Mentősök és rendőrök látják el a Barcelonában történt merénylet áldozatok sérüléseit a Ramblán (Joan Sánchez)
„– A radikalizálódás hihetetlenül gyors, a katalizátor általában egy közeli mecset vagy az internet. Néhány hét, esetleg hónap alatt eljuthatnak odáig, hogy menni akarnak – állítja Preben Bertelsen, az aarhusi egyetem pszichológiaprofesszora. – A felszínen úgy tűnik, ezek a fiatalok tökéletesen beilleszkedtek a társadalomba. Jó iskolába járnak, biztos a családi hátterük. Kicsit mélyebbre nézve azonban kiderül, hogy a mindennapjaikat végigkísérte az alig észrevehető rasszizmus, az érzés, hogy mások, mint a többi dán. Az otthon látottak és az új ország kultúrája közé ragadtak, és válaszokat keresnek a kérdéseikre – nyilatkozta Dániából.” (Szomszédom, a dzsihadista)
A Barcelona-ban történt véres merénylet is azt igazolja, hogy az európai városok váltak a dzsihadista terror fő célpontjaivá. Ez kimondottan ijesztő, tragikus, de teljesen logikus döntés a szélsőséges iszlám merénylők részéről. A városok nincsenek betonfalakkal, szögesdróttal körülvéve. A turisták nem lopódznak óvatosan, sarokról-sarokra, egymást fedezve, golyóálló mellényben, kevlár sisakban. Az utcasarkokon nincsnek géppuskafészkek, a műemlékek tetején nem rejtőznek mesterlövészek. Az európai lakosok közül tíz ember közül hét városokban lakik, és ők nincsnek állig felfegyverkezve, városi harcokra kiképezve. Nem Colt M45A1-essel az oldalukon ballagnak le bevásárolni, és nem lőnek azonnal agyon senkit az első gyanús mozdulatra.
Az európai nagyvárosoknak szimbolikus jelentőségük van. Ezek jelképezik mindazt, amit a dzsihadisták mérhetetlenül gyűlölnek. A nyitott, demokratikus, sokszínű, toleráns társadalmat. Ezt akarják elpusztítani.
A kalifátus álma összeomlott, a terrorista-jelölteknek egyre nehezebb eljutniuk a Közel-Keletre és más konfliktuszónákba, ahol elméleti és gyakorlati kiképzést kaphatnának. A radikalizálódás ma már elsősorban helyi jellegű, Európán belüli probléma, ami nem mosható össze a menekültválsággal, mivel ez lehetetlenné teszi az erőszak elleni hatékony védekezést.
Politikai célokra kiválóan alkalmas az ostoba általánosítás, leegyszerűsítés, de nem nyújt semmiféle védelmet a támadások ellen, csak a félelmet és a gyűlöletet növeli. A szélsőséges politikai irányzatok és a dzsihadista merénylők céljai tulajdonképpen azonosak. Megszüntetni a nyitott, demokratikus, sokszínű, toleráns társadalmat. Néha még ugyanazokat a szavakat is használják, amikor szónokolni kezdenek.
Miközben az európai országok bőszen védik a határaikat a menekültektől, nem sok mindent tudnak kezdeni néhány tucat terroristával. A menekültek könnyen azonosíthatók. Egy Marseille-ből származó, francia állampolgárságú, a helyi viszonyokat kiválóan ismerő merénylő jóval nehezebben. A titkosszolgálatok tevékenységéről nem sok mindent lehet tudni, de nekik ez a dolguk, nem sajtótájékoztatók tartása. Ők sem voltak képesek kiszúrni a 28 éves Driss Oukabirt, pedig büntetett előéletű volt.
Egy merényletekhez nem szükséges több ezer, alaposan kiképzett marcona fegyveres, páncélozott harci járművekkel támogatva. Mint a szomorú példák mutatják, elég hozzá néhány fanatizált ember, egy teherautó, vagy furgon, de akár egyetlen gépkocsival is könnyedén lehet gyilkolni. Ezeket a járműveket nem lehet betiltani, illetve csak úgy ránézésre kilőni, mint egy FV 4101 Charioteer harckocsit.
A városoknak alkalmazkodniuk kell a kialakult helyzethez, de nem úgy, hogy a hatóságok turista szezonban kijárási tilalmat rendelnek el, illetve ellenőrzőpontokat létesítenek a turistacélpontok környékén, aztán halomra lövik azokat, akiket gyanúsnak találnak.
A radikalizálódás felderítése, feltartóztatása nagyon nehéz feladat, amiben azonban az önkormányzatoknak nagyobb szerepük lehet, mint a hadseregnek. Rengeteg adat, táblázat, kimutatás áll a rendelkezésükre, és ismerik a helyi viszonyokat. Az iskolák, szociális munkások, hivatali alkalmazottak, rendőrök konkrétan találkoznak azokkal a problémákkal, amelyek növelhetik a radikalizálódás kockázatát. Tökéletes védelmet persze nem tudnak nyújtani – főleg nem egy turistáktól nyüzsgő nagyvárosban –, de az együttműködésük csökkentheti a radikalizálódás mértékét.
Az Európában élő iszlám közösségek nélkül ez a küzdelem teljesen kilátástalannak tűnik. Zárt közösségek, amelyek régóta őrzik identitásukat, de ez önmagában nem bűn. Egy merénylet – amelyben ők is könnyedén áldozatok lehetnek – alaposan felerősíti az ellenük táplált bizalmatlanságot és gyűlöletet. A támadásoknak valószínűleg ez is az egyik célja. Ellenséges környezetben könnyebb merénylőket toborozni.
Európa ereje nem a kereszténységben, hanem az alkalmazkodó-képességében, rugalmasságában rejlik. A 70-es, 80-as években is történtek merényletek Nyugat-Európában – máshogy és más célból –, de ez nem vezetett a nyugati civilizáció, illetve a polgári légiközlekedés összeomlásához. Valószínűleg most sem fog.
A 2017. augusztus 7-én elkövetett merénylet rekonstrukciója:
