„Elég szürreális események zajlanak a magyar belpolitikában.” (Lázár János)
Tökéletes meglátás. A politika soha nem volt valami egzakt, pontosabban behatárolható képződmény. Az óriás ámbráscetek vándorlása sokkal könnyebben követhető, mint egy egész országnyi főemlős önfeledt és kiszámíthatatlan ugrabugrálása. A politika ugyan a valóságból próbál kiindulni, de aztán gyorsan átszalad rajta és egy valóságon túli világot hoz létre önmaga számára, amelyről megpróbálja bebizonyítani azt, hogy ez bizony mások számára is pompás lehetőségeket nyújt, ha rendesen viselkednek. Mindig akadnak azonban olyanok, akiknek ez nehezen megy.
Amire a miniszterelnökséget vezető miniszter a jubileumi kormányinfón, az idézett mondatában utalni szíveskedett, az az MSZP által ügyesen bevetett agonizáló kampánystratégia. Nehéz és fáradtságos feladat pontosan követni azt, vajon mi is zajlik ezen szépreményű párton belül. Vajon mit akarnak ezek az emberek? – merülhet fel a békésen szemlélődőkben a jogos kérdés. Kitartást, makacsságot, rendíthetetlen kalandvágyat igényel végigolvasni az ezzel foglalkozó híradásokat.
Úgy tűnik, ha valahol két mszp-és atyámfia egymás közelébe kerül, ott nagy az esélye egy kíméletlen csetepaté kialakulásának. A DK-ás csapatkapitány, Gyurcsány Ferenc nevét jól felfogott érdekből nem is érdemes szóba hozni előttük, mivel akkor könnyen tömegverekedés alakulhat ki egy potenciális szövetségen belül. Így megy ez – mondnák erre a tralfamadoriak.
Ha valaki megcselekszi azt, hogy amikor eljő annak az ideje, és leadja becses szavazatát valamelyik pártra, nem igazán tud majd ésszerű magyarázatot adni arra a felvetésre, vajon miért is tett így. Humanitárius megfontolásból, illetve dacból, esetleg nemzeti büszkeségből? Talán csak úgy, megszokásból?
Egészen szürreális az is, ahogy a mostani miniszterelnök, nevezett Orbán kormányzó, ismét nekiveselkedett egy költséges árnyékbokszolásnak Soros György ellen. Ennyire évezi ezt a tevékenységet, vagy talán nincs jobb ötlete? Ennél a kínos kampánynál még a megújuló hitellel elérhető mennyei boldogság ígérete is jóval meggyőzőbb. Úgy kétmillió ember szürreális igényeit ennek ellenére valószínűleg tökéletesen kielégíti. A tralfamadoriak magyarázata erre a magatartásra teljesen megfelelő és érthető.
Orbán egészen irigylésre méltó helyzetben van. Legfőbb gondja nemsokára csupán az lesz, hogy kikből állítson össze magának megfelelő ellenzéket, illetve mivel hergelje fel az ellene ásítozó tömegeket. Oszlassa fel talán a Jobbikot, hogy végre történjen valami Simicska Lajos szórakoztató performanszain kívül is?
A csillagok állásából azt lehet kiolvasni, hogy a FIDESZ-nek változatos történetének legnagyobb győzelmével kell szembesülnie. Mivel Orbán gyakorlatilag mindenkit lerugdosott a pályáról, illetve az ellenfél leginkább egymást üti, a miniszterelnöknek a választásokig nem sok tennivalója akad.
Orbán legnagyobb ellensége az idő és saját szervezete közötti kérlelhetetlen viszony. A II. elmúlt nyolc év (vö. az vidám I. elmúltnyócév) iszonyatosan megviselte őfelségét. Kóros mértékben elhízott, rádiós miséinek színvonala alapján mentálisan leépült. Az elkövetkező négy év tovább fog rontani az egészségi állapotán, főleg ha valami miatt valódi kihívással szembesül közben.
Hivatalosan nem, de a valóságban jelentős szociális feszültségek halmozódtak fel az országban. Aki nem akarja, az persze nem látja ezt. Kérdéses, hogy még egy ciklust ki lehet-e húzni eltereléssel, primitív hazudozással és heves mellébeszéléssel.
