Áldással bőségesen el van látva az ország baja, békességből azonban meglehetősen csekély mennyiség áll rendelkezésre. A hosszú és nehéz vajúdás után megszülető „Új Egység”, mint a jövőbe vetett hit, nem tudható meddig lesz elegendő arra, hogy a nagyvilágnak büszkélkedni lehessen vele az "unortodox" kormányzás eredményei helyett.
„Most Brüsszelen a sor!” hirdeti az újabb pártszlogen, amely világos és kellőképpen idétlen üzenet. Mit cselekedjen az a szegény város? Szavazzanak ők is egy jó kelet-európaisat, vagy üzenjenek hadat a szomszédos Leuvennek? Miért nem az Európai Uniót noszogatja a magyar kormány? Talán az a baj, hogy az jóval nagyobb, mint Magyarország?
A fent nevezett „Új Egység” csak fél. Egészen pontosan a szavazásra jogosultak 41 százaléka úgy fél a menekültek áradatától, mintha Batu kán vérszomjas seregéről lenne szó. A másik rész, a nyagobb, de „Nem is Annyira Egység” is fél, de legfőképpen a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól, a kemény téltől, a lecsúszástól és egyéb evilági dolgoktól. A két halmaz között jelentős lehet az átfedés, de nem nagyon tudható, hogy félelmeik tárgya miként oszlik meg honfitársaink között. A 7 milliárd forintból központilag levezényelt parlamenti választási hadgyakorlat erre nem adott választ.
Minél szegényebb valaki, annál inkább kiszolgáltatottabbá válik a kormány kényének, kedvének, illetve az egyre agresszívebb mértékben rázúduló pártpropagandának. Csak az irdatlan mennyiségben kihelyezett plakátokat, a házhoz szállított propagandaanyagokat böngészheti, mivel ezeket ingyen és a megkérdezése nélkül bocsájtják a rendelkezésére. Ezeknek, és az M + 1 számú kormányzati tévécsatornának a felhasználásával nagyon könnyű volt 3.362.224 embert egy irányba fordítani. Nem egy nagy kunszt. Ennyiből még az ördögien ravasz Fásy Ádámmal is sok mindent el lehet hitetni .
Praktikus és hatékony intézkedésekkel, például a baloldali sajtó maradványainak teljes beszántásával ez az egységszám 2018-ig 700 ezer fővel könnyedén megnövelhető. Az agyi homogenizációval érintett emberek száma ezzel átlépheti a bűvös négymilliós értéket. Lehet ezt úri passzióból vagy nagyzolásból akár „Új Egységnek” is nevezni, de célszerűbb a már megszokott „Autokrácia"-ként emlegetni, mivel ezt mindenhol megértik és nagyobb a szakirodalma. Egységes társadalomig szerencsére soha nem fogunk eljutni, mivel ennek megteremtése még Sztálinnak és a többi, erre hivatott kollégájának sem sikerült.
Egységről beszélni egy több fronton, céltudatosan megosztott társadalomban rendkívül cinikus megközelítésre utal. Miféle „ Új Egység” ez? Talán valami 3 megabájtos (3.362.224 Byte) felhő, amelyben az emberek az idegenek elleni gyűlöletüket és félelmeiket eltárolhatják? Ezzel a felhővel a feje felett ront majd neki Orbán huszár a nyugati civilizációnak?
Ameddig ő kint hadakozik az elvetemült bürokratákkal, itthon elő lehetne rángatni azokat az ügyeket, amelyek ezt az „Új Egységet” pillanatok alatt szétrobbantanák. Az ország versenyképességének csökkenését, a munkavállalók, a hátrányos helyzetűek kiszolgáltatottságát, a korrupciót, a látszatberuházásokat és más, rendkívül kellemetlen ügyeket. Ha kormány emberei konkrét számokkal és adatokkal szembesülnek, hebegni-habogni kezdenek, és gyorsan menekülőre fogják a dolgot. Kivéve Kósa Lajost, mivel nála az össze-vissza beszélés születési adottság, vagy sikerült neki tökéletesen elsajátítania.
Az általános vádaskodások csak szórakoztatják az úri népeket, mivel ezek általánosan cáfolhatók is az erre a célra rendszeresített Magyar Időkben. (A 888 inkább kísérleti támadó fegyverzet.)
Mészáros Lőrinc sikeres üzletemberré válását konkrét számokkal alá tudná támasztani az, aki ért az ilyesmihez. A hozzá hasonló, sikeres üzletemberek ráadásul csak úgy nyüzsögnek a kormány környékén.
Ha azonban szép lassan minden kínos ügyet titkosítani fognak valamilyen rafinált törvény segítségével, illetve szankcionálni fogják a tények feltárását, akkor nem nagyon lesz mivel szembesíteni az „Új Egységet”. Nélkülük pedig soha nem lesz békesség az országban, mivel rengeteg emberről van szó. Már most sem az a lényeg, kik dézsmálják meg az ország vagyonát, hanem az, hogy kikről lehet ezt hatékonyabban elterjeszteni.
„Egy kormánypárti képviselő úgy írta le a Népszabadság helyzetét a magyar médiapiacon, mintha egy zárt rendszeren egy szelep lett volna, ahol távozhat a felgyülemlett feszültség, ahol lehet ereszteni egy kicsit. Ha nincs szelep, akkor a zárt rendszer könnyen felrobbanhat, tette hozzá.” (Orbán kiirtotta maga körül az ellenzékét)
A kormánypárti képviselők egyre gyakrabban nyilatkoznak név nélkül. Ez arra utal, hogy csupán kitalált személyekről van szó, vagy az „Új Egység”-hez hasonlóan ők is nagyon félnek. Ők persze nem a mindent elárasztó idegen „hordáktól”, hanem a teljesen őshonos, magyar miniszterelnöktől. Orbán Viktor még soha, senkin nem felejtett el hatékonyan bosszút állni. Az ehhez szükséges eszközökben szabadon és kedvére válogathat. Amig ő a magyar miniszterelnök, addig nem lesz békesség Magyarországon még a kormány hívei között sem. Mindenkinek be kell érnie a ránk zúduló az áldással.
