IDEGESÍTENEK az összeesküvés-elméletek, és eddig mindig sikerült visszatartanom magam attól, hogy hasonlót állítsak elő. Pedig volt már úgy korábban is, hogy a véletlenek (?) összjátéka roppant gyanús következményekhez vezetett, mégsem engedtem a csábításnak, inkább azzal foglalkoztam, hogyan tudnánk a történteket a lehető legkevesebb traumával elviselni, miként lehetne továbblépni, méghozzá a siker esélyével.
Ezt az április 8.-át azonban egyelőre képtelen vagyok feldolgozni. Már az furcsa volt, hogy délelőtt 11 órakor sok száz méteres sor várakozott, a járda teljes szélességében, a Róna utcától egészen a zuglói önkormányzat házasságkötő-terméig, ahol átjelentkezőként szavazhattam. No igen, akárcsak a Bocskai úton, itt is az okozta a gondot, hogy az egész országból körzetenként csak egy helyen voksolhattak az átjelentkezők. Akárcsak négy éve. De - négy év nem volt elég arra, hogy ezen változtassanak?
Akkor még fel sem merült bennem, hogy a kormányváltó hangulat következtében várható rekord számú szavazóra felkészülve szándékos is lehet a torlódás és a tetemes késedelem előidézése. Hogy az idő bizonyos esetekben akár kétharmadot is érhet...
Azt most szóba sem hozom, hogy az egyéni szavazólistáról “természetesen” nem húzták le a visszalépőket - de azért annak érdemes lenne utánanézni, vajon ez, ahogy gyanítom, az átjelentkezők esetében általános jelenség volt-e. Elvégre a demokratikus ellenzék egyeztetési erőfeszítéseit nullázták le azzal, hogy aki nem volt naprakész a visszalépésekből, gyakorlatilag nagy valószínűséggel érvénytelenül voksolt, tehát a kormányon lévőket segítette.
NA DE AZTÁN, hazaérve, értesültem a választási szoftver meghibásodásáról. Késő este pedig mosolyogva magyarázta ezt a Nemzeti Választási Iroda elnöke azzal, hogy túlterheléses zavar miatt kellett lecserélni a sok milliárdos csili-vilit a nyolc (!) évvel ezelőttivel. Hogy felgyorsítsák a munkát - a számítástechnika mai fejlődési üteme mellett: egy ósdi vacakkal. (És Pálffy Ilonának még volt képe hozzátenni: nyugodjunk meg, “holnaptól” ismét üzembe állítják az újat...) Tudomásom szerint a választási szoftvert többször is terheléses próbának kötelező alávetni, és csak utána hitelesíthető. Kérdés az is, hogy a nyolc évvel ezelőtti szoftver újbóli üzembeállítása egyáltalán törvényes volt-e, megfelelt-e az adatvédelmi és -biztonsági előírásoknak. Kétlem, hogy így lenne.
Anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanék, az a meggyőződésem: valahogy el kellene érnünk, hogy a Nemzeti Választási Iroda haladéktalanul hozza nyilvánosságra azokat a részvételi számokhoz kötött részadatokat, amelyeket - az átszavazással különösen megterhelt két szavazókörben tapasztalt több órás késedelemmel takarózva - az idén gondosan eltitkolt előlünk.
Nem lepődnék meg, ha a számítástechnikai rendszer teljes átvizsgálása nyomán az derülne ki, hogy Magyarországon 2018-ban az országgyűlési választáson - csodák csodájára - egyből végeredmény született! De tényleg, talán ha fél órával azt követően, hogy az utolsó szavazó is leadta voksát, elsőként azt közölte az NVI (kész tényként, az ellenzéket lebénítva, a parlamenti patkó rajzának kíséretében), hogy 70 százalékos országos feldolgozottság mellett a Fidesz-KDNP 134 mandátumot szerzett.
Az egyes körzetekről sokáig ezt követően sem derült ki hivatalosan SEMMI. Mintha a végeredményből, a kétharmadból kellett volna visszafelé előállítani annak összetevőit... Miközben az eredmény több, mint felét - a 199 mandátumból 106-ot - ugyebár az egyéni körzetek adják.
Na és a hozzám eljuttatott képernyőfotó szomorú csattanóként azt tükrözi, hogy a valasztas.hu oldal tanúsága szerint a 19 óra tájban ismétlődő (?) rendszerhiba során eltűnt a névjegyzékből tíz százaléknyi (!), egészen pontosan 745 ezer választó. Vajon hová tűntek? És a voksaik?...
ÚGYHOGY el kellene döntenünk: egymásnak esünk, mindenki mást hibáztatunk, felelősöket keresünk, vagy - időt hagyva a józan elemzésre és értékelésre - a törvényes határidőben megpróbáljuk minden lehetséges eszközzel kideríteni: történt-e ipari méretű csalás a 2018. évi országgyűlési választáson?
