"Az ellenzék rendszeresen megtámadja és negatív színben tünteti fel azokat a magyarokat, akik külföldön vállalnak munkát – állította Orbán Viktor a parlamentben."
Ezt meg vajon kitől hallotta a miniszterelnök? Vagy csak úgy mondta, mivel nagyon jól hangzik? Valami szép, kerek történetet kanyaríthatott volna ehhez a határozott kijelentéshez az ország nagyhatalmú spin doktora. Én csak egyetlen esetben értesültem arról, hogy a szemérmetlen ellenzék negatív színben tüntetett fel egy olyan személyt, aki külföldön tanult. Az pedig éppen a miniszterelnök lánya, Ráhel volt. Ő viszont már hazajött dolgozni és éppen nekilátott, hogy megreformálja a magyar turizmust. A negatív színben való feltüntetést tehát már mint itt dolgozó magyar nőn végezték el az aljas brigantik. Külföldön dolgozó Orbán Ráhelről egy szó sem esett. Esetleg akad belőle még egy valahol?
Azt állítom, még a hazugságnak is kijár a tisztelet, nem lehet azt csak úgy nevetségessé tenni mások előtt.
A képen éppen Zāhi Ḥawāss-al beszélgetek a piramisokról és arról, soha ne engedje meg azt, hogy az élére vasalják az ingujjait
A Hufu piramis építése
Gyűlölöm és mélységesen megvetem a szenzációhajhász, felszínes tudományos bejelentéseket. Azt vallom, alapos és mindenre kiterjedő kutatások, megcáfolhatatlan bizonyítékok nélkül egy elmélet fabatkát sem ér. A piramisok építésének titkával behatóan, hosszú ideig, majdnem három hónapig foglalkozom, így az általam kidolgozott elmélet egyáltalán nem légből kapott, hanem szigorú tényeken alapszik.
Természetesen régóta szoros kapcsolatban vagyok az egyiptológia tudományával. Régebben Zāhi Ḥawāss-nak, az Egyiptomi Régészeti Hivatal egykori vezetőjének voltam öltözködési tanácsadója és koreográfusa. Én javasoltam a számára, hogy hordjon izzadságtól átitatott, barna színű Fedora kalapot, mivel abban pont úgy néz ki, mint egy köpcös Indiana Jones. Az emberek többsége amúgy is ezzel a fejfedővel azonosítja a régészeket. Azt is én találtam ki, hogy a dokumentumfilmjeiben fürgén, energikusan szaladgáljon ide-oda és ordítsa le mindenkinek a fejét, aki csak a közelébe kerül. Ezzel határozott, magabiztos ember benyomását kelti, és nem néz ki úgy, mint az arisztokratikus Howard Carter, azzal az elegáns, sötét színű Homburg kalapjával.
Zāhi Ḥawāss Howard Cartert mindig is közönséges tolvajnak tartotta. Harrison Ford Indiana Jones alakítása és régészeti tudása viszont teljesen lenyűgözte őt. A professzorral való kapcsolatunk idővel mély barátsággá alakult, amit az is bizonyít, hogy Ḥawāss több alkalommal veszettül ordibált velem és menthetetlen idiótának nevezett. Egyszer még tettlegességre is ragadtatta magát velem szemben. A híres régész 2011. március 6-án sajnos beadta a lemondását, engem pedig másnap kiutasítottak Egyiptomból.
Ḥawāss professzor ismertetett meg a gyakorlati régészet alapjaival és azzal, hogy vannak olyan emberek, mint például ő, akik képesek elolvasni az egyiptomi hieroglifákat. Ez a tény teljesen megváltoztatta a szemléletemet a régészetről és az ókori Egyiptom történetéről.
Az emberiséget már régóta foglalkoztatja a piramisok építésének rejtélye. Hogyan voltak képesek az akkori technológiával felépíteni ezeket a gigantikus építményeket? És egyáltalán minek? Persze rengetegen akadnak olyanok is, akiket egyáltalán nem érdekel ez a probléma.
A gyakorlati régészet egy kicsit továbbfejlesztett változatával úgy érzem, nekem sikerült végre megfejtenem az építési technológiát. Kutatásaim tárgyául Hufu fáraó piramisát választottam.
Az egyiptomiak által alkalmazott módszer alapvetően nagyon egyszerű lehetett. Az építkezést gondos előkészületek előzték meg. Először is felrajzolták a piramis alaprajzát, majd vízmentesen záródó tégla- és vályogfallal vették körbe az egészet. A területet sakktáblaszerűen csatornákkal hálózták be majd erre kőtömbökből ráépítettek egy szabályos négyzetet, erre egy másik négyzetet, csak az előzőnél valamivel kisebbet. Mindezt addig folytatták, amíg végül csak néhány kőtömbjük maradt és nagyon nehezen fértek el egymás mellett. A piramis felületét fehéren ragyogó márvány– és homokkőlapokkal borították be. A piramisok tetejét egy electrumból készült csúcsdísszel zárták le, amit idővel természetesen leloptak róluk. Nagyjából ennyiből állt az építkezés.
A 2,5 tonnás kváderkövek, ugyanúgy, mint napjainkban, kőbányákból származtak. Ḥawāss professzor megmutatta nekem a Gizehi mészkőbányákat, melyek a Nílus túlsó partján találhatóak. Gondosan megvizsgálva a bánya területét, azonnal feltűnt az, semmiféle bizonyíték nem található arra nézve, hogy fejtés közben a munkások ne használtak volna dinamitot vagy más robbanószert. Talán éppen a trinitro-toluol ammónium nitráttal kevert változatát vagy esetleg „A” típusú Semtexet. Mivel a robbanószereket ma is rendszeresen alkalmazzák a bányászatban, kizárt dolognak tartom, hogy az ókori egyiptomiak ne gondolkoztak volna el a gyakorlati felhasználásukon.
