„Teljesen átalakítaná a sajtóviszonyokat az a kezdeményezés, amely ha megvalósul, az újságíróknak is lenne kamarájuk. A résztvevők állítják nem politikai kezdeményezésről van szó. «Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni» – reagált a MÚOSZ” (Közös karámba terelnék az újságírókat)
A praktikus kezdeményezés természetesen a kormány háza tája felől érkezett, mivel őket zavarja leginkább az, hogy az állampárt képviselői, meg az egész kiszolgáló személyzet úgy menekül a nem baráti sajtó kérdései elől, hogy 2010 óta figyelemre méltó fejlődést értek el rövid távú futásban mért szinteredményeikben. A végén valamelyik potrohos pártkatonát ennek következtében jó alaposan megüti a guta, ezzel aztán vége szakad a szabad sajtó és a vágtázó illetékes elvtársak közötti harmonikus versengésnek. Annak, hogy az egyik kérdez valamit, a másik meg zavarában nem válaszol rá semmit, esetleg úgy tesz mint aki nem igazán beszél magyarul, sőt a világ egyetlen nyelvén sem.
A Magyar Művészeti Akadémia mellett igazán időszerűvé vált, hogy a kormánypárti írógépeket is valamiféle kontrollálható szervezetbe tömörítsék, majd elhalmozzák őket mindenféle előjogokkal, valamint korlátlan mennyiségű sózott mogyoróval. Akik nem lesznek ennek a magasztos céhnek felkent tagjai, azok a lézengő ritterek maximum 500 méteres távolságig és kizárólag szemből közelíthetik meg mondjuk Kövér Lászlót. Ez nem túlságosan nagy probléma, mivel ezek az oktondi kíváncsiskodok legfeljebb majd távolról, barátságosan integetnek őkegyelmének, aki ügyet sem vet rájuk. A betolakodók eddig se nagyon tehettek sokkal többet, legfeljebb közelebbről csodálhatták meg az örökké feszült házelnök fenséges vonulását. Néha azért kaptak tőle egy-egy megvető megjegyzést, esetleg mélyen lesújtó pillantást. A szerencsések mindkettőből bőségesen részesültek.
A lényeg, hogy a kormány, a párt, azaz maga Orbán Viktor többszörös áttételeken keresztül ki tudja majd nevezni az arra érdemeseket kaiserlich und königlich újságírónak. Vége lesz az „Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban.” típusú partizánkodásoknak.
A pompás ötlet, egy kamara létrehozásának meghirdetője Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Orbán Viktor (erősen) lekötelezettje, szóval elég egyértelmű az, mi is a célja ennek a nagy-nagy igyekezetnek. Nem politikai kezdeményezésről, hanem érdekvédelemről van szó. Mégpedig Orbán Viktor és kiterjedt üzleti kapcsolatainak hatékony védelméről.
A pártállam a média nagy részét könnyedén bedarálta, a maradékot a kamarai tagság segítségével majd szépen kiszelektálja. Aki pedig a kamarán belül véletlenül kellemetlen kérdéseket tesz fel valamelyik bandatagnak, azt egyszerűen kizárják, valami olyan indokkal, hogy nem tartotta be a magyar nyelvhelyesség szabályait, mivel szó szerint idézte Németh Szilárdot.
Orbánék talán már sejtik, a következő ciklusuk nem lesz túlságosan könnyű. A megszorításoknak és az elvonásoknak köszönhetően a gazdaság papíron teljesen rendben van. Egy csomó adatot, kimutatást, indexet, és más efféle torzszülöttet lehet büszkén mutogatni, hogy ez itt a miénk és milyen szép lett. Ami pedig közben rohad, az direkt van.
Hazudni azonban sokkal nehezebb lesz, mint mostanság. Soros tervekkel nem lehet a végtelenségig jóllakatni az embereket, hiába kotyvasztja össze ezeket időre a propaganda minisztérium. Jól jöhet még az az érvelés, hogy: –A maga szavára nem sokat lehet adni, mivel nem tagja az Magyar Újságíró Kamarának, ezért aztán nem is én loptam el a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt-ét. Paráználkodásról a részemről pedig szó sem volt. Mars hajat vágatni!
Ha elegendően fényes lesz a kormánypárt győzelme az áprilisi választásokon, semmi akadálya nem lesz annak, hogy a névtelenségbe burkolódzó bloggerekről kiderüljön, szabadidejükben Habonyhoz hasonlóan védtelen embereket rugdosnak fel, ráadásul eltitkolták Soros Györgytől kapott busás jövedelmüket. Majd legközelebb meggondolják, hogy olyanokat hazudozzanak, hogy Mészáros Lőrinc csak a miniszterelnök kegyelméből lett tehetséges vállalkozó, egy állami beruházásnál a beszállító pedig lényegében közpénzt kap, esetleg lop. A blogok kötelező regisztrációja érdekvédelemre, meg az állampolgárok biztonságára hivatkozva könnyen kivitelezhető. Azután majd meg lehet nézni azt, vajon ki olyan bátor, hogy mindenféle bírságokat csak úgy, mellényzsebből kifizessen.
Magyarországon a maga gyönyörűségére egyenlőre nagyjából mindenki írogathat, a sajtó azonban erős anyagi befolyásoltság alatt áll. A magyar kormány bőkezűen és bőségesen fizet, annak aki szót fogad neki.
A legendás, Soros által támogatott orgánumok nem túl jövedelmező vállalkozások. Ha ez így lenne Bencsik András, Stefka István, Gajdics Ottó ezt már rég kiszimatolták volna és buzgón írogatnának ott. Ők azonban máshol keresik a boldogságot.
Az állami hirdetéseket nem lehet titokban megjelentetni, illetve letagadni. Jó üzlet, mindkét félnek. A kamarai tagdíjakat, plusz egyéb költségeket a kormánylapok simán ki fogják fizetni, még akkor is, ha nem olvassa őket senki. Ezek amúgy nem is arra valók.
Próbálkozni persze lehet.
Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban, miközben újságírói kamarai tagságomról álmodozom. A szobabicikliktől azonban ösztönösen irtózom.
