Havasi Bertalan kukucskálás közben

„A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője, Havasi Bertalan ezt válaszolta az Indexnek: Gyurcsány Ferenc kétségbeesett önmosdatási kísérleteivel nem foglalkozunk.” (Orbán az előrehozott választásokról: Gyurcsány önmosdatása)

Nagyon helyes! A kíméletlen ostrom visszaverése és a végveszély elkerülése nem a kétségbeesés és a jelentéktelen, önző önmosdatási kísérletek ideje. Egyelőre érje be mindenki szerényen az október 2-ára meghirdetett, határvédő golyósironnal folytatott élet-halál harccal. Az elkövetkezendő csatákkal bőven ráérünk majd később foglalkozni.

Hacsak az egyre közeledő, holosztikus népszavazás eredményének következtében az egész nemzet nem süllyed el azon nyomban szégyenében, a jövőben megvívandó, győztes ütközetekből lesz még elegendő mennyiség.

Ha a haza valamikor októberben magához rendeli a miniszterelnököt és kijelenti számára, hogy „egy ezredévnyi szenvedés” után mostanában égető szüksége lenne egy megfelelőképpen előrehozott választásra, akkor az germanikusan az illetékesek által előre is lesz hozatva a megfelelő időpontra. Also! Majd akkor lehet kétségbeesetten jajveszékelni, hogy ezt most meg miért kellett és mégis hogyan. Talán még a bejutási küszöböt is valahogy feljebb lehetne pöckölni úgy 15-20 % környékére, ami rendkívül praktikus lenne a parlamenti helyek elosztását illetően.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjétől elhangzottaknak első ránézésre nem sok értelme van, pontosabban mondva semmi. A mondat jelentése sajnos többszöri nekifutásra sem változik meg. Egyáltalán nem világos ugyanis az, hogy az előrehozott választások emlegetésével miként lenne képes Gyurcsány Ferenc – bármennyire kétségbeesett állapotban is van – megmosakodni. Ezt talán nem is érdemes tovább firtatni, bár Gyurcsánytól természetesen minden kitellik. Könnyen elképzelhető, hogy a volt miniszterelnök egy „Előrehozott választások jojobával” feliratú tusfürdővel próbálja lemosni önmagáról a vért és a szennyet.

A kvótareferendumra a nép által adott kedvező válasz esetén logikus lenne kihasználni a megszerzett hatalmas bizalmat. Orbán Viktor pénzt, energiát, embert, csirizt nem kímélve, ellenállhatatlanul csábította el a magyar választópolgárokat. Ennek hatására mára már olyan vonzó lett, mint egy 89 éves, dúsgazdag texasi olajmágnás, néhány előrehaladott állapotban lévő krónikus betegség kíséretében. Már első ránézésre kiváló partinak tűnik.

Naiv természetű, ártatlanul bajba jutott hajadonok esetében praktikus okokból előbbre szokták hozni a házasságkötés időpontját, ha sikerül előkeríteni ehhez a megfelelő vőlegényt. Miért ne lehetne ugyanezt megtenni a magyar választókorú népességgel kapcsolatosan is? Ők is kellőképpen naiv természetűek és ártatlanok.

Az így, még azon melegében megszerzett kétharmados többséggel már könnyedén be lehetne sepregetni a megmaradt értéktárgyakat és rá lehetne térni a köztársasági elnök jogköreinek kibővítésére. Mindez természetesen csupán aljas koholmány, amelynek emlegetésével Gyurcsány Ferenc akár egy hosszas és alapos kádkúra igénybevételére is kétségbesett kísérletet tehetne.

Ha a Fidesz valamiről azt kommunikálja az állampolgárok felé, hogy annak semmi alapja sincs, csupán nevetséges feltételezés, szánalmas próbálkozás, nem is érdemes foglalkozni vele, stb., akkor azt a bizonyos valamit érdemes egészen komolyan venni. Jobb kissé bizalmatlannak, mint teljesen hülyének lenni.

Egy, a kormány szempontjából sikeres kvótaellenes népszavazás olyan alaposan fejbe kólintaná azokat a polgárokat, akik határozottan unják már a kormány állandó küzdelmét és átlátszó mesterkedéseit, hogy csak egy elméletben létező politikus lenne képes szavazásra bírni őket. Olyan párt pedig nem fog szerepelni a szavazócédulán, hogy „Jelenleg Még Sajnos Nincs Meg (JMSNM)”.

Gyurcsány esetében a  karaktergyilkolászás pompásan bevált. Orbán támogatottságában azonban még az egyértelmű tények sem okoznak érdemi károkat.

A demokratikus ellenzéki szavazótábort jelenleg a kiábrándultság, a csalódottság és a szétaprózottság jellemzi. Egy részük soha nem fog önjelölt messiások, szerencselovagok, kétes egzisztenciák mögé beállni rajongónak. A „Te valamilyen Orbán Viktor takarodj!” szlogennel nem lehet őket túlságosan fellelkesíteni. 

Az egymás nyakát harapdáló, ide-oda kóválygó ellenzéki erők nem jelentenek komolyanvehető alternatívát. Még egy alapvetően egyszerűnek látszó választási szövetség kialakítása is gyakran tömegverekedésbe vagy örökösödési háborúba torkollik közöttük.

Szavazzanak az említett illetők esetleg arra a Jobbikra, amely taktikai okokból jelenleg megpróbálja láncon tartani a saját szélsőségeseit? Ez nem tűnik túlságosan racionális és optimális döntésnek.

Egy előrehozott választás a Fidesz-KDNP számára számos előnnyel járna, vesztenivalójuk pedig nincs. A miniszterelnököt azonban nem biztos, hogy jelenleg ez téma foglalkoztatja a leginkább. A túlmozgásából ítélve úgy tűnik, hogy Orbán Viktor az Unión belül akar magának vezető szerepet kiharcolni. A V4-es országok miniszterelnökei közül ő rendelkezik a legnagyobb arccal, azaz karizmával. Ha sikerülne a hatalmi törekvésihez még több szövetségest szereznie, akkor ma még teljesen elképzelhetetlen és egészen bizarr események is bekövetkezhetnek a jövőben. Ehhez azonban pár európai vezetőnek meg kell buknia és olyanoknak kell a helyükre kerülniük, akik támogatják Orbán korlátlan hatalmi ambícióit. Ez ma még nem tűnik reálisnak, de nemrégiben még Tállai András NAV elnöksége sem volt az.

Az azonban, hogy Gyurcsány Ferenc vajon milyen módon kísérelt meg kétségbeesetten megmosakodni az előrehozott választások felemlegetésével, az valószínűleg mindörökre válasz nélkül marad.