Bene Krisztiánt, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatóját 2018. júliusában ítélte jogerősen a Kúria 11 év börtönbüntetésre, orvosi hivatásától örökre eltiltotta, mert a vád és ítélet szerint a házasságán kívül létesített kapcsolatát, volt partnernőjét annak vele történt szakítása után otthonában megtámadta, elaltatta, majd hasára, nemi szervére és combjaira maró lúgott öntött, ezzel a testén tartós és brutális roncsolódást okozva.

(A lúgos orvos néven elhíresült esetről  - a bűntény krónikájáról és további ítélkezési folyamatokról  - a cikkem alján gyűjtöttem össze eddigi írásaimat, amelyeket a tárgyalások során hallottak, valamint egy részüket az áldozat ügyvédjével közreműködve, bizonyításra beterjesztett iratok ismeretében írtam meg.)

A dupla interjúnak nevezett forma nem egy jogászi vita: az általam megkérdezett ügyvédek nem egymással ültek le beszélgetni, külön kérdeztem meg őket a saját képviseleti szemszögükből lényeges pontokban.

Bene Krisztiánt képviselő dr. Kadlót Erzsébetet személyesen, élő interjúban kérdeztem az általa megírt alkotmányjogi beadványról abból a célból, hogy a közvélemény erről a kevésbé ismert, kizárólag a jogerős bírósági ítéletet követően beadható jogorvoslati lehetőségről többet tudjon meg.

A lúgos támadás áldozatát-sértettjét, Renner Erikát a büntetőeljárás másodfokától képviselő dr. Gál Andrásnak írában küldtem el kérdéseimet: a véleményéről kérdeztem annak tükrében, hogy megnyílt annak a lehetősége, hogy felülvizsgálnak már egy jogerőst döntést. Ő már ismerhette a válaszai során az Alkotmánybíróság weboldalán publikussá tett beadványt és Kadlót ügyvédnővel készült interjút is.

Fotó: dr. Kadlót Erzsébet, az alkotmányjogi panasz benyújtója és Bene Krisztián jogi képviselője az AB előtt

Interjú dr. Kadlót Erzsébettel

Eszes Beáta:
- Hogyan foglalná össze röviden a laikus közvéleménynek, hogy az új Büntetőeljárásról szóló (2017. végén megalkotott, 2018. július 1-étől hatályba lépő) törvény mennyiben módosította az előzőt, különös tekintettel arra, amikor az eljárás a másodfokról lép a kúriai, harmadfokra? Mi az, amit megtehetett az eljárásban érdekelt fél az előző törvény esetén, és mi az, amit már nem? Különösen Bene Krisztián esetére szabva.

Kadlót Erzsébet:
- Az új törvény szűkítette a harmadfokú felülvizsgálat lehetőségét. A Kúria abba a helyzetbe jutott Bene Krisztián esetében, hogy a védelmi fellebbezésben említetteket semmilyen szinten nem vehette figyelembe a törvény szerint [szerk.: a Bene elleni büntetőeljárásban a megismételt másodfok után, a megismételt harmadfok előtt lépett hatályba a törvény], miközben az Ítélőtábla [szerk: másodfok] új bűncselekményi minőségben is megállapította a bűnösségét.

EB:
- Most az alapvádhoz – a megtámadáshoz és lelúgozáshoz – társított további bűncselekményi vádakra gondol.

KE:
- Igen, semmit, de semmit nem vizsgálhatták felül harmadfokon. Annyi jogköre maradt a harmadfoknak általában véve, hogy kizárólag akkor vizsgálhat felül bármilyen másodfokú határozatot, ha elsőfokon felmentik, másodfokon elítélik a vádlottat.

EB:
- Tehát, amikor ellentétes irányúak az ítéletek, és nem mutatnak egy irányba.

KE:
- Bene Krisztián ügyében az első harmadfok döntése a megelőző másodfokot hatályon kívül helyezte, és egy megismételt eljárásra kötelezte. A hatályon kívül helyezési eljárásban az akkor még a régi törvény szerint eljáró Kúria előírt egy csomó feladatot a megismételt másodfokú eljárás számára, amiben semmi rendhagyó momentum sincs, egyszerűen a hierarchikus bírói szervezetben ez így történik. A megismételt másodfok után, a megismételt kúriai eljárásban már az új törvény hatálya alatt azt sem volt módja ellenőrizni, hogy azoknak a követelményeknek, amit ő mint felsőbíróság előírt, egyáltalán eleget tett-e az Ítélőtábla. Emellett még az is probléma, hogy ugyanakkor az ügyész fellebbezését figyelembe vették. Nem hibáztak a törvény szövege szerint, de az ügyész súlyosításért való fellebbezését figyelembe vették, és az alapján súlyosították is a büntetését. Tehát féloldalas lett a dolog.