A kőtömbök kifaragásához nagy teljesítményű légkalapácsokat használhattak, mivel így jóval kevesebb munkaerőre volt szükségük. Ez egyben jelentősen csökkentette a piramisok építésének fajlagos költségeit. A légkalapács nem egy túlságosan bonyolult eszköz. Az egyiptomiaknak több ezer évük volt arra, hogy felfedezzék. A bizonyításhoz ki is kölcsönöztem egy ilyen masinát. Valóban alkalmasnak és hatékonynak bizonyult a kitűzött célra. A nagy tömböket, gondosan kivitelezett kísérleteim szerint flex segítségével már könnyedén tovább tudták munkálni.
A kőtömböket hatalmas teherautók segítségével vihették a Nílushoz, ahol azokat hajóra rakták. A túloldalon nehézgépkocsik várták a szállítmányokat. Ḥawāss professzor állítása szerint akkoriban kereket nem nagyon használtak. Elméletemet ennek tudatában módosítanom kellett. Az egyiptomiak nagy teljesítményű motoros-szánokkal oldották meg a kőtömbök szállítását.
Ezekről az eszközökről semmiféle ábrázolás nem maradt fenn, ami valószínűleg azért lehetséges, mivel időközben elvesztek. Senki sem őriz meg több ezer évig egy gépkönyvet, még ha az kőbe is van vésve. A fáraók a piramisokat legfőképpen az isteni származásuk bizonyítására szánták. Teljesen érthető tehát, hogy nem vertek nagy hírverést az építésükre használt gépek körül. Elég kiábrándítóan hatott volna az alattvalókra, ha Szesat, az írás, az építészet és a föld mérésének istennője egy motoros szánnal száguldozott volna a sivatagban, mint Luke Skywalker a Tatooine bolygón
Az egyiptomi uralkodók bölcs előrelátással arra is gondoltak, a későbbi korok amatőr kutatóit rendkívüli módon izgatni fogják a piramisok építésének rejtélyei. Egy kis misztérium nagymértékben emeli egy halott fáraó tekintélyét és jó hatással van egy több ezer éves ország idegenforgalmára. Nem akarták elvenni a különböző elméletek kidolgozóinak sikerélményét. Úgy gondolták, ha már ennyire kíváncsiak, akkor fejtsék meg, hogyan készültek a piramisok. Ebben tökéletesen igazuk is lett. Azóta számtalan megcáfolhatatlan elmélet látott napvilágot ebben a témában. Az összes izgalmas teóriát azonnal összezúzná az, ha kiderülne, az egyiptomi sivatagban a piramisokat pontosan ugyanúgy építették, mint a Bugsy Siegel által üzemeltetett Flamingo Hotelt Paradise-t Los Angelesben.
A kőtömbök helyükre emelését hatalmas toronydaruk segítségével végezték. A legfőbb gyakorlati bizonyítékom erre az, hogy Egyiptomban még ma is nagy számban használják ezeket az egyszerű eszközöket.
Ḥawāss professzor, miután kissé megnyugodott, rendkívül érdekesnek találta az elméletemet. Kijelentette, hogy nem okoztam számára csalódást és teljes mértékben biztos abban, a hátralévő életében már nem fog nálam nagyobb idiótával összefutni. Szerinte az egyiptomiaknak nem ismertek olyan fémet, amiből két méternél magasabb toronydarukat építhettek volna. A professzor biztató szavai elgondolkoztattak és rájöttem, ezek szerint az egyiptomiak egy általuk teljesen ismeretlen fémet használtak a daruk elkészítéséhez. Ezzel teóriám a többi elmélethez hasonlóan teljes mértékben cáfolhatatlanná vált.
Ha valaki esetleg mégis kételkedik mindebben, akkor a legcélszerűbb abban hinnie, hogy ezeket az eszközöket földönkívüli civilizációk kölcsönözték ki az egyiptomi építésvezetők számára. Az idegenek nem szerették volna, hogy felismerjék őket, ezért az emberekkel való találkozásukkor mindig farsangi maszkokat viseltek. Erre viszont tényleg rengeteg bizonyítékot találhatunk különböző szobrokon, festményeken. Sólyomnak, macskának, íbisznek, sakálnak, krokodilnak, kosnak vagy csak simán isteneknek öltöztek.
Az idegen civilizációk akkoriban gyakran látogatták meg a Földet, mivel valami miatt nagyon megkedvelték az egyiptomiakat és szívesen üzleteltek velük. A távoli civilizációkról szóló teóriával azt is könnyedén meg lehet magyarázni, miként került két palack felbontatlan, 1180-as évjáratú Devil's Share whisky és egy Ray-Ban RB3025 58 Original Aviator napszemüveg Gilbert Horal, templomos nagymester sírjába.
Rendkívül figyelemreméltó még Palác Charitas, a híres cseh amatőr régészprofesszor modern elmélete is, aki szerint a gízai nagy piramisokat, a Machu Picchu-hoz és az Egyesült Államok Capitoliumához hasonlóan, földönkívüliek építettek, megfelelő nagyságú 3D nyomtatók segítségével.
