Németh Szilárd, a miniszterelnök nagy tisztelője, elkötelezett harcostársa, valamint Soros György kíméletlen bírálója, a magyar politikai élet legstabilabb pontja. Minden körülmény adva van tehát ahhoz, hogy fényes, sikerekben gazdag karriert fusson be Magyarország határain belül.
Pesszimista becslések szerint 2018-tól ismét Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Az optimista becslések is nagyjából ezt jósolják, így csak neki áll majd módjában hatalmas politikai átrendeződést véghezvinni, ha éppen erre támad kedve. Valószínűleg így is lesz, mivel nagyon szeret az ilyesmikkel szórakozni. Imádja provokálni a környezetét.
2010 óta kimondottan érdekes teremtményeket szedett össze magának innen-onnan. Ilyenek példának okáért Havasi Bertalan, Csizmadia László, Tessely Zoltán, Gajdics Ottó, Balog Zoltán és még akad belőlük számtalan egzotikus, bizarr egyed. Van aki bélyegeket, Orbán Viktor meg ilyen haszontalan portékákat gyűjt. Ezeknek az általa kiemelt személyiségeknek közös jellemzőjük az, hogy a lojalitáson, a becstelenségen és haszonlesésen kívül nem igazán tudnak bármi különösebb érdemet felmutatni, de talán pont ezzel alapozták meg fényes karrierjüket.
A 2018-as választás igazából nekik lesz rendkívül izgalmas, mivel busás bevételektől eshetnek el, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt a miniszterelnök elvárná, aztán dühödten nekilát felelősöket keresgélni. Ha nem lesz meg a kétharmados győzelem, az már amolyan vereségként lesz értelmezhető a részéről. Ilyenkor már csak a zavart cipőnézegetés, majd az önvédelmi árulkodás segíthet a megszeppent vazallusokon.
Az azonban biztos, hogy Németh Szilárd pozícióját egy aszteroida váratlan becsapódásán kívül semmi más nem tudja megrengetni. Ilyen emberből nagyon kevés található az országban, ami mindenképpen szerencsésnek mondható. Igaz, a miniszterelnök – Balog Zoltán hathatós segítségével – mindent megtesz annak érdekében, hogy minél többet kineveljenek belőlük, de ehhez sok időre van szükség.
Németh Szilárd a NER számára az ideális ember prototípusát testesíti meg. Van benne anyag, az biztos. A sors szeszélyéből kifolyólag Németh alelnök a Magyar Birkózószövetség elnöksége mellett akár még a Magyar Tudományos Akadémiáét is megszerezheti, ha a tagság elkezdene túlságosan morgolódni és ezért rendre kell majd utasítani őket. Érdemes az ilyesmire előre felkészülni és nem az utolsó pillanatban elkezdeni kapkodni levegő után. Kellő előrelátással egy könnyed, lemondó sóhajtással megúszható egy ilyen váratlan fordulat. Ami ma még lehetetlennek tűnik, az a későbbiekben bármikor bekövetkezhet.
Orbán eddig mindig úgy nyert választásokat, hogy nem igazán kötötte az érintettek orrára, hogy győzelme esetén mit is fog művelni. Nem volt szó az alkotmányozásról. A határokon túl élő magyarokkal kapcsolatban azt hazudta, nem kapnak választójogot. Azt se nagyon említette meg, hogy a nyugaton munkát vállalókét pedig gyakorlatilag elveszi. Nem beszélt a tandíj bevezetéséről. Igaz erről akkor sem, amikor bevezette. Arról sem diskurált senkivel, hogy a maga gyönyörűségére szépen átszabatja a választási törvényt Áder Jánossal.
Arról sem eset szó a választási kampányban, hogy a magyar gazdaság nagy részét szétosztogatja a hívei között, ő meg majd szerényen eltengődik a miniszterelnöki apanázsából. Soha nem említette meg, hogy időnként bekéredzkedik Mészáros kenyeres pajtásához, valamelyik közös kastélyukba, felhőkarcolójukba.