EB:
- Az interjúra felkérés során telefonon már előre jelezte nekem, hogy a bűncselekményt nem áll módjában minősíteni, de mivel a beadványában a bűncselekményről alkotott ítéleteket és körülményeit vitatja, a társított bűncselekmények megállapítását, legalább ennek tekintetében kell, hogy elemezze, mi történt. Van egy fő bűncselekményi vádpont, a lelúgozás, vannak társított bűncselekményi vádpontok: a kifosztás, fogvatartás, felfegyverkezve elkövetés. Ha jól értem a beadványát, Ön ezekben a társított bűncselekményi vádpontokban – amelyeket csak úgy tudott elkövetni az elítélt, ha igazoltan ő követte el az alapbűncselekményt – itt is hiányolja a felülvizsgálati lehetőséget. Viszont azt Ön sem cáfolhatja, hogy az alapbűncselekményi vádpontban végig egyirányba, a bűnösséget megállapító ítéletek voltak. Abban, hogy ő követte el a lelúgozást, ebben egyszer sem merült fel kétely.

KE:
De, ezt így határozottan tagadom. Az első ízben harmadfokon eljáró Kúria mind az első, mind a másodfokú döntést megalapozatlannak találta, különben megalapozatlanság miatt nem helyezhette volna hatályon kívül a megelőző döntéseket. Ebből számomra az következik, hogy semmit nem talált bizonyítottnak.

EB:
- Akkor ezek szerint Ön nem csak az eljárás során életbe lépett új Büntetőeljárásról szóló törvény tekintetében vitatja az ítélkezést, mivel az elsőfok, az első és megismételt másodfok és az első harmadfok még az előző törvény hatálya alatt születtek, és ezek az ítéletek egyirányba, a bűnösséget kimondó irányba mutatnak.

KE:
- De ezek rossz ítéletek, tisztességtelen eljárásban született ítéletek. Az első kúriai döntés ezeket a megelőző ítéleteket olyannak minősítette, hogy érdemi felülbírálatra alkalmatlanok.

EB:
- Ez alatt mit ért?

KE:
- Annyira rossz és annyira hiányos, hogy még revideálni sem lehet. A perrendnek az alapvető szabályait sem tartotta be az első- és másodfokú bíróság. A bizonyítási eljárásban olyan hibákat követtek el, amit egyszerűen nem lehet.

EB:
- Egy példát mondana erre?

KE:
- Nem, nem lehet, mert akkor már a bizonyításba megyek bele.

EB:
- De Ön az ítéletet vitatja.

KE:
- Igen, a jogi értékelését.

EB:
- Azt sem adhatja meg, hogy tanúvallomások, laborvizsgálat, igazságügyi orvosi szakértői vélemények, vagy a bizonyítási eljárás milyen típusú elemét vitatja?

KE:
- De, azt nyugodtan leírhatja, hogy a felismerésre bemutatás szabályát például hogy szegték meg, ezt leírtam a beadványban.

EB:
- Értem, tehát Ön szerint az egyik sarkalatos pont a bizonyítási eljárásban a felismerő tanú és a vallomásának felvétele [szerk: szemtanú azonosította Bene Krisztiánt, akit látni vélt a szemtanú az arcát takaró, csak a szemét megmutató maszkban a sértett lakásának lépcsőházában az eset idején.]

K.E.:
- Nem ez az egyetlen elem. A tényfelderítési kötelezettségnek sem tettek eleget: pontosan ki volt ott, hol volt ott, mit csinált, és ennek ellenőrzése.

EB:
- Tehát Ön azt is vitatja, hogy maga a bűncselekmény pontosan hogy zajlott le?

KE:
- A bűncselekményről én nem szeretnék véleményt nyilvánítani, ezt a gondolatmenetet fejezzük is be azzal, hogy ezzel a sértettel történt valami borzalom.

EB:
- Azt Ön vitatja, hogy mi lett a bűncselekmény "eredménye" ? A bűntett eredménye a sértett lúgozásból eredő sérülései és annak mértéke.

KE:
- Nem, dehogy, hogy jönnék én ahhoz, hogy ezt vitassam alkotmánybírósági beadványban?

EB:
- Azt ugye tudja, hogy az ügyfele, Bene Krisztián visszatérően ezt a pontot vitatta?

KE:
- Ez engem nem köt. Engem csak az köt, hogy az ítéletekbe mi van leírva. Én nem vitatom, hogy történt valamilyen bűncselekmény, én nem vitatom, hogy ez a bűncselekmény ezzel a sértettel történt, nem vitatom, hogy ott történt, ahol történt. Nem tudom pontosan, hogy mi történt. Azt állítom, hogy a tett és a tettes közötti ok okozati összefüggés nincs bizonyítva. Ezért nem fogadom el a megelőző két ítéletet sem, illetve ez az alkotmánybírósági panasz tárgya. Ha egyszer mind az első-, mind a másodfokú ítéletről a Kúria azt mondta ki, hogy alkalmatlan arra is, hogy értékelje, annyira rossz, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy nincs is, mivel az hatályon kívül van helyezve.

EB:
- A Kúria csak a másodfokot helyezte hatályon kívül.

