Az Institut de France, pontosabban a hozzá tartozó Társadalomtudományi Akadémia (Académie des Sciences Morales et Politiques) eleinte kétkedéssel fogadta azt a hírt, miszerint 2010-ben megtalálták Bonaparte Napóleon sírját. Ez természetesen teljesen érthető volt a részükről, mivel eddig úgy tudták, az említett illető Párizsban, az Invalidusok templomában nyugszik.

A touloni levéltárban azonban találtak egy teljesen hitelesnek tűnő okiratot, melyben az szerepelt, hogy Bonaparte Napóleon tüzérségi tiszt szerencsétlen módon leesett a lováról, melynek következtében két napig tartó szenvedés után, 1793. december 3-án elhunyt.  A sírját meg is találták a Pompes Funébres Varoises-i temetőben. Mindössze 24 éves volt. 

A történteknek azonban ellentmond az a tény, hogy Bonaparte – tragikus halála ellenére – december 19-én visszafoglalta a várost lázadóktól, sőt a roham során meg is sebesült. Érdemei elismeréséül ezután kinevezték dandártábornokká, de az ezt megelőzően lezajlott temetése miatt kérdésessé vált az, hogy valójában kit.

Az Akadémia a szokatlan probléma sürgős tisztázása érdekében DNS vizsgálatot rendelt el a maradványok alapján. Az eredmények teljesen megdöbbentették a tudományos világot. Az adatok összehasonlításából világosan kiderült, hogy mindkét minta magától Bonaparte Napóleontól származott, aki ezek szerint két különböző helyen, más-más időpontban, illetve rangban veszítette el életét. Ez alapvetően megváltoztatta a XVIII. és XIX, századi történelem kutatásainak eredményeit, valamint a francia császárral kapcsolatos, jól jövedelmező emléktárgyak árusítását.

Simon Renucci, a korzikai Ajaccio városának akkori polgármester bejelentette, hogy Bonaparte Napóleon az ő temetőjükben is nyugszik, de ezt eddig senki sem volt hajlandó elhinni nekik. A kétségbeesetten elvégzett DNS-vizsgálat teljesen elkeserítette az Akadémiát, mivel rövid időn belül egy harmadik autentikus Napóleon sírhelyet találtak, ráadásul annak szülővárosában. Azt is kiderítették, hogy a Korzikára visszatelepült Bonaparte 75 éves korában, szívelégtelenség következtében hunyt el.

Az Akadémia kénytelen volt egy bizottságot felállítani annak érdekében, hogy kiderítsék azt, Bonaparte nagyjából hányszor és hol halhatott meg. A kutatás során rájöttek arra, hogy egy Milánóban is nyugszik közülük, aki szintén tragikusan fiatalon, 25 éves korában halt meg. Ezek szerint mindössze 4 évvel élte túl Toulon bevételét. Halálának okát nem sikerült kideríteniük.

A bizottság elnöke, Michel Pébereau az újságíróknak kijelentette, tulajdonképpen jelenleg ez utóbbi a legkisebb problémájuk. Ők legfőképpen nem azt szeretnék megtudni, hogy miként haltak meg a Napóleonok, hanem azt, hogy miért többször.

- Fogalmunk sincs arról, mennyi lehet még belőlük.  És vajon mi lehet a helyzet Charles de Gaulle tábornokkal? Eddig úgy tudtuk, ő csak 1970. november 9.-én halt meg... De inkább ne is mondjanak semmit.- említette meg szomorúan a sajtótájékoztatóján.

2011 és 2012 folyamán Ulmnál, Austerlitznél és Jénánál is megtalálták Napóleon földi maradványait. Austerlitznél ráadásul egymás közelében kettőt. 

A Társadalomtudományi Akadémia felvette a kapcsolatot az Orosz Tudományos Akadémiával, hogy legyenek segítségükre annak a kiderítésében, hogy az 1812-es oroszországi hadjárat során nagyjából hány Bonaparte Napóleon veszítette életét. Mivel ez hatalmas terület átvizsgálását tette szükségessé, tizenöt holttest azonosítása után a franciák nem látták értelmét a további kutatásoknak. Az orosz történészek megígérték, ha a későbbiekben bárhol rábukkannak Bonaparte maradványaira, azonnal felveszik a kapcsolatot a franciákkal. Azt is javasolták, hogy a francia történészeknek érdemes lenne Krasznojarszk környékén vizsgálódniuk, mivel arrafelé nagyon gyakori a Napóleon családnév.

Az 1813. október 16 és 19 között Lipcsénél lezajlott népek csatájában Napóleon 195.000 ezer fős hadseregéből nagyjából 40.000 ember esett el. A 2013-as kutatások alapján közülük legalább négy maga a császár volt.

Az még nem teljesen világos, hogy 1815-ben hány Bonaparte szökött meg Elba szigetéről, de a waterlooi csatatér környékén eddig már négy holttestét azonosították.

Bonaparte Napóleon többszöri elhunyta teljesen komolytalanná és nevetségessé tette volna a francia történelemtudományt, ezért az Académie des Sciences Morales et Politiques az Académie des Sciences fordult, hogy próbálják meg kideríteni, vajon milyen rejtélyes betegség okozhatta Napóleon gyakori elhalálozását.

A tünetek alapján a pszichiáterek végül arra a megállapításra jutottak, hogy Bonaparte Napóleon egy igen ritka disszociatív személyiségzavarban szenvedett. Alapesetben ez a betegség azzal jár, hogy a betegek tudata, saját emlékezettel és viselkedési móddal elkülönül egymástól. A páciensek emiatt több, teljesen eltérő személyiséggel rendelkeznek. A multiplex személyiségzavart gyakran összekeverik a skizofréniával, vagy a tudathasadás formáival.

Napóleonnál ez a betegség azonban annyira súlyossá vált, hogy stressz hatására, bár meglepő módon teljesen azonos tudattal, de szomatikusan különült el saját magától. Nagyon leegyszerűsítve a kórképet, Bonaparte Napóleon erős izgalom vagy váratlan öröm hatására egyszerűen kettéosztódott.

Hadvezérként természetesen nem tudta elkerülni a feszült helyzeteket, ezért a rohamok valószínűleg nagy gyakorisággal törhettek rá. A váratlanul jelentkező duplikáció minden bizonnyal magukat az így keletkezett pácienseket is zavarhatta, és emiatt szégyellték magukat mások előtt. Emiatt minél előbb megpróbáltak fizikailag eltávolodni egymástól. Ez lehet a magyarázat arra, hogy soha nem látták Napóleont több példányban.

Ha valaki mégis tanúja volt egy ilyen hirtelen szomatikus kettéválásának, nem valószínű, hogy elhitte azt, amit látott. Napóleon így az összes haláláig képes volt eltitkolni súlyos betegségét.  

Az azonban végre kiderült, hogy mi célból vitt magával Napóleon mindenhová irdatlan mennyiségű ruházatot.