egy állampolgári képviseletet a parlamentben ellátó párt esetén szavaikra és tetteikre hivatkozni nyilvánosan nem etikus a zsidó hit tanítása alapján. Kétlem, hogy a zsidó vallás, az erkölcsi útmutatás a hálószobákban és női budoárokban művelendő lelki gyakorlat lenne kizárólag, bár az tény, hogy nő oda sem férhet minden zsidó hitéleti eseményhez, férfiak közé. Egy közösségi zsidó imát nem lehet lefolytatni, ha nincs jelen tíz ember, alapesetben tíz férfi.
Nem érzem úgy, hogy közösségi témákban négyszemközti diskurzust írna elő a zsidó hit.
Vona Gábor pártelnökként, a pártja nevében írt üdvözletet. Még ha magánemberként is írta volna, tetteiért magánemberként is felelős, náci politikai szerepe büntetőtörvényi kategória, amelyekért személyével is felelős. Pártképviselő közszereplővel folytatott nyilvános kommunikációja, levelezése pedig sosem magánemberi szint.
Kelemen Katalin pedig állampolgárként sem írhatja át a közügyeket magánüggyé.
Az alapvető emberi jogok sárba tiprását nem nevezheti sem magánügynek, sem nem sikkadhat el felettük hitéleti tanításokra hivatkozva. Emberi jogaink és alkotmányos értékrendünk felette áll a vallásoknak, szekuláris állam vagyunk. Jó esetben minden vallás az embertársaink tiszteletéről szól. Amennyiben ezt valaki megszegi, az arra való nyilvános hivatkozás, megintés, sőt, törvényi felelősségre vonás törvényben előírt kötelességünk.
Ismereteim szerint a zsidó kultúra és hit alapja a tanulás. Csak javasolni tudom Kelemen Katalinnak is, hogy abban a témában se tartózkodjon a tanulástól, amely témában levelet ír állítólag egy zsidó közösség nevében, levelével a hazugsága és botrányosan felháborító vaksága felvállalására kényszerítve általa közösségben megnevezett hittársait.
Kelemen Katalinnak szíve-joga magánemberként bárkinek megbocsátania, ha neki úgy tetszik, a megbocsátás műfaját egyedien művelve, azt egy „nincs mit” szlogennel letudva. A magyar nyelvben a „nincs mit” a „köszönöm”, és nem az el sem hangzott „bocsánat” kifejezésre adható válasz.
Azt viszont rabbiként sem teheti már meg, hogy hazug állításokkal, „hittársai nevében” indokolja meg, miért elfogadható az emberi jogok sárba tiprása.
Minden jámbor, megbocsátást és elfogadást hirdető egyént tisztelni kell nézetében. Ám azt nem nevezhetjük elfogadásnak, ha azt hazugsággal, mások eltiprásával, mások jogainak megsértését szó nélkül elfogadással teszik. Aki így teszi, az a kirekesztést fogadta el, és nem az embertársait, azok méltóságát és jogait.
Kelemen Katalin, a Szim Salom reformzsidó szövetség rabbija nagyobb hangsúlyt fektetett levelében arra, hogy ő vagy általa vélt zsidók milyen színben tűnnek fel nácik szemében, mint arra, hogy megközelítő képet kapjon arról az emberről, akiről levelet írt.
A szentendrei Jobbik 2010-es hivatalos kampányplakátjaira keressen rá az interneten, pár 1930-as éveket idéző antiszemita gúnyrajzból megtudhatja, milyen kép él a Jobbikban a zsidókról, amennyiben a nyilvános listázási és bevagonírozási szándékukból nem kristályosodott ki számára.
Olyan érzésem van – és még ezzel tudom a legkedvezőbb összegzést festeni a Szim Salom rabbijának leveléről – hogy Kelemen Katalin a 22 zsidótörvény és többszáz végrehajtó rendelet idején a kétségbeesett zsidók viselkedésmintáját követi, ahol a fajelméletet törvényi szinten meghirdető magyar államapparátusnak és honi keresztény egyházvezetésének kétségbeesetten próbálták a zsidók és annak minősülők igazolni, hogy ők magyarok, hazafiak, már jó keresztények, és hasznos tagjai a társadalomnak. Igyekeztek „jó képet festeni magukról”, bármit is jelentsen ez olyanok esetében, akiknek jogait épp sárba tiporják.
A Jobbik parlamenti párt náci retorikát, tetteket folytat a múltban és jelenben. Biztosan van valamiféle módja, hogy ezt valaha nyilvánosan megtagadják, visszavonják.
Mindegyiket egyesével, külön-külön.
Ugyanis a melegeknek nem elégséges, ha csak a cigányok gettósítását vonja vissza a Jobbik, mert őket szexuális orientációjuk miatt szerette volna bebörtönözni a párt parlamenti javaslatban.
