A Medián 2015. novemberi felmérése alapján a Fidesznek és Orbán Viktornak nincs semmi oka a búslakodásra. A teljes népesség 34, a "biztos" szavazók 44, a választani tudók 52, a választani tudó "biztos szavazók"  51 százaléka szavazna a nagyobbik kormánypártra. A kisebbik kormánypárt kicsit lemaradt (0 %) ettől a szép teljesítménytől, így autonómia törekvésekkel a jövőben sem kell foglalkoznia. Meg kell elégedniük a boltok vasárnapi bezáratásával, Harrach Péter szociológiai tanulmányaival, a szegények eltüntetésével és Semjén Zsolt földöntúli mosolyával.

A  szoros versenyben futottak még és dicséretes eredményeket értek el: a Jobbik (21 %), az MSZP (11 %), a DK (9 %), az LMP (4 %), Együtt (2 %), Munkáspárt (1 %), Liberálisok (1 %). Természetesen nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, amihez illik gratulálni a lelkes versenyzőknek. A maga módján mindenki szép eredményt könyvelhet el magának. Amit tudtak, azt megtették a siker érdekében. Tulajdonképpen innen lenne szép a váratlan győzelem. 

Az eredmények láttán hazánkban a liberalizmus mételyétől rettegni egy kicsit túlzásnak tűnik, de az adatok még változhatnak és okozhatnak sokkoló meglepetéseket. Az ördög nem alszik, hanem a részletekben lakozik, ami azt mutatja, hogy Magyarországon minden második ember a kormánypártot támogatja. Ebben az esetben tehát maga az ördög sem változtat sokat az eredményeken, pontosabban egy fikarcnyit sem.

Ilyenkor illene azzal folytatni, hogy, igen, de, a Fidesznek nem sikerült 61 %-ot szereznie és a Munkáspárt keményen jön felfelé, lassan már beéri az Együttet. Az utóbbi két párt között így szoros verseny alakulhat ki a Parlamenten kívül. Az MSZP és a DK simán bejutnának az Országgyűlésbe, és ha szépen összefognának, 20 %-al már megpróbálhatnák keményen sarokba szorítani a Fideszt. Minden 100 %-os törvényt pillanatok alatt és kíméletlenül lesöpörhetnének az asztalról.

A szőlőskert, ami a Fidesz birtokában van, rendkívül csábító és mézédes fürtök találhatóak benne. A mustfok az 1 kg mustban levő cukortartalmat jelenti dkg-ban kifejezve. Egyszerű asztali fehérborok elkészítéséhez legalább 15–17 fok közötti érték szükséges. A minőségi bor eléréséhez 17–19-es mustfok kívánatos. Különleges minőségű bor minimálisan 19 fokos mustból készíthető. A vörösbor megfelelő kialakításához asztali borok esetében minimum 15 fokos must szükségeltetik, minőségi borok készítésére pedig legalább 17–19 fokos.

Az MSZP-ből már csak cukor (DK) hozzáadásával lehetne bort készíteni. A bortörvény 19,5 mustfokig engedélyez javítást, mégpedig mustban oldott kristálycukor (DK) alkalmazásával. Az MSZP és a DK közötti "béka-egér" harcnak racionális oka, értelme tehát nincs. A választóik megnyugtatása érdekében valamiféle kompromisszumot össze kellene hozniuk. Ha tovább folytatódik a látványos civakodás, akkor ezzel jelentősen megváltoztathatják a támogatottságukat.

A pártok közötti kegyetlen csatározás nagyon látványos és egyes esetekben rendkívül szórakoztató is, de eltereli a figyelmet a lényegről, magáról a képviseleti demokráciáról. A választókban kialakulhat az a képzet, hogy az ő szerepük a szavazatok leadásánál be is fejeződik. A kiválasztottak ezután nagy erővel nekilátnak képviselni a maguk és pártjaik érdekeit. Természetesen ez is nagyon fontos, de a választókról sem szabadna a nagy igyekezetben megfeledkezni, mivel azoknak is meg kell élniük valamiből, ha másért nem azért, hogy legalább adózni tudjanak.