KE:
- Az a másodfok dolga, hogy eldöntse – és ez így volt a megelőző törvényben is – hogy ő maga folytatja-e le azt a bizonyítást, amit a Kúria előírt. A Kúria 31 pontban írt elő bizonyítási hibákat. Ez egy hatalmas terjedelmű bizonyítás. Ezt a másodfok joga eldönteni, hogy ezt ő folytatja le, és jogában állt volna olyan döntést is hozni, hogy hatályon kívül helyezi az elsőfokot is. Egy elsőfok önmagában nem él, egy elsőfokú ítélet a jogorvoslatok kimerítése után válik jogerőssé. Itt a másodfokkal [szerk.: a másodfok hatályon kívül helyezésével] kiöntötték az elsőfokot is. Az önmagában nem jogerős.

EB:
- Visszatérve a bizonyítási tételekre, én azt gondolom, sem az eljárás, sem a közvélemény nem a felismerő tanú vallomását tartotta a legerősebb bizonyító erejűnek. Inkább erősebb bizonyíték a bűncselekmény jellege – szexuális indíttatású bűncselekménynek ítélték meg – valamint az, hogy az elkövető minden bizonnyal ismerte áldozatát, tehát a tettes és áldozat közt vagy egy megvalósult, vagy egy vágyott szexuális kötődés lehetett. Olyasvalakit értünk a vágyott kapcsolat alatt, aki szexuális kapcsolatot akart létesíteni az áldozattal. A motiváció tekintetében pedig rettenetesen leszűkült a lehetséges elkövetők köre. Sőt, a végrehajtási eszköz tekintetében, amely eszköz orvosi ismereteket igényel [szerk: elaltatták az áldozatot], ráadásul ezeket az altatószereket még egy orvos sem tudja beszerezni könnyen. Valószínűleg ellenőrzési pontokat kellett kijátsszon a tettes valamely magas pozícióban. Mennyiben tartja úgy, hogy ezek a részek, a bűncselekmény szexuális jellegéhez kapcsolt motiváció és eszköz nem volt bizonyítva, úgy, hogy az elítélt maga is azt vallotta, hogy ezt egy férfipartner követte el?

KE:
- Én úgy ítélem meg, hogy nem volt megfelelően bizonyítva. Nincs ilyen, hogy részek bizonyítva vannak, úgy, hogy a Kúria is azzal zárja a hatályon kívül helyezés indoklását, hogy a bíróságok alapvető tényfelderítési kötelezettségeknek nem tettek eleget. Olyat ír, hogy a ténybeli következtetések sem feleltek meg a jogi követelményeknek. Számomra semmi nincs bizonyítva ebben az ügyben.

EB:
- Ha Ön védője lenne egy vádlottnak egy ilyen büntetőjogi esetben, amikor az derül ki, hogy a tettes nagyon jól ismerte áldozatát és napirendjét, feltehetően komoly orvosi szintű ismeretei vannak, milyen szintű vizsgálat lefolytatását hiányolta volna?

KE:
- Ebbe nem mennék bele, ez megint a bizonyításba történő beavatkozás, ami az ügytől függ. Ehhez kellene a teljes akta.

EB:
- Azt tudja, hogy a három bírósági fokozat során az akkor még vádlott Bene Krisztián névvel vádolta meg a sértett másik partnerét, és ezt ő folyamatosan fenntartotta védelme során, hogy ezt a bűntettet egy férfipartner követhette el? A védelmének az álláspontja az volt, hogy ez az a típusú tett, amit egy megsértett férfipartner az indulatában követ el.

KE:
- Ezt nem véleményezem, ez az ügyvédi titok része. Én magánemberként az életemben nem láttam Bene Krisztiánt. Mindent, amit tudok, azt az ügyirati aktákból tudom. Ezáltal mindenre kiterjed az ügyvédi titoktartási kötelezettségem.

EB:
- Azt megtudhatjuk, mikor bízták meg, hogy jutott el Önhöz Bene Krisztián ügye? Ezt annak kapcsolatában kérdezem, hogy a beadványa hangsúlyosan az új Büntetőeljárásról szóló törvény életbelépése hatásáról szól. Ezt a törvényt 2017. novembere körül terjesztették be?

KE:
- Igen. 2018. júliusában léptették hatályba. Kihirdetésére azonban jóval előbb került sor, tehát az alkalmazására fel lehetett volna készülni.

EB:
- A törvény előkészítési szakaszában az Ügyvédi Kamara mellett bírók, büntetőjogászok vesznek részt. Tekintettel arra, hogy Ön büntetőjog és alkotmányjog területén ír egyetemi tankönyveket, tudományos fórumokon előad, volt-e Önnek rálátása és véleményezési jogköre az új, létrehozni kívánt Büntetőeljárási törvény (Be.) kapcsán?

KE:
- Személy szerint nem nekem, hanem az Ügyvédi Kamarának, és voltak olyan részek, amelyeket személy szerint én kaptam, láttam a változó tervezeteket.

EB:
- És ott volt módja jelezni, úgy ítélte meg akkor, hogy ez egy aggályos törvény lesz?

KE:
- Én ezt úgy ítéltem meg.

EB:
- És jelezte is akkor?

KE:
- Én, ahol lehetett, elmondtam, tekintettel, hogy a felkészülési időszakban is elég sok előadást tartottam.

