"Az igazság az, amikor fejlődik az ország, akkor a korrupció visszaszorul. Azért is jut pénz nyugdíjemelésre, családtámogatásra, gyerekek ingyenes tankönyvére, mert nem tűröm, hogy ellopják a pénzt." (Orbán: Korrupció nincs, győztes ország van)

Ha maga a miniszterelnök mondta ezt, akkor ez biztosan nem így van. Orbán megnyilatkozásait eddig viszonylag könnyen vissza lehetett kódolni. Beszédeiből gondosan el kellett távolítani a felesleges ballasztot,  azaz a bőségesen kiporciózott öndicséretet, valamint az ismeretlen tettesek által mesterségesen előállított egészségre ártalmas népi bölcsességeket. Az értékes maradékot össze kellett gyűjteni, majd az egészet egyben megfordítani. Az ellenkező állítások segítségével végül megkaptuk a fényesen csillogó igazságot.

Azzal, hogy valakik a Fejér Megyei Néplapban megjelent miniszterelnöki interjúba orvul belecsempésztek egy csipetnyi igazságot, megzavarta ezt a régóta jól működő rendszert. Az is elképzelhető természetesen, hogy a jól sikerült  tréfa célja mindössze az volt, hogy erre hivatkozva az elvtársak teletömjék a szerkesztőségeket hűséges pártkomisszárokkal. A tervezett, de szigorúan titkos szigorítások után talán kiderülhet, hogy mi is történt valójában. Szabotázs, provkáció vagy talán egy mindenre elszánt ördögfalka kezdett eszeveszett szerkesztésbe a nyomda környéken.

Az mindenesetre kiderült, hogy ma olyan mértékű sajtószabadság van Magyarországon, hogy az igazság leírásához meg kell hamisítani a miniszterelnök által elmondottakat. Az őszinteség azonban nagyon rosszul áll Orbán Viktornak,  mivel az nem hagyja szabadon szárnyalni a gondolatait. Repkedés nélkül azonban büszke és nemes ideái zuanórepülésbe kezdenének és palacsintává lapulnának valahol a koszos flaszteron.

Hírhamisítás egyidős az emberi civilizációval. A hazugságok hatékony elterjesztése az emberiség legnagyobb vívmányai közé tartozik. A bulvárlapok valószínűleg hamis hírek előállításából élnek meg. Kevés és gyatra minőségű celeb-állományunk nem vihet végbe annyi cselekedetet, mint amennyit összeírnak róluk az említet lapok.

A hírmasisítás néha egész extrém méreteket ölthet. Elég csak Colmobus Kristóf hazug állításaira utalni, miszerint az Atlanti-óceánt átszelve Indiába jutott, miközben gátlástalanul tagadta Amerika, mint önnálló kontinens létezését.

1972 tavaszán John Fitzgerald Kennedy, a volt amerikai elnök rendkívül izgalmas és érdekes interjút adott a Boston Herald nevű amerikai napilapnak. Ebben Kennedy azt fejtegette, hogy a Disznó-öbölbeli inváziónak tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy segítségével megszabaduljanak 1.200 izgága, Castro-ellenes emigránstól. A volt elnök elismerte, hogy mindez rengeteg pénzbébee került az amerikai adófizetőknek, de az akció sikeresen zajlott le. A kubai hadsereg 60 órán belül teljesítette azt a küldetését, amiről valójában fogalmuk sem volt.

A CIA által tervezett merényletek Castro ellen azért mondtak sorozatosan csődöt, mivel ezekbe, mint beépített titkos CIA-ügynököt, magát a kubai elnököt is bevonták, így könnyedén meg tudta ezeket akadályozni.

Kennedy a beszélgetés során felhívta Kimberly W. Atkins-nek, a Boston Herald újságírójának figyelmét arra, ha eddig még nem tette volna meg, haladéktalanul fizessen elő a The Washington Postra. Közölte az elképedt Atkins-sel, hogy elsősorban Bob Woodward és Carl Bernstein írásait olvassa el, mivel nemsokára rendkivül érdekes dolgokat fognak írni Nixon elnökröl. Többet azonban Kennedy nem volt hajlandó elmondani, mindössze annyit, hogy az említett újságírókat  Dustin Hoffman és Robert Redford fogja egy izgalmas filmben megszemélyesíteni.

Mindezek alapján erősen gyanítható, hogy az 1972 nyarán kirobbant Watergate-botrány mögött valójában J. F. Kennedy állt, akinek személyes elszámolnivalója volt Richard Nixonnal.

Az interjú hitelességét természetesen rögtön megcáfolták azzal, hogy John Fitzgerald Kennedy 1963. november 22-én Dallasban lelőtték. Az írás azonban megjelent és azt a teóriát erősíti meg, hogy a Kennedy elnök ellen elkövetett  merényletet, Richard Nixon szervezte, bosszúból Kennedy-nek a Watergate botrányban betöltött szerepe miatt. 

Nixon természetesen tagadta az ellen felhozott vádakat. Arról beszélt, hogy elnökként olyan információkhoz jutott, hogy a dallasi merényletet John Wilkes Booth tervelte ki még 1865-ben, az Abraham Lincoln ellen elkövetett sikeres merényletén fellelkesülve. Nixon állításai szerint Kennedy elnökke, a Konföderéció titkoszsolgálata végzett. Mindezeknek semmi köze sincs Kennedy Watergat-ügyben betöltött szerepéhez, illetve Dustin Hoffmanhoz.

Az interjú megjelenése után Kimberly W. Atkins élete hátralévő részét egy zárt intézetben volt kénytelen leélni, ami arra utal, hogy valójában egy piszkos politikai úgy áldazatává váltt, melynek során Kennedy, illetve Nixon kihasználták a jóhiszeműségét. Az Boston Herald-úgy számos részlete még ma sincs megynugtatóan módon tisztázva.

A hírhamisítást mindenesetre nagyon komolyan kell venni, mivel ez rendkívüli mértékben megnehezítheti a történészek munkáját. A kronológiai rendelleneségek és az egymásnak teljesen ellentmondó állítások az őrületbe kergethetik őketés idő előtti elhalálozásukhoz vezethet.