Minden bizonnyal vidékről Auschwitzba deportált felmenőkkel rendelkező zsidóknak sem elegendő, ha visszavonják Horthy Miklósról kifejtett éltetési nézeteiket, lebontják általuk és szövetségeseik kezdeményezésére országosan állított Horthy-szobrokat, közterületről visszaveszik az elnevezést, felhagynak a novemberi bevonulási operettel, mert vannak olyan zsidók, akiknek felmenőit Szálasi rezsimjének nyilas pribékjei lőtték a Dunába. Így a mezőkövesdi, a Jobbik eszmeképviselői és párthadserege által avatott Szálasi-emlékoszlopot is el kéne távolítani, a párt eszmeszövetségeseinek az Új Köztemető 301-es parcellában, a Szálasinak betudott sírnál a nemzetvezető március 12-i kivégzése évfordulóján emlékező tisztelgéseket befejezni, Jobbik-szövetséges nyilas-hungarista weboldalakat megszüntetni.
Kedves Kelemen Katalin rabbi!
Én, mint a magyarországi népirtást elkövető és/vagy végigasszisztáló magyar társadalom leszármazottja, kikérem magamnak, hogy Ön egy önreflexiót sosem végrehajtott nácinak, akinek pártja mai napig mérgezi a magyar társadalom lelkét, megbocsásson, és szavait kedves gesztusnak nevezze, csak azért, mert Hanuka kapcsán ő azt próbálja igazolni, hogy Karácsonykor, közterületen, hevenyészve összetákolt kereszteket állítva, a keresztény hit szerint Jézus születésekor annak halálát hirdetve ő és pártja keresztény lenne.
Higgye el, nem fáj az önreflexió, felszabadító érzés. Nem szükséges azt hazudnia, hogy Vona és pártja megtette, amennyiben nem. A „zsidókról kialakított képemet” meg igyekszem nem az Ön sorai alapján kialakítani – egyébként számomra nincs identitásokról általánosító kép, ezt fajelméletnek tartom – ahogy még Önről sem alakítanék ki végleges képet.
Ön is élhet az önreflexió intézményével. Véleményem szerint nagyon sok zsidónak bocsánatkéréssel, állampolgártársamként demokráciaelméleti ismeretek bepótolásával tartozik. Lekötelezne, ha ezt is nyilvánosan tenné meg, immáron csak az Ön nevében.
Amennyiben rögtön 2017 januárjában érzékennyé vált a 2009-től választási kampányban gyűlölködő, uszító Jobbik és elnöke ténykedéseire, kérem, tartson velünk, civilekkel a holokauszttagadó emlékművek lebontásáért küzdő kiállásokra, emelje fel hangját a Jobbiktól akár már holnap olvasható újabb uszításaik ellen, a megfélemlített embertársaink védelmében. Hanuka előtt, után, Pészach idején – tudja, 1944-ben Pészach idején gettósítottak, ezt üdvözli a Jobbik – és a szürke hétköznapokon is.
Ezzel tenné a legtöbbet az etikus viselkedésért, az ezzel elérhető megbékélésért és elfogadásért. Ezt megtették hittársai is a Horthy-rezsim idején.
Az kevés, hogy az Ön által megrótt, ám rabbi társa iránt Ön által is tanúsított „felsőbbséges viselkedésével” rácsodálkozik a „háborúk és merényletek napi több száz áldozatára”.
1944-ben napi több ezer áldozat volt, Vona Gábor pártja az ezt jóváhagyó kormányzót élteti, ezt a deportálást ismételné meg. Hanukai üdvözlete mellett a Jobbik Hitler születésnapját is megünnepelte, tetteit éltetve.
A magyarországi holokauszt üldözései és eseményei bőségesen dokumentáltak a hazai levéltárakban, munkám során sokat foglalkozom velük. Az Ön hozzáállása, hogy hitéleti, hitközösségi privilégiummá teszi az alapvető emberi jogok megítélését, levele arról árulkodik, mintha a kirekesztéssel szemben megengedő, külön igazságot fogalmazhatna meg rabbiként, hitéleti vezetőként, már a holokauszt idején is érvényes emberi jogokkal meredeken ellentétesen, az engem a korabeli keresztény egyház bűnsegédletére emlékeztet.
Önnek semmi joga sincs erre, Ön elsődlegesen magyar állampolgár, tiszteletben kell tartania szekularizált államunk törvényeit. Kötelessége az Alaptörvényben és az EU Alapjogi Chartájában rögzített alapvető emberi jogokat tiszteletben tartani, annak nyilvánvalóan tetten érhető eltiprását nem tekintheti semmisnek, sem rabbiként, sem pápaként. A megbocsátás reményében nem hazudhatja, hogy megbánás történt. Erre sem egy karácsonyi, sem egy hanukai üdvözlőlap nem jogosítja fel. A bűncselekményektől való eltekintésre biztató igehirdetést nem folytathat.
Az uszító magatartás és a történelemhamisítás ellen az Ön által kritizált rabbi és hitközségi elnök már több ízben felemelte szavát.
Ön, tudtommal, soha.