A miniszterelnök humánerőforrás dolgában nem áll túlzottan jól, köszönhetően sajátos vezetői stílusának. Németh Szilárddal, Balog Zoltánnal, Rogán Antallal nem lesz képes hatékony reformokat levezényelni. Valószínűleg nincs is szándékában ilyesmivel foglalkozni. Egyetlen használható embere Lázár János maradt, aki ki merészelte mondani, hogy az egészségüggyel és az oktatással valamit kezdeni kellene, hacsak nem a teljes megszüntetésük a cél. Balog emberminiszter, akit kiemelt felelősség terhel a kialakult helyzetért, mindössze annyi tudott erre mondani, hogy minden a legnagyobb rendben van, aki mást mond az defetista. Semmiképpen sem szabad hinni neki, mivel önző érdekből az illető régóta hazudozik.
Nem érdemes Lázár Jánost a haza megmentőjeként feltüntetni, illetve nekilátni boldoggá avatásának, de ő legalább látja azt, hogy itt bizony előbb-utóbb baj lesz. A végtelenségig nem lehet sorosozni és plakátokkal jóllakatni a népet. A miniszter arroganciája, erőszakossága, ravaszsága, törtetése, kíméletlensége, cinizmusa a politikában inkább előnyökkel, mint hátrányokkal jár. Lázárról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ostoba lenne. A feje búbjáig korrumpálódott Rogán Antalt is hatékonyan sikerült távol tartania magától, pedig a miniszterelnök megpróbálta rátestálni ezt a szemérmetlen személyt. Lázár ennek a húzásának a későbbiekben még nagy hasznát veheti.
Ha meg meri kockáztatni azt, hogy a következő négy évben lelép a színről, azzal hatalmas veszteség éri Orbánt. Ki fogja elvégezni helyette a miniszterelnök adminisztrációs feladatait? Jelentkező ugyan akadna bőven, de bennük a kormányzó nem sok örömét lelné. Iszonyatosan gyenge képességű emberekkel vette körül magát, akik gyakorlatilag semmire sem alkalmasak. Kövér, Rogán, Deutsch és a többi szépreményű ifjú sok mindenre képes, de arra nem, hogy az államigazgatást irányítsa. Kósa Lajos még egy lélegzetvételbe is képes tökéletesen belezavarodni, ha pedig pontosan szeretné kifejezni magát, jobban teszi, ha inkább megpróbálja lerajzolni, miről is van szó. Szijjártó verbális verőembernek kiváló, illetve pompásan tud üzleti kapcsolatokat kiépíteni a világ távoli, egzotikus tájaival. Orbán a jövőben is ebben számít rá, nem abban, hogy hivatalnokokkal piszmogjon.
Lázár terve teljesen logikus és ésszerű. Az elsöprő győzelem után mosolyogva lelép, aztán kivárja, amíg a győztes csapatok felégetik az egész országot. Ez a lépés azonban hatalmas kockázatokat rejt magában. Ha nem elég óvatos, és elszámítja magát, Orbán könnyedén leszámolhat vele. Elég, ha Orbán médiabirodalma segítségével rendszeresen színes kis híreket jelentet meg Lázár dzsentri életmódjával kapcsolatban. Ennek nem is kell feltétlenül igaznak lennie, elég ha visszautalnak régi, vidám vadászkalandjaira, illetve a velencei lagúnák sötét titkaira.
Az is elképzelhető, hogy a visszavonulásának meglebegtetésével Lázár csupán jobb pozíciót szándékozik kivívni magának. Ezt talán tőle magától illene megkérdezni, de bolond lenne, ha válaszolna is erre. Jelenleg megbízható, munkabíró beosztottként sikeresen építgeti a karrierjét.
Az mindenképpen jelzésértékű, hogy benne és Navracsics Tiborban bizonyos kétségek merültek fel a miniszterelnök tévedhetetlenségével kapcsolatban. Puff neki! Pont egy fényesnek, elsöprőnek ígérkező győzelem előtt.
Így megy ez.
A múlt, a jelen és a jövő problémáit bízzuk inkább a tralfamadoriakra. Sokkal jobban eligazodnak az ilyesmikben. Ők már a múltban is pontosan tudni fogják, hogy mi fog történni bármikor.