A kormánypárt arra hivatkozik, hogy ők a magyar embereket képviselik. Ez nagyon dicséretes dolog a részükről, végtére is nem a németalföldi nyulak vagy az Pó-síksági macskák választották meg őket. A Fidesz azonban nem egy túlságosan megosztott párt. Nincsenek benne platformok, amik valamit, vagy valakiket különösen fontosnak tartanának. A magyar homoszexuálisokat, illetve a magyar szingliket sem a Fidesz sem a KDNP nem képviseli, pedig ők is magyar emberek.

Azt tudjuk, hogy a választók hogyan viszonyulnak a pártokhoz, azzal viszont nem nagyon vagyunk tisztában, hogy a pártok a választók közül kiket preferálnak. Ezzel nem nagyon foglalkozik senki, pedig a választók abszolút többséggel rendelkeznek. Van egy csomó állampolgár, akik jelenleg képviselet nélkül vannak. Nagy részüket valószínűleg ez a tény nem is nagyon érdekli. Fogalmuk sincs arról, hogy mire való egy képviselő azon kívül, hogy időnként ünnepélyesen átad valamit. Azoknak a pártoknak, amelyek úgy érzik, hogy a jelenlegi eredményeik nem olyan nagyon jók, és többre vágynak, őket kéne megszólítaniuk. Az, hogy ez miként lehetséges az az ő dolguk, találják ki.

Választék van bőségesen. Jelenleg érdemben nem képviseli senki a cigányságot, a szegényeket, a munkavállalókat, a nyugati országokban dolgozó vagy tanuló magyar állampolgárokat, a mérsékelt keresztény-konzervatív gondolkodásúakat, a munkanélkülieket, a közmunkásokat, a nőket, a nem hagyományos családokat, a környezetvédőket. Természetesen ez egy szubjektív lista, vannak benne átfedések és nem is teljes. Az anarchoszindikalistákat és a trockistákat kihagytam a felsorolásból, mivel úgy sejtem, ők nincsenek olyan sokan és nincs érdemi befolyásuk a dolgok alakulására.

A pártpreferenciákból arra lehetne következtetni, hogy az ország jelenleg nagyon jó állapotban van. Nagyon sok választópolgár ezt így is látja, különben a Fidesz támogatottsága nem lenne ilyen elképesztően magas. Ez magyarázható azzal, hogy a kormánypártok ügyesen elterelik a figyelmet a problémákról, de azzal is, hogy azok, akik ellenzékben vannak, nem képesek hatékonyan foglalkozni a szegénységgel, valamint az egészségügy, az oktatásügy, a cigányság helyzetével. Lehet, hogy próbálkoznak, de ez a támogatottságukban nem jelenik meg, ami azt jelenti, hogy nem jól csinálják. Hogy miként lehetne ezen változtatni? Fogalmam sincs. Kerítsenek hozzá néhány szakértőt. Valamerre csak kószálhat belőlük még néhány gazdátlan példány. 

La Fontaine: A róka és a szőlő

Róka koma a szőlőhegyre tartott.
A farkas megkérdezte: „Mit akarsz ott?”
Felelt a róka: „A tyúkpecsenye
Után jólesnék egy kis csemege.”
És ment. A szőlőben a lugasok
Léceiről dúsan lógott a sok
Finom fürt. Rókánk lábujjhegyre állva
Ágaskodott utánunk, de hiába:
nem érte el, s búsan elkullogott.

Az első, akivel találkozott,
a farkas volt; így hunyorgott feléje:
„Nos, ízlett?”
– „Mi?” – „A csemege!”
– „Miféle csemege?”
– „ Hát a szőlő!”
– „Ja vagy úgy?
Nem kellett. Utálom a savanyút.”

Rónay György feldolgozása