Fidesz szimpatizánsnak lenni ma nem éppen kellemes szabadidős tevékenység. Oda lett a csillogó szemű büszkeség, meg a Forradalmi Néppárt. Utóbbi átment jól jövedelmező vállalkozásba.
A ma is lenépszerűbb magyarországi pártot rengetegen utálják, megvetik, így sokan már csak rejtőzködve szeretgethetik kedvenceiket. Akik ezt nem rút anyagi megfontolásból teszik, csupán megszokásból, hatalom iránti tiszteletből, makacsságból, mások bosszantása miatt, múló rosszullétből, illetve figyelmetlenségből, azok magánéletük intim részének tekinthetik ezen magatartásukat. Valami olyasmi furcsa, bizarr kedvtelésnek, mint a BDSM-et (kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség, szadizmus-mazochizmus).
Lelkesedésükkel egy korrupt, hazug, gátlástalan, mindent uralni vágyó rendszert tartanak ugyan fent, de valakiknek ezt a mocskos munkát is el kell végeznie. Ha nem így lenne, már rég túl lennénk a csúfos bukáson és egész más politikusok irányába lennénk kénytelenek „bizalmatlanok lenni”, ami mifelénk sajnos még nem túlságosan bevett szokás.
Akik azonban bőségesen részesednek az elorzott javakból, besöprik a rengeteg mindenféle nyalánkságot, elismerést, magas pozíciókba kerültek, ahol minimális befektetéssel maximális haszonra tesznek szert, kénytelenek lesznek majd megmagyarázni a jelenüket.
Anyagilag nem lesz problémájuk. Száműzetés, tömlöc, vagyonelkobzás nem vár rájuk, a megvetés pedig lepereg róluk. Schmitt Pál, Stefka István, Kovács Ákos és más hasonló semmirekellők száz százalékos önérzete lehetetlenné teszi azt, hogy sötét lelkükbe egy kis megbánás, kétkedés is begyömöszölje magát. Céltudatosak, önzőek, számítóak, könnyen megvehetőek. A hatalom számára kedves, hasznos teremtmények. Minden rendszer kitermeli a maga kis házi kedvenceit, akiket aztán alaposan degeszre töm, a jól kifejezhető háláért cserébe.
Kovács „Kokó” István, amikor úgy nézett ki, a NER-t maga alá temeti a korrupció, tett egy bátortalan kísérletet arra, hogy elhitesse a közvéleménnyel azt, miszerint ő bizony soha nem tartozott a Párt holduvarához és ebből nem is származott semmi anyagi haszna. A vele megtörtént csúfságoknak azonban rengeteg nyoma maradt, emiatt ezirányú próbálkozásai rendre kudarcba, illetve bohózatba fulladtak. Sportsikereit sikerült alaposan megkoptatnia, ráadásul már a Fidesz-KDNP Ltd. sem tudja sok mindenre felhasználni. Celebként még eléldegélhet valahol.
Azzal nincs semmi gond, ha valaki napvilágra hozza pártszimpátiáját, ha van neki ilyesmije. Nem az szerepel a tízparancsolatban, hogy „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! A politikai pártokat és a miniszterelnököt feltétlenül hagyd ki ebből, mivel nem rájuk gondoltam.” Választások idején vidám dolog vicces kalapban, zászlócskákkal integetni, valamint rettenetesen izgulni azon, hogy nemsokára vége lesz a világnak. Erre való a választási időszak.
A Fidesz-KDNP azonban a hatalomban eltöltött ideje alatt elkövetett néhány olyan gaztettet, ami miatt azok, akik magyarságukra és a keresztényi erkölcsökre hivatkoznak még fogmosás közben is, valamiképpen kifejezhették volna rosszallásukat. Csak úgy, a miheztartás végett. Ez még az országnak és a Pártnak is jót tett volna. Ezzel persze azonnal nemzetárulóvá váltak volna az illetők, de ki nem számít ma annak Magyarországon.
Ez a zsörtölődés azonban nem történt meg a részükről. Folytatódott a dagonyázás az egyre nagyobb kiterjedésű langyos iszapban. Közben emberek haltak meg az elégtelen egészségügyi ellátás következtében.
Haszonleső honfitársaink ne a kereszténységre, a magyarságra, hanem gyávaságra, megalkuvásra, valamint ingatlantulajdonokra hivatkozzanak. Valamit valamiért. Az, amit a szíriai menekültekkel műveltek, emberiség elleni elkövetett bűntettnek számít, mint a polgári lakosság elleni elkövetett erőszak. Sújtsa őket dolgozó népünk megvetése. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk randa, önző cselekedeteik miatt. Mást nagyon nem.
1989-ben, a rendszerváltás megmutatta, hogy az ezzel az erkölcsi defektussal rendelkező embereket milyen puhafából faragták. Nagyon nehéz fogást találni rajtuk. Ha valami miatt megváltozik a szélirány, vad magyarázkodásba kezdenek és mindenféle bizarr történetekkel állnak elő, amelyekben a leggyakrabban szereplő kifejezés a „kihasználták a jóhiszeműségemet”. Azt soha nem teszik hozzá, hogy „harácsolásra kényszerítettek és emiatt rengeteg pénzt voltam kénytelen elfogadni. Még most is rengeteg van belőle valahol, ami miatt a mai napig nagyon szenvedek és hasogat a hátam. Tessék csak nézni, pont itt a lapockám alatt”.
Amikor a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról, egy nemzetes, talán kisgazda atyafi rendkívül bátor hőstettével kezdett el dicsekedni a rádióban. Valamelyik fővárosi pályaudvaron ácsorgott, amikor megszólította őt egy megszálló szovjet harcos. A hadfi csupán az iránt érdeklődött tőle, hogy miként tudna eljutni Szolnokra, ami az akkori kegyetlen időkben rendkívüli veszélyeket jelentett az ország számára. A polgári ellenállás eme mindenre elszánt tagja azonban megőrizte hidegvérét és a katonát elküldte valamerre Bécs irányába. Az, hogy ez a pályaudvari szabadságharcos dicső tettét büszkén el is újságolta, rávilágít arra, esetükben micsoda torz jellemű emberekről van szó.
Hogy maga a NER mikor dobja már fel végre a talpát, nem tudható. Jelenleg igencsak virgonc állapotban van, bár a politikai korrektséget Európában mégsem sodorta el teljesen a magyar forradalom. Nálunk persze régóta nem beszélhetünk megbízhatóságról, kiszámíthatóságról. Érdemes meghallgatni Németh Szilárd egyre gyakoribbá váló kinyilatkoztatásait, abban bizony egy szemernyi sincs az ilyen portékákból.
Ha egyszer felfordul a NER, akkor alapos takarítást kell rendezni utánuk, mivel teledugdostak mindent erkölcsi hullákkal. Ha őket nem sikerül kipiszkálni a helyükről, maximum kormányválságok sorát sikerülhet elindítani.
Ha mégis bekövetkezik az, ami ma még teljesen elképzelhetetlennek tűnik, megtudhatjuk majd, miként járt túl a ravasz Csizmadia László Orbán Viktor eszén. Minden bizonnyal rendkívül izgalmas történet lesz. Talán már ott is lapul valahol az íróasztalfiókjában, gondosan elzárva.
Ezek a Virág elvtársak tényleg mindig ugyanazok.