EB:
- A törvény célja a büntetőeljárások egyszerűsítése. Főleg azokat rövidíti le, ahol egyirányba mutató ítéletek vannak.

KE:
- Illetve ahol beismerő vallomások vannak és tettenérés esetében.

EB:
- Másrészt a büntetőeljárások észszerű időtartamon belüli lezajlása érdekében alkották meg. Meglátásom szerint nem csak a sértettek – vagy elhunyt sértettek esetén a családjuknak – de a mindenkori vádlottaknak sem használ egy rettentően elhúzódó eljárás. Az előzetes letartóztatások épp emiatt tolódnak ki, emiatt sorozatosan büntetik a magyar államot. Az előzetes letartóztatás célja épp az lenne, hogy a vádlott bizonyítékokat ne tudjon megsemmisíteni, lehetséges tanúkat ne tudjon befolyásolni vagy megfélemlíteni. Miközben épp Bene Krisztián esetében ez megtörtént, belenyúltak a tanúkihallgatási szakaszba, késztetések történtek a vádlott részéről ez ügyben [szerk. a kórház dolgozói kaptak vallomástételi utasítást, ahol megadták, mely időszakra kell vallaniuk. Két esetben hamis tanúzás váddal eljárás indult.]

KE:
- Pusztán az elhúzódó büntetőeljárások miatt is büntetik az államot, nem kell ehhez előzetesben ülnie a vádlottnak.

EB:
- Az idő elhúzódása, akár a rendőrségi nyomozati időszak elhúzódása a bizonyítékok minőségét rendkívül rontja. Nem mindegy az ügyben egy véletlen szemtanúvá váló személy számára, hogy az eset után 1-2 nappal, vagy több hónappal később hallgatják ki, képtelenség visszaemlékezni egy akkor számára érdektelen napra akár már a kérdéses napot követő harmadik napon is.

KE:
- Ez a vádlott számára is nehézséget okoz.

EB:
- Sőt, a lehetséges beismerési szándék esélyét is csökkenti az idő múlása, amely, azt gondolom, egy valódi elkövető számára előnyt jelenthet, lerövidül a büntetése, a beismeréssel járó pszichikai folyamat, a bűntettel szembesülése másképpen zajlik le, a büntetés letöltését követő, a társadalomba történő reintegrációja is másképp történne meg.

KE:
- Ebben egyetértünk, ebben semmi vita sincs köztünk.

EB:
- A bűntett [szerk: 2013. március] után öt és fél évvel [2018. júliusban] zárult le a büntetőeljárás, és ebben az időtartamban ez az ügy sajnos nem is tekinthető egyedinek. Amennyiben az Ön AB-indítványát elfogadják, és hatályon kívül helyezik az ítéleteket, mi az, amit elvárna egy megismételt eljárás során, hét évvel az eset után?

KE:
- Azonnali hozzáfogást a lehetséges bizonyításhoz, ugyanis senki nem szeretne ezzel újabb hét évet várni.

EB:
- Azt nyilván tudja, hogy nincs új bizonyíték, és valószínűleg nem is keletkezik új bizonyíték. Legalább is a tárgyi bizonyítékok nem, és szemtanúk tekintetében szinte biztos nem lesz olyan, aki hét év után szeretne jelentkezni, talán…

KE:
- Nem csak új bizonyítékról van szó, hanem a bizonyítás menetéről. Még az a bizonyítás sem hiteles, amit felvettek. Még egy tárgyi bizonyítási eszközt is – nem a Bene Krisztián ügyére mondva – de azt úgy kell lefoglalni, azt úgy kell tárolni, ahogy a felismerésre bemutatásról, azonosításról szóló szabályok előírják. Ha ezeket a szabályokat megszegjük, ezek a bizonyítékok eliminálódnak. A szakértői vélemények ellentmondásait fel kell oldani, de ha jogilag hibás a vizsgálható bizonyítás, akkor ez nagyon nehéz.

Természetesen az új Be. időszerűségre vonatkozó céljával egyetértek, ha ezt úgy képes támogatni, hogy az alapjogok, a bizonyítási jogok, a felülvizsgálhatósághoz és indokláshoz való jogok nem sérülnek.

Visszatérve a kérdésére, hogy mikor kerestek meg ezzel az üggyel: 2018. júliusában, amikor kijött a jogerős kúriai döntés, Bene Krisztián egy hozzátartozója keresett meg. Ilyen esetben az ügyvédnek az a dolga, hogy felkeresi az ügyfelet, hogy valós-e a szándéka, akkor is, ha büntetés-végrehajtási intézményben van. Természetesen azonnal bementem, és ezt ellenőriztem.

Most én kérdeznék, mit szólunk ahhoz, hogy féloldalas jogorvoslatot hoz létre a jogalkotó? Az ügyészét figyelembe lehet venni, a terheltét nem lehet figyelembe venni. Bene Krisztián harmadfokú fellebbezéséből semmit nem vettek figyelembe, az ügyészét viszont teljes terjedelmében. Ezt a Strasbourgi Bíróságon úgy hívják, hogy a fegyverek egyenlőségéhez való jog megsértése. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlen kell a vádnak és védelemnek mindenben feltétlen azonos eszközökkel rendelkezni, de jogosítványainak összemérhető súlyúnak kell lenni.

