Sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormány pártvallási szekta létrehozásán munkálkodik. Bizonyos számú példaképnek szánt díszpintyet jól kitömnek pénzzel, és ezek azt szajkózzák (elnézést az ornitológiai képzavar miatt), micsoda kegyben részesülhet bárki, aki be- és elfogadja a fideszméket.

Belátom, a szektatagság nagyon vonzó lehet az érvényesülni akaró egyszerű ember számára. Ehhez viszont erős gyomor kell, és esetleg az sem árt, ha az aspiráns eltávolítja környezetéből a tükröket, a folyamatos szembeköpési ingert leküzdendő. Ha ez megvan, akkor gyakorolni kell a kormánynyelvet, aminek elsajátításához nem hátrány, ha nem tud rendesen magyarul, viszont kimondottan előny, ha betűszavak — NER, CÖF, MMA, CSOK stb. — bemagolásában jártas. (℞: köztévénézés. Adagolás: min. 3x1 óra naponta.)

Az nem fontos, hogy a mozaikszavak jelentését ismerje, kizárólag arra kell ügyelnie, hogy elég gyakran beillessze őket beszédébe, ehhez pedig — még mielőtt társaságban fitogtathatná tudását — ajánlatos odahaza a gyerekkel gyakorolni, hadd tanuljon ő is végre valamit, aminek majd hasznát veheti az életben.

A kormánynyelv fontos elemei közé tartoznak még a humánumgyilkos szavak és kifejezések. Egy „népszerű” példával élve, a migránshorda nem is oly régen még menekültáradatként szerepelt a kormányszótárban, ezért lealacsonyító, gyűlöletkeltésre alkalmas szóval helyettesítették. De a kormányszótár szamárfülesre koptatott részeit sem árt bebiflázni, különös tekintettel a ballibsi, a Soros, a háttérhatalom és a Brüsszel címszavakra. A kezdő szektatag ízlelgesse csak félelmetességüket, majd szorongjon és utáljon, mert a fejlődés, a reformok és a nemzet érdekében meg kell tanulni alaposan rettegni és gyűlölni.

Miután kormánynyelvtudásból megvan az alapszint, az összevont reáltantárgyak következnek. Ezek legfontosabb axiómája a következő: a negatív fejlődésszámítás eredménye mindig abszolút értékben értendő. Házi feladatként pedig ki lehet számolni, mennyit kamatozik a bankban — természetesen a MNB-ben — évente a rezsicsökkentésnek köszönhető megtakarítás.

Mivel a fideszmék újdonsült hívőjének nemcsak a lélek, de a test egészségére is figyelmet kell fordítania, az addig megszokott kocsmai bunyó helyett, tehetségéhez mérten, a nemzeti futsalt, a nemzeti gombfocit, vagy az alulról fűtött füvű pályán a nemzeti labdarúgást érdemes választania, mert mint tudjuk, ezek mindegyike maximális egészségmegőrző hatással rendelkezik.

Persze az ingyenesen megszerezhető, már-már akadémiai szintű tudás mellett élni is kell valamiből. Mondjuk a kormány által nagylelkűen adományozott közmunkabérből. Sajnos a vaskos közpénzek csapja csakis a haladó szintű hívők számára nyílik meg, de a közmunkabéres áhítattal tekinthet a szakadék túloldalán élő, magasabb rendű hívők elégedett mosolyára, melynek visszfénye reményt kelt szívében, a reggeli, vékony szelet párizsival megküldött vizes zsemle rágása közben.

A testi-lelki alkalmazkodás bekövetkeztét mi sem mutatja jobban, mint hogy vehemensen tagadja, hogy épp a kormány hozta őt kiszolgáltatott helyzetbe, sőt, úgy érzi, hálával tartozik annak, aki élni és hinni hagyja.

A kormány újabb sikert könyvelhet el: Stockholm-szindrómás országot teremtett.