Egyszer volt, hol nem volt, valahol, valamikor, amikor egyszer csak Semjén Zsolt fogta magát és meghalt. Úgy istenigazából. Olyan gyorsan történt az egész, hogy valójában azt sem tudta, miről is van szó. Hirtelen csak ott találta magát a mennyei ítélőszék előtt. Egészen pontosan Szent Péter előtt, aki érdeklődve és barátságosan tekintett le rá. Dr. Semjén megtörölte a szemüvegét, krákogott egyet, mivel valami nagyon kaparta a torkát. Ezek után zavarodottan megszólalt:

– A francba... én meg hol a jóistenbe vagyok? Elég rosszak itt a látási körülmények. Mi ez a rohadt sok felhő? – kérdezte felbátorodva, mivel úgy tudta ő még mindig egy miniszterelnök-helyettes. Nem is akármilyen. Elvégre ő felel a nemzetpolitikáért.

– Türtőztesd magad, fiam! – csitította Szent Péter – Én Péter vagyok, a kőszikla. Látom nagyon szereted a transzcendens dolgokat. Úgy tudom, valami ilyesmiből írtad írtad a doktoridat is. „A New Age értelmezési kísérlete” címmel. Mond meg nekem, de igaz hitedre! Nem volt részedről alantas dolog a szakdolgozatodat beadni teológiai laureatus disszertációnak is? Annyira azért nem jó. Szerinted ez teljesen tisztességes eljárás volt?

– Persze. Nem lett belőle semmi probléma. Akkor pedig tisztességes. Pont mint én. – válaszolta a nemrégiben elhunyt – De amúgy mi is történt velem pontosan?

– Szépen megboldogultál, fiam. Ahogy itt olvasom, valamit csúnyán félrenyeltél. Ki tudták ugyan szedni a torkodból, de a lelked kicsit gyorsabb volt. Pulvere est et in pulvere reverteris.

– Ez meg mit jelent? – kérdezte meglepődve a KDNP exelnöke.

– Porból lettünk, s porrá leszünk.

– Azt értem, de... Úgy érted, hogy én? Mármint már meghaltam? Így? Pont böjt közben?

– Igen. Az élőlényeknek van egy ilyen furcsa szokásuk. Néha egészen váratlanul meghalnak valamitől. Tudnék egy-két rendkívül bizarr esetet mesélni erről. Neked azonban szerencséd volt. Ha gázrobbanásban pusztultál volna el, akkor egy kicsit gyorsabban ideértél volna, de csomagkapcsolt adatátvitellel. De te tökéletesen egyben vagy. Kapar még a torkod?

– Igen... Hát ez elég szomorú dolog. Ez rendkívül méltánytalan eljárás volt velem szemben. Csak így megfulladni? Nem lehetne valahogy visszacsinálni ezt a dolgot? Én ugyanis kereszténydemokrata vagyok. – jelentette ki dr. Semjén büszkén.

– Ezzel most mit akarsz mondani, fiam? Van még esetleg valami fontos elintéznivalód? Talán rosszul szavaztál és mindenképpen jóvá szeretnéd tenni? – kérdezte Péter csodálkozva.

– Nem, nem, dehogy! Mindig úgy szavaztam, ahogy előtte azt jól kitaláltuk. A Harrach szokott össze-vissza nyomkodni mindent, ami kicsit is olyan mint egy gomb. Én konkrétan a saját halálomra gondoltam. Nem mehetnék valahogy vissza a Földre? – kérlelte a megboldogult Szent Pétert.

– Sajnos ez teljességgel lehetetlen drága Zsolt fiam. Te ugyanis keresztény vagy és nem buddhista. Tudod, mivel ők hisznek a lélekvándorlásban, nyugodtan megtehetik azt, hogy visszamennek valamilyen tetszetős formában. Amióta azonban Jézus Krisztust keresztre feszítették, csak úgy feltámadni nem lehet. Várnod kell a végső feltámadásra. Benne van a Bibliában. Olvastad te azt egyáltalán? – nézett rá szemrehányóan a mennyek őrzője.

– Az egészet nem, mivel nagyon hosszú. Csak hivatkoztam rá. És mond csak. Mikor lesz az a végső feltámadás?

– Azt csak a Jóisten tudja. Tudod, ő. – válaszolta Péter és vidáman hátrafelé bökött a fejével.

– Ez pompás! – felelte Semjén – Akkor talán beszélhetnék is vele?

