A különböző összeesküvés-elméleteket anyagi haszonszerzés céljából, esetleg magamutogatásból, gyakran politikai megfontolásokból, illetve rejtett, ősi ösztönök miatt kezdik el terjeszteni az adott témában általában nem jártas, de elkötelezett hívők.
Ha egy nyughatatlan elme összetalálkozik egy számára megfelelő elmélettel, ami megnyeri a tetszését, akkor megnyugszik és ő maga is nekiáll az örömhír terjesztésének. Ha kellő elhivatottságot érez magában, bárki előállíthat egy saját gyártású, innen-onnan összeszedett anyagokból összetákolt teóriával, majd ezt könnyedén meg is oszthatja más jámbor lelkekkel.
Egy atomerőmű műszaki felépítése jóval bonyolultabb és érthetetlenebb, mint például a Nazca-vonalaké. Utóbbi mégis jobban izgatja a fantáziánkat, mivel tudjuk, hogy energiát ezeknek a rejtélyes objektumoknak a segítségével nem nagyon lehet előállítani. Sok minden mást azonban talán igen.
A földönkívüliek sajnos nem építenek sem autópályákat, sem vasútvonalakat, sőt még kényelmes családi házakat sem, de rejtélyes piramisokat, menhíreket talán igen. A földönkívüli látogatók szakirodalma rendkívül gazdag és feltűnően jövedelmező. Arról, hogy valakit éjszaka vakító fénysugarak kíséretében meglátogattak az ufók, közben megbőröztek egy régóta csöpögő vízcsapot, majd lejárólapozták a fürdőszobát, nem nagyon lehet olvasni. Mi lenne ebben a misztikus? Hogyan mutatna ez a hír egy újságban? És vajon milyen eredetű csemperagasztót használtak miunka közben?
Rengeteg olyan esemény történik szerteszét a nagyvilágban, amelyekre nem lehet azonnal egyértelmű, megnyugtató magyarázatot adni. Önmagában ezzel nem is lenne semmi gond, ha ráhagynánk ezen rejtélyek megfejtését a tudósokra, kutatóintézetekre, bűnügyi szakértőkre. Kínlódjanak csak ők az ilyesmikkel, hiszen pont ez a dolguk és szeretnek is ezekkel bíbelődni. Az említett illetők, intézmények azonban rendkívül lassan dolgoznak, minden apró-cseprő dolgon fennakadnak, ráadásul furcsa szavakat használnak. Sok kutató unalmas, magának való, sőt néha kimondottan undok figura. Publikálnak, és nem igazán tündökölnek a sajtó előtt. Piszmognak, kísérleteket állítanak be. Mániákus módon cáfolhatatlan bizonyítékokat követelnek szinte mindenre.
Az információra kiéhezett közönségnek azonban se kedve, se türelme sincs mindezt kivárni. Jöjjön tehát olyan valaki, aki egyszerűen el tudja magyarázni a dolgokat és ezeket kellő meggyőzőképességgel elő is tudja adni. Ne motyogjon valami határozatlansági relációról és a környezeti hatások rekonstrukciójáról. Beszéljen világosan, gyorsan, sokat és határozottan. Így jóval hitelesebbnek tűnik hallgatóság számára amit mond. Az ilyen partiképes szakértőket viszik is, mint a cukrot. Két előadás között, kutyafuttában bekapnak egy könnyen oldódó, sűrített információtablettát, majd pillanatok alatt megfelelő magyarázattal állnak elő.
Mindenkinek jogában áll a valóságot alaposan leegyszerűsíteni és röviden, különösebb komplikációk nélkül elmesélni azt másoknak. Ők jóval piacképesebbek, mint a tudományos előadók. Ha ilyen sikeresek a gyors ételek, miért ne létezhetnének gyors teóriák, magyarázatok? Nincs idő hosszas társalkodásra, tanakodásra, mivel holnap már egy egészen más valamit kell csípőből és hihetően megmagyarázni. A legfontosabb, ha valaki ilyen portékával szeretne házalni a médiában, az képes legyen elhitetni önmagáról, hogy tökéletesen érti azt, amiről éppen magyaráz. Ne nagyon tűrjön meg maga körül semmiféle ellentmondást, kétséget. Csak olyanokkal álljon le vitatkozni, akik nagyjából egyetértenek vele.
Adjon frappáns megoldást egy adott problémára. Ha például jön az ellenség, akkor egyszerűen agyon kell csapni, le kell lőni, ki kell űzni őket. Nem kell kérdezgetni, hogy mit akarnak és mi történt velük mostanában? Az ellenség beazonosítása pofonegyszerű. Ők azok, akik nem mi vagyunk. A „mi” kategóriát ráadásul igény szerint lehet bővíteni, illetve szűkíteni. Remek fegyvernek bizonyul a megfelelő kezekben.
Az a politikus lehet sikeres, aki mindenféle különösebb teketória nélkül dönt, miközben elhiteti magáról azt, hogy képes uralni mindent és tudja, hogy mit csinál. Biztonságot ígér egy bizonytalan, egyre bonyolultabbá váló világban és mindössze szavazatokat kér cserébe. Mellé persze egy-két apróságot, ami még ezzel jár. A hatalom a demokráciákban megelőlegezett bizalmon alapul és nem örök életre szól. Amikor valami miatt a bizalom elfogy, akkor ott van tartaléknak az erőszak, majd jöhet a diktatúra megfelelő fokozata, valamint az örök életre szóló hatalom. Próbáljon meg csak ekkor okoskodni valaki. Pillanatok alatt ellenség, hazaáruló, szélsőséges esetekben mesterségesen előállított hulla lesz belőle.
A tudomány lassanként vesztésre áll a hittel szemben. Ez a hit azonban nem egységes, mint a vallások többsége, hanem valami állandóan változó, kiszámíthatatlan katyvasz, amelybe mindenki beledobálja a saját gondolatait. Nem képes egységes világképet alkotni, de a valódi tudományt – amely előírásokon, szigorú protokollokon keresztül tisztességes országokban kontroll alatt áll – ellenségnek tekinti és bizalmatlanságot szít iránta. A gyógyszergyártók ellen viselt elszánt hadjárat számos áldozatot követelt már, de ez nem mérsékli a támadások hevességét.
A hit hegyeket képes megmozgatni, ami ebben az esetben nem túl szerencsés. Ha a politika ráérez arra, hogy ezt a zavaros hitet fel tudja használni a maga érdekében, annak egészen bizarr következményei lehetnek.
Yahya Jammeh, Gambia elnöke 2007 környékén kijelentette, hogy ő kézrátétellel és különböző gyógyfűvekkel képes az asztma és az AIDS gyógyítására, ezért nincs értelme drága gyógyszereket alkalmazni a gyógyításukra. Jammeh elnök esetében az önmagába vetett hit a meghatározó. Nem nézhetjül le emiatt Jammeh elnököt. A napkjainkban népszerű gyíkember-teória sem sokban különbözik Gambia elnökének magabiztos kijelentésétől.
Az egyre népszerűbbé és eladhatóbbá váló összeesküvés-elméletek, áltudományok, sarlatánok, politikai szélhámosok ellen szükségessé vált egy eszmeáramlat, a felvilágosodás XXI. századi változata, amelynek célja, hogy a világot az irracionalitás, a babonák és az ostobaságok ellen megvédje.