Orbán Viktor Szijjártó Péter ámokfutására és Rogán Antal svindlijeire sem igazán készítette fel az országot, bár a külügyminiszternek álcázott pankrátor valószínűleg sok szavazatot hozhat 2018-ban a konyhára. 7 és fél év alatt sikerült az ország lakosságának egy részét mordori fekete urukokká átnevelni.
Az is csak a győztes meccs után derült ki, hogy Orbán megpróbálja lerombolni az Európai Unió alapvető értékeit, és a sajátjait próbálja a helyükre betuszkolni.
Nem volt egyetlen olyan plakát sem amin az szerepelt, hogy „Jól felzabáljuk a magyar sajtót!” Nem volt szó sem a haszontalan stadionok tömkelegéről, sem a Vál-völgyi kisvasút Föld körüli pályára állításáról. Minden dicső haditett csak úgy, menet közben derült ki.
Ma sem igazán tudható, mi lesz az ország sorsa 2018 után, pedig akadna néhány érdekfeszítő kérdés, amit érdemes lenne tisztázni.
Vajon durcásan kilépünk-e az Unióból, miután lenyúltuk őket, és ha igen, akkor hova fogunk tartozni? Esetleg a dinamikusan fejődő Afrika Unióhoz? Megbeszélte-e már Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal azt, hogy mit is akarunk? Lesz-e erről is 5 milliárd forintért egy pofátlan nemzeti konzultáció?
Gyárt-e megint a Fidesz-KDNP egy számára praktikus alaptörvényt?
Megszüntetik-e a pártok finanszírozását és helyette átállnak-e a számukra jól jövedelmező közvetlen szponzorálásra és üzleti befektetésekre?
Lesz-e lehetőség halálbüntetésre? Természetesen szigorúan nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
Ha már úgy nekilátott a miniszterelnök áthurcolkodni a Várba, vajon elvállalja-e a számára felkínált örökös kormányzói tisztséget?
Nyitunk-e virágzó kereskedőházat Szváziföldön vagy az oly csábítóan közeli Tasmánián?
Milyen túlélőfelszerelésre lesz szüksége annak, aki esetleg kórházba kerül, de valahogy ki is szeretne onnan keveredni?
Hány évente lehet majd külföldre utazni és kiknek nem?
2018 után büszkén haladunk tovább a megkezdett az orbáni úton? Az eddig is igen kacskaringós és rázós volt.
Végül tényleg ennyire hülyén halunk-e meg?
A Fidesz-KDNP 2010 óta folyó méregdrága választási kampánya semmi konkrét elgondolást, programot nem tartalmazott. Azt alaposan beleverték az emberek fejébe, hogy kiket kell gyűlölni, de azt soha nem szíveskedtek közölni, hogy mi a fenét akarnak kezdeni az országgal. A tusványosi közhelyes lózungokkal és lázálmokkal nem sok mindent lehet ebből a szempontból kezdeni.
Az biztos, hogy az Orbán-kormány keményen felvette a harcot az államadósság ellen, de ezért elég nagy árat kellett fizetnie a mit sem sejtő polgároknak. Sokan még ma sem sejtik, miről is szólt az egész hacacáré és ki fizette ki a számlát. Az oktatás-, és egészségügyet, a csökkenő életszínvonalat nem igazán tudják a kispajtások sikeres produkcióként előadni. Ennek ellenére kétségtelen, hogy ezt fogják tenni. Teleszórják majd az országot boldogságtól meghatódott közmunkások, valamint tigrisbukfencező nyugdíjasok képeivel.
Lesz itt még meglepetés bőven.
Az azonban biztos, hogy Németh Szilárd, a miniszterelnök nagy tisztelője, elkötelezett harcostársa, valamint Soros György kíméletlen bírálója, a magyar politikai élet legstabilabb pontja. Erre bátran lehet alapozni.
