Elvtelen társak

„Népszerű akarok lenni, vagy elvszerű?” – tette fel a kérdést magának Áder János.

Áder János köztársaság nélküli elnök újabb szállóigével örvendeztette meg az elmés idézettek kedvelőit. „Népszerű akarok lenni, vagy elvszerű?” Zseniális bonmot volt a részéről. Ott a helye közvetlenül IV. Henrik szállóigéje mellett, miszerint „Párizs megér egy misét!”. A francia király nem akadékoskodott az elvekkel, ennek ellenére elég tisztességes uralkodó vált belőle. Rendkívül igazságtalan dolog a sorstól, hogy pont egy elvetemült katolikus szerzetes végzett vele.

Lassan minden valamirevaló fideszes közalkalmazott előáll egy újabb frappáns megoldással a CEU érdekében, mintha nem pont ők okozták volna az egész kalamajkát. Hirtelen rettenetesen segítőkész lett mindenki az ügyben. Mindezek ismeretében a Magyarországról kiutált egyetem részéről az lenne a legokosabb, ha minél előbb nekilátnának átcuccolni Bécsbe vagy Vilniusba. Addig iparkodjanak, ameddig még szabadon elhagyhatják az ország területét és nem vetik őket börtönbe diverzáns akciók szerevezésének vádjával. Ne feledkezzenek meg arról sem, hogy a teljes vagyonelkobzás nagyon csábítóan hangzik. Mészáros Lőrinc két-három nap alatt képes megalapítani egy világhírű egyetemet.

Az egyetem vezetősége ne törődjön a kormánypárti sajtó jajveszékelésével, meg az általuk terjesztett bécsi városi legendákkal. Ezeket a hétpróbás gazembereket pont ezért fizetik, meglehetősen busásan és érdemtelenül. Bécs tárt karokkal fogadja a Közép-európai Egyetemet, a város tömegközlekedése pedig egyszerűen lenyűgöző. Ez utóbbi Budapesten lassan a múlt jótékony homályába vész.

Áder Jánosra azonban legjobban Gloster hercegének, a későbbi III. Richárdnak szavai illenek, miszerint:

"Elvégezém, hogy gazember leszek,
S utálom léha kéjit e napoknak.
Több cselt koholtam vészes kezdetül,"

A mostani békés, „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.” Áder János méltó tagja a Fidesz nevű szabadcsapatnak. Eddigi ténykedési között rengeteg csel, ármány és árulás szerepelt.

Sólyom László tragikomikusan történő köztársasági elnökké választásában, az MSZP buzgó ügyetlenkedése mellett a legfőbb érdem őt illeti. Gyakorlatilag levezényelt egy gátlástalan választási csalást. Elvszerűségről, népszerűségről ez esetben szó sem volt. A III. Richárban szereplő gazemberségről, igen.

Ádernek, az elvhű csinovnyiknak köszönhetjük azt is, hogy olyan elvszerűen alakították át a magyar választási törvényt, hogy a Fidesz-KDNP-én kívül másoknak csak matematikai esélyeik maradtak arra, hogy véletlenül megnyerjenek egy választást. Az elvszerűséget régebben ilyen esetben pusztán aljasságnak hívták.

Amikor Erdősi néni fasiszta különítményesei a Nemzeti Választási Iroda előtt megakadályozták az MSZP-t abban, hogy beadják a népszavazási kérelmüket, Áder János elvhűsége éppen baráti látogatáson vett részt Bakuban, İlham Əliyev, nemzetközi választási szakértőnél.

Áder mind a pedagógus-tüntetések, mind a CEU-melletti tüntetések során elveihez hűen, kitartóan lapított. Elvekről nem nagyon beszélhet az az atyafi, aki csupán közleményeket képes kiélezett helyzetekben kipréselni magából.

Áder személye ezek miatt a cselekedetei megvetendővé és nevetségessé vált volna, ha még mindig nem ő lenne a legnépszerűbb magyar politikus. Hogy ennek a siralmas eredménynek mi a magyarázata, annak talán Kurt Vonnegut valamelyik könyvében lehetne utánanézni. Akadnak még bőven olyan természeti jelenségek, amire jelenlegi tudásunk hiányosságai miatt még nem találtunk megfelelő magyarázatot.

Áder nem a meglehetősen elfogult elvei és egészen meglepő népszerűsége között döntött. Aláírása mögött sokkal gyakorlatiasabb megfontolás állt. „Köztársisági elnök akarok-e lenni vagy nem?” – tette fel magában a kérdést Magyarország öt legfőbb közjogi méltatlansága közül a legcsinosabb. A dilemma eldöntése, miszerint aláírja-e a vitatott törvényjavaslatot, 2—3 percnél nem tarthatott tovább. Ennyi ideig válogatott a tollak között.

Az orbáncsinálta köztársasági elnök egy időben olyan álmokat dédelgetett magában, hogy egy élete, egy halála, ő bizony semmitől sem retten vissza, aztán beáll ENSZ főtitkárnak. „Önbizalma kétségtelenül van ennek a fickónak – jelentené ki elismerően Trump elnök vele kapcsolatban – Nem nagyon szemérmeskedik.” Ennyi erővel Áder nyugodtan kérhette volna felvételét a Moszkvai Bolsoj Balett társulatába is, mint kinevezett prima balerina.

Az, hogy környezetvédelmi, ökológiai kérdésekbe minek kotnyeleskedik bele, rejtély. Talán vezekelni akar a bűnei miatt? Se tudása, se végzettsége, se hozzáértése nincs. Valószínűleg elolvasott a témában néhány népszerűsítő könyvet és hűségesen nézi az OzonNetwork adásait. Tenni eddig még semmit sem tett az ügy érdekében.

Amikor elvtársai nekiláttak Budapest zöldterületeinek szisztematikus felszámolásának, a szeme se rebbent. Akkor sem szólt semmit, amikor miniszterelnöke politikai haszonszerzés céljából szétdúlta a déli határvidéken lévő ökoszisztémákat. Az elnök úr nem fogadott örökbe egyetlen elárvult földikutyát sem. Oda sem dugta az orrát. (Mást ígértek: mégis kiirtják a világ egyik legritkább állatát a kerítés miatt)

Ennyit ér Áder János nevetséges elvszerűsége. Nagyjából annyit, mint egy szabadföldi latrina a Budapesti ingatlanpiacon.