– Figyelj, Jenő. Én azt hiszem, ez a Kövér László egy szexmániás.

– Ezt meg honnan veszed, Lujza? Miért lenne a házelnök úr szexmániás?

– Hát mert folytonosan csak azon jár az esze. Tudod. Akármit kérdeznek tőle, ő egyből a szaporodással kezd el foglalkozni. Biztos állandóan pornóoldalakat nézeget. Jenő, te ugye nem nézegetsz ilyen oldalakat?

– Nem, Lujza, persze, hogy nem. Csak a híreket olvasom el. De sehol sem írták azt, hogy a házelnök úr pornófüggő lenne.

– Értem, Jenő. De az újság is megírta, hogy azt nyilatkozta: „aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit az új generációk megszületéséért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?”. Ezért mondtam, Jenő, hogy mániákusan szexfüggő. Szerinted mit tud tenni a Kövér László az "új generációk megszületéséért"? Csak azt. Tudod. Bujálkodni meg hancúrozni. Így a legegyszerűbb. Tényleg, Jenő. Te mit akarsz tenni az új generációk megszületéséért?

– Mi már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, Lujza.

– Nem is tudom, Jenő. Én úgy látom, az utóbbi időkben, te nagyon hanyagolod ezeket az új generációkat. Azt mondta a házmester úr, hogy akkor te egy hazaáruló vagy, meg olyan nemzetellenes valaki. Liberális.

– Milyen házmesterről beszélsz, Lujza? Mi köze a házmesternek az új generációhoz meg a mi magánéletünkhöz? Ez nem rá tartozik. Kérjek talán Feri bácsitól minden generációs esetben igazolást?

– Nem sok gondja lenne veled, Jenő. De most nem is róla beszéltem. A főházmester a Kövér László. Az egész Országházé. Ő ma Magyarország legjobban kereső házmestere. Nagyon jó szakmát választott. Csak ne járna mindig a feje a szexen. Szerinted, mit szól ehhez a felesége?

– Lujza, te mindig mindent összekeversz. Kövér László nem konkrétan magára és a feleségére gondolt. Azt szeretné, ha minél többen nemzenének és szülnének gyermekeket. Aki megteheti, az tegye meg, amint alkalma adódik rá. Amúgy Kövér László az házelnök és nem egy házmester.

– Az nem ugyanaz? Úgy értem, olyan szigorú és mindig mérges. Mindenkire rászól, megmondja, ki jöhet be és ki nem. Nagyon jól áll neki ez a házmesterség, vagy elnökség. Szép rend van a rábízott tömbben. Az Országház lépcsőjét is szorgalmasan tisztán tartja. Nagyon érthet hozzá. Csak úgy csillog-villog minden. Sokat dolgozhat, szegény. Szerinted leveteti az országgyűlési képviselőkkel az utcai cipőjüket, ha bejönnek hozzá? Szerintem illene papucsot húzniuk egy ilyen elegáns helyen.

– Lujza. A házelnök nem takarítja a lépcsőházat. A kukákat sem ő húzkodja ki a Kossuth térre. Ő egy főméltóság.

– Na, jó Jenő, tudom, de egy házmester is az. Ha nem Kövér László takarít, akkor biztos azért van olyan sok ideje arra, hogy állandóan a szexen járjanak a gondolatai.

– Lujza, Kövér László nem a saját szaporodásáról elmélkedik. Ő már eleget szaporodott életében. Úgy gondolja, hogy másoknak is kötelességük lenne nagyobb odaadással sokasodni.

– Nem is tudom, Jenő. Volt idő, amikor én ezt nem éreztem kötelességnek. Emlékszel még arra az időszakra?

– Igen, Lujza, emlékszem. De itt nem a szexről van szó, hanem a gyermekvállalásról. Azt szeretné a házelnök úr. Azt, hogy mások is minél többször gyarapítsák a nemzetet, ahogy csak tudják. Mindenki a képességei és a lehetőségei szerint, ahol és amikor csak lehet.

– Jesszusom, Jenő! Akkor az házelnök úr valami nemzeti orgiára gondolt?

– Miért gondolt volna orgiára, Lujza?! Mindenki a családon belül teljesítse a kötelességét. A magyar nemzetet kell gyarapítania.

– Akkor miért adóztatják meg a nemzetet egyre nagyobb mértékben? Attól senki sem gyarapszik csak szegényebb lesz. Te, Jenő. Amikor ezek arról beszélnek, hogy, na most megint adót csökkentenek, akkor nekünk azzal mindig kevesebb pénzünk lesz. Ezt tényleg nem értem. Ezek szerint ők fizetnek nekünk adót?

– Nem, dehogy. Ők ráadásul soha nem is emelnek adót és nem szorítanak meg semmit. Az adót az MSZP folyton emelte, a FIDESZ pedig állandóan csökkenti. Az, hogy közben kevesebb lesz a pénzünk, egyáltalán nincs ezzel összefüggésben. A kormány inkább az adók számát növeli és kerülőúton veszi el a pénzt, ami az embereknek így sokkal jobban tetszik.

– Értem. Így már sokkal jobb, ha kevesebb pénzünk marad. De várj csak, Jenő. Ennek így semmi értelme sincs.

– Ebben nagyon hasonlítanak rád, Lujza.

– Ne legyél már ilyen undok, Jenő. Engem is nagyon érdekel a szaporodás, de közben főzni is kell valamit. Arról miért nem beszél a házelnök úr? A szexen kívül erről is szólhatna. Mondhatná például azt, itt, pont ebben az újságban, hogy „Aki azt gondolja, hogy a krumplileves fontosságának hangsúlyozása már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik ízletes, a társadalmat fenntartani képes krumplilevest főztek tisztességben, úgy, hogy nem hagytak ki belőle semmit!”

– Tényleg megőrülök tőled, Lujza. Kitől hallottad te azt, hogy a krumplilevesnek bármi köze is lenne a magyar politikához?

– Hát Kádár Jánostól. Akkoriban az újság is megírta. Manapság meg már csak a szexről szól minden.