Lánczi András, filozófus és pallér
"– Vajon korrupció volt az 1948 utáni kommunista államosítás vagy az 1989 utáni rendszerváltás privatizációja? Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó." (Lánczi András)
Kovács Ákos, Jakupcsek Gabriella, Kövér László személyes tragédiája és gyalázatos meghurcoltatása elterelte a figyelmet 2015 legcinikusabb, legbutább, legpofátlanabb, vagy ki tudja "legmilyenebb" mondatairól. Ezeket a kijelentéseket a derék Lánczi András (59) konzervatív filozófus, politikatudós, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének vezetője, a Századvég Alapítvány elnöke, a Nézőpont Intézet Alapítvány Kuratóriumának elnöke mondta ki. A neves politikatudós névjegykártyája valószínűleg A4-es papírméretű lehet, hogy minden fontosabb készségét becsületesen fel lehessen tüntetni rajta.
Ő a szerető édesapja a szintén jellemes Lánczi Tamásnak (36), a Századvég Alapítvány vezető elemzőjének, a Politikai Elemzések Központjának igazgatójának. Apa, fia és a jelenlegi kormány között idilli, harmonikus, mondhatni példaértékű a kapcsolat. Szépen el is éldegélnek így hármasban. Diszkrét tevékenységüket nagy-nagy békesség, nyugalom és egyetértés jellemzi. Tényleg egy rossz szót sem érdemes mondani rájuk.
Egy konzervatív gondolkodótól a kommunista államosítás ilyen könnyed rehabilitációja azonban meglehetősen bizarr és extrém állításnak tűnik. A rendszerváltás privatizációját is ez a tiszteletreméltó (Teddy Meldrum) társaság szokta vagyon-átmentésnek nevezni. Akadnak is bőven példák, amelyek alátámasztják ezen állításokat, tehát az az eredetei tőkefelhalmozás sem volt erkölcsileg szűziesnek mondható tevékenység.
A miniszterelnök úr zéró toleranciája a korrupció ellen az elhangzottak alapján kimerül abban, hogy azt mondja: „– Ez itt, ami nálam van, az pont, hogy nem az.” Szép kis ország az, amelynek erős pilléreit korrupcióból építik fel. A későbbiekben ennek még rengeteg kockázata és káros mellékhatása lehet. Erről lehetőleg senki se a Lánczi-klántól kérjen hasznos tanácsot. Tele vannak munkával és nagyon drágán adnak felvilágosítást az ilyen ügyekben. A korrupció veszélyeinek megismeréséhez érdemes inkább áttanulmányozni Giovanni Falcone, olasz vizsgálóbíró hősies és bátor küzdelmét az olasz szervezett bűnözés ellen. Bár Falcone és a felesége 1992. május 23-án brutális merénylet áldozata lett (500 kg robbanószerrel robbantották fel alattuk az autópályát), hatalmas csapást mért a Cosa Nostra érdekeltségeire és tagjaira. (Az ember, aki szembeszállt a maffiával – Giovanni Falcone)
Azt valószínűleg sem padre Lánczi, sem a szintén rendkívül tehetséges bocsa nem tudná megmondani, hogy egy szépen beindult és jól bejáratott pillérépítést (azaz a korrupciót) ki lenne képes szép szóval vagy rimánkodással megállítani. Letartóztatások, bírósági tárgyalások, kemény ítéletek nélkül erre nagyon kicsi az esély. A korrupcióval nemzeti burzsoáziát építeni nem veszélytelen játék, mivel a kedvezményezetteknek nem lehet azt mondani, hogy: „– Uraim, a pillérek szerencsésen elkészültek és tényleg nagyon szépek lettek. Mostantól mindenki viselkedjen tisztességesen és harcoljon a kíméletlen és kegyetlen szabad-verseny szabályai szerint, különben irgalmatlanul bezárjuk egy sötét cellába.” A nemzeti pillérek az első igazi súly alatt összeroppannának, mivel képtelenek lennének felvenni a versenyt a zord közgazdasági körülmények között edződött konkurenciával. A korrupcióról amúgy sem lehet olyan könnyen leszokni, mint a dohányzásról. Egyesek szerint ráadásul az utóbbi sem egyszerű mulatság. Eltökéltséget, kötélidegzetet és sziklaszilárd jellemet kíván.
Lánczi, a kimondottan gyakorlati egzisztencialista filozófus, ebben az őszinte interjújában azt a problémát is felvetette, hogy „És egyébként is, szeretném megkérdezni a minket támadóktól: vajon mennyit ér a rezsicsökkentés ötlete?” Ezt „egyébként is” nem az elvetemült támadóktól kell megkérdezni, hanem független energetikai szakemberektől és közgazdászoktól. Azok szépen be tudnák árazni az ötletelés következményeit. Egy kevésbé híres filozófusnak, Arisztotelésznek, Alexandros tanácsadójának a szavai pontosan illenek Lánczi András jövedelmező tanácsadói munkásságára: „Minden fizetett munka kiszívja és elkoptatja az elmét.”
Elméletileg az ország pompás bőrben van. A makró szintű gazdasági mutatók tetszetősek, a munkanélküliség az utolsókat rúgja, a szegények nem nyomorognak, hanem szerény körülmények között éldegélnek és a Szent Bibliából merítenek erőt, télen pedig kellő hevületet.
A pillérépítésre használható pénzek a megfelelő csatornákon keresztül megbízható, nemzeti építőmesterekhez vándorolnak. A kormánypárti sajtó csak úgy ontja magából a győzelmi jelentéseket. Ez az „elméleti Magyarország” tisztes és stabil megélhetést biztosít minden becsületes polgára számára. Gond csak a kormány szempontjából nem tisztes és ráadásul nagyon becstelen polgárokkal van, akik egy párhuzamos „gyakorlati Magyarországon” élnek, így nem rendelkeznek megfelelő eltökéltséggel, hittel, kitartással és pénzzel.
Ők azok, akik képtelenek Lánczi agytröszt (think-thank) biztató és lelkesítő szavaival mit kezdeni. „Öt éve folyik egy politika, bizonyos értelemben 25-30 éve van egy politikai erő, amit Fidesznek neveznek, és most jutott el oda, hogy képes a cselekvés, a döntések mögé egy olyan morális alapot húzni, ami nélkül nincs sikeres politika. Minden politikának morálisan meg kell ágyazni, hogy az világos legyen.” Mindenféle morális alapokat dugdosni a sebtiben felhúzott pillérek alá? Mi a fenét tákolnak itt össze ezek a nemes lelkű mesteremberek?
Lánczi András interjúja pompás és szemléletes betekintést enged a jelenlegi kormány „morális” működésének intim titkaiba. Normál körülmények között ezekkel a bátor szavakkal egy politikailag korrekten működő országban simán meg lehetne buktatni a kormányt. A politikai korrektség ideje azonban sajnos már lejárt, helyette meg az van, ami van.
"A Századvég mindenkor rendelkezésre áll, hogy ötleteket fogalmazzon meg, döntéseket készítsen elő. Azt nem mondom, hogy bárkinek. Mi megtisztelve érezzük magunkat, hogy Magyarország miniszterelnökének dolgozhatunk." (A. Lánczi) Bölcs és nemes gondolatok. Nem is érdemes bármit hozzájuk fűzni. Úgy szépek, ahogy azok az interjúban elhangzottak.
A forradalmi beszélgetés:
Lánczi András: Viccpártok színvonalán áll az ellenzék
Giuseppe Falcone vizsgálóbíró, a Maffiaellenes Nyomozócsoport tagja