EB:
- Lát-e olyan esélyt az új Büntetőeljárási törvény kapcsán, hogy az idő lerövidülésével nem sérülnek ezek a jogok, hatékonyabban folyik le a nyomozati majd bizonyítási szakasz? Például Bene Krisztián esetén rettentő sok idő ment el azzal, hogy az akkor még vádlott és védelme folyamatosan és visszatérően a sérülés mértékét vitatta. Egy teljes elsőfok azzal ment el a védelem részéről, hogy azt elemezték, hogy egy lehetséges másik tettes hogy követte el az esetet. Ez szerintem nem lett volna feladata a védelemnek.

KE:
- Erről én sem a Bíróság iránti tiszteletből, sem az ügyvédi titoktartás okán nem tudok nyilatkozni. Kérdése első részére reagálva azonban én is úgy gondolom, hogy igen, összeegyeztethető a két cél, az idő lerövidülése és a minőségi tartalom fenntartása. De például említette korábban a nyomozati szakaszt. Mi történt Bene Krisztián esetében, a tett után, márciustól úgy körülbelül augusztusig? Szinte semmi. Az új Be. nem abba az irányba ment el, hogy például ne lehessen ráülni a nyomozási szakaszra.

EB:
- Tehát a Büntetőeljárási törvény nem csak a bírósági eljárásról, hanem a rendőrségi nyomozati szakaszról is szól. Például a tárgyi bizonyítékok kezelését említette, és ez nem titok, hogy az egyik lehetséges legfőbb bizonyíték, a [Bene Krisztián autójában talált, és a tett estéjén lefoglalt] fecskendő rendőrségi laboratóriumban történt elhúzódó tárolása egyáltalán nem szolgálta a sértett érdekét sem. Ön tehát úgy gondolja, hogy mind a rendőrség, mind az ügyészség büntetőeljárási kompetenciájában alapvető hiányosságok vannak?

KE:
- Igen, abszolút egyetértek. Az új Be. a nyomozati szakaszt két részre osztotta fel, az első hat hónap a felderítési időszak, amiről semmit nem lehet megtudni, még a terheltnek sem.

EB:
- Az új Büntetőeljársi törvény kapcsán képvisel-e vádlottakat vagy sértetteket is?

KE:
- Vádlottakat és sértetteket is, mindkét oldalnál látom a problémákat. Volt olyan eset, ahol a nyomozás 6. hónapjának utolsó napján hívtak be bennünket a sértettel, abból pedig a nyomozónak semmi problémája nem adódik, hogy addig mit csinált, azt mondták, most jutottak el idáig, hogy először meghallgassanak.

EB:
- Bene Krisztiánt már a tett estéjén letartóztatták, attól kezdve tudott arról, hogy őt mint gyanúsítottat kezelték, tehát a nyomozás erre irányul, majd végül elrendelték a nyomozás megszüntetését. Tud-e arról, hogy ügyfele tett-e arra panaszt, hogy lassú a nyomozás, nem hatékony a nyomozás?

KE:
- Diplomatikusan úgy fogalmazhatok, hogy amikor megszüntetnek egy nyomozást, a terhelt miért panaszkodjon. És ugye sajnos hat hónapig ez a helyzet állt be. Ez alatt én tényleg nem tudom, mi történt, mert ez az aktában sincsen. Egyébként én úgy láttam, hogy minden létező jogorvoslatot kimerített a teljes eljárás során a vádlott és a védője.

EB:
- Eddigi nyilatkozatai alapján valószínűleg erről sem nyilatkozhat, de tudhat arról, hogy a Bene elleni büntetőeljárás során három rendbeli hamis tanúzás ügyében vádemelés történt a jogerős büntetőeljárás lezárása után. A vádlott, illetve már elítélt valamilyen szintű kapcsolata kimutatható a hamis tanúzásokhoz. A kórházi munkahelyéről két munkatárs vallott hamisan, ezt bizonyítottan megelőzte egy családtag részéről kezdeményezett felhívás, hogy valljanak, magyarul belenyúltak a rendőrségi nyomozásba. A harmadik esetben egy börtönbüntetését töltő személytől hoztak egy elég meredeknek tűnő vallomást, amelyről kiderült, hogy hamis vallomás, ezt a vádlott védője, dr. Szekér Gyula terjesztette be, annak tudatában, hogy illető visszaeső hamis tanúzó, ezért ült akkor is. Ezt például nem tekinti a nyomozás vagy a bizonyítási eljárás lassításának?

