- Jó napot kívánok, kedveském. Mondja, drága. Itt van a betegfelvétel?
- Nem, nem, kedves asszonyom. Hátul, a gazdasági bejáratnál talál pár száz keservesen jajgató embert, oda kéne valahogyan eljutniuk. A kormány rendelete szerint itt a kórházban rendkívül lehangoló az óbégató, vérző, csonkolt emberek látványa. Tudja, itt valójában csak az egészséges embereket vesszük fel.
- De ha egészségesek, minek nekik kórházba menniük?
- Kiválóan javítják a kórházi statisztikákat, kevesebbe kerülnek, és nincs is velük annyi gond. Valójában közmunkások. Napi 8 órában betegeket alakítanak. Amolyan statisztikai statiszták.
- Értem. Ez pompás ötlet. Egyetlen apró gondom van csak. Tudja, kedveském, a férjem nem igazán tud már járni. Üszkös lábbal nem nagyon tud mozogni az ember. A taxis pedig már sajnos elment.
- Próbálok keríteni önöknek egy beteghordót. Sajnos egyszerre öt-hat beteggel kell rohangálniuk. Talán valamelyikük elvetődik erre a vidékre is. Komolyan gondolja, hogy ilyen súlyos betegséggel behozza hozzánk a férjét? Jelenleg pestis, tífusz, kolera és valami ismeretlen, randa nyavalya pusztít a kórházunkban. Nincs a faluban esetleg egy megbízható javasasszonyuk, vagy gyógyítójuk? Általában a falu szélén szoktak éldegélni és fekete macskájuk is van. Azt rebesgetik, néha ők is azok. Onnan könnyen felismerhetők.
- Ja, a Biri nénére gondol? Persze, de ő azt mondta, hogy ebben az esetben már csak amputálni tud.
- Az pompás. Mi is azt csinálnánk, csak sokkal rosszabb körülmények között. Kérem asszonyom, adnék egy gyógynövény-listát. Ha az említett hölgynek lennének felesleges készletei, szívesen elfogadnánk. Mondja meg neki, legyen olyan szíves, hogy főleg vérzés- és fájdalomcsillapító szerekre lenne szükségünk. A múltkor az egyik betegünk egészen kiváló sebbalzsamot hozott nekünk, de az receptet nem volt hajlandó elárulni. Annyit mondott, hogy pókháló is van benne. Nagyon jó hatásfokkal tudjuk alkalmazni a szamártrágyát is. Néha tényleg csodákra képes. Rummal sajnos elég rosszul állunk.
- Persze, aranyoskám, ne aggódjon. Beszélek vele. Egy kicsit azért megijesztett, kedveském. Kötszerrel amúgy hogyan állnak, drága?
- A lepedőket már felhasználtuk. Az alagsorban tépéscsinálókat alkalmazunk. Természetes anyagból készült ingeket, lepedőket, gyolcsot, hasonló dolgokat szívesen elfogadunk.
- Körbenézek otthon, aranyoskám. Amit tudok, megteszek. A háború végén magam is dolgoztam nővérként. Szívesen segítek. Akkor azt javasolja, hogy vigyem a férjemet haza?
- Egy sima üszkösödéssel én nem nagyon kockáztatnék. Sebészünk jelenleg amúgy sincsen. A határőrizeti szervek kiemeltek néhány törzsi varázslót. Jelenleg ők vezetik az osztályokat. A gonosz szellemeket már kiűzték, azokkal már tényleg semmi bajunk sincs. A betegekkel pedig a biztonság kedvéért aláíratunk egy papírt, hogy már halva vettük fel őket. Ha megmaradnak, ráfogjuk a feltámadásra. Van ilyen, mivel csodatévőket alkalmazunk. Ők azonban csak pénzért hajlandók tevékenykedni. A feltámadást jelenleg a TB nem finanszírozza. Hogyan szólíthatom a nénit?
- Aranka vagyok, drágám.
- Köszönöm, Aranka néni, mindig örülök, ha ilyen rendes, aranyos emberekkel találkozom. A férje is nagyon fegyelmezett. Nézze, milyen bátor! Nem is jajgat.
- Persze, hogy nem, mivel elájult. Amúgy nyögdécselni szokott, meglehetősen hangosan. Üszkösödénél ez természetes, ha jól gondolom.
- Így van, drága Aranka néni. Hallaná csak este, micsoda jajveszékelés folyik az osztályokon. Valami ilyesmi lehetett a napóleoni háborúk idején is. Maradt még egy kis ammónium-karbonátom. Tudja, repülősó. Ha úgy gondolja, térítse magához vele a férjét.
- Köszönöm, de azt hiszem, kedveském, jobb ez így neki. Majd a Biri néne rendbe rakja. Hafner bácsi a műbútorasztalos pedig farag neki egy csinos kis műlábat, 42-es méretben. Tudja, így a cipői sem mennek majd pocsékba.
- Jó ötlet. Jaj, Aranka drágám, majd elfelejtettem. Kérdezze már meg a Biri nénét, legyen olyan szíves, hogy hetente kétszer nem vállalna-e rendelést nálunk. Fizetni nem tudunk, de a betegek valamit biztos tudnának adni neki.
- Szólok neki, persze, persze… Amúgy már 94 éves, de nagyon jó egészségi állapotnak örvend.
- Hű, Aranka néni ez csodás. PR szempontból is nagyon jól jönne nekünk. Majd azt mondjuk, ő is a mi betegünk. Nem is tudom, mikor láttam utoljára 80 év feletti pácienst élve. Majd vigyázunk rá, nehogy elkapjon valamit.
