Mármint ez a Viktor nevezetű pernahajder, aki foglakozására nézve jelenleg miniszterelnök.
Itt van számunkra ez az illetlen, provokatív, kellőképpen tiszteletlen, mélységesen felháborító, de teljesen őszinte kérdés.
Izgalmas kérdés, fontos kérdés, és úgy néz ki, az aktualitását sem nagyon hajlandó elveszíteni. Ott lebeg a levegőben, a tömegközlekedési eszközökön, a magánbeszélgetéseken, egyre több helyen. Motoszkál, izeg-mozog, nyugtalankodik, próbálja valahogy felhívni magára a figyelmet. Sokan kezdtek el morgolódni, hogy ez azért egy kicsit már sok, meg aztán valahogy vissza kéne venni ebből az ész nélküli harácsolásból, mivel a végén valami baj lesz belőle. Olyan rémült futkározás, meg aztán, izé, hogy… szóval a megszokott zavaros mentegetőzés:
„Én kérem szépen kizárólag parancsra loptam! Mások élvezték ennek minden gyümölcsét! Merő figyelmetlenségből megint egy elnyomó rendszer áldozata lettem, aztán zavaromban kiszolgáltam. Immár másodszor. Vagy harmadszor? Mindegy. Kérem, sürgősen kártalanítsanak.”
Szomorú történet, de ismerős. Hányan kényszerültek időben kilépni a az MSZMP-ből, amikor praktikusan csalódtak benne?
Persze van néhány alattomos Soros-terv, ami nem egészen úgy van, ahogy van, de lehet róla beszélni, őszintén felháborodni, fegyvert ragadni, legfőképpen büszkén szavazni. A koszovói diverzánsokat is időben meg kell állítani, mielőtt elérnék a berlini Alexander Platzot, amely éppen Budapest határában található, onnan alig 500 kilométerre.
Van tehát gondunk elegendő, ha meg nincs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda (Honi Légvédelem) legyártja ezeket szépen, majd ki is postázza levélben azt, hogy éppen miféle baj, ármány fenyegeti magyarságunkat, legfőképpen őszinte keresztény hitünket. Manapság egyre keresztényebbek leszünk. Fogy is a szenteltvíz hektoliterszámra. Nekem olyan rengeteg a bűnöm, hogy napi fogyasztásom nagyjábó 30-40 liter körül jár, de nem hiszem, hogy hatna is valamit. Megrögzött gonosztevőként nem sok esélyem van a bűnbocsánatra, de hagyjuk az intim problémákat. Legfeljebb veszek hitelesített búcsúscédulákat, mihelyt a Nemzeti Dohányboltokban elkezdik forgalmazni az ilyesmiket. Porcelánból készült, csúcskategóriás Szűz Máriám már van, tehát nincs még teljesen veszve a lelkem, csak le kéne fizetni. Az exkommunista Gajdics pajtás is megtért, majd elkezdte piszkosul utálni régi önmagát és bohókás ifjonti éveit. Akadnak ilyen furcsa lélekvándorok minden családban. Muszáj valahogy elviselni, a hátuk mögött pedig jól kiröhögni őket.
Hagyományos módon Orbán nem lop. Se rúd szalámit, se marhát, se elektromos masinákat, se ezüst étkészletet. Jogi értelemben sem útonálló, zsebmetsző, sikkasztó, mivel szorgos jogászai alaposan megtisztítják előtte terepet, így aztán mire arra kerül a sor, az egész sógor-komaság szilárdan áll a lábán. Polt Péter, valamint egy egész államapparátus dolgozik azon, nehogy a miniszterelnök véletlenül aknára lépjen, aztán elszálljon a fenébe.
Neki, mármint a drága papának, és még annál is kedvesebb vezérnek papíron nagyjából semmije sincsen. Nála talán még Kádár elvtárs is nagyobb fényűzést évezett a sötét elnyomás évtizedei alatt, bár ő nem gyűjtött futball stadionokat, valamint drága sportcsarnokokat.
Itt mifelénk, az Európai Unió gazdasági, szellemi központjában erkölcsi értelemben folyik a monumentális disznólkodás, mutyizás, garázdálkodás, meg minden más, ami ezekkel a tevékenységekkel jár. Következmények? Jó nagy választási győzelem, aztán „Hajrá Fidesz!”, meg „Folytatjuk, idióta balekok!”. Ebben az üzenetben legalább nagyjából őszinték. A balekok pedig örvendeznek, valamint nemzeti önrendelkeznek, azaz szó nélkül kifizetik a számlát.
Amíg az istenadta népben nem tudatosul, hogy a kórházaktól, iskoláktól, szegényektől elvett, az Uniótól lenyúlt pénzekből folyik a sikeres országépítés, legfőképpen a gazdasági, valamint média birodalom finanszírozása, addig Orbán nem lop, csupán keresztényi alapon nemzetet véd, a VII. parancsolat egyoldalú hatályon kívül helyezésével. A szociális biztonság megszüntetését, az oktatás- és az egészségügy leépítését 2010 előtt embertelen, gazdasági megszorításoknak hívták, ma semminek.
Az áprilisi választás nem Soros György és a háttérhatalmak, valamint Brüsszel és más európai nagyvárosok megállításáról szól. A titokzatos háttérhatalmakat Nemere István, 35 különböző álnéven már rég leleplezte. Talán néhány színvonalas szerelmes regényt is írt a témából egy fenséges, de dolgos tízóraizás közben.
Egyre inkább úgy néz ki, a mindent eldöntő választás nem nagyon szól semmiről, talán csak annyiról: „Akkor folytathatnánk már végre, ti idióta balekok? Köszike!”
Így aztán Orbán nem lop, Mészáros Lőrinc nem stróman, Polt Péter nem fideszes, csak bongyor, Németh Szilárd intelligens, finom modorú gavallér, Kósa Lajos nagymamája pedig szerény krokodilfarmot létesít, mivel nem szeret otthon üldögélni, snowboardozni pedig nem tud. Még.
***
Egészen más: (?)
„A legtekintélyesebb angol polgári lap, a londoni Times, négy nappal ezelőtt vezető helyen foglalkozott a magyar helyzettel. Természetesen ennek a lapnak elsősorban az nem tetszik nálunk, hogy a Kommunista Pártnak nagy befolyása van a kormányra. Miután ezt megállapítja, a következőket mondja: Magyarországon az újjáépítés és az élet normális menete tűnik elsősorban a külföldi látogató szemébe és mellette az a kép, hogy a nép készül békét kötni saját kormányával... Ha az ember – mondja ez a lap – a gazdag parasztokat, jómódú középosztálybelieket vagy a birtokuktól megfosztottakat hallja, azt hihetné, hogy egyáltalán senki sem áll a kormány mögött; ha azonban a szegényparasztokra, azoknak a népi kollégiumokban tanuló fiaira, leányaira, az újjáépítésben résztvevő fiatal fiúkra és lányokra vagy a munkásság zömére hallgat, akkor pedig az a benyomása, hogy az egész ország lelkesen a kormány mögött áll. Valóban – teszi hozzá a lap – a kormány támogatóinak száma az egymás-utáni három rossz termés ellenére is gyorsan növekszik és egy jó termés valószínűleg hatalmas fordulatot jelentene... Bécsen túl kevés szó esik a háborúról. A romokat eltakarították, újjáépítenek és a gazdasági tervek gazdagabb jövőt ígérnek. A nép tiszteli a vezetők multját... „ (Hatalmas taps.)
Rákosi Mátyás, A nép élén a jobb jövőért, Magyar Kommunista Párt sárospataki nagygyűlése, 1948. április 4-én