KE:
- Erről nyilvánvalóan nem nyilatkozhatok, de ismerem az eljárás jegyzőkönyvezését, nem csak ítéleteket kapkodok elő. Jelzem, közvélemény azzal is érvelt – a törvény nem ismeretében, amiről nem tehet – hogy miért csak most jövök elő ezzel az indítvánnyal. Azért most jövök elő, mert alkotmányjogi panaszt kizárólag a jogerős döntést követően lehet benyújtani. A panaszt viszont meg kell alapozni, és ennek keretében jogom van hivatkozni mindazon körülményekre, amelyeket relevánsnak vélek.
Az alkotmánybírósági beadvány egyébként nem most, hanem 2018. novemberében, törvényes határidőn belül lett benyújtva. Ebben nem az eljárás teljes körű megismétlését kértem, ez teljes ostobaság lenne. A nyomozást nyilván nem lehet megismételni. Nincs rá törvényes lehetőség. Az is egy félreértés, hogy a nyomozási hibák azért vannak a beadványomban felróva, hogy most nyomozzanak újra.

EB:
- Véleménye szerint az elsőfokot meg kellene ismételni?

KE:
- Az Alkotmánybíróság hat-hétféle döntést hozhat. És utána, ha megsemmisítik akár csak a Kúria döntését, a harmadfokot, utána a rendes bíróság még legalább háromféle döntést hozhat, például, hogy visszamegy-e első fokig. A beadvány jogi képviselőjének az a feladata, hogy mindent kérjen. Ön utalt arra, hogy a beadvánnyal én húzom el az eljárást. Véleményét tiszteletben tartom, de én nem fogok utólag kitalálni "dolgokat", ezért tartalmaz minden lehetséges kifogást és lehetőséget a beadvány. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróság kérelemhez kötött, tehát amit nem kérünk, arról nem is dönthet. Jogi képviselőként ezért nekem ügyvéd-etikai okból is mindent kérnem kell.

EB:
- Ha helyt ad az AB az indítványának, és visszahelyeznék eljárási szakaszba az ügyet, Ön képviselné Bene Krisztián ügyét a megismétlésre kötelezett büntetőeljárás során?

KE:
- Nem kértek még fel erre. Ha megtörténne, ez egy új megbízás lenne, ezen még nem gondolkodtam.

 
***

Interjú dr. Gál Andrással

Fotó: dr. Gál András, a lúgos orvos ügyében a sértett képviseletét ellátó ügyvéd a Hír Tv-ben, 2017-ben

Eszes Beáta:
- Bene Krisztián ügyében dr. Kadlót Erzsébet képviseli az alkotmányjogi panaszbeadványt. Mennyiben ró ki Önre ez feladatokat, vagy mennyiben szeretné kommentálni a beadvány megtörténtét?

Gál András:
- Nincs ezzel nekem feladatom, mi több, ha lenne is hozzáfűznivalóm, ebben az alkotmánybírósági eljárásban én nem vagyok olyan fél, aki kifejtheti azt.
A fegyverek egyenlőtlenségével kapcsolatos álláspontjához csatlakozni tudok.

Sőt annyit hozzá is teszek, hogy az új Büntetőeljárási törvény egy másik vonatkozásban nem csak a vádlottnak kedvezőtlen. Egyes pontokon sajnálatosan lenullázza az új eljárási törvény a sértettek jogait, így ki sem fejtheti a sértett és képviselője az álláspontját, indítványokat sem tehet stb. Ilyen például, ha az előkészítő ülésen a vádlott beismer, akkor a sértetti képviselőnek már felszólalási lehetősége sincs, az ügy lezárul anélkül, hogy előadhatta volna azokat a körülményeket, melyek az ítélkezés körében relevanciával bírtak volna. Gondoljunk csak bele, hogy ha ebben az ügyben az új Be. alapján folyt volna kezdettől az eljárás, és ha a vádlott beismert volna az előkészítő ülésen, akkor nem lett volna módom felhívni a bíróság figyelmét arra, hogy elmaradt a felelősségrevonás további 4 bűncselekményben! Ez esetben talán még az elsőfokon kiszabott 4 év börtönt se kapta volna meg a beismerésére figyelemmel, már réges-régen letöltötte volna a büntetését, hamarosan újra orvosként praktizálhatna, hiszen elsőre csak 5 évre tiltották el a foglalkozásától. Azt gondolom, nem lehetséges ennél ékesebb példáját felhozni annak, hogy micsoda hiba kirekeszteni a sértettet az eljárásból.

EB:
- Ön ismerheti az Alkotmánybíróság weboldalán nyilvánossá tett beadvány szövegezését és a most közlésre kerülő, Kadlót ügyvédnővel lefolytatott interjúban a kérdéseimre adott válaszait. A dupla interjú így nem szolgálhatja a nyílt vitát, de mennyiben kívánja kommentálni az új Büntetőeljárási törvényről elmondottakat? Az Ön meglátása szerint okozott-e váratlan fordulatot, felkészülési nehézséget, mennyiben érzi, hogy a sértetti oldal érdekei sérültek vagy javultak volna?

GA:
Az új Be. megalkotását számos pontján a jó szándék vezette, de helyenként rossz módszert választott a megoldásra. A legalapvetőbb gondolat az volt, hogy gyorsuljanak fel a büntetőeljárások, ami igencsak ráfér a büntető igazságszolgáltatásunkra. Azonban eddig sem a Kúrián húzódtak el az ügyek, ezért én feleslegesnek tartom pont az ország legképzettebb, legtapasztaltabb bíráit jogszabályi úton elvágni attól, hogy teljes terjedelmében felülvizsgálhassanak egy ügyet. Ebben egyetértek az indítványozóval.