– Nem hiszem. Épp a bűneitekkel van elfoglalva. Rengetegen vagytok olyanok, akik mindenféle gaztettet elkövettek, majd buzgón elkezdtek imádkozni hozzá. Valamit már régóta nagyon félreértelmeztek. Isten kegyes és megbocsájtó. Ez idáig rendben is van. De miből gondoljátok azt, hogy ezt hajlandó napjában akár többször is megcselekedni a kedvetekért? Nagyon sok munkát adtok neki, pont ezért nem ér rá. Egy egész bűnügyi osztály csak azzal foglakozik, hogy megítélje a cselekedeteiteket. Meglepődnél ha tudnád, milyen precízen dolgoznak.

– Hűha. Ez elég nagy baj. És mond csak, Szent Péter. Mire lehet itt vadászni?

– Semmire, barátom. Az állatoknak külön paradicsomuk van. Eleget zargattátok őket a Földön. Úgy értesültem róla, te is. Főleg az ég madarait. Itt csak macskák és emberek vannak.

– Macskák? Miért pont a macskák? – kérdezte csodálkozva Semjén, a vadász.

– Mivel az emberi civilizációt valójában a macskák alakították ki a saját kényelmük érdekében. Nagyon furcsa, hogy ezt ti nem vettétek észre. Elég feltűnően csinálták.

– Rendben. Szóval a macskák. És a nők? Nők azok vannak itt? – csillant fel érdeklődően Semjén szemüvege. Illetve az, ami alatta volt.

– Zsolt, gyermekem. Lehet, hogy ez nagyon meglepő a számodra, de valójában ők is emberek. Ezért szép számmal akadnak itt is.

– És azt? Azt lehet itt csinálni? Tudod, a nőkkel.

– Te most bujálkodásra gondolsz? – kérdezte Szent Péter nevetve – Arról ti lemondtatok. Bűnös cselekedetnek tartjátok. Ti tudjátok, miért. Szerelmeskedéssel a hetedik emeleten foglalkoznak, de oda csak igazhitű muszlimok juthatnak be. Egy keresztény nem paráználkodhat csak úgy a saját kedvére. Ez van.

– Értem. Ezt is túltoltuk. És az ateisták? Azok remélem mind a pokol tüzében égnek? Hitetlenek mind egy szálig. Hitványak.

– Nem egészen. Mivel ők nem hisznek sem a mennyekben, sem a pokolban, így nem is jutnak sehova. Egyszerűen csak lebomlanak. Újrahasznosítják magukat. Reciklizálódnak.

– Ez nagyon bosszantó. És a mennyország? Az milyen? – kérdezte érdeklődve a mennyei aspiráns. Megpróbált néha Péter válla felett átkukucskálni, de nagy mennyiségű felhőn kívül nem látott semmit.

– Ez érdekes kérdés. Sokféle. Pont olyan, amilyennek valaki azt a Földön elképzeli. Általában felhők között mászkálnak csendes, boldog, mosolygós emberek. Legtöbbször tógában. A múltkor volt itt egy illető, aki a mennyeket egy hatalmas fagylaltozónak képzelte el. Azóta is ott kódorog szegény egy csomó fagylaltospult között. Azt hiszem kicsit elege is van a folyamatos kóstolgatásból. Tudod, mindenki olyan mennybe jut amilyenbe szeretne.

– Ez nagyon jól hangzik. Nem lehetnék akkor mégiscsak buddhista? Úgy visszamennék és képzelhetnék magamnak egy olyan vadászós mennyországot. Medvékkel, vadkanokkal. Esetleg rengeteg elefánttal.

– A vallások ügynökei kizárólag a Földön dolgoznak. Náluk kellene jelentkezned. De mint azt már elmagyaráztam neked, te oda nem juthatsz vissza. A buddhizmusról már lemaradtál. Keresztény lettél. Bele kell törődnöd a sorsodba. Örvendezzél, és mint mondtam, várd türelmesen a feltámadást. Mást amúgy nem is nagyon csinálhatsz.

– Hát jó. Még mindig jobb így. A poklot elég rémisztőnek képzeltem el. Sütögetés, hatalmas üstök, jajveszékelés, ordítozás. Mint Gordon Ramsay pokoli konyhája. Nagyon rettenetes poklom van. Szerencse, hogy jó keresztényként én a a mennyországba jutottam.

– Az még nem olyan biztos, Zsolt. Mutasd csak a beléptető kártyádat.

– Ja, ezt itt? Tessék, itt is van. Szép piros.

– Hát fiam, ez bizony elég nagy baj. Mármint neked. A mennyekbe csak kék színű kártyával lehet bejutni. A tied pedig sajnos a pokolba szól.

– Hogy az, a jó… – válaszolta dühösen és rendkívül hosszasan Semjén Zsolt.

– Fegyelmezd magad Zsolt fiam! Látod, ide ki is van írva. Káromkodni és köpködni csak a pokolban szabad. Ott azonban azt hiszem, ez lesz majd a legkisebb gondod.

Hát így ismerkedett meg Semjén Zsolt Gordon Ramsay-vel.