Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Taxival a Putyilov gyárba

2016. január 19. - Toadwart66

Gyűlés a Putyilov gyárban - Szentpétervár 1917

Első ránézésre – teljesen könnyelmű és léha módon – kormány elleni lázadást vélek felfedezni minden nagyobb csoportosulásban, tiltakozásban. Emiatt aztán egyre inkább bizalmatlanabb viszonyba kerülök önmagammal és az általam érzékelt, illetve magamra kényszerített valósággal szemben. A túlzott önbizalom gyakran vezet hülyeséghez.

Rengeteg embert ért sérelem a hírhedt fülke-forradalom óta, de ez nem okozott általános rosszullétet, sőt vannak – meglepően sokan vannak –, akik kiválóan érzik magukat, mivel nem kell félniük sem a bolsevizmus véres terrorjától, sem a liberalizmus kártékony mételyétől. Sekély e kéj, de kéj. Szívből élvezik a helyzetet, annak minden kellemetlen hátrányával együtt.

Forradalmi vihar eddig nem söpört végig az országon. Ez alapvetően nem is rossz, mivel nincs igazi forradalom ártatlan halottak, sebesültek, zokogó özvegyek és árvák nélkül.

Magyarország manapság leginkább csak nyögdécsel. Itt is fáj, ott is fáj, emitt meg már régóta nagyon hasogat, de hát ilyen az élet meg az a fránya időjárás. A regényekben ezt úgy szokták leírni, hogy a tömegben hirtelen zúgolódás támadt.

Teljes erőből lázongani a tüzes ifjúság szokott, nem a rendelésre várakozó türelmes betegek. Nem is vethetjük a szemére senkinek azt, hogy önfeláldozás helyett inkább békésen szeretne éldegélni a szerettei körében.

A 2016. január 18-án „kitört” útlezárások okát eleinte nem nagyon értettem. Valami demonstráció, vagy ilyesmi – gondoltam. Rajtam kívül, sokan nem tudták, hogy miként viszonyuljanak a budapesti taxisok látványos akciójához. Lázadozni tradicionálisan a hatalom ellen szoktak az emberek. Kivétel ez alól a Civil Összefogás Fóruma, mivel ők mindezt a józan ész, az erkölcs és az jó ízlés ellen teszik, természetesen önként és mindentől függetlenül. Ez maradjon is az ő egzisztenciális problémájuk. Spongyát rá!

Idővel aztán megvilágosodtam és így rájöttem, a derék taxisok az Uber közösségi személyszállító szolgáltatás ellen tiltakoznak oly hevesen, ami az ő részükről teljesen jogos és érthető. A megélhetésükről van szó, amivel ma Magyarországon nem illik önfeledten szórakozni. A taxirendelet valamikor 2013-ban lépett hatályba. Ebben elég tisztességesen gúzsba kötötték a szakmát. A kormány anarchiából kaszárnyai fegyelmet teremtett, ami ráadásul busás bevételt is hozott az államnak. Ez utóbbi természetesen nem gond. Ma legfőképpen nem a bevételi, hanem a kiadási oldalon vannak irritáló és elszomorító anomáliák.

A taxisoknak azonban ez a rájuk kényszerített vasfegyelem elég sok pénzbe került. Szigorú műszaki előírások, a gépjárművek életkorának korlátozása, vidám, citromsárga szín, bank- és hitelkártyás fizetés. Fix tarifák, amiből nem lehet engedni, így szó sem lehet mindenféle utas csalogató kedvezményes időszakokról. A sofőröknek óránként el kell énekelniük a „Béres legény jól megrakd a szekeret” című népdalt, ukulelével vagy bendzsóval kísérve. Kérésre fel kell sorolniuk az Egyesült Államok összes eddigi elnökét és azonnal meg kell állniuk, amint a rádióban felcsendül a Radetzky-Marsch. Rendkívül nagy és igazságtalan hátrány ez az önfeledten és vidáman furikázó uberesekhez képest.

Ha a kormány segíteni szeretne a bajba jutott taxisokon, akkor meg kellene szüntetniük a fix tarifákat, hogy az Uber-el folytatott versengésben fel tudják venni a küzdelmet. Ehelyett a Főváros (úgy nagyjából a kormány) az Uber-re – ami nem egy hagyományos szolgáltató cég, hanem egy alkalmazás – próbálta rákényszeríteni taxisokra kirótt penitenciát. Ez az utasok, az uberesek számára egyaránt rossz. Az államnak természetesen jó, mivel önfeledten röhöghet az egészen és össze tudja ugrasztani a két „társaságot”. Ezzel párhuzamosan a budapestiek fokozatosan megutálhatják a taxisokat, mivel hiénák, becstelen brigantik és nem lehet tőlük rendesen közlekedni.

