„Teljesen nyilvánvaló, hogy egy európai demokráciában nem lehetne arról beszélni, hogy van Völkischer Beobachter, a náci párt propaganda napilapja, amely mindennap uszítva, fröcsögve képviselte a náci pártot, annak ideológiáját, politikáját rémtetteit. És Magyarországon az '56-os forradalom bukása után a forradalom vérbe fojtásából szökkent szárba az MSZMP, a KB napilapja a Népszabadság. Ez ténykérdés. És a Népszabadság épp olyan állampárti napilap volt, képviselve a kommunista ideológiát, a pártot annak minden tettét, mint a Völkischer Beobachter.” Kósa Lajos, Fidesz frakcióvezető

A nemzet villámgyors rögtönzésekre és önfeledt szellemi ugrabugrálásra hajlamos gondolkodója Tisza István debreceni szobrának újraavatásán osztotta meg rendkívül érdekes, de kissé zavaros, nyelvtanilag szélsőségesen liberális gondolatait az ünnepségen megjelent hallgatóságával. A Magyar Időkről, valamint a Magyar Hírlapról idő hiánya miatt nem esett szó meghökkentő összehasonlítása során, pedig ezek ma is működő pártlapok és mintaszerűen fröcsögnek, uszítanak. Demonstrációs célból kiválóan alkalmazhatóak.

Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a Völkischer Beobachter szellemiségét – amelyben még Joseph Goebbels is publikált – ma leginkább Bayer Zsolt elrettentő erejű írási képviselik leghitelesebben. A hirtelen felindultságból publikáló szerző 1993 szeptemberétől 1994 decemberéig a Népszabadság főmunkatársaként maga is megtisztelte a „A Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelyét". A mester ma Széles Gábor „szellemi műhelyének", a Magyar Hírlapnak legsikeresebb és legjobban fizetett újságíró-celebje.

Ebben a bőségesen dotált napilapban az aljasság fájó hiányára igazán nem panaszkodhat az, aki rendszeresen olvasgatja. Az olvasótábor azt kapja, amit csak megkíván. Nagyvonalúan porciózott gyűlölködést, fentről kapott pártdirektívákat, a Kósa frakcióvezető által is említett fröcsögéssel szervírozva.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy Bayer Zsolt publicisztikái megütik-e a Julius Streicher által fémjelzett „Der Stürmer” hetilap színvonalát. Bizonyos stílusbeli jellegzetességei alapján, igen. A „Der Stürmer”-t közönséges hangvétel és az obszcén kifejezések gyakori használata jellemezte, melynek segítségével elsősorban az egyszerű gondolkodású embereket próbálták meggyőzni. Bayer Zsolt ígérete ellenére továbbra is gyakran alkalmazza ezeket a jól bevált, hatásvadász elemeket.Julius Streicher a "Der Stürmer" alapítója, tulajdonosa

Bencsik András, a Magyar Demokrata jelenlegi főszerkesztője 1990 előtt, még az MSZMP tagjaként, teljesen nyilvánvalóan a magyar „Völkischer Beobachter” pártpolitikai rovatában fejtett ki agitációs-propaganda tevékenységet. A vakmerő békemenetelő hiányzó tehetségét mindig ügyesen helyettesítette megbízhatósággal. Kiszolgáló személyzetként nyilvánvalóan soha nem szenvedett semmiben hiányt.

Az „Öreg” Stefka Istvántól hosszú és eredményekben gazdag élete során mindig távol állt az ideológiai semlegesség. Félénk természete miatt soha nem publikált a „Beszélő” című szamizdatban. Helyette halára váltan ugyan, de díjakat, elismeréseket, jól fizető pozíciókat fogadott el akkori elnyomóitól. Nyilvánvalóan erős kényszer hatására cselekedett. Jól működő veszélyérzete a mai napig nem hagyta cserben. 2011-ben egy félelmetes Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével rémítették meg, amit nyilvánvalóan a mai napig nem mert visszaadni.

Honnan szedte elő Kósa pont ezt a Völkischer Beobachter? Hirtelen, mintegy varázsütésre az egész FIDESZ-KDNP lelkes antifasiszta lett? Egy 17 milliárd forintba kerülő rasszista, uszító kampány után ez nyilvánvalóan egészen meglepő fordulatnak tűnik.

Orbán 2008 májusában a Fideszt támogató gárdistákról kijelentette: „Ha kormányra kerülünk, úgy fogunk tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kiosztunk nekik két pofont, és hazazavarjuk őket.” Ez valami miatt azóta sem történt meg, ehelyett a Fidesz-KDNP elkezdett egyre inkább jobbra tolódni. A nagy pofozkodásnak az lett a vége, hogy egy szépkorú hungarista, a „migránsok” elleni védekezés céljából rendszeresített gépkarabélyával agyonlőtt egy magyar rendőrt. Tragikus, de egyben rendkívül groteszk történet.

A szélsőséges nacionalizmus győzelme Magyarországon elsöprő erejű. A közvélemény-kutatások szerint, a biztos pártválasztók körében jelenleg van egy 54 és egy 17 százalékos támogatottsággal rendelkező szélsőjobboldali pártunk. Ehhez hozzátartozik a jobbító szándékból elkövetett erőszakos cselekedetek számának növekedése. Pofon már van, de nem a gárdistáknak osztogatják. (Tárki: izmosodott a Fidesz, a Jobbik az MSZP szintjére gyengült)

Teljesen nyilvánvaló, hogy Kósa Lajosnak nincs oka panaszra. Még az ő szórakoztató bohóckodásai és Rogán Antal elvetemült cselekedetei sem csökkentették pártjának népszerűségét.

A Völkischer Beobachter helyett mindenképpen célszerűbb lett volna a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapját, az 1991-ben hivatalosan megszűnt, de ma is megjelenő Pravdát emlegetnie az avántgard, debreceni szónoknak. Az 1989 előtt megjelenő Népszabadság irányvonalát leginkább ez a lap határozta meg. Kérdezze meg erről nyugodtan korunk méltatlan hőseit, a zsigeri félelemből író Stefka Istvánt, illetve az, egy rejtélyes génmanipuláció következményeként keresztény-konzervatívvá átalakult vitéz Bencsik Andrást.

1982. november 10-én elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev, ukrán földmérő