Az átlagos büntetőügyek elenyésző százaléka ér el a Kúriáig. Én a magam részéről azt szeretném, hogy minden ügyben a lehető legfelkészültebb bírói tanács mondja ki az ítéletet, és ha egy-egy ügy nagyritkán a Kúriára jut, akkor az ottani bíráknak ne legyen megkötve a keze úgy, ahogy itt, a lúgos orvos ügyében volt. Igenis szükséges, hogy foglalkozhassanak az ügy addig minden fokon lényegesen eltérően megítélt főkérdésével, hogy az elkövető tette hogyan minősül. Engem eközben egyáltalán nem zavar, ha azt is újra megvizsgálják, amit az alkotmánybírósági beadványozó kér, azaz hogy igaz-e, hogy valóban az elkövető követte-e el ezt a példátlan bűncselekményt.

EB:
- Kadlót ügyvédnő egyik pontban a Kúria elé tárt bizonyítási lehetőségek csorbulását rótta fel. Önnek mi a véleménye, hogy a megismételt másodfok mennyiben javította ki az első kúriai döntésben felrótt hiányosságokat?

GA:
- Erről eltér az álláspontunk, talán mert én ott voltam. Nem hagyott ki semmilyen Kúria által előírt érdemi bizonyítást a megismételt másodfok, mi több, egyéb indítványozott bizonyításokat is lefolytatott. Mondom ezt annak említésével, hogy egyrészt az volt az álláspontom, amikor az ügy először a Kúriára került, hogy már akkor is rendelkezésre állt minden szükséges bizonyíték a befejezéshez, és mondom ezt annak említésével is, hogy nem bántam, amikor a Kúria mégis hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, mert azzal viszont egyetértettem, hogy lehet megnyugtatóbban, megalapozottabban elkészíteni az ítéletet, márpedig az tudható volt, hogy ebben az ügyben amit meg lehet próbálni vitatni, azt vitatni fogják, érdemes ezért a lehető legprecízebben indokolni.

EB:
- Mennyiben gondolja úgy, hogy megismétlésre szorul az eljárás akár első foktól kezdve, van-e hiányérzete az eljárás lezárulta után, ha igen, miben?

GA:
- A sértettnek eddig is sokat ártott a büntetőeljárás, az már beláthatatlan lelki károkat okozhatna, ha egészen az elsőfokig visszakerülne az ügy. Nem is tartom egyébként szükségesnek, hiszen minden bizonyíték rendelkezésre áll, és azokat már többször megvizsgálták.

Hiányérzetem egyedül abban van, hogy vajon miért nem sikerült azt eddig megállapítani, hogy az elkövető pontosan tudta az elkövetés közben, sőt már előtte is, amikor azt eltervezte, hogy tette következményeibe az áldozata belehalhat. Azért is csodálkozom ezen, mert erre direkt rákérdeztem az eljáró igazságügyi orvosszakértőtől az Ítélőtáblán történt meghallgatásán, aki egyértelműen rögzítette, hogy természetesen azok az okok, melyek ebben az ügyben megalapozták azt, hogy a sértett közvetett életveszélyes állapotát meg kellett állapítani, azok az orvos végzettségű elkövető előtt is ismertek voltak. Annyit jelent ez egyszerű magyar nyelven, hogy az elkövető pontosan tudta, hogy amit tesz, abba bele lehet halni, mi több, ő nem hogy csökkentette volna ennek valószínűségét, hanem szándékosan megnövelte azt, hiszen rázárta a lakásajtót, elvitte a telefonjait, mellyel megnehezítette a segítségnyújtást.

EB:
- Önnek is megismétlem az ügyvédnőnek elmondott álláspontomat, hogy az elítélthez köthető hamis tanúzások, a sértett sérülései mértékének a vádlott védelmének oldaláról visszatérő vitatása szintén lassítja és mással tölti ki a bizonyítási eljárásra szánt időt. Ön lát-e a vádlott, illetve elítélt oldaláról olyan késztetést, akarja-e véleményezni, ahol kifejezte a bizonyításra és felülvizsgálatra irányuló ellenérveit, de ennek megvitatására nem volt kellő mód és idő? A sértettet képviselve Önnek van-e, lehet-e véleményezési joga a terheltnek és védelmének az eljáráson megismert céljairól?

GA:
- Az eljáró bíróságok, úgy gondolom, hogy eddig is helyt adtak minden oldal bizonyítási indítványainak. Mi több, az egyik ilyen bizonyítás, a vádlott által kért és videóra vett helyszínbejárása leplezte le legkézzelfoghatóbban az alibijének valótlanságát és számos hamis tartalmú tanúvallomás ellentmondását.