- Á, nem hiszem én azt. Még a dédnagyanyjától örökölt egy varázsige gyűjteményt. Biztos jó az kolera ellen is. Nem lesz vele semmi gond, ha a macskáját is elhozhatja magával.
- Ez csak természetes, majd azt mondjuk rá, hogy orvosi macska. Nagyon hálásak vagyunk önnek, drága, és vigyázzon a férjére. Pár éve még meg tudtuk volna menteni a lábát, de tudja, hogy van ma… Jelenleg a statisztikára kell hajtanunk, az most fontosabb. Pénzt meg nem nagyon kapunk, csak méregdrága műszerekre, mivel azokat fel lehet avatni. Én amúgy aneszteziológus vagyok, de most a betegfelvételhez raktak. Tudja, Aranka néni, a baseball ütőkhöz egy kicsit ügyetlenke vagyok. A betegek mindig túl korán felébredtek. Felvettek ezért helyettem egy profi ütőjátékost. Az percre pontosan ki tud ütni bárkit. Ügyes és jóképű férfi. A betegek is imádják.
- Hát, sok szerencsét aranyoskám. A Biri nénének szólok, hogy a hazának szüksége van rá. Csak arra vigyázzanak, hogy KDNP-st soha ne engedjenek a közelébe. Húszat már békává változtatott, és most dunsztosüvegben tartja őket.
***
Az Orvostudomány Története: Középkor Pestisjárvánnyal
Közzétette: Dr. Kiss Gabriella
A középkorban a betegségeket leginkább Isten büntetésének tartották a bűnös életért. A vér lecsapolását köpölyözéssel vagy piócákkal végezték. Nem voltak antibiotikumok, a gyógyszereket különféle növényekből, fűszerekből, gyantákból állították elő.
A fejfájást például illatos növényekkel, rózsával, zsályával és levendulával gyógyították, míg a beléndek és a bürök keverékét alkalmazták ízületi panaszok esetén. A gyomor fájdalmát és legtöbb betegségét ürömmel, mentával gyógyították. A tüdőbajt fekete nadálytő és édesgyökér keverékével kezelték, pemetefüvet adtak a köhögésre és megfázásra is.
A sebek gyógyítása is gyerekcipőben járt még. A fertőtlenítést és tisztítást legtöbbször ecettel végezték, mert úgy tartották, az megöli a fertőzést. A menta is használatos volt mérgezés és sebek gyógyításánál. Mirhát is használtak fertőtlenítéshez, míg a harcban szerzett sérüléseket legtöbbször cickafarkkal gyógyították.
A középkori orvosok tudása a betegségekről ősi tanításokból, Arisztotelésztől, Hippokratésztól eredt. A beteget a test folyadékai alapján vizsgálták; a vérét, a vizeletét és a székletét vizsgálva, mérlegelve a négy legfontosabbnak tartott folyadék egyensúlyát. A fekete epe a föld elemének, a sárga epe a tűznek, a vér a levegőnek, a nyál pedig a víznek felelt meg. Ezeknek az elemeknek egyensúlyban kellett lennie a testben, ezért néha véreztetni kellett a betegeket.
Csak kevés gazdag ember engedhette meg magának, hogy tízéves képzésen vegyen részt, így hivatalosan is orvos legyen a középkorban. A sebészek kevéssé voltak képzettek, nagyjából a borbélyokéval tartották egy szintűnek a szakértelmüket. Akkoriban a borbélyok is végeztek el orvosi feladatokat. Vért csapolhattak le és fogat húzhattak.
A gyógyszerészek a különféle orvosságnak használt főzetek és keverékek mellett parfümöket és édességeket is árultak. A legkevesebb szakmai tudással, de annál több tapasztalattal és generációról generációra szálló tudással a bábaasszonyok bírta.
1328-tól 1351-ig pusztított a fekete halál néven elhíresült pestisjárvány, és rengetegen estek neki áldozatul. Bár a járványt 1351-ben sikerült megfékezni, még további hatvan évig tapasztaltak kisebb nagyobb járványokat, amiket a fekete halál okozott.
A betegség a nevét arról kapta, hogy a fertőzöttek bőre elfeketedett és a vérük is sűrűvé, feketévé vált. A szörnyű betegséget bolhák terjesztették, amiket a patkányok juttattak el mindenhova. Sajnos csak a fekete halál tombolása után jöttek rá az emberek, hogy a tisztaság és az egészség kapcsolatban állnak egymással. Bár az emberek a történelmi középkort sötét időkként emlegetik, a patkányok ekkor élték fénykorukat.
A városok, falvak szemét- és szennykezelési hiányosságai csak a fertőzéseknek és a patkányoknak kedveztek. A patkányokkal a fekete halál a nagy kereskedelmi útvonalak mentén minden ismert országba eljutott. Úgy tartották, a Góbi sivatagból indult ki a járvány. Az európai lakosság harmadával végzett, míg Kínában a járvány ötven éve alatt nagyjából 35 millióan haltak meg.
Az orvosok se a járvány eredetét, se a gyógymódját nem ismerték, így a pestisnek csak a tüneteit tudták enyhíteni. A mortalitás 30-40 százalékos volt. Annyian vesztek oda, hogy a papok már nem tudták ellátni feladataikat, így a pápa arra kényszerült, hogy mindenkit feloldozzon, akivel a járvány végzett. A haldoklók engedélyt kaptak, hogy akár egymásnak is meggyónhassák bűneiket haláluk előtt. A szörnyűségektől hemzsegő korszak Istenbe vetett hite megrendült, és sokak szerint ez vezetett végül a reformációhoz.