Ez a harc egy kicsit a zenekiadók illegális zeneletöltésekkel folytatott, teljesen meddő és ostoba küzdelmére hasonlít. A kiadók egy időben hatalmas, látványos pereket indítottak. Elkaptak néhány szerencsétlen gimnazistát és luisianai nyugdíjast, aztán megbüntették őket az Amerikai Egyesült Államok GDP-jének 0,1 %-ára. Ezután boldogan elkönyvelték magukban, hogy győztek. A hatalmas siker hatására hamar tönkre is mentek. Egy centet sem voltak hajlandók engedni az áraikból. A bakelit lemezek és a CD-ék eszméletlen magas áraiból hatalmas nyereséget zsebeltek be, különösebb erőfeszítés nélkül. Úgy jártak, mint a „Misi-mókus kalandjai”-ban a dagadt mókusok. Degeszre tömték magukat és képtelenek voltak időben megmozdulni.

Steve Jobs gyorsan észrevette azt, hogy teljesen felesleges, meddő és kilátástalan ez az elkeseredett küzdelem. Rájött, hogy miként lehet a legális letöltésekből pénzt – rengeteg pénzt – bezsebelni. Az iTunes-al megoldotta a problémát.

A kiadók számára a legnagyobb nehézséget és traumát az okozta, hogy a fogyasztói szokások megváltoztak, amit a zenei nagymogulok évekig nem voltak hajlandók elismerni. Az emberek már nem komplett albumokat akartak megvásárolni, hanem csak egyes számokat, amikből ők állíthatták össze a saját lejátszólistájukat. Ezt a kiadók teljesen eretnek ötletnek tartották, pedig számonként 99 centből 70 nekik ment. 2010-re az iTunes-on keresztül 10 milliárd zeneszámot értékesítettek.

Az Uber is egy innováció, ami szokatlan, pimasz és bosszantó. Angliában, Spanyolországban, Németországban és más országokban is heves tiltakozó akciók indultak ellene, amiben utasokat, ubereseket, taxisokat vertek meg. Attól függően, hogy mikor ki volt éppen erőfölényben. Ennek sok értelme a testgyakorláson és a verés esztétikáján kívül természetesen nem volt.

„Torta? Szemétdomb? Lényegtelen, eddig ezen csak a taxisok osztoztak, most jöttek valakik, akik szintén odaférkőznének. Mi olcsóbban dolgozunk, mégis ugyanazt a szolgáltatást nyújtjuk és ez nagyon zavarja őket, mondta a 24.hu-nak egy madridi Uber-sofőr, akinek annyira bejött az üzlet, hogy otthagyta eredeti foglalkozását.”

Forrás: Könnygáz, felgyújtott autók, halálos fenyegetés – amikor a taxisok tényleg tiltakoznak az Uber ellen

A taxisoknak az lenne az érdekük, hogy ők is áttérhessenek egy Uber-hez hasonló rendszerre, mert az hatékonyabb, jobb és olcsóbb szolgáltatást nyújt. Mivel ők gyakorlottak és foglakozásszerűen űzik az ipart, a pontrendszerben valószínűleg sikeresek lennének. Aki mogorva, goromba az utasokkal szemben vagy vidám, jópofa történetekkel terrorizálja őket, az persze nem.

Az igazi vesztesek valószínűleg a taxi vállalatok lennének, mivel nem nagyon lenne rájuk szükség. Az Uber már megtalálta a megoldást az adóproblémára is, így az állam sem járna rosszul. A hiénákat és a megrögzött vaddisznókat ez a rendszer gyorsan kiszelektálja.

Természetesen, ha egy taxis úgy látja jónak, nyugodtan nekiláthat az „uber-utasok” gondos pépesre verésének is, de ebből nem fog megélni.

***

"Soha életemben nem kellett ennyi ideig győzködnöm embereket arról, hogy azt tegyék, ami nekik a legjobb" – Steve Jobs az iTunes-ról

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr628282896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FikkFakk 2016.01.20. 06:59:58

Igen, a vesztesek a taxivallalatok lennenek, mindenki mas nyerne. Dehat a taxivallalatok politikusaink kedvencei

tobias2 2016.01.20. 09:17:55

Én a taxi fennmaradása mellett vagyok, mert több pénzt takarítok meg, a taxi után futok mintha Uber után futnék.
süti beállítások módosítása