Abban a védelem elvi tévedésben van, hogy nem volt módjuk reagálni az ítélet indokolásában szereplő megállapításokra. A bíróság egyszer mond véleményt az elé kerülő bizonyítékokról, és ezt úgy hívják, hogy ítélet. Soha semelyik ügyben nincsen arra lehetőség, hogy a bíróság megossza a gondolatait, hogy mivel tervezi indokolni majd az ítéletét és ezekkel az előzetes gondolatokkal még vitázni lehetne.

EB:
- Ha eljárási hibákat kellene összefoglalni, Ön miket emelne ki, mely pontokat említene a büntetőeljárás során?

GA:
- Tanulság van rengeteg, melyeket nevezhetünk hibáknak is, és ezeket az eljárások -mert az ügyhöz kapcsolódóan még van néhány másik ügy is folyamatban- legeslegvégén közzé fogom tenni.

A védelem immár sokadszorra próbálja támadni például a rendőrségen lefolytatott felismerésre bemutatás törvényességét. Azt azonban rendre elfelejtik megemlíteni, hogy a felismerő tanú nemcsak a rendőrségen ismerte fel a maszkban elé állított 4 személy közül az elkövetőt, hanem azután még évekkel később a különböző bíróságokon is.

A védelem rendre támadta a kesztyűtartóban meglelt injekcióstű lefoglalásának törvényességét, illetve a főigazgatói irodában megtalált olyan dokumentum lefoglalásának törvényességét is, mely a sértett lakásából származott, és hónapokkal a szakítás után lehetett csak hozzájutni. Mindezek a törvényesség hiányát bizonygató védekezési módszerek egyfajta hatósági összeesküvést igyekeztek felrajzolni, melyeket egy másik védelmi állítás szerint már az elkövetés előtt!!! elkezdtek végrehajtani valakik.

EB:
- Mire számít, illetve van-e terv arra nézve, ha elfogadják az AB-indítványt, és valamely bírósági szakasz megismétlésre kerül?

GA:
- Nem töltöm azzal az időmet, hogy tervezgetem, hogy mi lesz, ha így lesz, vagy úgy lesz. Ha újra foglalkoznom kell ezzel az üggyel, akkor meg fogom ragadni az alkalmat, hogy újra rámutassak a minősítés tarthatatlanságára.

Zárszó az interjúkat készítőtől:

Ez a típusú bűncselekmény közvádas, tehát sértetti feljelentés nélkül megindul a nyomozás, a sértettet illetve a vádat a büntetőeljárás során az ügyész képviseli. Ebben az esetben is kimondható, hogy a magyar büntetőeljárosok során - különösen a kapcsolaton belül, nőket ért erőszak esetén - a nyomozást elrendelő és azt felügyelő, majd a bíróságon a vádat képviselő ügyész mellett vagy vele szemben az áldozat arra kényszerül, hogy jogait külön ügyvéddel védje.

Az Alkotmánybíróság nem értesítette a sértettet az alkotmányjogi panasz beérkeztéről, arról Renner Erika külön úton szerzett tudomást hónapokkal a beadvány beérkeztét követően. Abban az ügyben, amelyről arról is dönthetnek kedden, hogy hatályon kívül helyezhetik az ellene történt támadás ügyében a jogerős döntést, nincs előre tudomása, mikor tárgyalja az Alkotmánybíróság.

Az áldozat az AB honlapját frissíti napi szinten, hogy erre előre felkészüljön lelkiekben. Renner Erika mai napig, a jogerős ítéletet követően is rendőri védelem alatt áll, miután Bene Krisztián a börtönben tett egy olyan kijelentést, hogy az áldozat újbóli megtámadása esetén - ahol egy másik elkövető lenne igazolható - ő egy perújítást követően szabadlábra helyezhető lenne.

 
Eszes Beáta

Címlapfotó: A jelenleg 14 tagú Alkotmánybíróság testületéből (felső sor, balról jobbra) dr. Szalay Péter, dr. Sulyok Tamás, a testület elnöke, dr. Czine Ágnes; (alsó sor balról jobbra) dr. Schanda Balázs és dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybírák láthatóak. Forrás: Balsai Ügyvédi Iroda, a szintén alkotmánybíró dr. Balsai István irodája

Kapcsolódó cikkek
A "lúgos orvos" ítélet előtt - egy bűntény krónikája - 2017. február 21., az első másodfokú ítélet előtt közétett cikk

Bene Krisztián és ügyvédje rágalmaz - 2017. június 9., az első harmadfokú, kúriai tárgyalást követően, ítélet előtt, Bene ekkor rágalmazta meg az áldozat jelenlegi partnerét a tett elkövetésével, a rendőrséget pedig okirathamisíítással vádolta

 A lúgos orvos ügyében nem mernek ítéletet hozni - 2017. november 24., a megismételt másodfokú eljárásban 5 tárgyalás ment le, a cikk ezek közül az első tárgyalást követően iródott: a vádlott védelmét és a bíróság bizonyítási eljárását elemzi

Lúgos orvos - nem eléggé sérült meg az áldozat - 2019. november 4.  - Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának elemzése annak tekintetében, mire szánt ő és a büntetőeljárások során a védelme értékes bizonyítási időt, és mit ismert el magára nézve